Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

A Múltunk wikiből
1664
május 7. Nyitra visszavétele a töröktől.
június 8. Zrínyi-Újvár török ostroma. (A vár június 30-án török kézre kerül; július 7-én felrobbantják.)
július eleje A Rajnai Szövetség újabb csapatai érkeznek Magyarországra.

1664 tavaszán megkésve kezdődtek a hadműveletek. Regensburgban nehezen egyeztek meg a haditervben. Az eredeti elgondolást a császári udvar érdekeit képviselő Montecuccoli hevesen ellenezte. Szerinte a védelemre kell összefogni minden erőt, a Duna mentén kialakítandó harcvonalra és Felső-Magyarországra, ezért a Dráva mentén csak kisebb elővédeket vessenek be. Jellemző azonban Zrínyi tekintélyére és a koalíció erejére, hogy a tanácskozásokon már lemondással fenyegetődző Montecuccolival szemben lényegében mégis az eredeti tervet fogadták el. A török–magyar határ három fontos pontján, Váradnál, Érsekújvárnál és Kanizsa váránál egyszerre kezdenek támadást, hogy a török haderőt széthúzzák, s a hadműveletek súlypontja a Horvát-Szlavónország, Stájerország, Karintia és Magyarország kulcsát képező Kanizsa ostroma legyen. A támadó háború, ha késve és részleges engedmények árán is, de az eredeti stratégiai koncepció szerint indult meg.

A felső-magyarországi császári és magyar csapatok április 17-én ostrom alá fogták Nyitrát. Tíz nap múlva Zrínyi és Hohenlohe megtámadta a Kanizsára élelmet és lőszert szállító 6 ezer főnyi török haderőt, ezer török a csatatéren maradt, és a mintegy 3 ezer kocsirakomány élelmet és lőszert Zrínyi-Újvár raktáraiba szekerezték. Közben a nagyváradi pasa, Kücsük Mehmed az Érsekújvár védelméül szolgáló Nyitra felmentésére indult, de elkésett, már május 3-án bevették a várat, a magyar és a császári haderőkkel szemben Zsarnócánál május 16-án Kücsük Mehmed csatát vesztve a harctéren maradt. Váradot közben szatmári és kállói vitézek, magyar és német csapatok május 27-én csellel megtámadták. Későn jöttek rá, hogy kelepcébe futottak, a törökök felkészülten várták őket. Véres kézitusa közben sok rabot kiszabadítottak, és nagy zsákmányt ejtettek, de a győzelem kétes értékű volt: a támadás vezetője, Rákóczi László is elesett.

Kanizsa ostromára hosszú halogatás után adott engedélyt a Haditanács. Az április 28-án körülvett vár alatt óriási nehézségekkel kellett megküzdeni. Az összesen körülbelül 20 ezer főnyi haderő – a Rajnai Szövetség alakulatai, a magyar, horvát és császári csapatok – folyamatos ellátását az Udvari Kamara élelmezési hivatala nem tudta biztosítani. A több mint 10 ezer főnyi császári haderő nem érkezett meg időre, s a körülsáncolás hatalmas munkája, meg az őrszolgálat ellátása máris erejükön felül terhelte az éhség tizedelte ostromló hadsereget. Az eredeti terv szerint fel kellett volna gyújtaniok a várat, és a tűz keltette pánik közben rohammal bevenni. A gránátok azonban vagy befulladtak, vagy még a célbaérés előtt felrobbantak, az ágyúk pedig sorra kiégtek. Ennek ellenére mégis úgy tűnt, Kanizsa napjai meg vannak már számlálva. A három főparancsnok, Zrínyi, Hohenlohe és Strozzi generális a közös cél érdekében sorra leküzdötte a nehézségeket, a tanácskozási jegyzőkönyvek szerint Zrínyi tekintélyével, tapintatával áthidalta a vezénylő generálisok ellentéteit. Kiváló francia és császári hadmérnökök irányították a tüzérséget, és sikerült a vár kaputornyát földig lerombolniok. A török vitézek ugyan vadul védekeztek, de napról napra több a halott és a sebesült. A foglyok vallomása szerint fogytán az élelem is, és legfeljebb 5–6 napig tarthatják már a várat. Május 22-én azonban az ostromlók megtudják, hogy hajóhíd készült a Dráván, és 10 vagy 20 ezer főnyi török felmentő sereg közeleg. Az ostromló hadsereg törzskari gyűlésén mindenki, még a sebesült Strozzi generális is Zrínyi előterjesztésére szavazott: Kanizsa ostromát nem hagyhatják abba, a szövetségesek hatalmas anyagi áldozatokat hoztak, ha az ostromlókat védő külső sáncrendszert (circumvallatio) megerősítik, akár két hétig is ellenállhatnak a felmentő sereg támadásainak. Most derül ki, hogy Kanizsa ostroma stratégiailag is milyen alaposan előkészített. Hohenlohe az ostrom hátvédjéül szolgáló várak, Berzence, Babócsa és főleg Zrínyi-Újvár jelentőségét hangsúlyozza; reméli, hogy segítő intézkedések után megtámadhatják és megsemmisíthetik a török felmentő sereget. A császár válasza azonban lesújtó: ha nem tudták bevenni az első rohammal Kanizsát, a hosszú ostrom sikerében nem bízik, de mindent a generálisok döntésére hagy. A külső sáncrendszert meg kellene erősíteni, de a kért és ígért segítség késik, Köprülü pedig már Szigetvár alatt van. A beteg Hohenlohe, a sebesült Strozzi, a kimerült hadmérnökök és ezredesek Zrínyivel együtt mégis úgy döntenek, hogy kitartanak. Batthyány Kristóf kész Esterházy Pállal együtt megtámadni a török felmentő sereget, s futár viszi Montecuccolinak Zrínyi levelét: a király parancsa értelmében jöjjön vagy küldjön segítséget.

Június 1-én azonban kiderül: a török hadereje 60 ezer főnyi, és már csak alig 20–25 kilométerre van. Kínos tanácskozás után döntöttek, megszakítják az ostromot, visszavonulnak. Ha az ostromszerek, az ágyúk s a teljes haderő épségben marad, még visszaüthetnek, Zrínyi-Újvár falainak védelme alatt a szövetségesek még mindig kézben tarthatják a kezdeményezést.

Köprülü Ahmed nagyvezír eredeti terve szerint az EszékPécsKanizsaGyőr útvonalon Bécs alá készült. Most ki kellett térnie, hiszen nem hagyhatta hátában az ellenség fő haderejét. Gyors sikerre számított. Zrínyi-Újvár fedezetében a Mura és a Dráva mögötti állásokat elfoglaló szövetséges csapatok azonban sikeresen visszaverték támadásait. Két hétig állt a harc, Zrínyiék várták az útban levő segélycsapatokat, a franciákat, a Badeni Lipót vezetésével közeledő birodalmi haderőt s mindenekelőtt Montecuccolit a császári hadakkal. Közben elesett Strozzi s Zrínyi sok vitéz katonája, közöttük Kiss Farkas, híres törökverő kapitány. Június 15-én végre megérkezett a várt császári haderő a fővezér a Montecuccolival az élen, de nem a vár felmentésére, hanem feláldozására szóló paranccsal. Montecuccoli utasítása úgy szólt, hogy a várért haderejét ne kockáztassa, csak addig tartson ki, ameddig a nagyvezír seregét nagyobb áldozatok nélkül föltartóztathatja, és a szövetséges csapatok élelemszállítmányai megérkeznek. Montecuccoli tehát azzal az ürüggyel, hogy Badeni Lipót érkezését várja, megtiltott minden, akárcsak Zrínyi-Újvár védőit is segítő támadást.

Zrínyi-Újvár négy hétig állta a 40 ezer főnyi török sereg ostromát, elesett Horváth András kapitány, megsebesült D'Avancourt báró, a tüzérségi védelmet irányító hadmérnök főtiszt. Végül Montecuccoli parancsára Tasso alezredes megkezdte a csapatok kivonásának és a vár felrobbantásának előkészületeit, de a janicsárok váratlan rohama pánikot keltett a védők között, s az 1900 főnyi őrség több mint kétharmadát, 1266 embert a török harcosok lemészároltak, majd felrobbantották Zrínyi-Újvárat.[1] A Dunántúlra eközben megérkeztek a francia és birodalmi szövetséges csapatok. Alsó-Magyarországon pedig a Garam folyó térségében bevették Lévát. Ali budai pasa vezetésével azonban több mint 20 ezer főnyi sereg vonult Nyitra és Léva vára felmentésére, Souches generális pedig parancsot kapott: a császári csapatokkal azonnal vonuljon vissza Bécs védelmére. De a törökkel állandóan kisebb harcérintkezésben levő magyar csapatok miatt az ütközetet már nem lehetett elkerülni.

A mintegy 12 ezer főnyi császári és magyar sereg július 19-én Szentbenedeknél leverte a kétszeres túlerőben levő török hadat. A kora reggeltől késő délutánig tartó kemény küzdelemben a magyar és császári csapatok nagyszerűen együttműködtek. A magyar lovasság remek felderítő harc után kitartóan küzdött, s amikor a jobbszárny vezetője, Koháry István elesett, heves ellentámadással a sáncig üldözte a janicsárokat. Ali pasa s mintegy ezer török maradt a csatatéren, és segélycsapatai nagy része is elveszett. A győztesek tekintélyes zsákmányt ejtettek, 1200 rakott szekeret, 11 nagy ágyút, sok tarackot. A győzelemittas Souches generális ellenállás nélkül vonult Párkányhoz, és felégette a dunai hidat, a török egyik legfontosabb átkelőjét.

Irodalom

1664 hadi eseményeinek leírásában Széchy, Klaniczay és Perjés idézett művein kívül Rónai Horváth Jenő A felső-magyarországi hadjárat 1664-ben (Hadtörténeti Közlemények 1894) című munkájának adatait is felhasználva, a Wesselényi- és Nádasdy-levéltárban, továbbá a bécsi Kriegsarchivban és Staatsarchivban végzett kiegészítő kutatások eredményeire építettünk. A hadi eseményeket gazdag új levéltári kutatások alapján elemzi: G. Wagner, Das Türkenjahr 1664 eine europäische Bewährung] (Eisenstadt, 1964). A magyarok részvételét azonban mellőzi, vagy nagyon kedvezőtlen színekkel tünteti fel. Részletes kritikáját Perjés Géza írta meg. — A támadó háború magyar politikai hátterét, nemzetközi összefüggéseit, továbbá a háromirányú támadás közös hadműveleti tervére, a váradi támadás és a felvidéki csaták jelentőségére lásd főleg Cobb relatióit az első váradi támadásról és Csáky akciójáról: 1664. május 31. és augusztus 23. Bécs, Kriegsarchiv Alte Feldakten 1664.

  1. Zrínyi-Újvár elvesztéséről többek között: Nádasdy levele Rottalnak, Zerin Vár alatt való tábor, 1664. június 27. Országos Levéltár P 507 Nádasdy levéltár Fasc. 16.


Zrínyi mozgalma és a török háború
A téli hadjárat Tartalomjegyzék Zrínyi, Turenne, Montecuccoli