Joseph von Sonnenfels

A Múltunk wikiből

Joseph Freiherr von Sonnenfels

* 1732/1733 in Nikolsburg, Mähren; † 25. April 1817 in Wien
österreichischer Schriftsteller der Aufklärung und des Josephinismus, Verwaltungsreformer und Professor der Politischen Wissenschaften
német Wikipédia
Joseph von Sonnenfels.

H. Balázs Éva

Mária Terézia

A királyi mítosz már életében kialakult körülötte. Mindent neki tulajdonítottak: ezt példázza szobra is a bécsi Ringen.
Maria-Theresien-Denkmal in Wien
Ül a hatalmas asszony a trónszéken és alatta apró figurák: elöl Kaunitz, a mindenható kancellár, aki évtizedeken át vezette a külügyeket. Van az apróságok között magyar is: Hadik András, Berlin megsarcolója, Nádasdy Ferenc, a hadvezér, és Pray György, a jezsuita történetíró. A császárnő szerény apródjaként látható a szobor alján Haugwitz miniszter, a kormányzati rendszer újjászervezője, Martini. a nagy jogász, Sonnenfels, a közgazdász-tudós, van Swieten, a kiváló orvos, az egyetemi oktatás újjáalakítója s sok más között ott látható Gluck, Haydn s a gyermek Mozart. E látszólagos statiszták tették naggyá a főalakot: a gazdasági és a kulturális élet nagy fellendülése elsősorban nekik tulajdonítható.

Sonnenfels professzor

A teljes cikk.

Montesquieu Magyarországának válasza a teréziánus Bécs kihívására

Sonnenfels és Zinzendorf a közeli, Montesquieu a távoli mester, amikor a magyar szabadkőműves alkotmány kirója a páholymunkák tennivalóit, azt, hogy az egyes területek művelői testvér létükre milyen témákról gondolkodjanak, milyen kérdésekről tartsanak előadásokat.

A jozefinus kormányzat bel- és külpolitikájának irányvonalai

Brutális büntetések, elégetés, felnégyelés, kínzások fenntartása megengedhetetlen volt akkor, amikor Beccariát már Katalin cárnő is Pétervárra hívta, hogy a tervbe vett jogi reform munkálataiban részt vegyen. Kaunitz nagy eréllyel intézkedett, hogy a milánói kormányzó, Firmian gróf tartsa vissza Beccariát, kapjon tanszéket az egyetemen, sőt emeljék tiszteletdíját szokatlanul magasra. Ebben az ügyben és a Sonnenfels elleni eljárás megakadályozásában – akinek Az előítélet nélküli ember című művet kifogásolták és Migazzi bécsi érsek vezetésével üldözőbe vették a konzervatívok – Kaunitz teljesen József álláspontja szerint járt el.

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

Így lehetett Nicolai, híres berlini lapszerkesztő, annak barátja, Bretschneider, a pesti egyetem könyvtárosa, talán Podmaniczky József, sőt Sonnenfels és a kiváló természettudós Born az illuminátus rend tagja.

Kosáry Domokos

Modellek, irányzatok

A felvilágosult abszolutizmus az európai perifériák elmaradottabb államainak volt speciális és a fejlettebb államok szorító versenye által ösztökélt kísérlete arra, hogy erőiket összpontosítva a feudalizmuson belül, annak felszámolása nélkül felzárkózzanak a fennsík magasabb szintjéhez, elsősorban a francia mintához. E kísérlet során pótolniok kellett sok olyasmit is, ami a fejlettebb országokban már korábban létrejött. A Habsburg-változat ideológiáját az osztrák kameralisták, így J. H. G. v. Justi, azután Martini, a természetjog adaptálója, valamint ennek tanítványa, a Wolff filozófiáját és az osztrák-német burzsoázia német nyelvi-irodalmi programját is képviselő J. v. Sonnenfels államtani munkái (Grundsätze… 1765–1776) fogalmazták meg.

Oktatásügy

A Habsburg felvilágosult abszolutizmus neveléspolitikai elveit, a porosz minta és Wolff ideológiája nyomán, a bécsi egyetem, Martini, majd Sonnenfels dolgozta ki. Eszerint az uralkodónak és az államnak joga és kötelessége a közoktatásügyet, teljhatalommal, politikai feladatként, úgy szabályozni, hogy hasznos és engedelmes állampolgárrá nevelődjék minden felnövő nemzedék.

Felsőoktatás

A királyi akadémiákon két tanfolyamot, egy filozófiáit és egy jogit lehetett elvégezni, mindegyiket két év alatt. A filozófiaiban is a gyakorlati közéletben hasznos ismeretek oktatására törekedtek. A fizikát olyan módszerrel tanították, aminek a „földmívelésben, különféle mesterségekben és a bányászatban haszna van”.[1] A matematikában nagy súlyt helyeztek az úgynevezett alkalmazott tudományágakra, amelyek közé sorolták például a hidrotechnikát és a polgári építészetet. A természetrajzon belül a gazdasági, főleg a mezőgazdasági ismeretek kaptak kiemelt helyet. A jogi tanfolyamon lehetőleg mellőzték a pusztán elméleti tárgyakat. Oktatták viszont a magyar közjogot, hozzá bevezetésül Martini természetjogát és nemzetközi jogát, a hazai jogtörténetet, magán- és szokásjogot, a Codex Theresianus alapján a büntetőjogot és perrendtartást. Azután a politikát, vagyis az államtant és közigazgatást, valamint a kereskedelmet (commercium) és a pénzügytant (res aeraria), lényegében véve Sonnenfels munkái nyomán, de a magyarországi viszonyok figyelembevételével, különös tekintettel a hazai kereskedelem, kézművesség és manufaktúraipar és problémái ismertetésére. Vagyis főként azokat a tárgyakat, amelyekre a közigazgatásban elhelyezkedőknek az adott viszonyok között gyakorlatilag szüksége volt. Az akadémiáknak jelentős szerepe lett azon szélesebb gárda nevelésében, amely a közigazgatás, a hivatali funkciók vagy éppen a politika terén az ország különböző részein szóhoz jutott.

Az egyetemek reformja a Habsburg-monarchiában még az előző időszakban, Bécsben indult. Már említettük, mint vették ki az irányítást van Swieten és munkatársai a jezsuiták kezéből, korszerűsítve a négy kart egymás után. A bécsi egyetem ezzel a korábbihoz képest valóban nagyot lépett előre. Nem meglepő, hogy midőn a cseh és magyar egyetemek korszerűsítése is napirendre került, a kormányzat ezt a már bevált bécsi mintát vette alapul. Annyival is inkább, mivel Prágában is, Nagyszombatban is lényegében véve ugyanazt a régi jezsuita rendszert kellett valami jobbal, újjal felváltani, amellyel előzőleg Bécsben kellett megküzdeni.

Az átszervezés 1769/70-ben már Nagyszombatban megindult. De döntő stádiumába akkor jutott, midőn az egyetemet 1777-ben az ország központjába, Budára helyezték. Az új szabadalomlevelet 1780. március 25-én ünnepélyes felavatáson hirdették ki. Budáról az egyetem 1784-ben került át Pestre. Pest-Budát a felvilágosult abszolutizmus segített, minden vonatkozásban, újra országos központtá, jövendő fővárossá emelni. Kulturális téren ebben nagy része volt az ide helyezett egyetemnek is. Annyival is inkább, mivel az egyetem bizonyos fokig országos irányító, ellenőrző szerepet kapott a királyi akadémiák, a tankönyvek és a tudományos könyvkiadás felett. Tanárai, köztük ismert nevű, jeles emberek, főleg az orvosi és a bölcsészeti karon, olyan tudós együttest alkottak itt, amelyhez hasonlót az országban sehol sem találunk. S abból, hogy ezek itt a frissen idehelyezett kormányszékek: a Helytartótanács és a Kamara tisztviselőivel, köztük a felvilágosult rendi reform híveivel vagy éppen az antifeudális jozefinistákkal kerültek kapcsolatba, ösztönző kölcsönhatás származott. Úri házaknál, szabadkőműves-páholyokban, különb összejöveteleken így kezdett kialakulni egy olyan sokoldalú, magas értelmiségi szintű, új, városias közönség, amelynek egyes tagjai a felvilágosult reformtörekvések és utóbb a magyar jakobinus mozgalom felé vezető úton haladtak.

A mindeddig alárendelt helyzetű bölcsészeti kar időszakunkban indult meg az önállósulás, felemelkedés felé. 1769-ig csak négy tanszéke volt; a logika, a vele utóbb összevont etika, a fizika és matematika köréből. 1784-re a tanszékek száma 14-re, a tanulmányi idő pedig két évről háromra emelkedett. A pusztán számszerű, magában véve is jelentős növekedésnél azonban még fontosabb volt a szakmai profil kibővülése a társadalomtudományok, a történelem és még inkább a természettudományok, a mezőgazdasági és műszaki ismeretek felé. Új tanszéket kapott a politikai kameralisztika (ez utóbb átkerült a jogi karra), a történelem, a természetrajz, a csillagászat, az esztétika, majd két további tanszéket a matematika, egy újat a mezőgazdaságtan; három rendkívülit a történelmi forrástudományok területe (oklevéltan, címer- és pecséttan, érem- és régiségtan) és egy rendkívülit a német nyelv.

Külön ki kell térnünk az 1777-ben felállított alkalmazott felsőbb matematikai tanszék fejlődésére. Ez földmérést, vízműtant, mechanikát, építészetet, összefoglaló néven „gyakorlati mértant” oktatott, vagyis kezdettől fogva mérnöki képzéssel foglalkozott. Ez akkor kapott külön fejlettebb intézményes keretet, midőn II. József az egyetem javaslatára az 1782. augusztus 30-i rendeletével megalapította a híressé vált mérnöki intézetet (Institutum Geometricum). Ez az intézet továbbra is a bölcsészeti karon belül és az alkalmazott matematikai tanszék vezetése alatt maradt, és három év alatt képezte ki mérnökké azokat a jelölteket, akik a filozófiai tanfolyamot elvégezték és a felvételi vizsgán megfeleltek. Ezentúl mérnöki gyakorlatot Magyarországon elvben csak diplomával rendelkezők folytathattak. Az alapító rendelet bevezető sorai az új intézmény felállítását a tényleges hazai szükségletekkel indokolták. Azzal, hogy Magyarországon különösen szükség van „a földmérés, vízépítés és gépészet tudományaira”.[2] Azok az új műszaki-gazdasági funkciók, amelyeket a felvilágosult állam, mint láttuk, már nélkülözhetetlennek tekintett, jól képzett, új szakemberek sorát követelték meg. Ilyenek kellettek a folyószabályozáshoz, hajózható vízi utak nyitásához, mocsarak lecsapolásához, az állami mérnöki apparátus kiépítéséhez, a térképezéshet vagy éppen a maradi nemesek által gyűlölt népszámláláshoz és földméréshez egyaránt. E munkálatok, amelyekben részt kaptak már az új intézetekből kikerültek is, minden nemesi harag ellenére e vonatkozásban megalapozták a felvilágosult rendi programot, és elősegítették a korszerű mérnöki munka, térképezés és statisztika hazai fejlődését. A feladatok ugyanis, mondanunk sem kell, túlélték a jozefin politikai rendszert, sőt utóbb még nagyobbra is nőttek. Az intézet 1782–1850 között 1275 jól képzett mérnöknek adott diplomát.

Nagy jelentőségű volt az egyetem új orvoskarának megalapítása 1769 végén. Az első öt tanár a bécsi egyetem neveltje volt, és közülük csak kettő magyarországi származású. A jelenség nem meglepő: új intézményről van szó, amelyhez legjobb mintául a van Swieten által újjászervezett, színvonalas bécsi orvoskar szolgálhatott, és amelynek első gárdáját van Swieten saját volt tanítványai közül válogatta ki. Az orvosi diploma megszerzéséhez öt tanulmányi év kellett. Külön szerveztek egy kétéves sebészmesteri tanfolyamot a sebészcéhek felszabadult növendékei számára, valamint egy rövidebb, egyéves gyógyszerészi tanfolyamot is. Az új orvosi kar fennállása első évtizedében, tehát részben már Budán is, 55 orvost, 211 sebészmestert és 43 gyógyszerészt bocsátott ki falai közül. Főleg a sebészorvosi képzés fejlesztése során kerültek az oktatói karba új erők, köztük a magyar orvosi nyelv kifejlesztése terén érdemeket szerző Rácz Sámuel, akinek egyébként hivatali feladata volt a latinul nemigen értő falusi és katonai kirurgusoknak anyanyelvű előadásokat tartani.

1787-ben indult meg végre az egyetemen a hazai állatorvosi oktatás is, Tolnay Sándor rendkívüli tanári kinevezésével. Hozzátehetjük, hogy az erdélyi sebész- és bábaképsö intézet, amelyet 1775-ben állítottak fel Kolozsvárt, ugyancsak most, 1787-ben kapott egy második, állatgyógyászati oktatót.

A jogi kar reformjához ugyancsak a bécsi egyetem adta a mintát, s egyben a követendő elveket is Martini és a jozefinista egyházjogász Riegger munkáiban. Az egyházjogi tanszéket először Riegger magyar tanítványa, Lakits György Zsigmond, majd pedig az ugyancsak jozefinista Markovits Mátyás töltötte be, megújuló konfliktusok közt a régi felfogás híveivel. A politikai-kameralista tudományoknak a bölcsészetről átkerült tanszéke mellett új elem volt az európai államok statisztikája, valamint az egyetemes történelem, amelyet Sonnenfels tanítványa, a horvát Barits Adalbert göttingai módszerekkel oktatott.

Cenzúra, nyomdák, könyvkiadás

Időszakunkban az udvari cenzúrabizottság már tisztán állami szerv volt, ha tagjai közt akadtak is katolikus egyháziak. Az állam persze maga is veszélyesnek tartotta – Sonnenfels szavaival – az olyanféle szabadságot, „hogy a vallással, az állammal és az erkölcsökkel ellentétes dolgokat meg lehessen írni”.[3] Az ilyen általános elven belül azonban még mindig elég nagy eltérések képzelhetők aszerint, hogy ki szerint mit kell és mit érdemes ily „ellentétes dolognak” tekinteni. Egyelőre a bizottságon belül is sokban a régi irányvonal folytatódott. A „veszélyes”, felvilágosult irodalomnak, valamint a nem katolikus egyházai munkáknak továbbra is nagymértékben útjába állt, és időnként buzgón eltiltotta Voltaire, Rousseau vagy akár Lessing és Wieland egyes műveit. A pápa óhajára 1767-ben külön rendelet jelent meg a „libertinus” könyvek ellen. Magyarországon, mivel a cenzúra nem volt Bécsben központosítva, a Helytartótanács egyházügyi bizottsága, ha lehet, még szigorúbban őrködött az egyházi és rendi érdekek fölött.

A fordulatot II. József hozta meg, aki, amint szabad kezet kapott, azonnal kidolgozta a cenzúra terén követendő új alapelveket. 1781 elején átszervezte a cenzúrabizottságot, majd 1781. június 11-én kiadta emlékezetes cenzúrarendeletét, amelyet, bizonyos módosításokkal, 1782. június 8-án Magyarországon is életbe léptettek. Ez a cenzúrát, minden egyházi befolyással végleg szakítva, teljesen államivá tette, és egyben központosította az egész monarchiában. Az irányítást egységesen előbb a bécsi udvari cenzúrabizottság látta el, persze mindenütt a helyi hivatali szerveken, Magyarországon a Helytartótanácson át, majd pedig 1782 tavaszán, kisebb személyzettel, az udvari tanulmányi bizottság vette át. Ebben, az ifjabb van Swieten elnöklete alatt, maga Sonnenfels lett a cenzúraügy előadója, akinek magyar vonatkozásban a szabadkőműves Pászthory Sándor segédkezett. Ez azt jelezte, hogy a jozefin kormányzat a cenzúrát kezdte elsősorban nevelésügyi és nem rendőri ügynek tekinteni. A tiltott könyvek száma, az egyház ismétlődő ellenakciói ellenére, 4436-ról 1784-ben már 900-ra csökkent.

Nagy tévedés volna persze azt hinni, hogy II. József új rendeletével a cenzúrát eltörölte, és hogy az a „sajtószabadság”, Pressfreyheit, amelyet az egykori röpiratok annyit emlegetnek, valóban polgári sajtószabadságot jelentett. Aki ezt várja vagy kéri tőle számon, annak nem sok fogalma van a felvilágosult abszolutizmus lényegéről és viszonyáról a polgári átalakuláshoz. A jozefin cenzúrát az előző és az utána következő időszak tényleges viszonyaival összevetve kell reálisan mérlegelnünk. A korábbihoz képest a cenzúrát két fő új vonás jellemezte. Az egyik, mint láttuk, az volt, hogy a cenzúra teljes mértékben a jozefin állam és már nem az egyház érdekét szolgálta. Ebből következett a sorompó felnyitása olyan egyházpolitikai vitairatok előtt, amelyek a jozefinizmussal szemben álló klerikális és rendi erők befolyását csökkenthették. A rendelet kifejezetten csak az obszcén, valamint a vallásellenes, ateista munkákat tiltotta el, hiszen a vallásra a jozefin államnak is szüksége volt. A cenzúra egyébként itt kétfelé hadakozott: nemcsak a vallásellenes, hanem az olyan vallásos könyvek ellen is, amelyeket babonásnak minősített. Viszont lehetővé tette, hogy protestáns teológiai munkák is megjelenjenek. Másik fő új vonása pedig abból származott, hogy a kormányzat az állam érdekét és a Sonnenfels-féle alapelvet, főleg az első időkben, nagyvonalúbban értelmezte, mint korábban.

Természettudományok

Sonnenfels a mezőgazdaságot mint élelem és nyersanyag szolgáltatóját az első helyre tette. Javasolta a pusztán hagyott földek és az ugar megművelését, a belvizek lecsapolását, a takarmánynövények terjesztését és a parasztok felvilágosítását, oktatását, iskolák, gazdasági tankönyvek, valamint helyi plébánosok példamutatása útján. A feudális robotot pénzjáradékra akarta átváltani, és paraszti kisbérletek létrehozását tartotta helyesnek.

Színművek, színpadok

A felvilágosodás magyar nyelvű, világi színműírása Bessenyei György franciás klasszicista, voltaire-i mintájú drámáival indult, abban az évben, amidőn Sonnenfelsék igyekezetéből a bécsi Burgtheaterben végül a német színjátszás váltotta fel a franciát.

Lábjegyzet

  1. Ratio Educationis totiusque rei literariae per regnum Hungariae. Vindobonae, 1777, § 177.
  2. Fodor Ferenc, Az Institutum Geometricum. Budapest, 1955.
  3. Idézi: Kókay György, A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei, 1780–1975. Budapest, 1970. 47.

Műve

J. Sonnenfels, Grundsätze der Polizey-, Handlung- und Finanzwissenschaften. Wien, 1804–1805.

Irodalom

Sonnenfels életrajzát szemléletesen foglalja össze R. A. Kann, Study in Austrian Intellectuel History (New York, 1960. 146–258). Kevésbé élvezetes, de igen szakszerű elemzés: K.-H. Osterloh, Joseph von Sonnenfels und die österreichische Reformbewegung im Zeitalter des aufgeklärten Absolutismus (Hamburg, 1970). Az osztrák felvilágosodással foglalkozó munkák nem kerülhetik el említését, de a leghasznosabb nem róla, hanem tőle olvasni. Kiderül, milyen fogékony elme, milyen gyorsan reagál a kor jelenségeire. Rengeteget dolgozik, inkább kompilatív, mintsem eredeti alkotó, de roppant hasznos a korban és azon a helyen, ahol van. Magyarországi hatását kísérelte meg elemezni Sudár Kornélia, Sonnenfels hatása Magyarországon (Kéziratos szakdolgozat. Budapest, 1973).