Kísérletek a török feltartóztatására

A Múltunk wikiből
1533
március 22. I. Ferdinánd magyar tanácsosai írásban tiltakoznak az ország felosztása ellen.
május 25. Konstantinápolyban Ibrahim nagyvezír visszautasítja I. Ferdinándnak az ország megosztásán alapuló béketervezetét.
1534
november I. János Fráter Györgyöt váradi püspökké nevezi ki.
1535
február Az erdélyi rendek gyűlése Székelyvásárhelyt. (Kimondja a jobbággyá tett közszékelyek szabadságát.)
április 4. Péter (Petru Rares) moldvai vajda hűbérurának ismeri el I. Ferdinándot.
augusztus 21. Fegyverszünet I. János és I. Ferdinánd között. (A fegyverszünetet többször meghosszabbítják.)
november 22. I. János követséget küld V. Károly császárhoz. Katonai támogatás fejében felajánlja a koronát.
1536
február Barátsági szerződés I. Szulejmán és I. Ferenc francia király között.
március 20. I. János követe V. Károllyal folytatott eredménytelen tárgyalásai után hazaindul.
június eleje Tárgyalások kezdődnek I. János és V. Károly követe között Váradon.
december 4. I. János hadvezére, Czeczey Lénárd elfoglalja Kassát. A király utasítására elűzi a német polgárság egy részét.
Megkezdődik a budai vár korszerűsítése.
1537
január 25. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba. Személyesen nem jelenik meg. (III. tc.: a jobbágyságot portánként írják össze.)
június 8. I. Ferdinánd támadást indít I. János ellen. Tokajnál a hadjárat elakad.
Megkezdődik Győr várának átépítése.
1538
február 8. Törökellenes szövetség jön létre Rómában a papai állam, a Német Birodalom és Velence között.

A Gritti halála körüli vizsgálat befolyásolta a két király közti tárgyalásokat, amelyek 1532 végén, mint utaltunk rá, rövid fegyverszünethez vezettek, de abbamaradtak, mert mindkét oldalon a Portától várták a döntést. 1535 szeptemberében viszont a töröktől óvatosan távolodó János új feltételekkel küldte követeit, Brodarics Istvánt és Frangepán Ferencet V. Károlyhoz, aki a török fölött aratott tengeri győzelem és Tunisz meghódítása után Nápolyban tartózkodott. Ezek szerint bizonyos engedmények árán és biztosítékok mellett kész egyezségre lépni Ferdinánddal. Miután Ferdinánd sem idegenkedett a megegyezéstől, V. Károly császár pedig János feltételeit elfogadhatónak ítélte, megkezdődtek a tárgyalások. A korábbi ellentétek azonban újból felszínre kerültek, ezért a császár úgy határozott, hogy a közvetlen kapcsolat felvételére saját diplomatáját, Johann Wese volt lundi érseket küldi Magyarországra. Az érsek útjába ejtette Bécset, ahol megdöbbenéssel látta, hogy Ferdinánd tanácsosai nem hajlanak sem a békére, sem a háborúra. Váradon viszont, ahol János udvara tartózkodott, már nem akartak a Nápolyban előterjesztett feltételek alapján tárgyalni. Közben ugyanis a Portán bekövetkezett hatalmi változás miatt János török politikája is módosult. 1536 márciusában szultáni hóhér keze vetett véget Ibrahim nagyvezír nyomasztóvá nőtt hatalmának, és az ő bukása utólag kegyvesztetté tette két éve halott pártfogoltját, Grittit is. A szultán a medgyesi gyilkosságra a megbocsátó feledés fátylát borítva, külön követ útján biztosította János királyt további támogatásáról.

A követ, Johann Wese így üres kézzel távozott mindkét királytól, és kénytelen volt újabb fegyverszünettel megelégedni.

A két király hadakozása a fegyverszünetek alatt is folyt, igaz, nem nagy területen, de ez is hozzájárult az ország pusztulásához. 1536 végén Szapolyai hadai elfoglalták Kassa városát.[1] Lehet, hogy így próbáltak Wesére nyomást gyakorolni, de az is feltételezhető, hogy a város német polgárait akarták megbüntetni, akik János ádáz ellenségei voltak, fejére váltságdíjat tűztek ki. Czeczey Lénárd, Kassa új parancsnoka a városi tanácsot elfogta, és a németeket kiűzte. 1637 májusában, már a fegyverszünet lejárta után, János csapatai visszafoglalták a Szapolyaiak várát, Tokajt. Ferdinánd is megindította csapatait, melyekkel azonban nem lehetett komolyabb vállalkozásba fogni. János király környezetében meg is jegyezték, hogy ilyen hadviseléssel száz év alatt sem lehet elfoglalni Magyarországot.

A két uralkodó között megoszló királyi hatalomról bebizonyulván, hogy az ország így kormányozhatatlan, a nemesek és a városok szervezkedéssel, ligákat alakítva keresték a kiutat. 1535-ben az országgyűlés megtiltotta ugyan a szervezkedést és az elkövetett jogtalanságok magánúton való megtorlását, de ezzel korántsem szüntette meg azokat az okokat, amelyek miatt a ligák létrejöttek. Újból részleges gyűléseket tartottak, hasonlókat az 1531–1532. éviekhez. 1536 augusztusában Szikszón jött össze 10 közeli vármegye nemessége a király hívása nélkül. Elképzeléseik – a király küldjön katonaságot, hajtassa végre a nagyok hatalmaskodásai ellen hozott végzéseket; a nemesség keresse fel követeivel a két királyt és Wesét; válasszák meg Perényi Pétert kapitánynak vagy bírónak – a korábbi, tehetetlenül panaszkodó és céltalan terveket kovácsoló gyűlések emlékét idézik.

Újat hozott viszont az az összejövetel, amelyet Ferdinánd király megbízásából Thurzó Elek helytartó hívott össze Nyitrára 1537 végén. Ez abban tért el a korábbiaktól, hogy résztvevői, 8 vármegye küldöttei, nem panaszkodtak, nem keresték a bajok okát az uralkodóban, hanem maguk igyekeztek segíteni. Minden adózó porta után 1 forintot ajánlottak meg, és jelezték, hogy továbbiakra is hajlandók. Forgách Zsigmondot megbízták az adóbehajtás és a fizetett katonaság ellenőrzésével, az adószedők mellé vármegyénként egy-egy nemest állítottak, akik az adózók pontos összeírásáért voltak felelősek. Határozatot hoztak a kapitányi tisztség betöltéséról és a bíráskodásról. Bár a helytartó nem értett egyet a gyűlés néhány határozatával, a Magyar Tanács és különösen Várday főkancellár pedig mindenestől ellenezte a végzések végrehajtását, Ferdinánd végül is kisebb módosításokkal szentesítette a nyitrai részgyűlés határozatait.

Időközben a török újból megkezdte hódításait. 1536-ban elfoglalta Pozsegát, a Száva partján Dubicát és Jasenócot (Jasenovac), ezzel a Dráva-Száva közének nyugati fele veszélybe került. A támadás feltartóztatására Ferdinánd országaiból jelentős haderő gyűlt össze Hans Katzianer főkapitány parancsnoksága alatt. Mintegy 16 ezer főnyi hadsereg állott szemben az Eszéktől délre magát elsáncoló török valamivel kisebb erejével. Katzianer seregének erejét a tétlenség, az esősre fordult őszi időjárás annyira aláásta, hogy a hadvezetés elrendelte a hadsereg visszavonulását, de a törökök megtámadták a visszavonulókat. 1537 okt6berében – Mohács óta az első nagyobb ütközetben – a nagy erőfeszítéssel fegyverbe állított hadsereg súlyos vereséget szenvedett. A felelősség az egész hadvezetést terhelte, de főleg Katzianert hibáztatták, és azzal vádolták, hogy magára hagyta a sereget. A különben tehetségtelen hadvezérnek ismert Katzianer Bécsbe ment, hogy tisztázza magát, de Ferdinánd börtönbe vetette, ahonnan azonban megszökött, és horvátországi birtokaira menekülve 1538 folyamán János király pártját szervezte. Ferdinánd vérdíj tűzött ki fejére elfogatási parancsában; 1539 elején a Ferdinánd táborához akkortájt csatlakozó Zrínyi Miklós a saját várában megölette.[2]

A vereség után fokozni kellett a védelmi előkészületeket. Ferdinánd Jurisics Miklóst nevezte ki Katzianer helyére főkapitánynak, egyúttal Keglevich Péterrel és Nádasdy Tamással töltötte be a hosszabb ideje üresen álló báni tisztséget. A király már Katzianer veresége után néhány héttel Grazba hívta a töröktől leginkább veszélyeztetett Horvátország és Szlavónia képviselőit, hogy a szomszédos osztrák tartományok, Stájerország, Karintia, Krajna és Görz rendjeivel közösen vitassák meg a védekezés lehetőségeit. Kiderült, hogy Horvátországnak 20, Szlavóniának 26 vára van, de valamennyiben kevés az őrség, a fegyver és a lőpor. Vannak várak, melyeket tulajdonosaik nem tudnak fenntartani, ezekről a királynak kellene gondoskodnia. Megállapították, hogy Horvátország és Szlavónia védelmére a rendek és a király együttes erőfeszítésével közel 5 ezer fegyverest kell készenlétben tartani, támadás esetén a nemesség fejenkénti és a parasztok részleges vagy teljes felkelésére is szükség van. A védekezésben fontos feladat vár a folyókra, ezért naszádok építéséről és naszádosok kiképzéséről is gondoskodni kell. Szlavónia és Horvátország nyugati fele számára életkérdés volt a Száva biztosítása. Az új bánok különösen fontosnak tartották Jasenóc visszafoglalását és megerősítését, mely az Una és Száva találkozásában, igen előnyös helyen feküdt; katonai jelentőségét Nándorfehérvár egykori stratégiai fontosságához hasonlították. Nádasdynak meglepetésszerű támadással sikerült a várat visszafoglalnia, de a korszerűtlen és sú1yosan megrongált erősséget – mint védhetetlent – le kellett romboltatnia. Erre a magyarok és a törökök között valóságos versenyfutás kezdődött: mindkét fél azt tervezte, hogy távolabb előkészített gerendákat úsztat a Száván a jasenóci szigetre, és gyors várépítkezésbe kezd. A magyarok tervét a pénzhiány, a törökök próbálkozását a bánok katonái hiúsították meg. A két bán végül is az ellenségtől négy mérföldnyire, a Kulpa torkolatában kezdett hozzá új vár építéséhez, de a munkát nem tudták befejezni.[3]

Ferdinándnak szerencséje volt, hogy a török nem támadt Horvátországra és Szlavóniára, mert a védelem az egész vonalon rosszul állott. A bánok két év elteltével lemondtak megbízatásukról azzal, hogy nem kapták meg fizetésüket.[4] Kettejüknek mindössze 400 lovas tartását biztosította a kincstár, majd számukat leszállította 300-ra, de ezek zsoldjáról sem gondoskodott. A hadiadó befolyt töredékéből és a harmincadjövedelmekből egy fillért sem kaptak. Birtokaikat a belháború és a török pusztította. Panaszaikra a Kamara elnöke bevallotta, hogy a befolyó jövedelmekből ketten nem tudnának egy évig megélni. A viszonylag védettebb Pozsony, Komárom és Moson vármegyéből például a Kamarának vagy semmi, vagy egészen elenyésző bevétele van, ugyanakkor sokféle igényt kell kielégítenie. A töröktől leginkább fenyegetett területeken is filléres gondok futtatták zátonyra a védelem megszervezésének terveit.

Irodalom

  1. Kassa visszafoglalására: Takáts Sándor, Czeczey Lénárd kapitány (Régi magyar kapitányok és generálisok I. Budapest, év nélkül).
  2. Hans Katzianer vereségére: Salamon Ferenc, Az első Zrínyiek (Pest, 1865).
  3. Az Una és a Száva közötti várépítésről Nádasdy Tamás és Keglevich Péter jelentése, 1538. február 12. és 16.: Monumenta Spectantia Historiam Slavorum Meridionalium XXXVI (Zagreb, 1915)
  4. a bánok fizetésére: Nádasdy Tamás levele Ferdinándhoz, 1539. november 25. Országos Levéltár Nádasdy lt. fogalmazványok.


Az ország három részre szakad
Tartalomjegyzék A váradi béke