Jules Guesde

A Múltunk wikiből

Jules Basile Guesde

Párizs, 1845. november 11. – Saint-Mandé, 1922. július 28.
francia szocialista újságíró és politikus,
a marxizmus egyik első franciaországi képviselője
Wikipédia
Jules Guesde.jpg

Erényi Tibor

A szociáldemokrata párt és a nemzetközi munkásmozgalom

Már az 1900. évi párizsi kongresszuson erősen érvényesültek a revizionista nézetek, az 1904. évi amszterdami kongresszuson pedig bekövetkezett a revizionisták ellenfeleinek – a Bebel, Kautsky, Guesde és híveik köré tömörülő szocialisták – ellentámadása. Ez az irányzat marxistának nevezte magát, ami helyénvaló is volt annyiban, hogy elméletileg valóban a marxizmus tanait képviselte. Ezekhez „ortodox módon” ragaszkodva azonban nem vállalkozott az imperializmus kialakulásával bekövetkezett új helyzet elemzésére, marxizmusa így dogmatikus jellegűvé vált. Ez az ortodox marxista elmélet a gyakorlatban nem érvényesülhetett, s így képviselői megalkuvásra kényszerültek; a napi harcokban erősen reformista politikát folytattak. Mindehhez hozzájárult, hogy az ortodox marxisták a kialakuló baloldali csoportoktól elhatárolták magukat, a leninizmust pedig tisztán oroszországi jelenségnek fogták fel. Pozíciójuk – és ez természetesen vonatkozik a magyarországi párt vezetőségére is – így a revizionisták és a baloldal között közbülső, centrista jellegű volt.

Munkásmozgalmi ellenzék: Szabó Ervin és köre

Az 1905-ös kudarc különösen nagy hatással volt Szabó Ervin munkásságára. A nézeteiben korábban is meglevő szindikalista elemek megerősödtek. Az 1908-ban megjelent „Szindikalizmus és szociáldemokrácia” című munkája megállapítja, hogy a jelenkori nemzetközi szociáldemokráciának központi kérdése a választójogi–parlamenti küzdelem. A különböző irányzatok – írja – eltérhetnek a különböző elméleti tételek magyarázatában, „de a parlamentáris politika kérdésében, az úgynevezett minimális program követelésében mindnyájan egyek – Guesde és Jaures, Bebel és Vollmar, Ferri és Turati és a többiek. A parlamentáris-politikai demokráciáért való harc az, amiben a szociáldemokrata pártok akciója a gyakorlatban kimerül. … Ez magyarázza meg azt – teszi hozzá –, hogy annál erősebb valamely országban a politikai munkásmozgalom, a szociáldemokrácia, mennél hátramaradottabb az társadalmi és politikai demokrácia dolgában.”[1]

Lábjegyzet

  1. Szabó Ervin válogatott írásai. Budapest, 1958. 265.