Jolsva

A Múltunk wikiből

szlovákul Jelšava, németül Jelschau, latinul Alnovia

város és bányászati központ Szlovákiában, a besztercebányai kerületben a nagyrőcei járásban
Wikipédia
Jolsva címere
Jolsva címere
1680
november 15. Fegyverszünet Jolsván Thököly Imre és I. Lipót között. (Téli szállást jelöl ki a bujdosóknak Bereg, Ugocsa és Szatmár vármegyében.)

Zimányi Vera

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

Magyarországon a murányi uradalomhoz tartozó Jolsva, Dobsina, valamint Csetnek, Mecenzéf, Igló és Gölnicbánya voltak a vasfeldolgozás központjai. E helyeken nagyobb számú kard-, kasza- és fejszekovácsoló hámort találunk.

Benczédi László

Paraszti ellenállás az ellenreformációval szemben

Említésre érdemes a magyar és evangélikus Jolsva esete is, ahol ismét az ellenállás aktív formájával találkozhatunk: a vonatkozó kamarai jelentés szavával szólva, „a városi nép, nem az elei a városnak, hanem holmi pór, gaz cseléd”, valamint az „oskolabéli deákok” 1672 augusztusában fergeteges kőzáporral fogadták a templomfoglalásra érkező kamarai darabontokat.[1]

R. Várkonyi Ágnes

Változások a városfalak mögött

Kachler Márton kőművesmester 1692-ben tanácsos és főkamarás, egy évtized alatt egész sereg nagyobb építkezést vállal: Koháry jolsvai kastélyát, a budai Domonkos-templomot és kolostort, a pesti Glöckelsperg-palotát, és ő alakítja át a Szinán bég-dzsámit ferences templommá.

Kosáry Domokos

Társadalomtudományok

Magyarország első részletesebb, folyamatos elbeszélésű, összefoglaló irodalomtörténetét Wallaszky Pál, jolsvai szlovák evangélikus lelkész írta meg, felvilágosult abszolutista szellemben és érezhető szlovák öntudattal. A szépirodalom és a tudomány nála is együttes fogalom tárgya még. A historia litteraria hagyományos műfaja azonban mégis kezdett már szakmák és nemzetek szerint külön ágakra bomlani.

Benda Kálmán

A népesség száma

1795 nyarán végre jó a termés, a Bánságban egy köböl vetőmag mintegy húsz köböl magot adott; a himlő azonban ismét felüti a fejét, ezúttal főleg a gyermekek közt végez nagy pusztítást. Liptó megyében négy hónap alatt 3222 gyermek halt meg, Jolsván „száznál több”, Temes megyében „sok száz”, Máramarosban „a himlő egészen elfutotta a vármegyét”.[2]

Lábjegyzetek

  1. Sramko György jolsvai kamarai tiszt jelentése a Szepesi Kamarának, 1672. augusztus 9., 12. Országos Levéltár Kamarai levéltár, E 254 Repraesentationes, informationes et instatiae, rksz. 3221.
  2. Réthly, Időjárási események… Budapest, 1970. 433.