Jászai Samu

A Múltunk wikiből

1894-ig Jajtelesz

Szécsény, 1859. október 5. – Budapest, 1927. január 18.
nemzetgyűlési képviselő, szociáldemokrata politikus,
nyomdász és lapszerkesztő
Wikipédia
1898. január 2.
A Szakszervezeti Tanács újjászervezése Teszársz Károly és Jászai Samu vezetésével.

S. Vincze Edit

Küzdelem a marxista munkáspártért

A Magyarországi Általános Munkáspárt vezetői már 1889 októberében rávilágítottak, hogy a párt agitációja eddig azért nem vezetett a kívánt eredményre, mert „a munkásokkal nem volt közvetlen érintkezés, és ennek hiányában állíttattak fel politikai és közgazdasági követelések”.[1] E felismerés alapján a pártvezetőség tagjai – különösen Engelmann Pál és Jászai Samu, akit 1890 elején vontak be a vezetésbe – nagy munkát fejtettek ki az addig még szervezetlen szakmák szakegyesületeinek létrehozására. Segítettek az alapszabályok kidolgozásában, részt vettek, előadásokat tartottak a szakgyűléseken. Engelmann Pál 1890 júniusában röpiratot adott ki a szakszervezeti mozgalom fejlesztésének elősegítésére a szakegyletek feladatairól.

A helyi szervezetek létrehozása mellett a szervező munka országos szakszervezetek alakítására irányult. 1890 folyamán jött létre a Magyarországi Vasöntők Szakegylete, a Magyarországi Bádogosmunkások, Légszesz- és Vízvezetékszerelők Szakegylete, valamint a Magyarországi Kőfaragók Szövetsége. Ez utóbbi szaklapot is adott ki: 1890 áprilisában jelent meg A kőfaragó, Jászai Samu szerkesztésében.

Hanák Péter

Irányzatok harca a szociáldemokrata pártban

Engelmann nem mulasztotta el kiaknázni a győzelmet. Ezekben a hónapokban vonta be a pártvezetésbe Gion Jánost – a világjárt, művelt, radikális szocialistát –, Poór Árpádot és Czinder Károlyt – az egykori cipészellenzék radikális vezetőit –, valamint Jászai Samut, a szakszervezeti mozgalom kiépítőjét és negyed századon át fáradhatatlan irányítóját.

A legális szociáldemokrata tömegpárt

1898-ban újjászervezték a Szakszervezeti Tanácsot; Teszársz Károly és Jászai Samu, a szakszervezeti mozgalom régi és tapasztalt vezetői lettek az irányítói.

Erényi Tibor

A szociáldemokrata párt 1907. évi kongresszusa. Az október 10-i általános sztrájk és tüntetés.

A pártvezetőség újraválasztása meglepetéssel szolgált. A jelölő bizottság Garami Ernőt, Weltner Jakabot, Groszman Miksát és Kardos Jakabot nem javasolta, és nevezettek az új pártvezetőségbe – amelynek Bokányi, Garbai, Teszársz, Jászai, Kittel voltak a tagjai – nem kerültek be. A változás okáról nem állanak rendelkezésünkre dokumentumok.

A szociáldemokrata párt vezető gárdája

Jászai Samu nyomdász, a szaktanács titkára, kitűnő szervező, de a szervezeteket túlságos óvatossággal féltő, sokszor az öncélú szakszervezeti munkáért lelkesedő, nemegyszer a párt vonalát is túlságosan radikálisnak tartó vezető.

Szakszervezetek és egyéb szociáldemokrata szervezetek

Egyes szakszervezeti vezetők, köztük Jászai Samu, „erős egységes partot és erős független, de az osztályharc alapján álló szakszervezeteket”[2] kívántak.

Galántai József

A pacifizmus és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt

A magyar párt és a szakszervezetek részéről hattagú küldöttség (Garami, Weltner, Kunfi, Jászai, Buchinger, Bokányi) utazott ki Stockholmba május végén. Az előkészítő bizottságnak átadott memorandum a párt akkori irányvonalának fontos dokumentuma: „A számtalan sebből vérző népek nem folytathatják a háborút addig, amíg a proletárság a hatalmat mindenütt magához ragadhatná… A népeknek a mielőbbi békére van szükségük. Nem követelhetnek tehát olyan békét, amely a nemzetközi szociáldemokrácia alapelveit teljesen megvalósítja, hanem arra kell szorítaniok a kormányokat, hogy mielőbb békét kössenek még akkor is, ha az ez idő szerinti hatalmi viszonyok alapján lehetséges békének a tartalma messze mögötte maradna a nemzetközi szociáldemokrácia követeléseinek, és a népek önrendelkezési jogát semmiképpen sem valósítaná meg.”[3]

Hajdu Tibor

Ellenforradalmi tevékenység a győzelmes hadsereg hátában

A proletárdiktatúrát gyengítette, hogy megélénkült az „Abonyi utcai összeesküvők” tevékenysége; Peyer, Miákits, Jászai Samu és mások május végén többször tárgyaltak Freeman kapitánnyal, és azt próbálták kipuhatolni, vajon az antanthatalmak elismernének-e egy kommunisták nélküli „szakszervezeti” kormányt. Freeman jelentése szerint rögtön és készségesen elfogadták az általa szabott feltételeket: az együttműködés megszüntetését Szovjet-Oroszországgal, a külföldi propaganda felfüggesztését, a magántulajdon elvén alapuló társadalmi rend visszaállítását és „szabad választások” kiírását.

Szakács Kálmán

A munkásmozgalom a fehérterror idején

Az újjászerveződő szociáldemokrata munkásmozgalom élére az új körülmények között azok az Magyarországi Szociáldemokrata Párt jobbszárnyához tartozó vezetők kerültek, akik jórészt nemcsak szemben álltak a Tanácsköztársasággal, hanem megdöntésében is szerepet vállaltak: Garami Ernő, Peidl Gyula, Peyer Károly, Buchinger Manó, Farkas István, Vanczák János, Miákits Ferenc, Jászai Samu, Csizmadia Sándor. A párt vezetőségének ez az összetétele már azt is sejteni engedte, hogy az új pártvezetőség szakítani fog azzal a politikával, amely a két forradalomban a szociáldemokrata pártnak igen jelentős szerepet biztosított.

Lábjegyzetek

  1. Néhány szó a szakegyletekről. Népszava, 1889. október 20.
  2. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt XVI. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Budapest, 1909. 118.
  3. Buchinger Manó, Küzdelem a szocializmusért. I. Budapest, 1946. 238.

Műve

Jászai Samu, A magyar szakszervezetek története (Budapest, 1925) mindmáig használható szociáldemokrata összefoglalás.