Károly Albert szárd király

A Múltunk wikiből

Savoya-Carignani Károly Albert Amadé, olaszul Carlo Alberto Amedeo di Savoia

Torino, 1798. október 2. – Porto, Portugália, 1849. július 28.
1831-től haláláig Savoya hercege és a Szárd–Piemonti Királyság uralkodója
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Károly Albert, Szardínia királya, Savoya hercege
1848. augusztus 9.
Károly Albert szárd király fegyverszüneti megállapodást köt Ausztriával.

Vörös Károly

Európa 1847 őszén

Megmozdult a talaj az abszolutisztikus Poroszországban is: a burzsoázia ellenállása a polgári alkotmányosságtól még mindig viszolygó uralkodót 1847-re legalább a rendi gyűlés összehívására rákényszerítette, s Itáliában is Károly Albert szárd király csakúgy, mint az újonnan trónra lépő IX. Pius pápa jelentős engedményeket kényszerült tenni a burzsoáziának. Mindez új lendületet adott az itáliai nemzeti-demokratikus mozgalmaknak is Nápolytól Milánóig és Velencéig.

Spira György

Ellenforradalmi fordulat Európában

Másfelől meg az szilárdította meg ekkor a Habsburgok helyzetét, hogy az olasz földön harcoló császári hadak főparancsnokának, Josef Radetzky gróf tábornagynak július 23–25-én sikerült döntő győzelmet aratnia Custozzánál, s csapatai augusztus 6-án visszafoglalták Milánót is. Károly Albert szárd király ugyanis erre cserben hagyta a lombardiai felkelőket, s képviselői augusztus 9-én fegyverszüneti megállapodást kötöttek az ellenséggel. Ennek következtében pedig a császáriak ekkor nemcsak a lombardiai felkelés végleges felszámolására nyertek kiváló lehetőséget, hanem egyben arra is, hogy most már minden további nélkül felhagyjanak azzal a halogató politikával, amelyet eddig Magyarország irányában folytattak.

Külföldi támogatók keresése

Másfél hónappal később pedig – a fegyverszünet lejártakor – Károly Albert szárd király is újrakezdte a háborút a Habsburgok ellen.

És a magyar forradalom vezetői most már persze maguk is törekedtek az olaszokkal való együttműködésre. Teleki tehát Magyarország követeként már decemberben Torinóba menesztette Splény Lajos bárót. A piemonti kormány pedig nemkülönben híve volt a kapcsolatfelvételnek, s ezért – Alessandro Monti báró személyében – szintén követet küldött Magyarországra. A követcserén túlmenő, érdemi együttműködés azonban Magyarország és Piemont között sem alakult ki, amit mindennél ékesebben mutathat, hogy bár a torinói kormánykörök és Splény tárgyalásai során tervbe vették a két fél hadműveleteinek összehangolását, Károly Albert csapatai végül mégis ennek megtörténte előtt indultak meg Radetzky ellen, hogy a háború harmadik napján, március 23-án már döntő vereséget szenvedjenek Novaránál. Amin azután Magyarország és Piemont harci szövetsége is egyszer s mindenkorra megfeneklett. A vereség hatására ugyanis Károly Albert lemondott trónjáról, utóda, II. Viktor Emánuel pedig csakhamar végérvényesen békét kötött a Habsburgokkal.

Holott a Piemonttal létrehozandó szövetség kedvéért a magyar forradalom közben elszalasztotta a római és a toscanai forradalmi mozgalommal való összefogás lehetőségét is. Károly Albert ugyanis, koronás fő lévén, bizalmatlanul tekintett a római és a toscanai forradalmárok köztársasági törekvéseire, ez pedig a magyar forradalom diplomáciáját – még a radikális Telekit is – arra késztette, hogy tartózkodjék a szóban forgó forradalmi mozgalmakhoz való közeledéstől. S ezt a mulasztást Károly Albert lemondása után már időhiány miatt sem lehetett jóvátenni, hiszen a szárd csapatok novarai veresége Róma és Toscana sorsát is megpecsételte: az előbbit már egy hónap múlva francia intervenciós csapatok támadták meg, s július elejére meg is hódoltatták, az utóbbi pedig közben – május végére – a Piemont által többé le nem kötött császári csapatok martalékává lett.