Ispán Ferenc

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Kurucok

Benczédi László

A rendi szervezkedés kibontakozása

A murányi tanácskozáson lettek beavatottakká (interessatus) a felvidéki protestáns nemesi ellenzék olyan vezéralakjai, mint Szepesi Pál Borsod vármegyei alispán, Szuhay Mátyás, az erdélyi Rákócziak egykori kapitánya, továbbá Kende Gábor, a szatmári, Ispán Ferenc és Székely András az abaúji nemesség hangadója, Keczer András és Menyhért sárosi nemesek, mindketten a Thököly család főemberszolgái, valamint többek között a Fáy fivérek, István és László, tekintélyes birtokos nemesek több vármegyében. E réteg bevonásával a szűk körű főúri szövetkezés immár a vármegyei nemesség szélesebb mozgalmával kapcsolódott össze. Ez az újonnan beavatott nemesi csoport azután nem csak a maga sajátos társadalmi törekvéseit és harci módszereit vitte magával a terebélyesedő mozgalomba, hanem külpolitikai szempontból – a francia tájékozódás kevesek által követett irányzatával szemben – a szélesebb társadalmi alapon nyugvó és nagyobb hazai hagyományokra visszatekintő török orientációt. A francia szövetség fokról fokra összezsugorodó reményével szemben valójában már a murányi gyűlés óta a törökre való támaszkodás vált a szervezkedés fő külpolitikai irányzatává.

Az új hatalmi központ kialakulása

Szemben ugyanis Telekiékkel, akik lépten-nyomon igénybe vették, más esetben sürgették a tanácsurak közreműködését, Thökölynél ennek soha semmi nyomával nem találkozunk – sőt úgy tűnik, mintha számára ez az intézmény nem is létezett volna! Vagy ha olykor valamilyen formában mégis feltűnt a közelében, akkor is többnyire súrlódásokat és összeütközéseket okozott, mint például 1679. kora tavaszán, amikor is a deputáció nevében eljáró jó öreg Ispán Ferencet az ifjú vezér „nevetségbe”, „csúfságba” és „unalomba” hozta bizonyos kvártélyelosztási nézeteltérések miatt.[1]

A kuruc mozgalom válaszúton

Ezzel kapcsolatban érdemes a Thököly haditanácsa című vers mondanivalójára fordítanunk a figyelmet, amelyet ugyan nem tudunk pontos időhöz és eseményhez kötni, de kétségtelenül ez idő tájt keletkezett, történeti forrásértéke vitathatatlan, és sok egykorú forrásnál lényegretörőbben fejezi ki mind a kuruc tábort foglalkoztató nagy dilemmát, mind a rá adott válasz motívumait. Ezekből itt három egymással is összefüggő tényezőt emelünk ki: az anyagi-egzisztenciális okot, a pszichológiai összetevőt s végül – persze nem utolsósorban – a politikai motívumot.

Az anyagi-egzisztenciális összetevő ugyan csak villanásszerűen van a költeményben jelen, mégis érdemes felfigyelni rá:

Mink, hogyha nem nyerünk, vagy ha nem fizetnek,
Leszünk táborostúl mind élhetetlenek.
Most magok [ti. Bécs] szolgái fizetetlen élnek,
Hol lenne élése ennyi sok vitéznek?[2]

Ez a motívum, amelyet a tanácskozás lefolyását jegyzőkönyvszerűen összefoglaló vers a kuruc hadak ügyeivel a deputáció tagjaként már mintegy évtized óta foglalkozó Ispán Ferenc szájába ad, a korabeli vitézlő rend kétségtelenül alapvető létfenntartási problémájára utal, arra a jelenségre tudniillik, hogy a Habsburg-szolgálatban álló magyar katonaság csaknem másfél évtizedes kuruc–labanc háború alatt (a két háborús félről gyakran így is nevezték a 17. század végi magyarországi Habsburg-ellenes küzdelmet) mindvégig hihetetlenül elhanyagolt, lerongyolódott, fizetetlen állapotban tengette életét, olyan sanyarú körülmények között, amelyek a sokezres kuruc hadak számára nem tehették vonzóvá a török elleni végvárvédelemben való bécsi alkalmaztatást; sőt a fennálló helyzetben a kuruc–labanc háború folytatásában tették érdekeltté őket, mert az állandó halálveszedelem vállalása ellenében ez mégiscsak megélhetést biztosított számukra, méghozzá nem is csak önmaguknak, de az alföldi hódoltsági kvártélyokban élő családjaik számára is.

Anyagi és politikai erőforrások

Végül a már korábban említett Géczyek, Jánokyak, Szirmayak és más felvidéki protestáns nemesi családok sarjain kívül mint fontos „új” elemmel kell számolnunk a régi bujdosó nemességnek azzal a részével is, amely Thököly hatalmának megszilárdulása után, feladva korábbi tartózkodását, ugyancsak csatlakozott a „kuruc királyhoz”. Ennél a csoportnál az 1681–1682-ben lezajlott események hatására bizonyos differenciálódási folyamat ment végbe. Míg egyes, régi ellenzéki múltra visszatekintő tagjai, mint Ispán Ferenc, a fejedelmi trónra emelkedő Thökölyvel minden együttműködést megtagadva, a kuruc háború további erőfeszítéseit a távoli Erdélyből nézték végig, többségük 1682 őszén hazaköltözött Magyarországra, s az új viszonyokba beletörődve, jóllehet némi ellenkezés után, végül is az új fejedelmi hatalom szolgálatába állt.

R. Várkonyi Ágnes

A majorsági gazdálkodás változásai

A Hegyalján az 1670. évi termés java nemesi szőlőbirtokon termett: Szuhay szőlője 169, Keczer Andrásé 187, Keczer Menyhérté 135,5, Bónisé és Ispáné egyaránt 52 hordó borral fizetett.

Főurak és köznemesek

A politikát még Zrínyi Miklós idejében, az 1650-es években tanuló Ispán Ferenc igen szép, „olasz fokos”, üvegablakos mikóházi kastélyában 1671-et követően csak az 1680-as évek végén laknak ismét.

Művészetek

Orosz Pál 1690-ben Ispán Ferenc egykori igen szép mikóházi kastélyát restauráltatta.

Lábjegyzetek

  1. Teleki Mihály levele Naláczi Istvánnak, 1679. március 2. TML VIII. 415.
  2. A kuruc küzdelmek költészete. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977. 218.

Irodalom

Ispán Ferenc távolmaradására a Thököly-mozgalomtól lásd a Szepesi Kamara 1688. március 25-i levelét a Pozsonyi Kamarához: Országos Levéltár Litterae Camerae Scepusiensis. rksz. 1217 (régi számozás).