Kemény Dénes

A Múltunk wikiből
Csekelaka, 1803. – Buda, 1849. február 17.
politikus,
belügyminisztériumi államtitkár az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt
Wikipédia
Kemény Dénes. Metszet a Vasárnapi Ujság, 1856. szeptember 14-iki számából

Gergely András

Az erdélyi országgyűlés

Az érdekegyesítési, haladást szolgáló, antifeudális polgári-nemzeti politika alkalmazásának kísérletével még az ellenzék legjobbjainál sem találkozhatunk. E vezetők – az ügyes taktikus Bethlen János gróf, a remek debatter Kemény Dénes báró, a központot teremtő Kendeffy Ádám gróf, Szász Károly nagyenyedi tudós és tanár, Zeyk Dániel – megyéről megyére, ”vándor patriótaként” jártak az országot, szervezték a megyei ellenállást.

Miskolczy Ambrus

Az 1846–1847. évi erdélyi országgyűlés

Tragikus mozzanata az erdélyi liberális törekvéseknek, hogy csak ekkor készült el, és így már örökre kéziratban is maradt Kemény Dénes nagyobb lélegzetű, a magyarországi tapasztalatokra is építő, teoretikus igénnyel írt, de nagyon is az erdélyi viszonyokra szabott munkája arról: miként lehet az érdekegyesítés érvényesítése útján, a közteherviselés, az örökváltság és az alkotmányos képviselet jegyében megteremteni a polgári átalakulás lehetőségeit.

Arató Endre

Az 1841–1843. évi erdélyi országgyűlés és a magyar–szász nyelvharc

1842. január 27-én a magyar nyelv ügyében Kemény Dénes báró egy törvényjavaslatot terjesztett be, amely előírta: tíz éven belül az összes anyakönyvet magyarul kell vezetni, a szász iskolákat kivéve mindenhol a magyar legyen a tanítási nyelv; a görög katolikus iskolákban azonban e rendelkezés tíz év múlva lép életbe.

A szász követek pedig azzal az utasítással jöttek a Kolozsvár országgyűlésre, hogy harcoljanak a magyarosítás ellen. Többségük Simon Schreiberrel együtt azt követelte, hogy a latin nyelv helyét a Szászföldön a német foglalja el, s a jövőben a törvényeket német nyelven is fogalmazzák meg, a dikasztériumok pedig a szászokkal németül levelezzenek, és kötelezzék a törvényhatóságokat német nyelvű levelek elfogadására. Schreiber tehát az 1837–1838. évi országgyűléshez képest nagy lépést tett előre: a magyarosítási törekvésekkel szemben a német nyelv egyenjogúságát követelte, s Herder gondolatait átvéve érvelt: az anyanyelv a nemzetiség döntő ismérve, s a nemzet fejlődése elválaszthatatlanul egybe van kötve a nyelv megtartásával és kiművelésével. Voltak azonban olyan szász követek is, akik elfogadták a magyart mint diplomatikai nyelvet, de kérték a szász belügyekben a német nyelv fenntartását.

Az ilyen körülmények között kibontakozó heves viták után végül is 1842. január 3-én elkészült a törvényjavaslat, amely figyelembe véve Kemény Dénes javaslatát, a magyar diplomatikai nyelvért folytatott pozitív harcnak jelentős állomása volt Erdélyben.

A Gazeta di Transilvania nemzeti–liberális koncepciójának kibontakozása

Amikor Kemény Dénes ismertetett javaslatát terjesztette be az országgyűlésen, elkeseredett hangú cikkek jelentek meg a román lapban. „Miért akartok minden faluba magyar iskolát – írta a Gazeta 1842-ben – mikor saját anyanyelvén is oly nehezen tanulja meg a román paraszt a szükséges ismereteket? Nem voltunk-e eddig is elég jó hazafiak, nem tudunk-e mindnyájan magyarul, akiknek szüksége van a magyar nyelvre? Miféle kárpótlást adtok legdrágább kincsünk elvesztéséért, a nemzetiségért, és mit adtatok eddig is?”[1]

Lábjegyzet

  1. Ugyanott 171.

Műve

Kemény Dénes kéziratos munkájából részleteket közöl a Kemény Dénes, Honegység. Hátrahagyott műveiből összeszedte és kiadja Kemény Gábor (Kolozsvár, 1861) című munka.