Jászdózsa

A Múltunk wikiből
község Jász-Nagykun-Szolnok megyében a jászberényi kistérségben
Wikipédia
Jászdózsa légifotó.jpg

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A középső bronzkor

A hamvasztásos tömb középső bronzkori történetében a legjelentősebb esemény a hatvani kultúra önállóságának megszűnése volt. A kultúra a középső bronzkor elején érte el kiterjedése és hatalma csúcsát. Déli szomszédai hatására egyre nagyobb mértékben tért át a földművelésre, és ennek során társadalma is rétegződni kezdett. A telepeken már egyaránt előfordulnak kis- és nagycsaládi házak, szerkezetük, berendezésük déli mintákat kezdett követni. A középső bronzkor elején önálló bronzművessége alakult ki (Szihalom, Tószeg stb.), de túl későn ahhoz, hogy a sokkal jobban felfegyverzett és szervezett támadóknak sikeresen ellenállhasson. Feltehetőleg nagycsaládokra tagolódó társadalma egyébként sem volt alkalmas a katonai rendben támadó hódítók elleni harcra. Az egymástól elszigetelt telepek lakosai – néha sikerrel – sáncokkal, vízi és hegyi erődök létesítésével igyekeztek magukat megvédeni (Jászdózsa, Kisterenye stb.).

A halomsíros nép támadása

A rendkívüli átalakulásból az egykori középső bronzkor eleji hamvasztásos tömb népe került ki győztesen. Ők szervezik meg a megmaradt területek védelmét, még ott is, ahol korábban alávetett helyzetben éltek. Ők olvasztják lassan, de biztosan magukba a hódítókat. Az új törzsi és kulturális mozaik alól azonban csakhamar újból előbukkannak a régi hagyományok: a megmaradt telltelepeken ismét virágzásnak indul az élet (Dunaújváros–Koszider, Baracs, Tószeg, Jászdózsa), sőt egyes késő vatyai telepek virágkora éppen erre az időszakra esik (Alpár, Mende, Lovasberény), művelődésük külső máza is „balkánivá” válik.