Kara Musztafa

A Múltunk wikiből
1634/35. – Nándorfehérvár, 1683. december 25.
török nagyvezír
Wikipédia
Kara Musztafa
1676
november 5. Kara Musztafa kap nagyvezíri kinevezést (1683-ig).
1682
január 9. A kurucok követei Konstantinápolyban kérik a nagyvezírtől, hogy nyílvánítsa Thökölyt Magyarország fejedelmévé.
1683
január első napjai IV. Mehmed szultán elrendeli Erdély hadbaszállását az I. Lipót ellen indítandó török háborúban.
február 11. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (Ismertetik a szultáni parancsot Erdély hadba szállására. A rendek követségben kérik a nagyvezírtől ennek elengedését.)
március 31. Szövetség Sobieski János lengyel király és I. Lipót között.
április 1. IV. Mehmed szultán Drinápolyból hadjáratra indul I. Lipót ellen.
május 13. IV. Mehmed szultán Belgrádban Kara Musztafa nagyvezírt nevezi ki az I. Lipót elleni hadjárat fővezérévé. A szultán Belgrádban marad.
június 7. Thököly Imre Eszéken Kara Musztafa nagyvezír elé járul. (Június végén tér vissza Kassára.)
június 21. Bécsben Thököly fejedelem követe felmondja az 1682. novemberi fegyverszünetet.
június vége–július eleje A török had beveszi Veszprémet, Tatát, Pápát és Pannonhalmát. (Július 5-én a törökök felgyújtják Győr külvárosait.)
július 1. A Rába-vonal mentén felsorakozott császári sereg Bécshez vonul.
július 5. Az Udvari Haditanács elnöke Pozsonyban átveszi a koronaőröktől a Szent Koronát.
július eleje A bányavárosokat az Udvari Haditanács utasítására átadják Thököly Imrének.
július 7. I. Lipót udvarával Bécsből Linzbe menekül.
július 8. Apafi Mihály az erdélyi hadakkal Apahidáról megindul a nagyvezír táborába.
július 14. Megkezdődik Bécs török ostroma.
július közepe Thököly a kuruc hadakkal megindul a Duna bal partján Bécs felé.
július 18. Nagyszombat hűségesküt tesz, és sarcot fizet Thökölynek.
július 25. Thököly kurucai négy napra elfoglalják Pozsonyt.
július A nyugat-dunántúli vármegyék és várak nagy része Thököly hűségére tér.
augusztus 22. A nagyvezír Apafi Mihályt és Ibrahim budai pasát a győri Rába-híd őrzésére rendeli.
augusztus 27. A nagyvezír Thökölyt a Bécs alatti táborba rendeli. Thököly nem tesz eleget a parancsnak.
szeptember 12. Sobieski János lengyel király, valamint Lotharingiai Károly vezetésével a szövetséges hadak felmentik Bécset.
szeptember 14. A Bécs alól menekülő nagyvezír Győr alá érkezik. (Szeptember 17-én továbbvonul Budára.)
október 9. A szövetségesek győzelme Párkánynál.
október 14. IV. Mehmed szultán Belgrádból visszaindul Drinápolyba.
október 27. Esztergom a szövetségesek kezére kerül.
december 25. Kara Musztafa nagyvezírt Belgrádban IV. Mehmed megöleti. Utóda Kara Ibrahim pasa (1685-ig).
1684
július 22. A szövetséges hadak Érdnél szétverik Musztafa pasa seregét. Verőce vára felszabadul.
december 21. Thököly Imre a nagyvezír parancsára élelmiszert szállít Érsekújvárba.

Hegyi Klára

A szultáni hatalom meggyengülése

1683-ban Kara Musztafa nagyvezír több éves előkészület után, minden erő összefogásával megtámadta Bécset.

Benczédi László

A török háború kiújulása

Zrínyi Ilona egy 1681 novemberében kelt feljegyzéséből tudjuk, hogy Thököly távolabbi politikai terveiben megfordult annak gondolata is, hogy az ország egésze felett kivívott szuverenitás birtokában, a Habsburgok kiszorítása után, egykor „mink magyarok leszünk azok, akik [a török alól] felszabadítanánk a hazát”.[1] Nos, amikor a kuruc fejedelem válogatott bandérium élén 1683 júniusában a török sereg eszéki táborában Kara Musztafa nagyvezír elé járult, hogy ott „minél színesebben, szerszámosabban és tisztességesebben”, teljes uralkodói pompával reprezentálja a „magyar nemzet becsületét.”[2] a török elleni felszabadító harcnak ez a lehetősége mindenesetre a megfoghatatlan messzeségbe került. Mert a Bécs felé előnyomuló török seregekhez beosztott kuruc fejedelmi biztosok (Szepesi Pál, Szalay Pál és Barkóczy Ferenc) hiába fogadták, Esterházy nádor kivételével, úgyszólván az egész dunántúli magyar arisztokrácia hódolatát, s hiába került ezzel Thököly az ország egésze feletti uralom látszólagos közelébe (noha ő maga a Duna bal partján, Pozsony környékén operálva, végig távol maradt Bécs török ostromától), az alap, amelyre épített, az oszmánok katonai hatalma korhatagnak bizonyult, nem állta ki a nagy történelmi összecsapás próbáját. Kara Musztafa kétes értékű, legalábbis felerészben szedett-vedett, 80 ezres serege 1683. július közepén zárta be az ostromgyűrűt a Habsburg-székváros körül. Nem telt bele két hónap, s 1683. szeptember 12-én a mintegy 65 ezer főnyi egyesült Habsburg–lengyel hadak, Lotharingiai Károly és Sobieski János vezérletével, a Bécs melletti Kahlenberg lentőin megsemmisítő győzelmet arattak a török birodalmi haderő felett.

Makkai László

Nemzet és haza

Mivel Kara Musztafa nem tudta elfoglalni Bécset, Lotharingiai Károly elfoglalta Budát és Gyulafehérvárt.

R. Várkonyi Ágnes

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

A teljes cikk.

A hanyatló török ereje

ajd Kara Musztafa fejlesztette tovább a hadsereg erejét, de hatóképességét túlbecsülte. A török állam katonai és közigazgatási reformjai lényegében a régi alapokra épültek, nem hordozták magukban a megújulás lehetőségét, de enélkül aligha tudott volna a Porta 1683 mérhetetlen vérvesztesége után azonnal támadásra kész, 100 ezer fős hadsereget kiállítani és a birodalom egész hadi potenciálját kitevő, 230 ezer főnyi katonát eltartani. A régi hadiszokás, hogy a vesztes hadjárat életben maradt fővezérét és főtiszti karát kiirtják, óriási érvágás, hiszen éppen a hadi tapasztalatokkal rendelkező katonai vezetőket semmisítik meg, de a török hadszervezet szívós jellegét, még mindig hatalmas emberanyag-tartalékait bizonyítja, hogy 1684 tavaszán jól felkészült, s mi több, elszánt tisztikar állt a hadsereg élén.

Lábjegyzetek

  1. Zrínyi Ilona memoriáléja, 1681. november 4. Országos Levéltár G szekció, Thököly-szabadságharc levéltár, XIII. fasc. 3.
  2. Az idézett kifejezések Thököly különböző főurakhoz intézett, s őket Eszékre szólító meghívó leveléből valók, 1683. május 24–25. Országos Levéltár P 608 Soós-család levéltár, fasc. 15. – Štatný Archív Levoča, Andrássy-család krasznahorkai levéltár, fasc. 14/b, No. 52. fol. 98.

Irodalom