Johann Heinrich Gottlob von Justi

A Múltunk wikiből
(Justi szócikkből átirányítva)
28 December 1717 – 21 July 1771
one of the leading German political economists in the 18th century
német Wikipédia
Abhandlung von denen Manufakturen und Fabriken (1758)

H. Balázs Éva

Sonnenfels professzor

De 1769-ben minden örökös tartományban kötelező tankönyv lett főműve, a háromkötetes Grundsätze der Polizey-, Handlung- und Finanzwissenschaften, amelynek szívesebben használták egykötetes kivonatát. A munka hét kiadást ért meg, évtizedekig tankönyv volt az egyetemeken és akadémiákon, mondandóit sokszor dogmává egyszerűsítve. Kompiláció volt, és mégis mérhetetlenül eredeti: hiszen szerzőjének műveltsége és olvasottsága egészen kiemelkedő. A mű idéz, elemez vagy kritizál angol, francia, német, olasz és klasszikus szerzőket, például Youngot, Smitht, Hume-ot, Peningtont, Montesquieu-t, Mirabeau-t, Forbonnais-t, Justit, Bielefeldet, Pliniust vagy Arisztotelészt. Sonnenfels ugyanis kilenc nyelven beszélt, olvasott, így aztán számos ország törvénygyűjteményéből citált, oroszból és svédből is.

Az állam és az ember áll vizsgálódásai középpontjában. Természetesen a társadalmi szerződésből indul ki. A. társulás nem cél az ember számára, csupán eszköz arra, hogy helyzetén javítson. Így indokolja ezt Sonnenfels: „Nincs egyedülálló ember a természet állományában, az ilyen állapot csak az állandó támasznélküliség állapota lenne. De a magányos ember érzi hiányait; érzi azt is, hogy bajain segíteni, állapotán pedig javítani képes. Az értelem, amely az állatoktól őt megkülönbözteti, teszi számára lehetővé annak az eszköznek a felismerését, melynek révén jobb állapotot érhet el. Ez az eszköz: a vele hasonlókkal való társulás.”[1]

A társulás eredménye az állam. Tagjai, a polgárok új viszonyba lépnek egymással, amelyet nem lehet másként jellemezni, mint az egész és a rész egymáshoz való viszonyát. Senki sem őrizheti meg kiváltságos helyzetét. A szerződés következménye: „…a végcél egysége, az akarat egysége, és az erő egysége… az egyes egyén akaratát alávetik a társadalmi döntéseknek.”[2] Pozitív társadalmi döntéseket javall.

Egy évvel Beccaria művének megjelenése után már azonosul vele: a kínvallatást és a halálbüntetést nemcsak embertelennek, de értelmetlennek és haszon nélkülinek is ítéli. Céltalan kegyetlenkedés csupán, mert „a kínvallatáson alapuló vallomás az ítélethez nem elegendő, a bűn be nem vallása pedig a felmentéshez kevés”.[3] A halálbüntetés csökkenti az állampolgárok számát, pedig munkára fogva őket hasznot hajthatnának az államnak, az életfogytiglani kényszermunka perspektívája a bűnöző számára elrettentőbb, mint a halál.

Mária Terézia 1776-ban el is törölte a halálbüntetést, de a büntetőjog egységes kodifikálásának problémája ezzel még nem oldódott meg. 1781-ben rendeli el majd II. József a Constitutio átdolgozását. A bizottság elnöke a felvilágosult von Sinzendorf (Zinzendorf Károly jó barátja) lett, és Sonnenfels is helyet kapott benne. A bizottság von Kees álláspontját fogadta el, aki a halálbüntetést differenciált szabadságvesztéssel és kényszermunkával kívánta helyettesíteni. Az 1787-ben született Allgemeines Gesetzbuch über Verbrechen und deren Bestrafung, az úgynevezett Josephina vezérfonala sonnenfelsi szövegekre vezethető vissza; stílusa közvetlen közreműködésére enged következtetni.

Sonnenfels hatása sok szálon futott. A „tananyag”, a röpiratok, a folyóiratok, a szabadkőműves, sőt illuminátus kapcsolatok Bécsben, az örökös tartományokban, illetve Magyarországon és Erdélyben ellentétes előjelekkel jelentkeztek. Nagyon másképpen reagált Sonnenfelsre az oszt- rák, másképpen a magyar arisztokrata, a német irodalmi nyelv bajnoka más érzelmeket váltott ki a Lajtán túli értelmiségi körökben, mint a Tiszántúlon. A liberális eszmék előfutára nehéz árat fizetett társadalmi „betagozódásáért”.

Kudarcot szenvedett Sonnenfels folyóirat-alapítási kísérlete: az Előítélet nélküli emberben az irónia eszközeivel ostorozta a rangkórságot, az ostoba előítéleteket, de a kozmopolitizmust is. Magára zúdította az egyház haragját, mert bírálta a kolduló szerzetesek túlságosan magas számát, károsnak ítélte a kolostorok menedékjogát. Lapját először csak szigorú cenzúra alá vették, majd betiltották. Folyóirata egyébként csak szűk olvasótáborban vált közkedveltté. A porosz Friedrich Nikolai valószínűleg jól látta: „Olyan igazságokat vágott olvasóinak arcába, olyan igazságokat mondott ki, amelyekre eddig csak általában mertek gondolni az emberek. Kár, hogy mindezt sok keserűséggel, s olyan hangnemben írta, mely túlzott önszeretetre vall.”[4] Korai népszerűtlensége ellenére az udvar a politikai és kamarai ismeretek tanszékének vezetőjétől sokat várt. Mária Terézia főként a gyakorlati hasznot remélte, azt, hogy az állam innen nyer jól képzett hivatalnokokat. Ezért kecsegtette a diákokat biztos állásokkal, amikor így rendelkezett 1763-ban, a katedra megnyitásának évében: „Azok, akik az előadásokat látogatják, s az ismeretekben jó előmenetelre tesznek szert, mások előtt kerülnek hivatali alkalmazásra.”[5]

A tananyagot Sonnenfels a Grundsätzeben fektette le, s ebben nem követi előfutárát, Justit, sem a korai német kameralisták elméletét, sőt élesen polemizál velük.

Kosáry Domokos

Modellek, irányzatok

A felvilágosult abszolutizmus az európai perifériák elmaradottabb államainak volt speciális és a fejlettebb államok szorító versenye által ösztökélt kísérlete arra, hogy erőiket összpontosítva a feudalizmuson belül, annak felszámolása nélkül felzárkózzanak a fennsík magasabb szintjéhez, elsősorban a francia mintához. E kísérlet során pótolniok kellett sok olyasmit is, ami a fejlettebb országokban már korábban létrejött. A Habsburg-változat ideológiáját az osztrák kameralisták, így J. H. G. v. Justi, azután Martini, a természetjog adaptálója, valamint ennek tanítványa, a Wolff filozófiáját és az osztrák-német burzsoázia német nyelvi-irodalmi programját is képviselő J. v. Sonnenfels államtani munkái (Grundsätze… 1765–1776) fogalmazták meg.

Természettudományok

Johann Heinrich Gottlob von Justi kiemelte a mezőgazdaság fontosságát, fellendítésének akadályait pedig nemcsak technikai okokban, hanem olyan, a hagyományos rendszer egészével összefüggő jelenségekben fedezte fel, mint a robot, a nyomáskényszer, a paraszti földek széttagoltsága, valamint a legelők és erdők közös használata. Sonnenfels a mezőgazdaságot mint élelem és nyersanyag szolgáltatóját az első helyre tette. Javasolta a pusztán hagyott földek és az ugar megművelését, a belvizek lecsapolását, a takarmánynövények terjesztését és a parasztok felvilágosítását, oktatását, iskolák, gazdasági tankönyvek, valamint helyi plébánosok példamutatása útján. A feudális robotot pénzjáradékra akarta átváltani, és paraszti kisbérletek létrehozását tartotta helyesnek. Utóbb a fiziokrata hatás is hasonló irányban, a robottal szemben érvényesült. A fejlett, új mezőgazdaság rendjét az iparosodó Anglia szolgáltatta, ahol a modernizálás központjában a takarmányfélék termesztése, a vetésforgók kialakítása, tehát a gabonavetésnek időnként takarmányrépával vagy pillangós növénnyel való felváltása, végül pedig új, hatékonyabb munkaeszközök, gépek alkalmazása állt. Az angol mezőgazdaság nagy megújulásának persze az is feltételei közé tartozott, hogy a polgári átalakulás nyomán megvalósult a földek szabad birtoklása, és megszűnt a nyomáskényszer, a közös használat, a legeltetés az ugaron és a régi, hagyományos feudális rendszer többi, hasonló velejárója is. A felvilágosult abszolutizmus számára – Európa perifériáin – a kérdés tehát e vonatkozásban is úgy jelentkezett, hogy mennyiben lehet a mezőgazdaság színvonalát a legnyilvánvalóbb akadályok kiküszöbölésével, de a feudális rendszer keretén belül magasabbra emelni.

Az elvek konkrét alkalmazását persze Magyarország elmaradtabb s egyben alárendelt helyzete motiválta. A kormányzat főként azt a szerepet szánta Magyarországnak, hogy a hadsereget és az erősödő osztrák-cseh ipart lehetőleg széles választékban és olcsón ellássa élelmiszerrel és nyersanyaggal. Ugyanakkor elsősorban nem a feudális birtokok extenzív majorsági gazdálkodását akarta támogatni, amely súlyosbította a jobbágy terheit, hanem főleg a paraszti árutemelés előmozdítására és egyben az adóalap védelmére, erősítésére törekedett. Különösen ott, ahol ez nem ütközött közvetlenül a hazai gazdálkodás rendszerének alapjaiban és így a birtokos nemesség ellenállásába. Tehát nem annyira a gabonatermesztés terén, amely éppen a nemesi árutermelés egyik fő ága volt, és amely többé-kevésbé ment magától is, mint inkább olyan speciális termelési ágak terén, amelyekkel a paraszt, ha szorgalmas volt, külön megpróbálkozhatott, és amelyek egyúttal több újféle terményt és nyersanyagot ígértek, mint a némileg egyoldalú hazai gabonatermesztés és állattenyésztés. Így a legtöbb egykorú kiadvány nem annyira a szántóművelés, gabonatermesztés alapvető problémáival, mint inkább a mezőgazdaságnak különböző speciális, főleg ipari szempontból akkor fontosnak tartott termelési ágaival, azok propagálásával foglalkozott, különösen a parasztok között. A Helytartótanács feladata volt az idevágó fontosabb rendelkezéseket latin, német, magyar, szlovák és horvát nyelven nyomtatásban közzétenni, valamint a népszerűsítő irodalmat, főleg Ausztriában megjelent szakkönyvek fordításait, szintén több hazai nyelven kiadni és terjeszteni. Sok ilyen kiadvány látott napvilágot az eperfaültetés, selyemhernyó-tenyésztés, az egyébként is hagyományos méhészet, a kender és len, valamint a dohány termesztése terén. A felvilágosult abszolutizmus törekvéseit hazai szakemberek is támogatták, így a kolozsvári természettudós Fridvalszky János, az olcsó népélelmezési cikkek, a kukorica, burgonya meg új talajjavítási módszerek propagálója, vagy Ehrenfelsi Pál Gáspár, az egyetem új kameralisztika-tanára, aki Justi szellemében javasolta a paraszti terhek csökkentését (1771). Főleg

Lábjegyzetek

  1. J. Sonnenfels, Grundsätze der Polizey-, Handlung- und Finanzwissenschaften. Wien, 1804–1805. I. 3.
  2. Ugyanott, I. 5.
  3. Ugyanott I. 215.
  4. Idézi D. Lindner, Der Mann ohne Verurteil. Wien, 1983. 94.
  5. Idézi F. Kopetzky, Joseph und Franz von Sonnenfels. Wien, 1882. 37.