Joseph Haydn

A Múltunk wikiből

Franz Joseph Haydn

Rohrau, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.
osztrák zeneszerző, karmester, operaimpresszárió, énekes és zenetanár
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Joseph Haydn
1761. május 1.
Esterházy Pál Antal herceg udvari zenészének szerződteti Joseph Haydnt. (Haydn Kismartonban és Eszterházán működik 1790-ig.)

Kosáry Domokos

Ének, zene

Már a zeneszerző nádor, Esterházy Pál is állandó zenekart tartott. Halála után Esterházy Pál Antal herceg Itáliából hazatérve az 1750-es években olasz operajátszást próbált Kismartonban meghonosítani. Majd 1761-ben ő szerződtette Joseph Haydnt, aki azután több évtizeden át volt e főnemesi udvar zenei életének nemzetközi hírű irányítója. Az Esterházy család más tagjai Pozsonyban, a cseklészi kastélyban, utóbb Tatán, Csákváron, Pápán, az Illésházyak pedig Trencsénben gondoskodtak rezidenciális zenéről. De hasonlóan jártak el a nagyrészt ugyancsak főnemesi származású katolikus főpapok is, püspöki székhelyeken, mezővárosokban. Így volt ez Nyitrán, gróf Barkóczy Ferenc püspök jóvoltából Egerben vagy például Nagyváradon, ahol gróf Forgách Pál püspök idején mint templomi karnagy Haydn testvére, Michael működött.

H. Balázs Éva

Mária Terézia

A királyi mítosz már életében kialakult körülötte. Mindent neki tulajdonítottak: ezt példázza szobra is a bécsi Ringen.
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Das Maria-Theresien-Denkmal in Wien zeigt sie umgeben von ihren wichtigsten Beratern wie Staatskanzler Fürst Wenzel Anton von Kaunitz-Rietberg, Staatsminister Graf Friedrich Wilhelm von Haugwitz, Fürst Josef Wenzel I. von Liechtenstein und der Arzt Gerard van Swieten
Ül a hatalmas asszony a trónszéken és alatta apró figurák: elöl Kaunitz, a mindenható kancellár, aki évtizedeken át vezette a külügyeket. Van az apróságok között magyar is: Hadik András, Berlin megsarcolója, Nádasdy Ferenc, a hadvezér, és Pray György, a jezsuita történetíró. A császárnő szerény apródjaként látható a szobor alján Haugwitz miniszter, a kormányzati rendszer újjászervezője, Martini. a nagy jogász, Sonnenfels, a közgazdász-tudós, van Swieten, a kiváló orvos, az egyetemi oktatás újjáalakítója s sok más között ott látható Gluck, Haydn s a gyermek Mozart. E látszólagos statiszták tették naggyá a főalakot: a gazdasági és a kulturális élet nagy fellendülése elsősorban nekik tulajdonítható.

Zinzendorf Károly

Egészen a közelmúltig az osztrák történészek is elhanyagolták Zinzendorf életművét, csak szemelgettek naplóiból. Főként a kultúrtörténeti kérdések kutatói emlegették sűrűn nevét, hiszen az ő feljegyzéseiben bukkantak rá pontos adatokra: hol és mikor játszott Mozart házihangversenyen, Haydn Teremtése milyen hatást gyakorolt a főrangú társaságra vagy Fries, a grófosított bankár szerényebb körére. Egy hevenyészve és régen kiadott önéletírásával ugyan rendelkezünk, de sok évtizedes tevékenységének mérlegelése még hiányzik. Zinzendorf ugyanis a „bőség zavarát” okozza. 13 éves korában, 1752-ben kezd el naplót írni, és ezt haláláig, 1813-ig félelmetes következetességgel folytatja. 57 bőrbe kötött, apró betűs, kissé lapidáris, de francia nyelvű napló – ez a Zinzendorf-hagyaték törzsanyaga. Ehhez járul néhány kötet elmélkedés, önvizsgálat, a naplók saját kezű kivonata. Zinzendorf tudatosan történeti forrásként kezelte példátlan őszinteséggel, mindennemű politikai-társadalmi gátlástól mentes napló-„szövegeit”, csakúgy, mint 100 fóliő kötetnyi hivatalos iratát, elaborátumait; mindezt az udvari levéltárra hagyta. Levelezése viszont a Német Lovagrend levéltárába került. Az udvar és a Lovagrend: e két fókus határozza meg Zinzendorf életét, akinek protestáns családja a 17. századi vallásüldözések elől Alsó-Ausztriából Szászországba költözött. Ő maga szigorú pietista nevelést kapott a herrnhuti közösség élén álló nagybátyja hatása alatt, majd a jénai egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 22 éves korában Bécsben meglátogatta féltestvérét, Zinzendorf Lajost, a katolizált, magas rangú gazdasági szakembert; ekkor még nem akart kiszakadni a szász környezetből. Bátyja, a bécsi társaság „szép Zinzin”-je Kaunitz közvetlen barátja, a Legfőbb Állami Számszék alapítója, nagy érdemeket szerzett a hétéves háború utáni zilált gazdasági helyzet rendezésével. Így Kaunitz kancellár, majd az ő ajánlatára Mária Terézia felfigyelt a szorgalmas, szerény, művelt fiatalemberre, és taktikusan kezelésükbe vették. Nagy lelki vívódások után vállalt hivatalt – ez 1764-ben annyit jelentett, hogy át kellett térnie a katolikus hitre. A hivatal gyengén fizetett, a rangos közegben rangosan kellett élnie – megint csak protekcióval a Német Lovagrend tagja lett, ez rendszeres javadalommal járt. A valláscserével Zinzendorf eladta lelki nyugalmát, de annál inkább a tolerancia-elv hívévé szegődött. Eladta magánéletét – mint a Lovagrend tagja családot nem alapíthatott.

A bécsi udvari körök e jövevénye azonban így lesz új kötöttségei révén mégis szabad. Korlátlan lehetősége van a munkára, rendkívül sokat utazhat. Mindent láthat, minden könyvhöz hozzájuthat. A látottakat s az olvasmányokat szembesítheti, majd vak elszántsággal igyekszik a legjobbat, a leghelyesebbet javasolni, elfogadtatni, keresztülhajtani. Beutazza egész Európát. Az udvar fizeti ezeket a gazdasági utazásokat. Az a dolga – s ezt híven teljesíti is –, hogy felmérje az Ausztriával baráti vagy ellenlábas országok gazdasági kapacitását. Megvizsgálja, milyenek a lehetőségek gazdasági kapcsolatok felvételére vagy bővítésére. De az is a dolga, hogy művelődjék, s ha majd vezető állásba kerül, nagy hírű bátyjához méltóan lássa el munkakörét. Az utazások sora 1763-ban kezdődik, akkor Danzigban jár, majd 1764-ben Tirolba kíséri főnökét, s onnan kezdi első tanulmányútját: célja Svájc, Dél-Franciaország, Itália. 1765-ben olasz területeket jár be, onnan hajózik át Spanyolországba. 1766-ban ismét olasz, majd görög földön találjuk. Ekkor és utóbb a Máltából a szigeteket, mediterrán partokat érintő, szimbolikus „keresztes harcra” indul, ez lovagrendi kötelessége. Bár néhány hónapra visszatér Bécsbe, 1767-ben már Belgiumban van, majd néhány hónapot Párizsban tölt. Ezután megint Spanyolország és hosszabb portugáliai tartózkodás következik. 1768-ben Anglia, Skócia, Írország tanulmányozása után ismét Párizs. 1769: a nagy francia kereskdelmi központok, kikötők után Belgium, Hollandia. 1770-ben közel egyévi tartózkodás után hagyja el Brüsszelt, célja most a Német Birodalom területeinek megismerése, majd Berlin, s II. Frigyesnél audiencia. 1771-ben kissé megpihen Bécsben, majd osztrák körutat tesz, Triesztet és Fiumét is felkeresve. Végre 1772-ben megbízatása Magyarországra szólítja.

A folyamatosság kedvéért jelezzük, hogy 1773 a cseh területek, 1774 a lengyel, orosz és svéd út éve, majd 1775-ben Dánián át Hamburg, Prága és Bécs következik, 1776-tól 1782-ig Trieszt kormányzója.

Tizenkét év telt el szüntelen utazással. Látott sok templomot, szinte minden kikötőt, látta Európa legmodernebb gyárait, legszebb képtárait, beszélgetett Rousseau-val éppúgy mint Voltaire-rel, és elégedetten állapíthatja meg 1768 őszén Párizsban, hogy Diderot vidámabb és fiatalabb mint annak előtte. Természetes, hogy Franciaországban éppúgy nem mulasztotta el a lényeges emberek ismeretségét, mint másutt sem.

A lényeges emberek: az államférfiak, a tapasztalt kereskedők, a neves festők, szobrászok, a szalonokat kormányzó hölgyek, az ügyes iparosok. Mindenekelőtt azonban az írók, tudósok, gondolkodók, akiknek írásait Zinzendorf már akkor tanulmányozta, amikor még a személyes ismeretségek reménye sem csillant fel. Ha Londonban Hume-mal vagy Franklinnal társalog, ezt működésük, műveik ismeretében teheti. Fokozottan érvényes ez Párizsra. A Német Lovagrend levéltára őrzi feljegyzését, milyen sorrendben akarta megismerni Európa fővárosának nevezetességeit, az intézményeket, embereket. Első helyen Mirabeau áll, tőle akar tanácsot kérni, miként művelje magát leendő szakmájában. S Mirabeau mellett felsorolja Forbonnais, D'Alembert, Diderot, Helvétius, Buffon nevét. Programja, hogy összeszedje a gazdasági intézkedések szövegeit, amelyek tanulságosak lehetnek, továbbá, hogy megvizsgálja a francia tőzsde működését, annak hatását az államadósságok amortizációjára.

Elsődleges célkitűzésének maradéktalanul eleget tesz. Összesen 43 hosszabb-rövidebb iratban foglalja össze gazdasági tapasztalatait, s ezeket már azok az elvek hatják át, melyeket Mirabeau körében szerzett. Mindennapos vendég Mirabeau házában. Itt találkozik a fiziokratákkal – az ökonomistákkal, ahogy nevezik őket –, köztük Turgot-val. Kissé csodálkozik azon a görcsös ragaszkodáson, amellyel mesterük, Quesnay műveit – szent szöveg módjára – idézik. De izgalmas, tanulságos beszélgetéseket folytat velük: „tiszta, következetes, jótékony elveik … teljesen megfeleltek erkölcsi igényeimnek, függetlenségi hajlamomnak, egyszóval tanításaikat azonnal magamévá tettem, ezek vezettek be egy nagy állam követendő gazdaságpolitikájába”.[1]

Ez a fellobbanó helyeslés és vonzalom évtizedes következményekkel jár, és korántsem korlátozódik Zinzendorf személyére.

Utazásait bécsi „pihenők” szakítják meg. Ilyenkor bekapcsolódik a Kamara, a Számvevőszék, a Gazdasági Tanács munkálataiba, és esténként Kaunitz hercegnél, gyakran Esterházy kancellárnál, a Batthyány-, Grassalkovich-, Pálffy-palotákban vendégeskedik, ahol megfordul az osztrák és magyar arisztokrácia minden éppen Bécsben tartózkodó tagja. Itt szövődik évtizedes barátsága Teleki Józseffel, itt ismerkedik meg Fekete János gróffal, itt taglalják előtte a Bécsben csak átutazók Magyarország és Erdély különleges problémáit. Ezeket a problémákat hamarosan jogi gyűjteményekben, statisztikai kimutatásokban is tanulmányozza, mígnem sor kerül a személyes tapasztalatokra.

Kisebb kirándulásokat már előbb is tett Nyugat-Magyarországra, de szakszerű, az előző utazásokhoz hasonló több hónapos „kiküldetésre” csak most került sor. 1772. május 2-án már magyar földön írja naplóját &ndsh; ahol tennivalói szorosan összefüggnek azzal az uralkodói leirattal, melyben Mária Terézia 1771. január 21-én elrendelte az ország ipari termelésének felmérését, annak megállapítását, hány iparág működik, milyen cikkeket, milyen árban és mennyiségben gyártanak, s hová exportálnak. Zinzendorfnak a gazdasági helyzet teljes felmérése a dolga – legalábbis ez tűnik ki naplójából (a jelentés, amit útjáról készített, nem maradt fenn). Naplójában a kialakult sémát követi. A dátum után sorra veszi a nap eseményeit, ha helyét változtatja, mint ez magyarországi útja során is történt, minden várost, falut, melyben megszállt vagy akár csak érintett, jelez, sőt jellemez. Jól kövezett utak, szép templom, avagy méteres sár, nyomorúságos viskók. És jelzi, kikkel találkozott, beszélt, a neveket éppoly nyomatékkal húzza alá, mint az olvasott könyvek íróit, a művek címét. Közli, hogy valamelyik tanácsos úr végtelenül unalmas volt, de azt is, ha a bányamérnöknek vonzó a felesége. Hat hónapig tartott az út. Fertődön kezdődött, ahol Esterházy vendége és Haydnt hallgathatja, onnan a déli végekre, majd Erdélyen át – itt hosszú heteket tölt el – a Tiszántúlra, a Szepességen át a bányavárosokba, majd Vác érintésével Pest-Buda, a Dunántúl, és mintegy a tanulságok summázása érdekében Pozsony, a Helytartótanács székvárosa.

Kosáry Domokos

Zene és ének

A híressé vált Esterházy-zenekart 1761 óta Kismartonban, majd 1769-től kezdve Eszterházán Joseph Haydn vezette, aki három évtizedig állt a hercegi ház szolgálatában, közben a zeneművek, operák egész sorát alkotva. A „fényes” Esterházy Miklós herceg szemében persze az egyenruhába, vörös frakkba bújtatott zenekar az udvari személyzet tartozéka volt, s egy-egy műsorszáma csak része a lakomák, vadászatok, pantomimek, táncestélyek, katonai parádék, tűzijátékok vagy éppen népünnepélyek azon több napos forgatagának, amely az „eszterházi vigasságok”-at jellemezte. Patachich Ádám püspök 1764–1769 között Nagyváradon tartott zenekart Karl Ditters (Dittersdorf) vezetésével, akinek olasz daljátékai és német operái utóbb nálunk is népszerűvé váltak. Más főnemesek is tartottak udvari zenekart. Pozsonyban, ahol alkalmilag már előzőleg is megfordultak Bécsben játszó, olasz operatársulatok, főleg Erdődy János gróf opera-színháza (1785–1789) vitt fontos szerepet Chudy József vezetése alatt álló zenekarával. A főnemesi és városi zene között szintén megvolt a színjátszásnál megfigyelhető kapcsolat. A 18. század utolsó évtizedeiben, Pozsony után, Pest-Buda zenei élete is fellendült. Ebben szerepe volt az egyetem és a kormányszékek áttelepülésének, de részben annak is, hogy a polgárság magasabb rétegeiben kezdett a zenetanulás, az otthoni zenélés divatba jönni. Az első pesti zeneműkiadó, a Weigand-cég 1780-i jegyzékén a kor legjobb zenepedagógiai munkái szerepelnek. A két testvérvárosban egyre több zenés színielőadás, daljáték, opera, színházi előzene, „muzsikális akadémia”, vagyis hangverseny került műsorra. Prózai darabok előtt vagy a felvonások közti szünetben szokásba jött a közönséget egy-egy új Haydn, Dittersdorf vagy Mozart szimfónia-tétel előadásával szórakoztatni.

Vörös Károly

A verbunkos zene kibontakozása és az új népies műdal

Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha Magyarországon a verbunkos stílusú romantikus muzsika ilyen terjedése a nyugat-európai nyelv iránti növekvő süketséggel, s e zene társadalmi térvesztésével járt volna. Mert a főúri szalonokban éppúgy, mint a kivált német vagy németes műveltségű polgári lakásokban és a művelt középnemesség kúriáiban is (gondoljunk a lehulló téli alkonyatban Haydn zenéjét hallgató Kisfaludy Sándorra): a polgári vagy a polgárosodó nemesi társadalom mindazon típusainál, melyeknek magas zenei műveltségét már a 18. század végén Magyarországon utazgató szász gróf Hofmannsegg is megcsodálta, amatőr szólisták vagy kis kamaraegyüttesek hangszerein éppúgy, mint az egyre sűrűbben színre kerülő operák színpadán, vagy a nagyvárosok, főpapi székhelyek állandó templomi zenekaraiban, természetszerűen továbbra is felzendülnek Európa – útjának egyik csúcspontjára éppen most érkező – zenéjének dallamai. Sőt a polgárosodás és egyben az intellektualizálódás meg is gyorsítja terjedésüket, melynek hazai mérföldköveit nagy és diadalmas pillanatok jelzik. Haydn 1800-ban a Teremtést vezényli Budán; ugyanakkor, de még 1803-ban, 1811-ben és 1820-ban is Beethoven is felkeresi a magyar fővárost, máskor az ország nyugati peremének néhány fürdőjét, kastélyát.

Lábjegyzet

  1. Idézi: E. M. Langfelder, Les séjours en Suise, en France et en Begique du comte de Zinzendorf d'apres son Journal. Études Francaises, Szeged, 1933. 82.

Irodalom

Somfay László, Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban (Budapest, 1977 ); továbbá a Zenetudományi Tanulmányok külön Haydn pályafutásának szentelt VIII. kötete (Budapest, 1960).