Kara Mehmed

A Múltunk wikiből
1684. augusztus 10. egy felrobbanó bomba halálra sebezte.
Wikipédia – Budai pasák listája

R. Várkonyi Ágnes

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Október 7-én Párkánynál erős török csapatok támadták meg váratlanul a szövetségesek főseregét messze megelőző Sobieskit, vagy 2 ezer lengyel katona elesett, a király serege meghátrált, ő maga életveszélybe került. Lotharingiai Károly herceg a döntő pillanatban érkezett. Az új budai pasa, Kara Mehmed, a hajóhídon még átvonulóban levő janicsárságból állított csatasort, de nem tudott átkelést biztosító csapatokat felvonultatni. Thököly késett, Apafi hadseregére nem lehetett számítani, mert a törökök harci bevetéseitől eddig sikeresen megóvott erdélyi csapatokat elcsigázta az éhség, tizedelte a járvány – siettek haza.

A szövetséges vezérkar, látva a törökök átkelését, gyorsan döntött, a legalkalmasabb pillanatban indította meg a támadást. Badeni Lajos elfoglalta Párkány erődjét, a tüzérség szétlőtte a harcosokkal zsúfolt hajóhidat. Mintegy 8 ezer török a csatatéren maradt, vagy a Duna hullámaiba veszett. A győzelem lendületében a szövetséges csapatok ostrom alá vették Esztergomot, s a vár parancsnoka, Ibrahim pasa, rövid alku után feladta a várat. Kara Musztafa Budáról Belgrádig futott.

A párkányi győzelem 1683. október 9-én bebizonyította, amit két évtizeddel ezelőtt hasztalanul hirdetett Zrínyi, hogy a török a támadó hadjárat feltartóztatására képtelen, az erőviszonyok visszafordíthatatlanul az európai hatalmak javára billentek át.

A hanyatló török ereje

1684 tavaszán még mindig a török a kezdeményező. Buda őrségét 10 ezer főre kiegészítették, és felkészítették az ostromra. Musztafa pasa, a szeraszkier megelőzte az eszéki híd elfoglalására készülő Leslie generálist, a horvátországi császári hadsereg vezetőjét. Mindezen túl pedig a Porta kihasználta a Magyarország és Erdély megosztottságából származó ellentétet; Thököly Imre Felső-Magyarországon sikeres harcokat indított.

Lotharingiai Károly herceg fővezérletével a szövetséges fősereg, mely a magyar ezredekkel és a sziléziai, valamint lengyel fegyveresekkel együtt mintegy 40 ezer főből állt, s melyet a tüzérségi teendőkre rendkívül alaposan felkészítettek, 1684. május végén igen lassan, napi 8–9 kilométeres sebességgel kezdte meg előrenyomulását. Aznap, amikor megvették Visegrádot (június 13.), Musztafa pasa 15 ezer emberrel és ágyúkkal együtt beérkezett Budára, és a budai pasát a temesvári, egri, boszniai és tatár segédcsapatokkal a szövetségesek ellen küldte. Lotharingiai Károly herceg hadvezéri zsenialitásának köszönhető, hogy Kara Mehmed pasa, Buda parancsnoka, amikor 18 ezer főnyi haderejével a szövetségesek elé vonult, hogy feltartóztassa őket, a váci csatában (június 27.) súlyos vereséget szenvedett. Károly herceg nem várta a Haditanács parancsát, hanem még mielőtt a török haderő felfejlődhetett volna, megindította a támadást, és a harcvezetés s a császári és magyar csapatok jó együttműködése legyőzte a szívós török ellenállást. Erre Kara Mehmed kiürítette Pest városát. A szövetséges csapatok pedig bevonultak a város falai közé, erős állást építettek ki Szentendre határában, s kemény harcok árán, miközben Lotharingiai Károly is életveszedelembe került, kivédték Musztafa újabb támadását. A szövetségesek, bár döntő győzelmet nem tudtak kivívni, július 14-én elérték Budát. A fővezér Musztafa pedig Érdre vonult vissza.

A császári udvar még mindig úgy vélte, könnyűszerrel megveszik a magyar királyok egykori székhelyét, és Lipót elrendelte Buda ostromát. Az ostrom vezetését a vállalkozás nehézségeit változatlanul hangoztató tábornagyra, Starhemberg Rüdiger grófra bízták. 1684. július 19-én nagy tüzérségi előkészítés után heves rohammal elfoglalták és felgyújtották a Vízivárost, bevonultak a gellérthegyi faerődbe, és körülzárták Budát. Lotharingiai Károly pedig az ostrom biztosítása céljából megtámadta Musztafa hadseregét. A négyórás, rendkívül heves hamzsabégi csata (július 22.) a szövetségesek győzelmével végződött. A Székesfehérvár felé menekülő törököket a magyar lovassággal együtt üldöző Badeni Lajos a Haditanácsnak küldött jelentésében azt írja, hogy Buda csak 3–4 napig tarthatja magát.

Az ostrom első napjaiban azonban már kiderült, hogy az ágyúk gyatrák, a lőszer silány, a törökök technikai felkészültsége, tüzérsége jobb. A szövetséges csapatok nélkülöztek, miközben a védőket jól ellátták élelemmel. A hadvezetés pedig súlyos hibát követett el, amikor egyszerre négy oldalról indított támadást. Ezalatt Musztafa szeraszkier Székesfehérvárott mintegy 20 ezer főnyi haderőt gyűjtött, és már augusztus 22–25-én sikeres támadást indított, felfrissítette a. budai őrséget, s élelmet és lőszert juttatott a várba. Az ostrom a szövetségesek számára értelmetlen ember- és pénzpocsékolássá vált. „A lotharingiai herceget betegen, ágyban találtam, a seregből már csak tizenkétezer-ötszáz ember képes szolgálatra, a tisztek és a legénység java Budának falai alatt lelte temetőjét, a maradék beteg”[1] – jelenti a Bécsből Buda alá küldött Rabatta főhadbiztos (generalis comissarius bellicus), a bécsi Generalis Comissariatus vezetője. A Haditanács az ostrom felhagyását követelő Starhemberg Rüdiger javaslata ellenére mégis úgy döntött, hogy a visszavonulás ártana a Szent Liga tekintélyének. Arra számítottak, hogy a francia fegyverszünet megkötése után 8 ezer bajor katonával szeptember 9-én Buda alá érkező Miksa Emánuel választófejedelem beveszi majd a várat.

Miksa Emánuel választófejedelem megadásra felszólító levelére válaszul Buda parancsnoka, az elesett Kara Mehmed helyébe lépő Sejtan Ibrahim pasa, 15 aranyat ajándékozott a követnek.

Lábjegyzet

  1. Idézi: P. Röder, Des Markgrafen Ludwig Wilhelm von Baden Feldzüge wider die Türken. I. Karlsruhe, 1839. 107.