István szerb király

A Múltunk wikiből

II. István vagy Elsőnekkoronázott István, szerbül Стефан II Немањић vagy Стефан Првовенчани

1167 – 1228. szeptember 24.
szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig
Wikipédia
Prvovencani Ljeviska
1201
Imre király segítségével Nemanja Vukan lesz a szerb nagyzsupán, testvérével, Istvánnal szemben.

Kristó Gyula

Imre és III. László

1201-ben a szerb kérdés került a középpontba. Imre számára a szerb belügyekbe való beavatkozási alkalmat |Nemanja két fiának, Istvánnak (Sztefan) és Vukannak (Vuk) a rivalizálása szolgáltatta. A szerb állam központi, raskai területeit birtokló Istvánnal szemben Imre Vukant támogatta, aki az Adriai-tenger környékén, Dukljában rendelkezett területi hatalommal. A két testvér közül főleg István melengette azt a tervet, hogy egyházi únióra lép a római pápával. Ennek érdekében eltaszította görög feleségét, III. (Angelosz) Elek bizánci császár leányát, követei révén pápai legátust kért III. Incétől Szerbia számára, aki visszavezeti őt a római egyházba, valamint királyi koronát ad neki. A pápa már ki is jelölte a legátust János albanói püspök személyében, de tudomására jutott, hogy Imre tetszését ez a megoldás, hogy tudniillik Szerbia közvetlenül kapcsolatba lépett a pápasággal, nem nyerte el. Imre fegyveresen avatkozott be a szerb belügyekbe. Bár III. Ince szerint Imre meghódította Szerbiát, katonai akciója valójában csak azzal az eredménnyel járt, hogy a magyar király által támogatott Vukan került István helyett a nagyzsupáni méltóságba. Maga Imre felvette a szerb királyi címet, amely tényleges hatalmat Szerbiában nem jelentett, viszont a szerb ügyek feletti rendelkezés elvi jogigényének kifejezésére szolgált. Imre követei révén tudatta a pápával, hogy maga kívánja Szerbiát visszavezetni a római egyházba, s világi dolgokra vonatkozó jogának érvénybe hagyása mellett kért Vukan számára királyi koronát a Szentszéktől. A magyar király tehát szemmel láthatóan arra törekedett, hogy Szerbiát tőle függő vazallus állammá tegye, amelyet nemcsak világi ügyekben, de még egyházi vonatkozásban is a maga járszalagján kívánt tartani.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

  • Részt kért magának Bulgária területéből Szerbia, ahol Vukan 1208. évi halála óta István egyedül kormányozta az országot.
  • Az éppen a latin császári trónon ülő Henrik, aki még 1213-ban Boril bolgár cár családjával létesített dinasztikus kapcsolatot, most a szerbek felé igyekezett tájékozódni. Alapvető oka ennek az volt, hogy 1214-ben az epiroszi despotaság élére lépő Theodórosz Angelosz szerb segítséggel támadta meg és győzte le csatában a latin császárság erőit. Henrik császárnak elemi érdeke volt a szerbek eltántorítása az epiroszi politikától. A császár szerb orientációja a bolgár szövetség felmondását is jelentette volna, de a szerb szövetség nem jött létre, s II. Endre sem változtatott a bolgárok irányában barátságos politikáján, összeütközése pedig azzal az Istvánnal sem támadt, aki III. Honoriustól királyi koronát kapott, s akit továbbra is a balkáni politika ügyei kötöttek le.