Károlyi Mihály és a Függetlenségi és 48-as Párt

A Múltunk wikiből

Az ellenzék balszárnyának élén kiemelkedő politikai egyéniség, Károlyi Mihály állt, akit; a parlamentben néhány – hagyományosan osztrákellenes kerületben megválasztott – képviselő támogatott. E képviselők (földbirtokosok, ügyvédek, újságírók, köztisztviselők) 1916 nyarán szakítottak az Egyesült Függetlenségi Párttal, és új pártot alakítottak. Az új párt (Függetlenségi és 48-as Párt vagy egyszerűen: Károlyi-párt), híven a függetlenségi baloldal hagyományaihoz, nagyobb önállóságért (perszonális unió, nemzeti hadsereg, önálló vámterület, önálló jegybank), demokratikus reformokért (általános választójog, titkos szavazás, a sajtó, a gyülekezés és egyesülés szabadsága) és szociális intézkedésekért (népjóléti intézmények felkarolása, az egészségtelen földbirtokmegoszlás orvoslása) szállt síkra. Követelte – és ez programjának fontos részét alkotta – a háború befejezését, „a területi integritást megóvó” béke mielőbbi megkötését.

Károlyi e kicsiny, jelentéktelennek látszó pártnak – egy alig 20 képviselőt számláló parlamenti csoportnak – volt a vezetője. Fellépésének súlyát, programjának hatóerejét azonban nem a nyolc év előtt megválasztott parlament belső erőviszonyai határozták meg.

Károlyit nemcsak saját pártjához, hanem a radikális értelmiséghez és a szociáldemokrata párt egyes vezetőihez is szoros kapcsolatok fűzték. E kapcsolatok 1917 tavaszán a Választójogi Blokk megalakulásakor szervezeti keretet is kaptak, és a baráti szálak akkor sem szakadtak meg, amikor később, 1918 elején – a Vázsonyival való szakítás következtében – e pártszövetség felbomlott.

A bolgár front összeomlásának híre Erdélyben érte Károlyit, apósa, Andrássy Gyula dubrini birtokán. A riasztó hírekről értesülve azonnal megszakította pihenőjét, és az első vonattal Budapestre utazott.

„Béke, demokrácia, függetlenség” – a pályaudvaron e jelszóban foglalta össze programját az üdvözlésére megjelent küldöttség előtt.

Békén nem egyszerűen megegyezéses békét értett, melyhez a német szövetséggel való szakítás, új antantbarát orientáció egyengetné az utat, hanem a pacifista célok megvalósulását is: tartós békét, további háborúk elkerülését.

A demokrácia követelése nemcsak demokratikus reformokat jelentett, hanem mind nagyobb hangsúllyal gyökeres rendszerváltozást is.

A függetlenség követelése, a perszonálunió megvalósulása állásfoglalás volt egyben a Monarchia föderatív átszervezése mellett.

A kormányválság kirobbanásakor a királyi kihallgatáson Károlyi olyan új kormányért szállt síkra, mely nem kompromittált ellenzékiekből állna, és amelyben helyet foglalnának a nem parlamenti pártok képviselői is.

Károlyi az általa javasolt új kormányban helyet kívánt biztosítani a nemzetiségi pártok képviselőinek. Október elején több ízben találkozott és tárgyalt szlovák, román és szerb politikusokkal. Úgy vélte, hogy a nemzetiségi vezetők engedményekkel, liberálisabb szellemű nemzetiségi politikával megnyerhetők lesznek, céljait támogatni fogják.

Károlyi népszerűsége bátor és határozott fellépése következtében napról napra növekedett. Követelései – a háború gyors befejezése, tartós béke, a vezetők felelősségre vonása, függetlenség, szabadság, népjogok &ndsh; a háborútól megundorodott tömegek vágyainak adtak hangot.

Egyre nőtt azoknak a száma, akik úgy vélték, hogy Magyarország egy rendszerváltozás esetén súlyosabb következmények nélkül kerülhet ki a vesztett háborúból. Károlyi egyes kijelentései – például annak ismételt hangoztatása, hogy Wilson 14 pontja nem mond ellent az ország területi integritásának – erősítették a megalapozatlan reményt, hogy Magyarország önállóvá válása egyben a soknemzetiségű Magyarország fennmaradását jelenti.

A Károlyi-párt nacionalizmussal átszőtt pacifista programja a bajba jutott rendszer megváltoztatására, gyökeres átalakítására, de egyben átmentésére is irányult. Az uralkodó körök e programot ennek ellenére elutasították. Nemcsak Tisza és a Munkapárt vonult fel Károlyi ellen, a mérsékelt ellenzék is veszélyesnek ítélte a függetlenségi baloldal radikalizmusát.


A politikai helyzet alakulása Magyarországon. A forradalom győzelme.
A Wekerle-kormány válsága Tartalomjegyzék A polgári radikálisok