Kalojan bolgár cár

A Múltunk wikiből

Kaloján

1168 – 1207. október 8., Thesszaloniki
bolgár cár (1197–1207)
Wikipédia
Kaloyan Varna
1202
november 9. előtt: Imre király a Morava völgyében hadjáratot vezet Kalojan bolgár cár ellen.
1204
ősz: Imre feltartóztatja Leó bíborost, III. Ince követét, aki Kalojan bolgár uralkodóhoz tartott.

Kristó Gyula

Imre és III. László

Ezekben az években még egy ellenfele támadt Magyarországnak a Balkánon, az erősödő és terjeszkedő Bulgária. A bolgár trónon a Bizánc elleni felkelést vezető és a második bolgár államot visszaállító Aszen és Petar testvére, Kalojan ült (1197–1207). Kalojan folytatta a bizánci kézen levő bolgár területek visszafoglalását. Észak-Bulgária mellett a Fekete-tenger partvidékén, továbbá Trákiában és Makedóniában is megszilárdult a bolgár uralom, III. (Angelosz) Elek bizánci császár 1201-ben békét kötött a bolgárokkal. E bolgár terjeszkedés egészen az Al-Dunáig terjedő területet bolgár fennhatóság alá vonta, így azt a vidéket is, amelyet — mint Imre érvelt — III. Béla csak nászajándékképpen engedett át II. (Angelosz) Izsák bizánci császárnak. Imre tehát igényt tartott a Morava-völgy északi részére, Barancs és Niš környékére. A magyar–bolgár fegyveres összeütközésről forrásaink máig sem pontosan értelmezett tudósításokat őríztek meg. Több oklevelünkben nyoma maradt Imre király egy rejtélyes ellenfelének. Legkorábban III. Ince pápa 1202. november 9-i levelében fordul elő — Imre király korábbi levelére történő hivatkozással — Gubanus ellenségeskedése Imrével szemben. Későbbi diplomaták hol Imre Gubasel csatáját, hol Imre által Görögországban a Gubatusok meghódítását említik. A hadiesemény balkáni vonatkozása kétségtelen; ezt megerősítheti az is, hogy 1213 táján II. Endre király szintén a Gubatusok elleni hadjáratot tervezett, ami a Boril kori bolgár viszonyokkal függhet össze. 1231. évi oklevél említi, hogy válaszul a bulgáriai kunok magyarországi betörésére, Imre király hadjáratot vezetett Bulgáriába a Morava folyó mellett; ez 1202-ben volt. Az egyetlen, 1202. évi oklevél, amely szerint a bolgár hadjárat nyomán Imre felvette a bolgár királyi címet, néhány évvel későbbi hamisítvány, tehát a rex Bulgarie cím Imre általi birtoklása nem tekinthető igazoltnak.

Kalojan, hogy egyházi vonatkozásban is kifejezze függetlenségét Bizánctól, a római pápa irányában tapogatózótt, uniós terveket forgatva fejében. 1203-ban, amikor János pápai káplán a boszniai bogumilok kérdésének „rendezését” követően Imre király kérésére néhány napot Magyarországon töltött, a magyar uralkodót felkeresték Kalojan követei, akik a pápai követet Kalojan színe elé szándékoztak kísérni. Imre maga erőteljesen szorgalmazta, hogy a bolgárok engedelmességet tanúsítsanak a római egyház iránt, rögvest felajánlotta, hogy a pápához tartó bolgár követek szabadon átvonulhatnak Magyarországon. Imre terve az lehetett, hogy Kalojan Bulgáriája magyar közvetítéssel jusson el a római egyházhoz, mert ebből mint közvetítő Imre is hasznot tudott volna húzni, amennyiben valamiféle függésbe kényszeríti Kalojant. Hogy a bolgár uralkodó mennyire nem tartott igényt magyar közvetítésre, azt jól mutatja, hogy még 1203-ban Kalojan kun seregei a névlegesen magyar hűbérnek számító Szerbiára törtek, ahol nagy pusztítást vittek véghez, sok keresztény foglyot ejtettek. Közben János pápai káplán befejezte bulgáriai tárgalásait, visszatért Rómába, s érdemei révén püspökké emelkedett.

Bulgáriai helyzetjelentése bírhatta rá III. Ince pápát, hogy 1204-ben Leó bíboros személyében Magyarországon keresztül legátust küldjön Bulgáriába. Imre kitüntető kedvességgel fogadta a követet, ajándékokkal látta el, kísérőket adott mellé, hogy azok Bulgáriába kísérjék. Sőt a pápai követ kérésére még azt a sereget is szétoszlatta, amellyel Kalojan előző évi támadását kívánta megbosszulni. Leó magyar kísérőivel már Kevéhez ért, ahol csak a Duna választotta el Magyarországot Bulgáriától, amikor Imre király megtiltotta neki az átkelést, s azt kívánta, hogy térjen vissza hozzá. Imre Kalojantól pedig azt kérte, hogy jöjjön el a magyar határra, ahol a köztük levő vitás kérdéseket megtárgyalnák. Imre fellépése Leó átkelésének megtiltása érdekében világosan mutatta, hogy a magyar király nem akart kívül maradni a pápa és a bolgár uralkodó egyezségén, hanem részes kívánt lenni benne, előnyöket remélve ebből a maga számára Bulgáriában. Leó nem hajlott a magyar király szavára, mire Imre erőszakot alkalmazott. A kevei ispán 300 katonája közrefogta a bíborost és kíséretét, valóságos blokád alá vették őket, megtiltva mindenkinek, hogy bármit eladjanak nekik, vagy bármiféle emberséges vigaszt nyújtsanak számukra.

Imre levelet írt III. Ince pápához, amelyben magyarázni próbálta Leó követségének meghiúsítását. Imre felfogása szerint, s ez jól tükrözi a bolgár uralkodó hűbéri függésbe vonására irányuló magyar szándékot, Kalojan jogosan egyetlen földnek sem ura, hanem részint Magyarországhoz, részint más országokhoz tartozó területeket tart elfoglalva, s Imre azon csodálkozott, hogy ezt az embert, a magyar király ellenségét a magyar király tanácsa nélkül a pápa oly hirtelen királlyá akarta koronázni. Imre kertelés nélkül kimondta: ha engedi királlyá koronázni Kalojant, mielőtt vele vitás ügyeit rendezné, soha többé nem nyerne igazságot a római egyháztól. Szemmel látható tehát, hogy Imre arra számított, a római egyház segítségére lesz a III. Béla alatt rövid időre magyar uralom alá került Morava vidéki területek visszaszerzésében, ugyanakkor a római egyház, a római katolikus hit terjesztése ürügyül szolgált számára a bolgár ügyekbe való beavatkozáshoz, bulgáriai fennhatósága megalapozásához.

III. Ince pápa, noha számos alkalommal kinyilvánította, hogy mennyire szereti Imrét, a bolgár kérdésben a maga útját járta. Az volt a fontos számára, hogy Bulgáriát a római egyház alatt levőnek tudja, ezért a pápa minél gyorsabb és a pápai követ kezéből történő koronázás híve volt. III. Ince Imréhez írt válaszában világosan állást foglalt a sorrend kérdésében: előbb nyerjen koronát Kalojan, ám ha megkoronázása után nem engedelmeskednék a pápai legátusnak a magyar királlyal való viszálya ügyében, akkor bűnhődjék a bolgár uralkodó. Mielőtt azonban Imre kézhez vehette volna III. Ince levelét, amely különben is már csak Imre halálát követően ért Magyarországra, a magyar király — nyilván a halál közeledtét érezve — elbocsátotta t. III. Ince 1204. október 4-én Imréhez írt levelében méltányolta cselekedetét, hogy a Szentszék iránti tiszteletből és bölcsebb tanáccsal élve elhárította az akadályt Leó útjából. A pápai követ október 15-én ért Tirnovóba, a második bolgár állam fővárosába, s ott Kalojant királlyá koronázta.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Az energikus bolgár uralkodó, Kalojan, aki a pápa jóvoltából nyerte el 1204-ben a koronát, és sikerrel folytatta a bolgár állam határainak kiterjesztését, legyőzte Balduin latin császárt, s az ellene vívott csatában esett el Montferrati Bonifác]]. Kalojan 1207-ben Thesszaloniké ostromakor halt meg. A védelmet egyébként Bonifác özvegye, Margit irányította Demeter fia nevében. Kalojan utóda és rokona, Boril (1207–1217) nem tudta folytatni elődje hódító politikáját.