Jámbor Lajos

A Múltunk wikiből

sorszámmal I. Lajos, latinul Ludovicus Pius, németül Ludwig der Fromme franciául Louis le Pieux

778. augusztusa – 840. június 20.
frank király (781-től) és római császár 814-től haláláig
Wikipédia
Louis Ier le Pieux ou le D%C3%A9bonnaire

Bóna István

Nagy Károly 791. évi hadjárata

A Karoling-birodalom szent háborúja mégis váratlanul érte az avarokat. 791. augusztus 23-án az itáliai frank sereg Johannes istriai herceg vezetésével az Juli-Alpokon át váratlanul betört az avar birodalomba. Az avar haderő emiatt a hátországban várakozott, és védtelenül hagyta az Ennstől a Bécsi-erdőig terjedő gyepűt.

A Karoling-birodalom korábban ilyen mértékben és számban össze nem vont seregei Regensburgban gyülekeztek, majd szeptember 5-én érték el az Enns folyót, az avar birodalom határát. Támadásuk azonban mindaddig késlekedett, körülbelül szeptember középső harmadáig, amíg az itáliai sereg néhány napos látszattámadásának sikeréről nem értesültek. A Karoling-sereg tehát túl későn indult ahhoz, hogy mélyen be tudjon hatolni az avar birodalom belsejébe. A Duna déli partján, Károly vezetésével, az austrasiai és neustriai frankok, valamint az alemannok, a folyó északi partján a ripuári frankok, szászok és türingek vonultak. A két sereg közti összeköttetést, legalábbis egy darabig, a bajorok hajói biztosították. Fél Európa vonult az avarok ellen!

A Karoling-seregek ellenállás nélkül áthaladtak a gyepűn. A fősereg a Bécsi-erdőnél (Cumeoberg, Mons Comagenis) találkozott az avarokkal, a mai Tulln és Zeiselmauer között. Az avar könnyűlovasság számára alkalmatlan, hegyes-völgyes, erdős terepen a kiválóan felfegyverzett, évtizedes háborúkban megedzett, sokszoros túlerőben levő Karoling-sereg rövid harc után győztesként került ki a küzdelemből. Győztesként, de nem veszteségek nélkül. Az áldozatok közt volt Sindpert regensburgi püspök és Angilramm metzi érsek, Nagy Károly palotakáplánja (szeptember 25.). Maga Károly Regensburgban felövezett fiát, a későbbi Jámbor Lajost a csata után hazaküldte.

A Karoling Pannonia

A Nagy Károly uralma alá került Pannonia története arra az évszázadra esik, amikor a névadójától páratlan tetterővel összekovácsolt Karoling-birodalom alkotóelemeire esett szét. Az etnikailag, területileg, gazdaságilag különböző birodalomrészek összeolvasztása és központi kormányzása megvalósíthatatlan feladat volt. Károly tudta is ezt, amikor a Meroving-királyok ősi szokása szerint felosztotta örökségét fiai között. Amikor azonban 814-ben Aachenben meghalt, fiai közül már csak Jámbor (vagy Kegyes) Lajos volt életben. Lajos ingatag kormányzata eleinte igyekszik megőrizni a birodalom egységét: 816-ban császárrá koronáztatta magát, egy évvel később az Ordinatio imperii (A birodalom rendezése) névleg az egység alapjait igyekszik rendelkezésekbe foglalni, mégis kijelöli fiai örökségét. Lajos nevű fiának már ekkor Bajorországot, Karantániát, a cseh törzseket (Beheimos), az avarokat (Avaros) és a szlávokat (Sclavos) szánta (817). Öt évvel később arra kényszerült, hogy birodalma áttekinthetetlen ügyeinek intézését megossza fiaival. Ezzel a részek elindultak a maguk önálló útján, látszólag az uralkodócsalád tagjainak féktelen hatalmi törekvésein keresztül, valójában népi és gazdasági egységeik természetes belső fejlődését követve. A keleti frank területek és Pannonia története szempontjából döntő esemény, hogy 825-ben Jámbor Lajos Bajorország és a hozzá tartozó Oriens (Kelet) élére állította harmadik fiát, Német Lajost, aki Regensburgban önálló udvartartást rendezett be.

A 829. évi palotaforradalom évekre félreállította Jámbor Lajost, aki csak élete utolsó esztendejében tudott ismét tevékenyen beleszólni az ügyek intézésébe (840-ben halt meg).

Az Oriens közigazgatásának átszervezése, 828–829

A bolgár támadás következtében előállott új helyzetben az első intézkedést még Jámbor Lajos kormányzata hozta az aacheni birodalmi gyűlésen (828). Elcsapta Baldrich friauli grófot, aki nemhogy feltartóztatta volna a bolgárokat, de még tudomást sem szerzett az előkészületeikről.

Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok

A frankokhoz forduló szláv törzsek befogadása és támogatása, kiváltképp a bolgár kánság anyaterületének határán élő abodritoké, sértette a Bizánc felett többször is diadalmaskodó, nagyhatalommá vált Bulgária érdekeit. Omurtag kán követei 824–826 között több ízben megkísérelték az érdekszférákat elhatárolni, Jámbor Lajos kormányával azonban tárgyalásaik sikertelenül végződtek. Ekkor került sor a bolgár hadak váratlan támadására. 827-ben megszállták a timočanok maradványaitól lakott Szerémséget és Kelet-Szlavóniát. Flottájuk felhajózott a Dráván, és Pannonia Superiort (a Dél-Dunántúlt) pusztította. Jámbor Lajos fiának, a későbbi Német Lajosnak az ellentámadása sikertelenül végződött, a meghódított föld a IX. század folyamán szilárdan bolgár kézben maradt, bolgár rectorok, illetve duxok kormányozták.

Géza békés külpolitikája

Alig szerzett Piligrim püspök tudomást a megállapodásról, 972. október 18-án már adománylevelet eszközölt ki magának a császártól Wachau birtokára, melyet állítólag még a Karoling Lajos királytól kapott püspöksége.

Irodalom

A gazdaságtörténet és a hiteles politikai történet szempontjából a később átdolgozott krónikáknál és évkönyveknél sokkal nagyobb jelentőségű az okleveles anyag. Teljes kiadása még mindig tart: MGH Diplomatum Karolinorum. I. (Hannover, 1906), MGH Diplomata regum Germaniae. I. (Berlin, 1934); II. (Berlin, 1940), – hiányoznak még Jámbor Lajos oklevelei.