Kőszeg

A Múltunk wikiből

németül Güns, szlovénül Kiseg, vendül Küseg

város Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Kőszegfalva vagy Svábfalu, németül Schwabendorf Kőszeg városrésze. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
A Szent Lénárd templom
1532
augusztus 10. Szulejmán Kőszeget kezdi ostromolni. (Augusztus 30-án sikertelen ostrom után visszavonul.)
1620
október 6. Kőszeget Bethlen hadai ostromolják. (November 18-án beveszik.)
1621
május 27. Kőszeg megadja magát II. Ferdinánd hadainak.
1649
január 25. III. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (III. tc.: rovásadó helyett 3900 állandó katona tartását vállalja; XXXIX.–XL. tc.: Kőszeg és Kismarton szabad királyi városi rangot kap.)
1741
Kőszeg szabad királyi város protestáns árvaházat alapít Nemescsó (Vas vármegye) artikuláris helyen.
1847. június 29.
Egy 38 LE teljesítményű gőzgéppel működni kezd a kőszegi posztó- és gyapjúszövetgyár.

Tartalomjegyzék

Kristó Gyula

Kézművesség

Ami a nyugat-magyarországi központot illeti, a Kőszegfalván és Vasváron folyt kutatások megerősítik a vaskohászat XII. századi művelését, a XIII. század első évtizedeiből pedig írott források adatai mutatnak erre. 1225. és 1233. évi oklevél a kőszegfalvi kohók közelében Vigne nevű folyóvizet említ (Wigne Wise, Wygna potoka), amely szláv szó, és magyarul kovácsműhelyt jelent. Ennek ellenére feltehető, hogy éppen a kőszegfalvi kohók az 1230-as évek elején már használaton kívül voltak, hiszen ellenkező esetben az említett 1233. évi oklevél határleírásának talán meg kellett volna említeni a határvonal mentén folyó vasolvasztást.

Kereskedelem

A Sopron és Kőszeg közti utat egy 1240. évi oklevél említi.

Sinkovics István

Habsburg Ferdinánd megválasztása

A nádor Kőszeg várát és 2000 forint készpénzt kötött ki magának.

Szulejmán második hadjárata Bécs ellen. Kőszeg.

Önálló cikk.

Zimányi Vera

A külkereskedelmi forgalom fellendülése

A délnyugatra, főleg Itáliába irányuló forgalom adatai a Szlavóniai Főharmincad (Nedelice) vámbevételeiben tükröződnek. Az 1566 és 1576 között hét évből ismert vámjövedelmek átlaga 14 722 forint volt: ez az összeg a Kőszegtől – az 1578-ban alapított – Károlyvárosig terjedő területen átmenő külkereskedelmi forgalom nagyságára vetett fényt.

A jobbágytelkek rendszerétől független szőlőművelés

A 16. században a bortermelés klasszikus területévé vált a királyi Magyarország két legnagyobb borvidéke: a tokaj-hegyaljai, valamint a Sopron és Fertő tó vidéki, de ugyancsak jelentős volt a szentgyörgy-bazini, a somlói, sághegyi és balatoni, a Kőszeg-Rohonc környéki és az Eger környéki bortermelés.

Sinkovics István

A magyarországi központi igazgatás

Sőt Ferdinánd nemcsak az Udvari Kamarának, hanem a Magyar Kamarával forma szerint egyenrangú Alsó-Ausztriai Kamarának is beleszólást biztosított a Magyar Királyság jövedelmeinek kezelésébe. Az ország nyugati határán az előző században elzálogosított várakat (köztük Fraknót, Kismartont és Kőszeget) a rendek ismételt kérésére sem engedte visszaváltani: így ezek az Alsó-Ausztriai Kamara felügyelete alatt maradtak.

Önkormányzatok, helyi igazgatás

Az ország nyugati felében működött a négy szabad város és mezőváros bírósága, a „pártatlan bíróság”. Kőszeg, Rohonc, Szombathely és Csepreg 3-3 megbízottja ült össze időnként abban a városban, amely összehívását javasolta, és az illető város bírája vezette a tárgyalást. Eleinte csak bűnügyekben mondott ez a bíróság ítéletet, később egyéb perekben is, és az ítélet végrehajtása is az összehívó városra várt.

Makkai László

Bethlen Magyarország fejedelme

Mindenekelőtt pozsonyi hídfőállását igyekezett biztosítani, ezért elfoglalta Sopront és Kőszeget, majd az annak idején Bocskainak ellenálló, de most a Habsburg-ellenes táborhoz csatlakozó Batthyány Ferenc segítségével a Dunántúl jelentős részét ellenőrzése alá vonta.

Bethlen, a protestánsok egyedüli reménysége

A Portán hitték is, meg nem is fenyegetéseit, mindenesetre a a múlt évi győzelem hatása alatt a szultán elrendelte a lengyelországi háború folytatását, és Bethlen mellé is török segítséget ígért. Ez egyelőre elég volt ahhoz, hogy Bethlennek ne kelljen feladni katonai foglalásait, sőt november 17-én Batthyány Kőszeget is megszállta számára.

Az államháztartás pénzzavarai

Ugyancsak eredményes volt a 15. században Alsó-Ausztriához csatolt területek (Kőszeg, valamint a borostyánkői, kaboldi, fraknói, kismartoni és szarvkői uradalmak) visszakebelezéséért folytatott küzdelem, melynek kedvező kimeneteléhez majd Rákóczi György beavatkozása adja meg a végső lökést. Az ország integritásának elvi győzelméből a gyakorlati hasznot a magyar mágnások húzták, akik a csökkent értékű pénzzel könnyen kifizették az osztrák zálogbirtokosokat.

Zimányi Vera

A külföldi iparcikkek beáramlása

Tatán, Kőszegen, Veszprémben találkozunk csapókkal, Debrecenben gubacsapó céh is működött.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1662. évi országgyűlés

A szervezetten fellépő vármegyei követek a köznemesség vállalkozó szellemű, borral, gabonával kereskedő, városi házakat tartó rétegéből kerültek ki, akiket sorozatos sérelmek értek a török terjeszkedése, Várad veszte, a rájuk nézve hátrányos, nemesi kiváltságaikat figyelmen kívül hagyó kereskedelmi és vámrendelkezések, a pénzügyi viszonyok és nem utolsósorban a nagybirtokosoknak és a kormányzat központi hatóságainak erőszakos térítése miatt. A vármegyei követek, akik Szuhay Mátyás Abaúj vármegyei követ szállásán tanácskoztak, és Borsod vármegye küldötte, Szepesi Pál mellett vezetőik a Vas vármegyei Retkes Balázs, a Szepes vármegyei Görgey Ezékiel, a Hont vármegyei Gerhard György, a nógrádi Bene János, a Pest vármegyei Gedey András, a két zempléni követ, Farkas László és Kazinczy Péter voltak, evangélikusok és reformátusok, szoros egyezséget teremtettek a városok követeivel. Főleg Kassa, Eperjes, Nagybánya, Kőszeg és a bányavárosok, közöttük is elsősorban Besztercebánya megbízottai hallatták erőteljesebben szavukat.

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

1663. szeptember 8-án tehát a főméltóságok kőszegi tanácskozása úgy döntött, hogy a valószínűleg már korábban elkezdett tárgyalások folytatására Regensburgba küldik Bory Mihályt. Nem szabad a kedvező alkalmat elszalasztani, mert ez a mulasztás akkora veszteséget okozhat, melyet száz vagy még annál is több esztendő alatt sem lehet helyrehozni.

Városok, nyitott kapukkal

A század derekán három új város nyerte el a szabad királyi városi státust: Nagybánya, Trencsén, Zengg. Majd Ruszttal s az Alsó-Ausztriától visszacsatolt Kőszeggel, Kismartonnal és a század végén Debrecennel együtt ebben a fél évszázadban héttel emelkedett az országgyűléseken szavazati joggal rendelkező városok száma.

Kézművesek és kereskedőpolgárok

Kőszegen, Pozsonyban, Modoron, Zsolnán, Trencsén és Nyitra vármegyében, sőt még a szász városokban is, ahol szívósan éltek a régi posztómíves mesterségek, egyre inkább csak olcsó abaposztót készítettek, árujuk a környékbeli jobbágyság körében kelt el. A nagyobb pénzbefektetést és bonyolultabb technikai felkészültséget igénylő finomposztó-készítés ritkaságszámba ment.

Főurak és köznemesek

A végrendeletek tanúsága szerint előfordul már, hogy iskolákra és tanulmányokra tőkésített alapítványt tesznek, és igen gyakori, hogy kisebb-nagyobb összeget hagynak ilyen célra, mint például Király Zsófia, Gálffy György özvegye 1649-ben a váradi skólára, Gyulaffy Zsuzsanna, Liszty Ferenc özvegye a pozsonyi szegény diákok továbbtanulására, Révay Zsófia, Erdődy Bálint özvegye pedig a kőszegi iskolára hagy nagyobb összegeket.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

Mikor a Buda elfoglalását követő török roham néhány év alatt Esztergomig, Vácig, Hatvanig megszállta a Duna két partját, az első csapás a Dunántúl városiasodását érte. A kicsiny és hosszú ideig Ausztriának elzálogosított Kőszeget nem számítva, a Dunántúlnak egyetlen igazi városa maradt, Sopron, mely azonban maga is a táj legjellegzetesebb művelési ágának, a szőlőnek köszönhette viszonylagos jólétét.

Nyomdák és könyvtárak

A 17. század végét így 5 evangélikus vezetés alatt álló nyomda érte meg, de számuk a nagy protestánsüldözés előtt volt a legnagyobb, amikor a már említett kassai és csepregi mellett még Tejfalun (1638–1646), valamint Somorján, majd Kőszegen (1651–1668) is működött két vándorműhely.

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

Rabatta Rudolf gróf, az Abele Kristóf báró után bécsi főhadbiztossá kinevezett tábornok 1686 tavaszán hatalmas készleteket gyűjtött össze. Az érsekújvári, komáromi, lévai, pozsonyi, kőszegi és az ausztriai élelmiszerraktárakban példátlan mennyiségű gabona, liszt, kétszersült volt felhalmozva, s a folyamatos szállítást szerződések, 500 hajó, több ezer szekér és a Duna menti vármegyék rakodásra, hajó-visszavontatásra kirendelt jobbágytömegei biztosították.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

1703 végén Rákóczi sereggyűjtő hadnagyokat küldött át a Dunán, s a dunántúli szervezkedés vezetői – kisnemesek, végvári katonák, vármegyei tisztek – december 20. körül megtartott pápai gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz. Követségük 1704. január 3-án érkezett Bercsényihez, s január 11-én Károlyi Sándor 5 ezer főnyi haderővel átkelt a Dunán. A dunántúli sereg élére a végvári katonasággal szoros szervezeti, családi kapcsolatban levő köznemesek kerültek. A végvárak régi, részben elbocsátott, részben letelepített katonaságának és a fegyvert fogó jobbágyoknak köszönhető, hogy Rákóczi csapatai rövid idő alatt felszabadították csaknem az egész országrészt, a Kemenesaljától Baranyáig, a Vértes hegységtől a Muraközig. Megnyitotta kapuit többek között Veszprém, Székesfehérvár, Rohonc, Kőszeg, Ruszt, Sárvár, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd, felkerültek Rákóczi zászlói Tata, Siklós, Simontornya és a Balaton melléki várak tornyaira; ostromgyűrű szigetelte el Győrt, és körülzárták Esztergomot.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

1706-tól kezdve valóban működött Hellenbach irányítása alatt egy államilag ellenőrzött külkereskedő társaság, amely – Hörnigk tanácsát követve – szarvasmarhát és rezet cserélt az erre kijelölt vásárhelyeken, Kőszegen és Szakolcán, elsősorban posztóra, de sem a külkereskedelem egészének állami ellenőrzése, sem a külföldi kereskedőknek a belföldi piacról való kiszorítása nem bizonyult megvalósíthatónak.

R. Várkonyi Ágnes

A Habsburg-abszolutizmus művelődéspolitikája

Kötelességéről anyanyelvén tájékoztatták a lakosságot: 1702-ben a császár parancsait például Debrecenben és Szatmárott egyedül magyarul, Trencsénben szlovákul, Nagyszombatban magyarul és szlovákul, Besztercebányán, Szentgyörgyön, Modorban németül és szlovákul, Kőszegen és Pozsonyban németül és magyarul, Kismartonban csupán németül hirdették ki.

Művészetek

A tervezők és építők másutt is külföldi mesterek: a lékai templomot és a kőszegi jezsuita rendházat Pietro Orsolini, a zoborhegyi remeteséget (1690) Domenico Martinelli, az 1669-ben elkezdett és 1695-ben befejezett boldogasszonyi ferences templomot Francesco Martinelli építette.

Ember Győző

A kerületi táblák

A szűkebb Magyarország négy kerületének megfelelően 1724-ben négy kerületi tábla kezdte meg működését. A dunáninneni kerületi tábla székhelye Nagyszombat lett, a dunántúlié Kőszeg, a tiszáninnenié Eperjes, a tiszántúlié Nagyvárad, ahonnan azonban már 1725-ben Debrecenbe helyezték át.

Kosáry Domokos

Ének, zene

Sopron példája pedig, amelyet alátámaszt más szabad királyi városoké is Kőszegtől Lőcsén át Kassáig és Eperjesig, ezen is túlmenve azt mutatja, hogy az ilyen típusú városok, tehát a polgári magistratusok, olyan saját szerződéses ”toronyzenészeket” tartottak, akik hivatásos zenészként működtek, és az egyházi vagy éppen iskolai zenét is kiegészítve, felváltva egymás után szerepeltek katolikus vagy evangélikus templomokban meg színielőadásokon.

H. Balázs Éva

A középnemesség

A kor közlekedési szintje, az utak állapota olyan, hogy egy felvidéki vagy tiszántúli nemes könnyebben juthat el Bécsbe, mint Kőszegre vagy Fiuméba, az országhoz kapcsolt szabadkikötőbe.

Kosáry Domokos

A felvilágosult nemesek és az irodalom

Az újat egyengette a „klasszikus triász” három egyházi értelmiségi költője is, a két hagyományosabb felfogású jezsuita: az erdélyi szegény nemes Baróti Szabó Dávid (1739–1819) és a kőszegi polgár Rájnis József (1741–1812), valamint a Bessenyei-féle program legkészségesebb vállalója, hirdetője: a piarista Révai Miklós (1750–1807).

Benda Kálmán

A demokrata értelmiség

Kőszegen, az ország nyugati szélén, a kerületi tábla néhány bírája, a piarista gimnázium igazgatója, egy ügyvéd és a patikus jártak össze.

A szervezkedés

Nyár derekára a szervezkedés már a vidéki értelmiségi központokban is komoly előrehaladást tett. Főleg Szentmarjay meg Laczkovics unokaöccse, a fiatal jurátus, Szlávy János tevékenykedtek ebben. Kassa, Várad után sor került a kisebb helyekre: adataink szerint az ország tizenhat városában és mezővárosában. Így kerültek az összeesküvésbe Kazinczy és Batsányi, a kassai akadémia több professzora, orvosok, ügyvédek, sőt talán még kereskedők is. Váradon Balugyánszky professzor, Szlávy György főszolgabíró, Kazinczy két öccse, sőt egy lakatosmester is. Ugyanígy Sárospatakon, Szabadkán, Halason, Székesfehérvárott, Szatmárnémetiben, Kőszegen, Körmenden, Rohoncon vagy Ócsán megyei és városi tisztviselők, szabad foglalkozású értelmiségiek, papok, ritkábban polgárok, kereskedők, iparosok. Közülük mintegy hetvenet név szerint is ismerünk.

Az elfogatások

Augusztus 13-án Martinovics részletes vallomásban felfedte a magyarországi szervezkedés adatait. Ismertette a forradalmi mozgalom célját, megnevezte az igazgatókat, s hogy személyének fontos voltát megmutassa és elismerést keltsen maga iránt, több százezres szervezett tömegről beszélt.

Martinovics viselkedését jórészt idegállapotának ekkortájt fellépő gyors romlása magyarázza. A benne kezdettől fogva meglevő belső feszültség szinte a végsőkig fokozódott, miközben egészségi állapota is romlott: gerincfájdalmak gyötörték, gerincoszlopa mind ferdébb lett, szinte már púpos volt, bár ezt nagy akaraterővel igyekezett leplezni. Ez időbeli írásain már kiütköznek az esetleges örökölt terheltségéből is következhető, egyre súlyosbodó idegbajára valló tünetek. Úgy érzi, nyaka körül szorul a hurok, de nem adja meg magát, viszi előre a szenvedély. Egyre kevésbé ura önmagának, korábbi éleslátása cserbenhagyja, elhatalmasodik rajta az egészségesek, a mindenki iránti rosszindulat és vak bosszúvágy. Mániákussága hovatovább dühkitörésekbe torkollik, és a végén eluralkodik rajta a paranoiás skizofrénia.

A rendőrminiszter, Martinovics vallomása alapján, az igazgatók elfogatását és országos nyomozás megindítását javasolta, Ferenc király azonban, mielőtt döntött volna az ügyben, öccse, a nádor véleményét akarta hallani. A vizsgáló bizottság előadóját gyorspostával Budára küldte, hogy tájékoztassa Magyarország első közjogi méltóságát. A nádor azonnal határozott: augusztus 16-án éjjel, saját felelősségére elfogatta Budán és Pesten Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjay Ferencet, s katonai kísérettel még ugyanazon éjjel mindhármukat Bécsbe küldte. Néhány nap múlva a Kőszegen tartózkodó Sigray Jakab gróf is erre a sorsra jutott.

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A magyarországi gabona fő piaca azonban Bécs és a nyugat-magyarországi megyékkel határos örökös tartományok voltak. Az ide irányuló gabonaszállítmányok a BécsBécsújhelySopronKőszeg (VarasdZágrábTrieszt felé leágazással rendelkező) állami főúton jutottak el tengelyen Bécsbe, Alsó-Ausztria más városaiba, illetve Horvátországon át Triesztbe.

Ruzsás Lajos

A szőlő- és bortermelés

Az új szőlőművelést terjesztő régi bortermelő városok sorába Buda, Sopron, Ruszt, Kőszeg, Kismarton, Esztergom, Pécs, Pozsony, Kassa, Eger, Gyöngyös, továbbá a Tokaj-Hegyalja mezővárosai és Arad tartoztak.

Mérei Gyula

Háziipar, céhes ipar

A céhrendszernek a megnövekedett mennyiségi és minőségi igények kielégítésére való alkalmatlanságáról tett bizonyságot, és egyben az abból kivezető utat is jelezte a céhen belül előrehaladó vagyoni differenciálódás, amelynek következményeként már a francia háborús konjunktúra idején., a harmincas-negyvenes években pedig egyre sűrűbben észlelhető volt az a jelenség, hogy egyes iparágakban a jómódú mesterek a céhszabályzat szerint alkalmazható segédek sokszorosát – eleinte csak 8–10, később már nemritkán 30–60 főt – foglalkoztatták, áttörték a céhrendszer kereteit, és fokozatosan ráléptek az egyszerű tőkés kooperáció útjára. Ezt a munkafázist megelőző, kezdetleges forma volt az, amikor egy-egy céh szerződött hadiszállításra. Ilyen esetben kötelezte tagjait, hogy mindaddig ne vállaljanak, végezzenek más munkát, amíg a szerződésnek eleget nem tesznek. Ez történt a palotai csapócéh esetében 1789-ben, amikor 10 000 rőf halina szállítására kötött egyezséget az Óbudai Hadfelszerelési Bizottsággal. Ugyanígy szerződött e bizottsággal 1808-ban a kőszegi, a radványi, a királyfalvai (Zólyom megye) posztóscéh.

Benda Kálmán

Kabineti abszolutizmus, rendőruralom

Leváltották Török Lajos gróf tankerületi főigazgatót és Piller Celesztint, a kőszegi piarista gimnázium igazgatóját, akik a vizsgálat szerint rossz hatással vannak az ifjúságra.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

A Dunántúlon még a kisebb polgárvárosok fejlődése mögött is nemegyszer hatalmas földesúri érdekek álltak: Siklós, Nagykanizsa, Rohonc a Batthyányak, Keszthely a Festeticsek, Várpalota a Zichyek birtokainak központjaiként emelkedett ki. A jelentőségben és nagyságban már Kőszeg elé lépő Szombathely fejlődéséhez is a földesúr szombathelyi püspökén túlmenő nagybirtokosi érdekek fűződnek.

Katus László

A könnyűipar

A hagyományos posztóipar központjai a Dunántúlon (Tata, Veszprém, Kőszeg, Szombathely, Pinkafő) és a Felvidéken (Szakolca, Gyöngyös, Szepesség) visszafejlődtek, de teljesen nem tűntek el.

Irodalom

Kiadvány

János Fülöp és Zrínyi korai kapcsolatáról: Vitnyédi István levelei Sárkány Istvánnak, Kőszeg, 1657. március 27.; Zrínyinek, 1657. március 2.; Zichy Istvánnak, 1657. március 15. Fabó András, Vitnyédi István levelei, 1652–1664. (Magyar Történelmi Tár XV–XVII. 45, 59, 39; Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540–1699. XI. 397, 409).