Karl Liebknecht

A Múltunk wikiből
Lipcse, 1871. augusztus 13. – Berlin, 1919. január 15.
német ügyvéd,
baloldali szociáldemokrata, antimilitarista politikus,
marxista forradalmár, a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) egyik alapítója
Wikipédia
Karl Liebknecht 1900 körül

Erényi Tibor

A munkásság harca az erősödő reakció és a háborús készülődés ellen

A Nemzetközi Szocialista Iroda határozatának megfelelően november 17-én Magyarországon is országszerte szociáldemokrata népgyűléseket szerveztek a béke védelmében. A budapesti gyűlésen a munkásosztály nemzetközi antimilitarista mozgalmának kiemelkedő harcosa, Karl Liebknecht is felszólalt.

Siklós András

A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

A központi bizottságba Szamuely Tibort is beválasztották, aki azonban csak január elején érkezett Berlinen keresztül Magyarországra (Szamuely Berlinben Karl Liebknechttel és Rosa Luxemburggal tárgyalt).

Egyenlőtlen fellépés a kommunista párt és az ellenforradalom ellen

A kommunisták elleni fellépésre ösztönöztek a németországi események is, ahol a forradalmi bizalmiak, a független szocialisták és kommunisták fegyveres felkelésbe átnövő megmozdulását (január 4–12.) a szociáldemokrata kormány vérbe fojtotta, és ahol január 15-én, a „rend” helyreállítása után, ellenforradalmár katonatisztek letartóztatták, majd meggyilkolták Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, Németország Kommunista Pártja vezetőit.

Ormos Mária

Forradalom és ellenforradalom Európában

Németországban 1918. november 9-én a forradalmi megmozdulások kényszerítették lemondásra II. Vilmos császárt: az országban ekkor már sorra alakultak a munkás- és katonaküldöttek tanácsai. A baloldali erők azonban végzetesen megoszlottak, s míg a korábbi úgynevezett Spartakus-csoport Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezetésével lényegében a lenini utat kívánta járni, a német szociáldemokraták többsége fellépett a szocialista forradalom ellen, s pusztán arra törekedett, hogy polgári demokrácia keretében valósítsa meg a szociális reformokat. E két pólus között ingadozott a szociáldemokrata baloldal, mely ki is vált a pártból, és Független Szociáldemokrata Párt néven új pártot alakított. Midőn a szociáldemokrata Ebert a parlament épületének erkélyén kihirdette a polgári köztársaságot,Liebknecht a tanácsokra támaszkodva november 9-én – a császári palota erkélyéről – bejelentette a Német Tanácsköztársaság megalakulását.

A reformista szociáldemokrata törekvéseket elsősorban az juttatta sikerre, hogy Ebert megszerezte a német fegyveres erők támogatását. Ez tette lehetővé, hogy a spartakisták által megalakított kommunista párt kezdeményezésére 1919. január 2-án kirobbant általános sztrájkot, mely fegyveres felkelésbe csapott át, leverjék, s a német kommunisták két kiemelkedő vezetőjét: Liebknechtet és Luxemburgot meggyilkolják.