Javítások a hagyományos gazdálkodáson

A Múltunk wikiből

A 18. század hatvanas éveitől fogva nemcsak számos javaslat készült arról: hogyan lehetne a hagyományos keretben a magyar mezőgazdaság eredményességét növelni, hanem konkrét lépések is történtek ilyen irányban mind a faluközösségek, mind a földesurak és a vármegyék, mind a bécsi kormány részéről.

A kétnyomású gazdálkodást már a töröktől visszahódított országrész községeiben is mindinkább háttérbe szorította a háromnyomású rendszer, csupán Erdélyben nem járt kellő sikerrel az utóbbinak meghonosítását célzó törekvés. Ugyancsak ott ment nehezebben a szántóföldek, még inkább a kaszálók újraosztásával való felhagyás, noha már számos helyen kezdett hosszabbodó időközben sorra kerülni a nyilas osztás megismétlése, és sűrűsödtek a faluközösség egyes tagjainak kívánságai, hogy ki-ki a maga sajátját építhesse, míg végül az 1780-as években eljutottak addig, hogy állandóan bírhassa, s a jövőre is nézve gondosabban művelje és trágyázza szántóföldjét és rétjét a jobbágy. Vácott viszont már 1764-ben fölismerték: milyen fontossága van ennek nagyobb termés elérése szempontjából: „Tapasztaltatott az is, hogy a földeknek hanyagabb művelése folytán a lakosok nem nyernek itt abból oly hasznot, mint az másutt történik, kik mivel a terméketlenség okául a folytonos osztályt hozzák föl, az egész határ három vetőre (calcatura) lészen fölosztandó, melyekben minden ház után mérettesenek ki az állandó szántóföldek.”[1] Sopron környéki falvakban pedig folytatódott az a jövőbe mutató gyakorlat, hogy ugyanazon a földön évről évre pihentetés közbeiktatása nélkül termesztettek gabonát, s a búza után tarlórépát vetettek. A kukorica a kertek sövénye közül kezdett kitörni s helyet kapni a tavaszi vetőben vagy az ugaron, s intenzívebb kapás művelése bőven termő televényen trágyázás nélkül is alkalmasan előkészítette a talajt következő évi gabonatermesztés számára. Igyekvő szegény emberek vállalták egy-egy földesúrtól bérelt pusztán a dohánytermesztés sok gonddal és fáradsággal járó munkáját. Az 1760-as évektől fogva külföldön járt, idejüket letöltött katonák s onnan jövő telepesek a burgonya meghonosodásának törtek utat. Bár művelése eleinte sok ellenkezéssel találkozott a parasztság körében, főképp az Európa-szerte ínséges 1771–1772. esztendők hatására kezdett gyökeret verni elsősorban a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben, alapjául a nép táplálkozásában rá váró fontos szerepnek.

Az ilyen, intenzívebb irányokba mutató előrehaladással szemben egyes nagybirtokosok mindenekelőtt extenzív irányú termésnövelésben jeleskedtek, midőn a vizek elhatalmasodásának vetettek gátat, sőt a megművelhető földet szélesbítették, a jobbágyok munkájával töltések közé szorítva az Ecsedi-lápot és a Hanságot. Sokat levont azonban vállalkozásuk eredményéből, hogy még hiányzott a fölismerés: az elért siker csak folytonos gondoskodás révén válik tartóssá. Követendő példát adott Fejér megye is, amikor a Sárvíz lecsapolásához fogott, hogy ugyancsak a mezőgazdasági művelésnek biztosítson szélesebb teret a kezdetleges pákász-életmód háttérbe szorításával. Tolna vármegye azonban, melyen keresztül a levezetett víz a Dunába tartott, nem volt hajlandó a közös haszonra célzó vállalkozáshoz csatlakozni; akárcsak korábban, az új telepeseknek más megyék rovására menő visszatartása esetében, az egy vármegye szűkebb körénél tovább tekintő összefogás ezúttal is hiányzott. Több osztatlan közbirtokosságon belül megindult a határnak az egyes részjogok arányában való felosztása; ez viszályok, egyéni túlkapások kiküszöbölésére alkalmas volt ugyan, de a felosztásra felfogadott mérnök gyakorta nem volt tekintettel a meglevő berendezkedésre s a természeti adottságokra. A hajdani török területen megmaradt sok pusztát a jószág legeltetésére s hizlalására már nem annyira szomszédos községnek, hanem mindinkább örmény vagy görög vállalkozóknak adta bérbe birtokosuk, esetenként dohánykertészeknek, ha pedig kedvező piaci lehetőség ígérkezett, majorságot rendezett be rajtuk. Növekedett a nyugati tehenek meghonosítására épülő „fejőték” száma s a tejükből hollandi módra való sajtkészítés is. Egyes földesurak gondot fordítottak rá, hogy a takarmányfüvek közül felkarolják a muhart, valamint a gabona régóta használt vetőmagvát máshonnan szerzettel váltsák fel, s szintén máshonnan hozassanak szőlővesszőket. Főképp a jobbágyok terméséből követelt kilencedre alapozva, a kukoricát is kezdték, leginkább részes munkával, termeszteni és felhasználni, nem emberi tápláléknak, hanem, elsősorban ott, ahol hiány volt a mindinkább megfogyatkozó makkos erdőkben, sertéshizlalásra; ez alkalmas volt arra, hogy az ilyen irányú vándorpásztorkodás helyett intenzívebb sertéstartásnak nyisson utat. Egyes nagybirtokosok Páduából hozattak be kosokat, hogy velük való keresztezés útján javítsák morva-német eredetű birkáik gyapját.


Lábjegyzet

  1. Idézi: Karcsu Antal Arzén, Vác város története. Vácz, 1880. II. 18–19.

Irodalom

A termő földterület megvédéséről és lehető kiterjesztéséről a vizek elhatalmasodásával szemben: Magyarország vízborította és árvízjárta területei az ármentesítési és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt (térkép, Budapest, 1938); Fekete Zsigmond, Magyarország vizei múltjának és vízépítkezéseinek történelme, tekintettel a művelődés-történeti viszonyokra (Budapest, 1882); Zawadowszky Alfréd, Magyarország vizeinek statisztikája (Budapest, 1891); Kolosváry Ödön, Magyarország mederrendező és árvédelmi munkálatainak fejlődése 1899-ig (Budapest, 1905); Fodor Ferenc, A magyarországi kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig (Budapest, 1954–1956); Bendefy László, Ismeretlen vízrajzi kéziratos térképek az Országos Levéltárban (Hidrológiai Közlöny, 1966). – F. Ilwof, Flußregulierungen und Wasserbauten, 1772–1774 (Archiv für Österreichische Geschichte 1909); H. Glassl, Der Ausbau der ungarischen Wasserstraßen in den letzen Regierungsjahren Maria Theresias (Ungarn-Jahrbuch, 1970); Andrásfalvy Bertalan, Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig (Tanulmányok Tolna megye történetéből, 1975); Tenk Béla, A vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században (Pécs, 1936); Tenk Béla, A vízszabályozások Fehér vármegyében a XVIII. században (Pécs, 1936); Bendefy László, Vízimérnöki munkálatok a Balaton környékén a XVIII–XIX. században. (Agrártörténeti Szemle 1964); Dóka Klára, A Rába-szabályozás kérdése 1786-ban (Soproni Szemle 1976); Császár Elemér, Orczy Lőrinc és a Tiszaszabályozás (Századok 1908); Fodor Ferenc, Tiszavölgy úrbéri térképei, 1773–1781 (Geodézia és Kartográfia, 1957); Takáts Sándor, A Szamos szabályozása a múlt században (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898); Takáts Sándor, Az Ecsedi láp eresztése a múlt században (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1899); Temesi Győző, A Béga csatorna befejezése Temesvár és Nagybecskerek között (A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 1938); Temesi Győző, A temesközi vízszabályozások a XVIII. században (Földrajzi Közlemények, 1939). — Megemlíthető még két megemlékezés a század első felének iskolát teremtett kiváló térképésze, Mikoviny Sámuel munkásságáról: Bendefy László, Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei (Somogy megye múltjából, 1976); Hrenkó Pál, Szabolcs megye Mikoviny-féle térképe (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1978).

A kezdetlegesebb gazdálkodásmódok fokozatos háttérbe szorulásáról látszik tanúskodni, hogy sem a korszak tollforgatóitól nem maradt ránk külön megemlékezés a gyűjtögetésről, sem nyomtatásban napvilágot látott felsőbb rendeletek nem foglalkoznak vele; feldolgozásokat illetően is csak már említettekre hivatkozhatunk.

A halászatról lásd: J. Vanier, Paraszti majorja… (Kolosváratt, 1779, illetve Szebenben, 1779, benne toldalék az erdélyi halastavakról); Lukács Károly, A balatoni halászat múltjából (Budapest, 1943); Alapi Gyula, A csallóközi halászat története (Komárom, 1933); Kolozsváry Gábor, Tiszavölgyi halászat és település (Budapest, 1928); Nyárády Mihály, A Rétköz régi halászata (Ethnographia 1939).

A vadászásról Erdélyhonban ugyancsak megemlékezett J. Vanier Paraszti majorjának toldaléka. Külön cikk szól a túzokról: Z. G. Husty von Rassnya, Der ungarische Trappe (Ungrisches Magazin, 1781); Von dem Aentenfange in Slavonien (Ugyanott). – II. József két rendeletet is kiadott a vadászatról: Benigna resolutio regia circa regulationem venationis in Regno Hungariae die 21. Augusti 1755 publicata—Kaiserlich-königliche Jagdordnung, welche für das Königreich Hungarn den 21. Augusti 1786 publiciret worden ist (PreßburgPestKaschau, év nélkül); Wir Joseph der Zweyte … eine förmliche Jagdordnung dergestalten … kund machen zu lassen befunden haben—Nos Josephus Secundus … constitutam venatonis… normam hisce duximus elementer publicandam (Wien, 1786); Penyigei M. Dénes; A vadászat és gubacsszedés mint mellékhaszonvételek Debrecen régi erdőgazdálkodásában (Debreceni Szemle, 1941).

Az erdészetre vonatkozólag tovább is alapvető forráskiadvány: Tagányi Károly, Magyar Erdészeti Oklevéltár (Budapest, 1936); lásd még: Zivuska Jenő, A besztercebányai erdőigazgatóság régi okiratainak tartalomjegyzéke (Besztercebánya, 1906). &mdsah; Rendeletek: Holz- und Wald-Ordnung für das Königreich Hungarn, wie die Wälder erziegelt, besser aufgebracht, vehrmehrt und erhalten werden können (Ofen, 1769); Preßburg, 1770; Preßburg, 17802; Ofen, 17883); magyarul: A fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés (Pozsony, 1770); továbbá: A fűz-fák s egyéb serényebben nevelkedő tsemetéknek béültetése, a növésben való szaporítása és illendő s gondos megtartása iránt 1780. esztend. ki adattatott hasznos regulák (Pozsonyban 1780; Pest, 1780; Győr, 1780) — Die im Jahr 1780. allergnäd. vorgeschriebenen Massregeln, nach welchen die Pflanzung, Vermehrung und gehörige Pflegung der Weiden oder Felber- und anderer schnell wachsenden Bäumen anzustellen ist (Preßburg, 1780)—Regulae circa implantationem, propagationem et debitam conservationem salicum alioremque velocius crescentimn germinum clementer praescriptae (Posonii, 1780); Massregeln, nach welchen die Pflanzung, Vermehrung und gehörige Pflegung der Weiden- und anderer schnell wachsenden Bäumen anzustellen ist (Preßburg, 1790); külön útmutatás szolgálta a selyemlepke-tenyésztés ügyét: Aufrichtiger Unterricht und besondere Annierkungen von der Plantage des Weissen Meulbeer-Baums, worinnen die nothwendigsten Handgriffe und Vortheile getreulich entdecket und ans Licht gegeben (Oedenburg, 1771); a rendelkezések – mint: Komáromy András, A surányi erdők rendtartása, 1776 (Történelmi Tár 1911) – bizonyos összegezései: Jakab Elek, Magyarország törvényhozási és közkormányzati erdőügyi intézkedéseinek történeti áttekintése (Erdészeti Lapok, 1879); Jakab Elek, Az erdélyi törvényhozás és közigazgatás erdőügyi intézkedéseinek története (Erdészeti Lapok, 1878); Takács Imre, Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1969–1970). – Tagányi Károly, A modern erdészeti kultúra keletkezése hazánkban (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896); Fekete Zoltán, A hazai erdőrendezés története (Erdő, 1954); Lesenyi Ferenc, A magyar erdőgazdaság története és jelen helyzete (Budapest, 1936); Ernyey József, Az akácfa vándorútja és megtelepülése hazánkban (Magyar Botanikai Lapok, 1926); Tóth Béla, A szikfásítás múltja és jelene hazánkban (Agrártörténeti Szemle 1963); Balogh István, Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez. A vákáncsosok (Debrecen, 1936); Penyigei M. Dénes, A vadászat és gubacsszedetés mint mellékhaszonvételek Debrecen régi erdőgazdálkodásában (Debreceni Szemle, 1941); Firbás Oszkár, A Sopron megyei erdők helyzete II. József korában (Soproni Szemle 1963); Hiller István, A faipari oktatás kezdetei Selmecbányán (Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei, 1972). — B. Andrásfalvy, Wald-Viehhaltung in Südost—Transdanubien. Bedeutung der Waldweide im ungarischen Hirtenwesen (Viehwirtschaft und Hirtenwesen. Hrsg. I. Földes. Budapest, 1969). – Soós Imre, Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében (Sopron, 1941); Takács Lajos, Irtásszerződések a Zala megyei Pölöske vidékéről (Néprajzi Közlemények, 1963); Takács Lajos, Az irtásszerződések jelentősége és szerepének változása, (Agrártörténeti Szemle 1979); Takács Lajos, Irtásgazdálkodásunk emlékei. Irtásföldek, irtásmódok (Budapest, 1980).

A selyemfonál előállítása köréből egykorú munkák: A selyemeresztésnek módja, az az: elégséges leírása annak, miképen kellessék eperj-fákat és selyem-eresztő-bogarakat szaporítani, azokra gondot viselni, a, selymet jól kikészíteni, és haszonra fordítani. Fordíttatott németből magyarra 1752—dik esztendőben (Szeben, 1754); (Pulszky Károly), A selyem nevelésről való oktatás, melly három könyvre osztatik, úgymint: az első könyv tanít a szederjfák körül meg-kívántató gondviselésről. A második a selyem-eresztő bogaraknak neveléséről. A harmadik a selyemnek elkészítéséről. Mellyet egy köz hasznot szerető maga tapasztalásaival haza-fiaival közöl (Eperjes, 1783). J. Stolcz, Ein hunder und zweyundsiebenzig nothwendige und gründlich beantwortete Fragen von den…nüztlichen Erfordernissen zum Seidenbau und angamessener Wartung in Erziehung der Seidenwürmer (Pest, 1786); A. Podmaniczky, Entwurf über den gegenwärtigen Zustand des Seidenbaus in Ungarn, und die Massegeln, nach welchen derselbe zu leiten wäre (Hely nélkül, 1787); Bödei Bödös Ferenc, A selyem eresztő bogarakról és az ezzekkel való mind végeztéig tartó munkálkodásokról szólló hasznos könyvetske (Péts, 1789). — Felsőbb rendelkezések: Aufrichtiger Unterricht und besondere Anmerkungen von der Plantage des Weissen Maulbeer-Baums, worinnen die nothwendigsten Handgriffe und Vortheile getreulich entdecket und ans Licht gegeben (Oedenburg, 1771); Sollenghi Károly, Új-módi magyar selyem-ruha az az: Magyar és hozzá tartozandó országoknak a selyem-eresztő bogarakból következő különös hasznok és gyarapítások (Alsó Slavonia, 1769; Debretzen, 1770; Pozsony, 1770); Gallarati, Unterricht zur Seiden-Kultur oder Anleitung: Wie die Seidenwurm-Saame oder Eyer ausgebrütet, der Seidenwurm selbst gepfleget und behandelt, und die Maulbeerbüume gepflanzet werden müssen (Hermannstadt, 1785); A. Mazzogato, Kurze Art, Maulbeerbäume zu pflanzen, solche zu pflegen und die Seidenwürme zu besorgen. Zum Nutzen des Landmanns (Pest, 1787); Instruction, nach welcher der in dem Komitat N. N. bestellte Seidenbau Inspektor N. N. pünktlichst nachzuleben haben wird (Ofen, 1789). – Feldolgozások: F. Milleker, Geschichte der Seidenbau Cultur in Südungarn (Versec, 1883); Illésy János, A selyemtenyésztés állapota Magyarországon 1771-ben (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1897); Németh Ambrus, Selyemtenyésztési mozgalmak Győrött 1771–1831-ig (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1901); K. Karlovszky Endre, A selyemtermelés története Erdélyben 1848—ig (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895); A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából. Összeállította Fent István (Budapest, 1930); Endrei Walter, Magyarországi textilmanufaktúrak a 18. században (Budapest, 1969).

Míg selyemfonal megtermelését célzó ösztönzésből magánemberek és a kormány szinte egyformán vették ki részüket, feltűnő a hazai társadalomnak a méhészkedés eredményesebb folytatása iránt megnyilatkozó beható érdeklődése, mely az idevágó nagyszámú egykorú kiadványoknak majdnem egészére rányomta bélyegét. Lásd Ángliai méhes-kert, melly a méhekkel való bánásnak mesterségét és titkait szemünk elejébe terjeszti. Azokat, mellyeket a régi és új írók e dologrúl írtak, megjobbítva rövid summába foglalja és a méhkasok elkészítésének egy új és igen hasznos módjával együtt a méhes gazdáknak eddig feltalált minden módoknál hasznosabb, kevesebb költségű és fáradságú rendet nyújt. Mellyet kiadott angliai nyelven Gedde János…most pedig német nyelvből… Szathmáry Király György… magyar nyelvre fordított s maga különös jegyzésével is megnagyobbított (Eger, 1759; Eger, 1768; Eger, 1781); (Pálfi Lőrinc), Erdéllyi méhecske, melly a méhekkel való bánásnak titkait és mesterségét rövid summában foglalván, szemünk eléibe terjeszti. Mellyet sok írásokbúl s hasznos experientiákból ki tanult és egybe szedett…egy áldozó pap (Kolosvár, 1762; Kolosvár, 1767; Kolosvár, 1785); (Szigeti Gyula), Méhész könyv (Nagy-Enyed, 1763; Kolozsvár, 1768; Kolozsvár, 1785); Egy múltszázadi gazda tanácsai a méhek és gyümölcsfákról, 1770 körül (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898); (J. J. Adami), Kurze Anleitung für das Landvolk in Absicht auf die Bienen-Wirtschaft wie solche mit Nutzen geführet werden soll. Für die kaiserl. königl. Erbländer, insonderheit aber für das Königreich Hungarn eingerichtet. Worinnen deutlich gezeigt wind, wie durch eine wohl eingerichtete Bienen-Wirtschaft in kurzer Zeint ein beträchtliches Vermögen gesammelt werden könne. Alles aus eigener Erfahrung zusammen getragen und zum Nutzen des Landmannes in Fragen und Antworteten eingerichtet. Nebst einem kleinen Bienen-Kalender für die Bienen Väter…(PreßburgLeipzig, 1773; rövidített címmel: Preßburg, 1784); Th. Langen, Beschaffenheit der Bienenwartung in Siebenbürgen (Gemeinnützige Arbeiten der Bienengesellschaft in Oberlausitz, 1773); Széki Vesmás Márton, Erdéllyi méhes kert, avagy a méheknek testecskéjeknek és tagocskéjoknak, természeteknek és munkájoknak, sok ellenségeiknek, nyavalyájoknak, azok ellen való orvosságoknak és a vélek való dajkálkodás módjának le-rajzoltatása. Mellyet rész szerént sok tudós méhészeknek írásaikból, rész szerint pedig bizonyos tapasztalásokból a gyengéknek hasznokért egybe szedegetett és tsekély magyar versekbe foglalt (Kolo'svár, 1774); Handerla György, Új méhész, vagyis a méheknek Magyar hazánkhoz alkalmazott gondviselése, melly rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt tanítással megmutatja, mint kell télen, nyáron a méhekkel bánni (Pozsony, 1775); (Veszelszky Antal), A magyarországi méhtartás rövid tudománya (Vácz, 1782); Nagy János, Méhi gazdaság, a mellyet Ovidius rendihez alkalmaztatott magyar versekben foglalt (Győr, 1786); A méhészekhez és valakik a természet visgálásában gyönyörködnek. A méhekről tett jegyzések (Mindenes Gyűjtemény, 1789); A méhekről némelly jegyzések (Ugyanott); A méhek ellenségeiről (Ugyanott); Hogy kell a méheknek télen gondjokat viselni (Ugyanott); Kováts A., A méheknek országok vagy köz társaságok (Mindenes Gyűjtemény, 1790). — A méznyerés mellékhaszonvételeiről: J. Torkos, Der wahre Ursprung des Bienenwachses durch eine neue Theorie entdecket und denen Bienenkennern zur Prüfung vorgetragen (Oedenburg, 1776); Th. Langen, Von der Zubereitung des berühmten hungarischen und siebenbürgischen Meths (Gemeinnützige Arbeiten der Bienengesellschaft in Oberlausitz, 1773). – A kormány ösztönzésére készült munkák: Toldy József, Nemes Magyar Hazához tudósítás a méhek rajzásáról (Hely nélkül, 1789; német kiadás is); Toldy J(ózsef) kamerális inspektor, Rövid oktatás a méhekkel való bánásról, miképen köllessék a méhekre tavasszal, ősszel és télben gondot viselni, hogy a méhes gazdának nagyobb hasznot hajcsanak, szaporodjanak, el ne széledjenek és meg ne dögöljenek (1773-ban megjelent német kiadás nyomán, Hely nélkül, 1789). — Feldolgozások: E. Rodiczky, Zur älteren Geschichte der Bienenzucht in Ungarn (Budapest, 1882); I. Vicoveanu, Inceputul apiculturii teoretice la Romani. „Economia stupilor” a lui Ioan Molnar-Pivariu din 1785 (Fat Frumos, 1931).

A mezőgazdaságról általában: lásd Mitterpacher, Adumbratio nationum oeconomicarum, quae nobili juventuti in Collegio C. R. Theresiano dabantur (Vindobonae, 1773; németül is: Wien, 1773); lásd Mitterpacher von Mittenburg, Anfangsgründe der physikalischen Ökonomie (Wien, 1776); lásd Mitterpacher von Mittenburg, Sätze aus der Naturgeschichte der Pflanzen, des Acker- und Weinbaues (Wien, 1775); Positiones ex elementis rei rusticae, quas auctoritate et consensu…Christophori Niczky… coram los Apffalter … ex praelectionibus Josephi Domin anno 1783 … defenderunt … physieae auditores (Iaurini, 1783); M. Pankl, Nauka o pol'nohospodárstve. Podl'a rukopisn A. Bernoláka z r. 1790 (Bratislava, 1964); Kurbel, Dissertatio de causa fertilitabis terrae. Quae praemium retulit Burdigalae judicio Academiae Regiae 1741 (Tyrnaviae, 1763); lásd Pomo von Weyerthall, Gedanken über die Neustädter Heide, wodurch dieselbe einiger massen fruchtbar gemacht, und denen all dort Ansässigen ein hinlänglicher Nahrungsstand verschaffet wurden könnte (Preßburg, 1772); lásd Pomo von Weyerthall, Entdeckung natürlicher Geheimnisse. Das ist: Gewisse, nich in blosser Speculation bestehende, sondern durch viele Esperimente bewahrte Mittel, die Landgüter merklich zu verbessern, den Ackersmann reich zu machen und zu allem Ueberfluss zu verhelften (Preßburg, 1772). — B. F. Hermann, Abriss der physikalischen Beschaffenheit de Oesterreichischen Staates und des gegenwärtigen Zustandes der Landwirtschaft, Gewerbe, Manufakturen, Fabriken und der Handlung in denselben (St. PetersburgLeipzig, 1782); Landwirtschaft (Allergnädigst privilegierte Anzeigen, 1771); P. R. Gottschling, Betrachtung über die Handlung und Oekonomie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (Budissin, 1776). — Feldolgozások: Dávid Zoltán, Magyarország munkaerőhelyzete a XVIII–XIX. század fordulóján (Statisztikai Szemle 1971); Dávid Zoltán, Adatok a mezőgazdasági termelés nagyságáról, 1786–1789 (Történeti statisztikai évkönyv 1965–1966); Zimányi VeraMakkai LászlóKirilly Zsigmondné—N. Kiss István, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában, 1550–1850 (Agrártörténeti Szemle 1968); Wellmann Imre, Mezőgazdaságunk fejlődésének főbb kérdései az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig terjedő időben (A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője 1977).

Az állattartással általában foglalkozó egykorú irodalom csaknem egészében a fő gondot okozó járványos betegségek elleni védekezéssel foglalkozott: A marhák körül való austriai rend-tartás, mely is az 1729. és 1730. esztendőben uralkodott marha-dög alkalmatosságával az uraságok gondviselőjök, tiszttartójok által béadott tudósításokból szerkesztetett egyben. És hogy egyszersmind az ennekutána előfordulható marha-dögben mind a praeservativa, az az megelőző, mind a curaló, az az orvosló eszközökkel miként kelljen a marhák körül bánni, az … felség által az uraság és szegénység hasznára kiadatottBécsben … 1730. Most újabban németből magyarra fordítván gróf b[oros] j[enői] Székely Ádám által (Szeben, 1763); P. Adämi, Beyträge zur Geschichte der Viehseuchen in den kais. kön. Erbländern. Mit 2 Tabellen (Wien, 1781); P. Adämi, Untersuchung und Geschichte der Viehseuchen in den kaiserl. königl. Erbländern (Wien, 1782); A. Kováts, Adsertiones veterinario-medicae adnexo tractatu de morbis epizooticis (Viennae, 1782); Chr. Baumann, Die vermehrte Rindviehzucht bey verbesserten Wiesen und Gräsern, bey angebauten Brachen mit Klee, bey zertheilten Weiden und Stallfütterung, bey Pflanzung der Kräuter und Wurzeln, auch in trockensten Jahren, nebst einigen Haus- und Heilmitteln wider gemeinere Viehkrankheiten, für jeden Landmann und Bauern (Augsburg, 1783); Wolstein Amadeus János, A marhadögről való jegyzések. Az az: oktatás, miképpen kellessék a dög-nyavalyákat megismérni s el-távoztatni, a meg-szökött marhákat orvosolni; s minémű ítélettel lehetünk a barom-állatok meg-ölettetéséről a dögleletességnek idein, melyet… nemzetének s a köz-jónak hasznáért magyar nyelvre fordított és az elől-járók engedelmével ki-botsátott Tolnay Sándor (Bécs, 1784); Wolstein Amadeus János, A marha veszélről való könyv, mellyet a paraszt-embereknek kedvekért… német nyelven írt, most pedig nemzetének s a köz-jónak hasznáért magyar nyelvel megajándékozott és…ki botsátott Tolnay Sándor (Bécs, 1784; kissé rövidebb címmel Bécs, 1786); Wolstein Amadeus János, A barom-állatok seb-gyógyítása tudományáról írtt könyvek, mellyeket … német nyelven ki-adott, most pedig Tolnay Sándor … nemzetének köz hasznáért tulajdon költségével magyar nyelven … ki-bocsátott (Bécs, 1785); Wolstein Amadeus János, A megromlott és különféle nyavalyákban sínlődő, mint pedig a sértő eszközök által megsebesített állatoknak orvoslásáról és gyógyításáról való oktatás, mellyet a szükséges és felette hasznos orvosságokról…írt. Magyarra fordította Szekér Károly (Bécs, 1785); Fekésházy György, Marhadögről és az ellen való orvosságról némelly jegyzések (Pest, 1787); (G. Fekésházy), Von der allgemeinen Viehseuche und von dem Arzneimittel, sammt einigen zum Besten gemeinen Mannes abzielenden Anmerkungen (Pest, 1787); Wizer Leopoldus, Circulare. A beteg marháknak gyógyítása módjáról némely hasznos rendeléseknek és orvosi szereknek meg jegyzései (Várad Olaszi, 1789); J. J. Engel, Heilsame Vorschriften … über die Viehseuche (Käsmark, 1790); G. Fekésházy, Entdeckung der Urkeime Vieler Seuchen, nämlich von Ungeziefern und Würmern der Hausthiere, dann der Schafkrankheiten und etwas von geflügelten Thieren (Preßburg, 1790); M. Lange, Ueber die häufigen Viehseuchen in Siebenbürgen und von den vorzüglichsten Mitteln, solchen abzuhelfen (Hermannstadt, 1790). — A fentiek egy részével megegyező, felsőbb rendeletre megjelent kiadványok: Oesterreichische Vieh-Ordnung. Aus denen V. Herrschaftlichen Wirtschafteren wegen Anno 1729. und 1730. grassirten Viehes-Umfall eingereichten Berichten gezogen und mit so wol Praeservier- als Curier-Mitteln eingerichtet. Zum Nutzen deren Herschaften und Unterthanen in künftig sich ereignenden Seuchen oder so genannten Vieh-Stäuppen zu gebrauchen. Von einer landes-fürstlichen hohen Obrigkeit heraus gegeben (Hermannstadt, 1763); Wolstáin Amadeus János, A barom-veszélyről tanító hasznos könyv, mellyet a paraszt embereknek kedvékért … német nyelven írt, most pedig a Felséges Helytartó K. Magyar Tanács parancsolattyára meg magyaríttatván ki adott (Pósoni, 1785); J. G. Wolstein, Das Buch von Viehseuchen für Bauern. Gedruckt auf allerhöchsten Befehl (Preßburg, 1785). — Fontos későbbi forráskiadvány az egész egészségügyre vonatkozólag: Fr. X. Linzbauer, Codex sanitario-medicinalis Hungariae (Budae, 1852–1861). — Feldolgozás: Szepes (Schütz) Béla, A magyarországi állatjárványok és az ellenük tett hatósági intézkedések vázlatos története (Budapest, 1942).

A legelők állapotát ostorozza: S. Theschedik, Der Landmann in Ungarn… (Hely nélkül, 1784); a főképp ökörhizlalásra leginkább örmény bérlők kezére adott pusztákról későbbi forrás: Erdélyi János, Nemzeti iparunk (Pest, 1843). — A pásztorokat oktató könyv: (Molnár János), Pásztor-ember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv. I. A pásztorok betsületéről Isten és ember előtt. II. A pásztorok kötelességéről 1. urokra nézve, 2. magokra s társaikra nézve, 3. az Istenre nézve (Pozsony, 1775).

A rét műveléséről: A. Adamovics de Csepin, Tentamen publicum ex agrorum, pratorum et vitium cultura, quod in Regia Universitate Budensi anno 1778. subibit (Budae, 1778). — A moharról: Bojt Lajos, A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig (Budapest, 1935); a csenkeszről: lásd Bruz, Dissertatio inauguralis de gramine mannae sive festuca fluitante (Viennae, 1775). Vesd össze J. Conrad, Anfrage an die Botaniker und Oekonomen in Ungern (Ungrisches Magazin, 1782). — A takarmánytermesztésről általában: Rodiczky Jenő, A takarmánytermesztés kézikönyve, tekintettel a főbb takarmánynövények történetére, élettanára, betegségeik és ellenségeikre, valamint a takarmányozásra (Budapest, 1882); Gaál László, A magyar takarmánynövény-termesztés múltja (Takarmánybázis, 1970).

A baromfitartáshoz kapcsolódik: F. A., Miképpen kelnek ki a tsirkék tyukmonyjokból Egyiptomban? (Mindenes Gyűjtemény, 1789).

A sertéstartásról lásd folytatólag: Dörner Béla, A sertés Magyarországban (Budapest, 19082); Érdújhelyi Menyhért, A magyar–szerb sertéskereskedés története (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1902).

A juh-(birka-) tartásról: W. J. Paul, Abhandlung von der Schafzucht. Nebst einem Anhang vom Tabackbau (Hermannstadt, 1770; Preßburg, 1770); magyarul: Paul Venczel János, A juhtenyésztésről és a dohánymívelésről (Szeben, 1771) és Paul Venczel János, …a majorkodásról Tseh Országban fel-állítatott Nemes Társaság egyik tagjának A juh-tartásról való rövid oktatása, melyhez adattatott a dohány termesztésének mestersége (Pozsony, 1778). — Föltehetően felsőbb szándékot tükröznek: Tapasztalatból merétett oktatás, melly tanít, miképpen a juhok a jó gondviselés által a leg-tökélletessebb állapotra. hozattatthatnak és ebben meg-tarttathatnak (Pozsony, 1774) és: Próbákból szedett oktatás, miképpen e jó gondviselés által a juhok tökélletes jóságra hozattathatnak, és ugyan azon rendben meg-is tartathatnak (Pozsony, 1779;, Pozsony 17802; ugyanez latinul: Experimentalis instructio… (Posonii, 1779) és németül: Erfehrungsmässiger Unterricht… (Preßburg, 1774; Preßburg, 17792). — Feldolgozások: Rodiczky Jenő, Adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez. A juhtenyésztés (Magyaróvár, 1880); Hankó Béla: A magyar juh eredete, múltja és jelene (A Debreceni Tisza István Tudományegyetem Állattani Intézetének Közleményei, 1937); Szilágyi Miklós, A Nagykunság juhászata a XVIII. század végén (Ethnographia 1968).

A szarvasmarhatartásról: A borjúknak mind járt ellés után lehető el választásokról (Mindenes Gyűjtemény, 1789); a, fejőtékről (fejőstehenészetekről): Wellmann Imre, A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Budapest, 1933); M. Rácz, Dissertatio inauguralis de encomio lactis (Budae, 1778); Schram Ferenc, Tejfeldolgozási eljárások 1772-ből (Ethnographia 1962).

A lótartás fejlesztéséről: J. Wopperer, Gründliche Abhandlung von der Pferdekenntniss zum nützlichen Gebrauch für die Cavallerie-Offiziers bey Remontierungen und sonstigen Ankeuf eines Pferdes (Pest, 1779); Fugger Márk úrnak a lovak neveléséről írtt könyve, mellyet Wolstein Amadeus János némelly jegyzésekkel együtt és második részszel meg-tóldva, ékesebb német nyelven ki-adott, most pedig Tolnay Sándor magyarra fordított és királyi privilegium alatt ki-botsátott. Első rész (Béts, 1786); Második rész: Wolstein Amadeus János, A pusztai, hadi és házi ménesekről írt könyv, mellyet … német nyelven ki-adott, most pedig Tolnay Sándor magyarra, fordított és királyi privilégium alatt ki-botsátott (Béts, 1786); F. Leeb, Stell- und Gestütmeister, Praktische Beobachtungen zum Behuf der Pferdezucht im Königreiche Hungarn und Grossfürstenthum Siebenbürgen (Wien, 1790); J. Wopperer, Nützlicher Unterricht für den Landmann zur Erzüglung einer guten Gattung Pferde (Temeswar, 1790). — A kormánytól kiinduló kiadványok: Normativum in merito procedurae circa negotium clementer intentae altioris staturae solidiorisque structurae equorum in hoc Regno Hungariae propagationis pro liberis regiisque ac montanis oivítatibus, reflexe etiam ad praecedaneas in hoc merito interventas benignas normales ordinationes regias sub 2da Augusti Anni 1777 novissime praestabilitum (Hely és év nélkül); Vohlstein János, A lovaknak csitkó korokból fogva vén korokig való tartások módja. Melly a Fels. Erdélyi Királyi Guberniumtól olly véggel, hogy mindenekkel közöltessék, ki—küldetett, és a Kolos vármegyei Nemes Continua Tábla kívánságára és költségével ki-nyomattatott (Kolo'svár, 1781); Fel-jegyzése a módnak, mi képpen lehessen nagyobb tenyésztését a jeles jó fajtó lovaknak meg-szerezni az országban az kantzáknak alkalmatos ménlóvak meg-hágattatása által (Hely és év nélkül – 1784); ugyanez latinul: Norma secundum quam admissarii ad propagationem selecti ad caballas admitti debeant, ut propagatio majnris staturae equorum procurari valeat (Hely és év nélkül); (L. Scotti), A ló hágatásról, oktatás azok számára, a kik a mellé fognak parantsoltatni (Béts, 1784); ugyanez németül: (L. Scotti), Beschell-Belehrung für die Kommandirte (Hely nélkül, 1784); Vorschrift, die…Kaiser und König Joseph II., um künftig in dem Königreiche Ungarn und den damit verbundenen Staaten einen gewissen Fortgang in der Fortpflanzung der Pferde von besserem Schlag zu manhen, mittelst einer allerhöchsten Resolution von 20. Dezember 1784. allergnädigst heraus zu geben zur künftigen Richtschnur festzusetzen geruhet haben…Végezés, mellyet…Tsászár és Király II. Jósef, hogy Magyar Országban és az ahoz tartozandó Tartományokban a jobb fajú lovak bizonyossabban szaporodhassanak, kegyesen ki adni s meg erősíteni méltóztatott 20. decemberben 1784. esztendőben (Hely nélkül, 1785); ehhez csatolva: A tsikók neveltetésének módja, vagy-is arra vezérlendő hasznos oktatás. A melly tsászári s királyi kegyes parancsolatbúl külömb-külömbféle nyelvekre fordíttatott és ugyan Ő Felségének minden örökös tartományiban ki-hírdettetett (Hely és év nélkül); ugyanez németül: Art und Weis über die Auferziehung und das Verhalten der Füllen von ihrer Geburt bis zum Alter der Pferde. Auf allerhöchsten k. k. Befehl in verschiedene Sprachen übersetzt und durch gesammte Erblander publiciret (Hely nélkül, 1785). — vesd össze Chr. Adolphi, Dissertatio aeademica de equitationis eximio usu medico, in Academia Lipsiana 1773. proposita (Lipsiae, 1774). — Feldolgozás: Ruisz Gyula, A mezőhegyesi állami ménesintézet alapításának története (Temesvár, 1888).

A szántóföldi, elsősorban gabonatermesztésről: A. Adamovics de Csepin, Tentamen publicum ex agrorum, pratorum et vitium cultura (Budae, 1778); Szabó József, Vátzi gabona (Vátz, 1793); A búzának s egyéb vetéseknek ellenségeik (Mindenes Gyűjtemény, 1790); Benda Gyula, Tabellae procreationis frugum – a mezőgazdaságtörténet forrásai, 1769–1780 (A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője 1977); Von den in Ungarn gebrauchlichen Korngruben (Allergnädigst privilegirte Anzeigen, 1772) ; Miképpen kell a roszsz búzan segíteni és test-tápláló kenyeret belőle készíteni? (Mindenes Gyűjtemény, 1789). — Zimányi VeraMakkai LászlóKirilly Zsigmondné—N. Kiss István, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában, 1550–1850 (Agrártörténeti Szemle 1968); Wellmann Imre, Gabona-terméseredmények a XVIII. században (Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Budapest, 1980); vesd össze R. Berthold, Die Leistungsfähigkeit der Getreidewirtschaft im spätfeudalen Deutschland, 1500–1800 (Acta Musaeorum Agriculturae, 1966).

A külső kertekben folyó termesztésről: Kurze Anleitung zu dem Flachsbau (Preßburg, 1767); Oekonomisch-praktische Anleitung zum Flachsbau, worinnen die glückliche und erträgliche Folgen für ein Land, in welchem der Flachs angebauet, zubereitet und verarbeitet wird, angezeiget, auch die Manipulationen hierzu, wie es geschehen solle, gewiesen werden (Hermannstadt, 1770); ugyanez magyarul: Gazdaságra és annak gyakorlására utasító tudósítás a lenn vetésről és mívelésről, mellyben szerentsés és hasznos következései az ollyan országnak, mellyben a lent vetik, készítik és jól meg-dolgozzak, le-iratik, és annak tsomokba-valo kötözésének módja-is meg-mutogattatik (Szeben, 1774); lásd Mitterpacher, Abhandlung vom Leinbau (Ofen, 1788); Auszüge aus Herrn Hofrath Schubarts ökonomisch-kameralistischen Schriften zur Aufnahme der zahmen Viehzucht und Einführung der Stallfütterun, nebst beigefügter Anleitung zum Flachs-Bau (Preßburg, 1788); (Mitterpacher Lajos), A len- és kender-művelésről való oktatás a mezei embernek hasznára (Buda, 1789). – Abhandlung vom Bau- und Nutzen des Türkischen Welzens (Hely nélkül, 1762); Balassa Iván, A magyar kukorica (Budapest, 1960). — A dohánytermesztésnek mestersége (Pozsony, 1772); Paul Venczel János, A juhtenyésztésről és a dohánymívelésről (Szeben, 1771); Paul Venczel Jánosnaka juh-tartásról való rövid oktatása, mellyhez adattatott a dohány termesztésének mestersége (Poson, 1773); Carver, Unterricht über den Tabakbau und dessen Behandlung in Nordamerika. Aus Herrn Carver's Abhandlung über diesen Gegenstand für Ungarn (Hely nélkül, 1780); J. G. Hoffinger, Sendschreiben an Herrn Wollstein über Gebrauch des Tobacks (Schemnitz, 1780); J. Labos, Dissertatio de cultura tabacae hungaricae, qua simul ostenditur, ex bene culta hungarica nicotiana, experientia teste, tabacae hispanicae non modo parem, sed multo saniorem, nec non omnia fere caetera tabacae genera, euae per Europam nomen singulare habent, spectetis onmibus qualitatibus, perinde confici posse, ante caetera vero ex ea, quae in inclyto dominio … Michaelis de Nadasd Felső-Lendvae nascitur et cum índustria colitur. Concinnata… ad acuendam industriam cultorum tabacae hungaricae (Viennae, 1789); ugyanez németül: J. Labos, Abhandlung von der Pflegung des ungarischen Tabackes… (Wien, 1789); Dohány-termesztésről való rövid oktatás, melly a nemes magyar haza- és galitziábéli dohány-termesztők kedvekért ki-botsátatott (Buda, 1790; ugyanez németül, szlovákul és románul is, Buda, illetve Wien, 1790); Fejér György, A dohánytermesztésről és annak elkészítéséről (Pozsony, 1790); H. Retzer, Die Tabakpachtung in den österreichischen Ländern von 1670 bis 1783 (Wien, 1784); Penyigei Dénes, A dohány elterjedése, hazai termelésének kialakulása (Budapest, 1957); Takács Lajos, A dohánytermesztés kibontakozása a jobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken (Ethnographia 1959); Takács Lajos, A jobbágyrendszer megerősödése és a dohánytermesztés hanyatlása Kapuvár környékén (Soproni Szemle 1960); Takács Lajos, A dohánytermesztés Magyarországon (Budapest, 1964).

E. Rodiczky, Beiträge zur Geschichte, Statistik und Bibliographie der wichtigsten Culturpflanzen. I. Die Biographie der Kartoffel (Wien, 1878); Karlovszky Endre, A burgonya meghonosítása Erdélyben (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896); Kósa László, „Buza szükségben felsegéllő jegyzések.” A burgonya a magyarországi táplálkozásban a XVIII. század végén és a XIX. század elején (Ethnographia 1970); Kósa László, Tudományos Akadémia_NeprajziKutatointezetEvkonyve_01/?pg=96&layout=s A magyar burgonyakultúra történetének és néprajzának kutatása (Népi kultúra, népi társadalom, 1968); Kósa László, A burgonya Magyarországon (Budapest, 1980).

A házi kertekről: A pesti kertészek céhszabályzata, 1766 (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898);Csapó József, Új füves és virágos magyar kert, mellyben minden fűnek és virágnak neve, neme, ábrázatja, természete és ezekhez képest külömbféle hasznai értelmessen megjegyeztettek (Pozsony, 1775); Sipos Zsuzsanna, Dunavecse. Adalékok alföldi község kertkultúrájának kialakulásához (Agrártörténeti Szemle 1959); Boross Marietta, A kecskeméti homoki zöldségtermesztés (Ethnographia 1963); Bálint Sándor, A szegedi paprika (Budapest, 1962). — Egy múltszázadi gazda tanácsai a méhek és gyümölcsfákról 1770 körül (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898); Andrásfalvy Bertalan, Duna menti gyümölcskertek. Adatok a magyarországi déli Duna-szakasz gyümölcskultúrájának ismeretéhez (Tudományos Gyűjtemény, 1960); Hársfalvi Péter, Szabolcs megyei gyümölcsfa adatok 1781—ből (Agrártörténeti Szemle 1961); Bogdán IstvánGeday Gusztáv, 200 éves gyümölcsfa-fajtajegyzék (Agrártörténeti Szemle 1971).

A szőlőkről és a borokról: A. Fucker, Montium vitiferorum utpote Tokaiensis, Tarczal Tallya, Mad et reliquiorum nec non regionis vicinae geographica repraesentatio Eperiesini, 1749); F. J. Fuker, Versuch einer Beschreibung des Tokayer Gebürges (Wien, 1790); A. Szirmay, Notitia historica, politica, oeconomica montium et locorum viniferorum Comitatus Zempliniensis (Cassoviae, 1798); A. Adamovics de Csepin, Tentamen publicum ex agrorum, pratorum et vitium cultura (Budae, 1778); tóth-prónai Prónay Pál, A szöllöknek plántálásáról, helyes műveléséről és a boroknak gondos meg-tartásáról való oktatás, mellyet a közhaszonra magyar nyelven kibocsátott (Pest, 1780; Pest, 17862); J. L. Haidenreich, Dissertatio inauguralis medicochemica sistens principia musti, quam … publicae disquisitioni submittit (Tyrnaviae, 1775); J. M. Schosulán, Dissertatio inauguralis medica de vinis (Viennae, 1769); Abhandlung von der vortrefflichen Natur, Eigenschaft und Würckung des ungarischen Weins (DresdenWarschau, 1761); Magyar Országnak nevezetesebb borai (Mindenes Gyűjtemény, 1790); S. Dombi, Dissertatio inauguralis physico-chemico-medica de vino Tokajensi (Trajecti ad Rhenum, 1758); Beschreibung des Tokajer Weines (Allergnädigst privilegirte Anzeigen, 1772); Approbata media …quae in obsequium sub quinta Februarii anni 1779. ad excelsum Regium Locumtenentiale Consilium Hungaricum emanatae altissimae regiae resolutionis pro communi utilitate et notitia publicantur (Posonii, 1780, benne: Instructio, qua ratione infortunia a repentina musti in cellario effervescentia causari solita praeverti). — Orosz István, Támadások a hegyaljai mezővárosok ellen a XVIII. század második felében (Agrártörténeti Szemle 1975). — Zimányi VeraMakkai LászlóKirilly Zsigmondné—N. Kiss István, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában, 1550–1850 (Agrártörténeti Szemle 1968)

A mezőgazdasági ipar köréből: Sörös Pongrác, A pápai molnárcéh leveleiből, 1774–1778 (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900); Mária Theresia … Magyar, Cseh Országok királynéja … kiváltképen mólnár-mestereknek kegyelmünket és minden jókat. E jelen lévő írásinkkal értésekre adjuk kegyelmesen, mint rendeltük légyen bé-hozni e következendő malomi rend-tartást az egész Ónázus vize alatt lévő Austriai tartományban és azt rend-szerént tellyességgel meg-tartatni … (Béts, 1755); J. Krakowitzer, Getreide-Mühlen. Eine originale sehr nutzbere Abhandlung, worinn ausführlich nach allen Stücken unterschlächtige und oberschlächtige Werke auf eine sichere Theorie und Rechnung gebracht werden, sammt sicheren und fertigen Tabellen für jene, welche nicht rechnen können, und dennoch einen dienstbaren Gang bauen wollen. Sammt einer Abhandlung von Kröpfungen, mit Tabellen und Zeichnungen, nebst einem Versuche, neu zu nivelliren und Wasserwehren zu reguliren (Preßburg, 1790); Rácz István, Malomiparunk a XVIII. században és a XIX. század első felében (Malomipar és Terményforgalom, 1962). — Bevilaqua-Borsody Béla, A magyar serfőzés története. Művelődéstörténeti és kézművességtörténeti tanulmány (Budapest, 1931).

A paraszti üzemről, előbb általában és forrásairól: Szabó István, A magyar parasztság története (Budapest, 1940); I. Wellmann, Kontinuität und Zäsur in Ungarns Bauernleben zur Zeit Maria Theresias und Josephs II (Österreich im Europa der Aufklärung. Wien, 1985); I. Wellmann, Fondements sociaux: la paysannerie (L'absolutisme éclairée. Publ. par B. KöpecziA. SoboulÉ. H. BalázsD. Kosáry. Budapest,—Paris, év nélkül); E. FélT. Hofer, Proper peasants. Tradicional life in a hungarian village (ChicagoBudapest, 1969); Eckhart Ferenc, A bécsi udvar jobbágypolitikája 1761–1790-ig (Századok 1956)]; ifj. Barta János, A felvilágosult abszolutizmus parasztpolitikája a Habsburg- és a Hohenzollern-monarchiában (Agrártörténeti Szemle 1978); J. Barta, Das Bauernideal des aufgeklärten Absolutismus in Osteropa (Egyetemes történeti tanulmányok 1974). — Egy 1770. évi francia emlékirat Magyarország földműveléséről (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898); Dávid Zoltán, Az 1791. évi adójegyzék kiértékelése (Történeti statisztikai közlemények 1957); Hagyatéki leltárak és becsűk a keszthelyi Festetics uradalomból, 1785–1870 (Agrártörténeti Szemle 1957); Varga János, Öreg Gyüker József krónikája, 1787–1866 (Agrártörténeti Szemle 1964); Cothmann Antal jelentése a bács kerületi puszták állapotáról, 1769. dec. 28. Fordította Iványi István (Szabadka, 1888); S. Theschedik, Der Landmann in Ungarn. (Hely nélkül, 1784); Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek azaz Szarvas mezőváros gazdasági krónikája. Fordította és bevezette Nádor Jenő Függelékül: Tanítási tervezet és Tessedik levelei Hajnóczy Józsefhez. Fordította Kemény Gábor (Budapest, 1938); Petik Ambrus, Békés megye leírása, 1784. Sajtó alá rendezte Dankó Imre (Gyula, 1961); Szirbik Miklós, Makó várossának közönséges … leírása. Sajtó alá rendezte Eperjessy Kálmán (Makó, 1926); Makkai László, Hadik András az erdélyi mezőgazdaságról (Agrártörténeti Szemle 1957); Imreh István, A rendtartó székely falu (Bukarest, 1973); Imreh István, A törvényhozó székely falu (Bukarest, 1983).

A két utóbbi gazdag forrásközlés egyben hasznos feldolgozást nyújt, s ezzel átvezet előbb a faluközösségek további sorsának ábrázolásához, majd a jobbágy birtoklásának és gazdálkodásának tájanként is tovább folytatott vizsgálatához. Lásd Szabó István, A parasztfalu önkormányzatának válsága az újkorban (Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest, 1948); I. Wellmann, Lockerung des Flurzwanges in den spätfeudalen ungarischen Dorfgemeinden (Wirtschafts- und sozialhistorische Beiträge. Hrsg. H. Knittler (Wien, 1979); Wellmann Imre, Közösségi rend és egyéni törekvések a XVIII. századi falu életében (Történelmi Szemle 1980); vesd össze még alább az Urbáriumnak a falusi bíró választásáról és a jobbágypanaszok intézéséről szóló rendelkezéseivel (IX. pont). — I. Wellmann, Bauernbesitz und Bauernwirtsohaft im spätfeudalen Ungarn (Probleme der Agrargeschichte des Feudalismus und Kapitalismus, T. VIII. Rostock, 1977); Györffy István, Magyar nép, magyar föld (Budapest, 1942); Györffy István, Gazdálkodás (A magyarság néprajza. II. Budapest, év nélkül); Ruzsás Lajos, A jobbágyok mezei (szántóföld-, rét-,legelő-) gazdálkodásának fejlődése Baranyában a feudalizmus végén (A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének Évkönyve, 1958); Ruzsás Lajos, A baranyai parasztság élete és küzdelmei a nagybirtokkal, 1711–1848 (Budapest, 1964); Taba István, A szentlőrinci járás falusi társadalma és gazdasági élete II. József korában (Történeti Statisztikai Tanulmányok. 1. Budapest, 1975); Györffy István, A matyók mezőgazdasága (Szeged, 1934); Soós Imre, A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon (Szolnok, 1958); Soós Imre, A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században (Eger, 1958); Györffy István, Nagykunsági krónika (Karcag, 1922, Budapest, 19412); Majlát JolánMárkus István, Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században (Századok 1943); Banner János, Adatok a 18. századbeli falusi életből (Népünk és Nyelvünk, 1938); Szendrey István, A jobbágyság gazdálkodása a derecskei uradalomban a XVIII. században (Agrártörténeti Szemle 1963); Györffy István, A feketekörösvölgyi magyarság települése (Földrajzi Közlemények, 1914) ; Györffy István, Délbihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta ( Földrajzi Közlemények, 1915); A. Dammang, Die deutsche Landwirtschaft im Banat und in der Batschka (München, 1931); E. Schimscha, Technik und Methoden der theresianischen Ansiedlung des Banats (Baden bei Wien, 1939); lásd L. Busshoff, Wandlungen im Landschafts und Siedlungsbild der Banater Schwäbischen Heide (München, 1938); Berlász Jenő, A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere (A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 1939); Berlász Jenő, Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században (Magyar Tudományos Akadémia Értekezések a történeti tudományok köréből 10, Budapest, 1958); Imreh István, Erdélyi hétköznapok, 1750–1850 (Bukarest, 1979); Csetri ElekImreh István, Erdély változó társadalma, 1767–1821 (Bukarest, 1980); Dorner Béla, Az erdélyi szászok mezőgazdasága (Győr, 1910); St. Metes, Viata agrara, economica a Rumanilor din Ardeal si Ungaria. Documente contemporane, 1508–1820 (Bucuresti, 1921); L. Somesan, Alter und Entwicklung der rumänischen Landwirtschaft in Siebenbürgen (Bukarest, 1941); lásd Botezan, Organizarea paminturilor arartoare si a finatelor iobagesti din Transilvania in perioada 1785–1820 (Apulum, 1970).

A paraszti erőfeszítés &ndasg; Eggy serény falusi gazdának le-írása (Mindenes Gyűjtemény, 1790) – gyümölcsét veszélyeztető tényezők, s a mértékek említésével maguk a terméseredmények: Réthly Antal, Időjárási események és elemi csapások Magyarországon, 1701–1800 (Budapest, 1970); J. D. Perliczy, Mannigfältige Wirkungen des Luftgeistes in dem ungarischen Climate (Allergnädigst privilegirte Anzeigen, 1773); (J. I. Felbiger), Beyträge zur Witterungsgeschichte des harten Winters im Jahre 1783/84 (Preßburg, 1784); (J. I. Felbiger), Geschichte des Winters zu Preßburg vom Jahre 1784–85 verglichen mit jener des vorhergehenden 1783–84. Jahres daselbst (Preßburg, év nélkül). — Több egykorú munka a villámcsapás okozta károk elhárításáról Benjamin Franklin fölfedezése nyomán: S. Verestói, Dissertatio physica. Fulgur, fulmen et tonitrus eorumque phaenomena ex nova electricitatis doctrina explieans et confirmans (Claudiopoli, 1767); P. Makó, Physikalische Abhandlung von den Eigenschaften des Donners und den Mitteln wider das Einsehlagen (Gratz, 1772; Wien, 1772; Wien, 1775); lásd Schaffrath, De electricitate coelesti atque ratione, aedificia ab ictu fulminis praeservandi dissertatio, quod secundum in ecclesiam et coenobium religiosorum a monte Carmelo nuncupatorum (Budae) 29. Julii ad 20-am 1778. cecidit (Pestini, 1778); Makó Pál, A mennykőnek mivoltáról s eltávoztatásáról való böltselkedés, mellyet deák nyelven írt és most feles másolásokkal és toldalékokkal megjobbitott …magyarázta pedig Révai Miklós (PozsonyKassa, 1781); P. Makó, Dissertationes physicae (Budae, 1781); J. F. Domin, Sono campanarum fulmina promoveri potius, quam prohiberi prolusio … anno 1786 … habita (Quinque Ecclesiis, 1786); (J. I. Felbiger), Wie weit gewähren wohl Gewitterableiter Sicherheit für umstehende Gebäude? Aus Erfahrung und darauf sich beziehenden Schlüssen beantwortet, von dem Verfasser der Schrift, in der die Kunst, Thürme durch Ableiter zu bewahren, beschrieben und im Kornischen Verlage zu Breszlau 1771. herausgegeben ist. Mit zwo Kupfertafeln (Preszburg, 1786); J. I. Felbiger, Wie Weit gewährten wohl Gewitterableiter Sicherheit für umstehende Gebäude? (Preßburg, 1787). — J. Roskoschnik, Nachricht von den nach Bontzhida in Siebenbürgen gekommenen Zugheusehrecken, ihrem Aufenthalte daselbst und ihrer Ausrottung, nebst einigen die Naturgeschichte derselben betreffenden Bemerkungen. Mit einem Kupfer (Preßburg, 1782; Ungrisches Magazin, 1782); Rodiczky Jenő, A sáskajárások történetéhez (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1894). — Bogdán István, Helyi földmértékeink a XVIII. század végén (Történeti statisztikai évkönyv 1967–1968); lásd Bendefy, Stare madzarske mjere (Zagreb, 1972); lásd Bendefy, Historische ungarische Längen-, Flächen- und Hohlmasse mit besonderer Berücksichtigung des burgenländisehen Raumes (Burgenländische Heimatblätter, 1976); Fél EditHofer Tamás, Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Néprajzi Közlemények, 1969); Wellmann Imre, Népi területmérési módszerek Magyarországon (Technikatörténeti Szemle 1978). — Zimányi VeraMakkai LászlóKirilly Zsigmondné—N. Kiss István, Mezőgazdasági termelés és termelékenység Magyarországon a késői feudalizmus korában, 1550–1850 (Agrártörténeti Szemle 1968); Wellmann Imre, Gabona-terméseredmények a XVIII. században. (Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Budapest, 1980); I. Tálasi, Die wichtigsten Ergebnisse etnographischer Forschungen über Erntemethoden in Europa (Acta ethnographica Hungarica 1981); Dávid Zoltán, A paraszti gazdálkodás mérlege. Bihar megyei adatok 1789-ből (Agrártörténeti Szemle 1969).


A mezőgazdaság a felvilágosult abszolutizmus korábanWellmann Imre
Tartalomjegyzék A termelőerők fejlődése
Mária Terézia és II. József reformjai