Jindřichův Hradec

A Múltunk wikiből

németül Neuhaus

település Csehországban a délcsehországi kerületben
Wikipédia
Jindřichův Hradec címere

R. Várkonyi Ágnes

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

Rákóczi Ferencet kiskorában uralkodásra nevelték, a Zrínyi család és az erdélyi fejedelmi hagyományok szellemében. Munkács kapitulációja után, tizenkét évesen Bécsbe vitték, anyjától elszakították, s a jezsuiták neuhausi kollégiumában, majd a prágai egyetemen az udvari arisztokrácia fiait az abszolutista állam főhivatalaira felkészítő képzettséget kapott, bár az oktatás konzervatív és formalitások közé zárt szelleme — amint Vallomásaiban írja – sem természettudományos érdeklődését, sem a matematika, később pedig a csillagászat, geometria, haditechnika újdonságai iránti vonzódását nem elégítette ki.

Dráma, próza, vers

Pozsonyban 1689-ben a törökön és a huszitákon győzedelmeskedő Mátyás királyról előadott drámát ugyancsak Lipót császárt magasztaló dinasztikus történetszemlélet hatotta át. Hasonlóképpen a Habsburg császár uralmát dicsőítő drámával, a Rediviva Ungaria előadásával fogadták Neuhausban a gyermek Rákóczit.

Heckenast Gusztáv

Az ipar fejlődése a Habsburg-monarchiában

Mindez nem biztosította azonban az üzem fenntartásához szükséges tőkét. Ezért az 1710-es években az Udvari Kamara rávette két zsidó hitelezőjét, hogy folyósítsák a kormány szemében legfontosabb két ausztriai manufaktúra, a linzi posztó- és a neuhausi tükörgyártó üzem számára a szükséges tőkét. Így lett Simson Wertheimer Neuhaus, Abraham Spitz pedig Linz Verlegere. A zsidó uzsoratőke befektetése az iparba oly messzire előremutató, haladó lépés volt, amilyenre az ausztriai feudális társadalmi viszonyok még nem voltak megérve. Zsidó tőkések ipari vezető szerepe az érintett kézművesek és kereskedők középkori hagyományokban gyökerező mentalitása számára elképzelhetetlen volt, így a kormányzat hamarosan más megoldásra kényszerült. A neuhausi manufaktúrát 1725-ben az állami bank szerepét betöltő Wiener Stadtbanco vette át, a linzi posztómanufaktúrát pedig 1722-ben az Orientalische Compagnie-val vásároltatták meg. Minthogy zsidó tőkések nem lehettek a társaság tagjai, a polgári kereskedőtőke pedig egyrészt erőtlen volt, másrészt tartózkodó, s 217 ezer forint alaptőkét is csak úgy tudtak összeszedni, hogy a Wiener Stadtbanco kormányutasításra 100 ezer forintot adott, az Orientalische Clompagnie lottóspekulációba kezdett, rövid ideig virágzott, de az 1730-as évek közepére fizetésképtelenné vált.

Irodalom

A korai osztrák manufaktúrák általános jellemzése: H. Srbik, Die kaiserliche Spiegelfabrik zu Neuhaus, 1701–1725 (Mitteilungen des Istituts für Österreichische Geschichtforsung 1911. 294–317)