Katona István

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Katona István (1974)

Bolyk, 1732. december 13. – Kalocsa, 1811. augusztus 17.
jezsuita pap, apát-kanonok, történetíró
Wikipédia
Katona István.jpg
1779
Megjelenik Budán Katona István Historia critica regum Hungariae című művének első két kötete.

Kosáry Domokos

Társadalomtudományok

Pray mellett még két jezsuita történészt kell megemlítenünk. Mindkettő fiatalabb volt nála egy évtizeddel, egyik sem bizonyult nála korszerűbbnek, sőt az ő színvonalát sem érte el. Az egyik, Palma Károly Ferenc mint a jezsuita iskola eredményeinek népszerű tolmácsolója tette ismertté nevét a latinul olvasók előtt. A másik, Katona István azzal vált nevezetessé, hogy ő írta meg, a kezdetektől saját koráig, az addig legrészletesebb összefoglaló magyar történetet, amelynek 42 kötete 1779-től kezdve több évtizeden át látott egymás után napvilágot (Historia critica regum Hungariae. 1779–1817). A vállakozás mérete, vagy még pontosabban: a benne felhalmozott forrásadatok puszta mennyisége figyelmet érdemel. Módszere és szemléletmódja azonban elmaradottabb.

Részint a jozefin évtized új légköre, részint Pray szakmai érdeklődése segítette elő, hogy a vezetése alatt álló Egyetemi Könyvtár körül, az ország szívében, olyan szakmai kör kezdett kialakulni, amelyben volt jezsuiták mellett már protestáns is helyet találhatott. Idetartozott [[Wagner Károly, a Szepesség oklevéltárának kiadója, Schönwisner István, a Dunántúl római kori régészetének kutatója, valamint a Bél-iskola hagyományain nevelődött és Göttingában is megfordult Cornides Dániel. S itt kezdte működését Kovachich Márton György is, aki viszont, miután ezt az intézményt magyar jozefinista álláspontja miatt 1784-ben el kellett hagynia, mint kamarai levéltáros próbált egy új típusú szakmai bázist és korszerűbb munkatársi gárdát létrehozni. Vele állt közeli kapcsolatban a haladó szellemű piarista tanár, Koppi Károly, valamint Hajnóczy József, aki, mint tudjuk, igen komolyan foglalkozott jogtörténeti kutatásokkal és adatgyűjtéssel is, és aki, egyebek között, utolsó, sajnos elveszett jegyzeteiben elsőnek kezdte megírni Magyarországon a jobbágyság történetét. Kovachich mindenekelőtt a nagy, de szétszórt és alig hozzáférhető forrásanyagot igyekezett feltárni. De már határozottan új elvi alapon. Kovachich a felvilágosodás híveként meglehetősen kedvezőtlenül nyilatkozott Pray és Katona irányzatáról, bár hozzátette, hogy elértek bizonyos eredményeket, sőt ahhoz képest, hogy klastromba zárt, joghoz, politikához nem értő, közügyekben járatlan szerzőkről van szó, viszonylag szinte többet nyújtottak, mint tőlük várható. De mégsem nyújtottak eleget, és már Kollár is messze túlhaladta őket.

Vörös Károly

A tudományok

Pedig a korszak a szintéziseket illetőleg éppen itt még nagyon is a 18. század jezsuita tudományosságának jegyében látszik megnyílni: Pray György és Katona István munkáival (hiszen az utóbbi Historia critica Regum Hungariae című 42 kötetes munkájának megjelenése csak 1817-ben fog véget érni). Munkáik a bennük idézett vagy éppen leközölt hatalmas forrásanyag révén azonban már egyidejűleg forrásaivá. is lesznek az övékénél modernebb szemléletű és igényű összefoglalásoknak.

Műve

Katona István, Historia Critica Regvm hvngariae stirpis Avstriacae XX—XXVIII (KolozsvárBuda, 1793–1799)