Kijev

A Múltunk wikiből

angolul Kiev, ukránul Київ, oroszul Киев

Ukrajna fővárosa és egyben legnagyobb városa
Wikipédia
Kyiv flag
1138
Magyar csapatok támogatják Jaropolk kijevi nagyfejedelmet a Csernyigovot birtokló Vszevolod ellenében. Ellenségeskedésük békével ér véget.
1144
Belos bán vezetésével magyar segédcsapatok harcolnak Vologyimerko halicsi fejedelem oldalán Vszevolod kijevi nagyfejedelem ellen.
1146
második fele: II. Géza házassága Eufrozinával, Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelem testvérével.
1148
kora tavasz: II. Géza csapatokkal segíti Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelmet a csernyigovi fejedelemmel szemben, de a Dnyeper olvadása miatt nem kerül sor komolyabb hadieseményre.
1149
augusztus 23. Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelem elűzi Izjaszlav nagyfejedelmet; Izjaszlav segítséget kér II. Gézától
december 25. körül: Miután beköszönt a tél, s a szerb–bizánci csatározások alábbhagynak, II. Géza nagy sereget küld Izjaszlav megsegítésére.
1150
január: Az Izjaszlav megsegítésére küldött lengyel és magyar csapatok hazatérnek az orosz harcokból.
kora ősz: Izjaszlav Vlagyimirba vonul, és mivel a halicsi fejedelem ellene készül, öccsét, Vlagyimirt küldi II. Gézához. A magyar király országos sereggel indul megsegítésére.
október 26. II. Géza hazaindul Magyarországra; a halicsi Vologyimerko megvesztegette főembereit, ők bírták rá a hazatérésre.
vége: Izjaszlav öccse, Vologyimer (Vlagyimir) eljegyzi Belos bán lányát.
1150 vége – 1151 eleje
Még a bizánci-magyar összecsapások idején Izjaszlav ismételten segítséget kér. A magyar csapatok támogatásával elűzi Kijevből Jurijt. A magyar csapatok áprilisban már vissza is térnek.
1240
december 6. A tatárok elfoglalják Kijevet.

Somogyi Sándor

A finnugorok és az ősmagyarok régi lakóterületei természeti viszonyainak vázlata

A pleisztocén eljegesedések közül Eurázsiában az utolsó előtti volt a legnagyobb. Északról délnek terjeszkedő nyúlványai a Kárpátoktól északra Krakkó vidékét, a Dnyeper mentén Kijev környékét, a Don mellett a Voronyezstől délre fekvő területeket is elérték.

Bartha Antal

A magyar őshaza

III. Béla király névtelen jegyzője, Anonymus 1200 körül írt művében a Don melléki Szkítiát nyestben szerfölött bővelkedőnek tünteti fel. A honfoglalás útvonala tudomása szerint Don (Etel)–SzuzdalKijev–Havaserdő volt.

Gazdálkodási és települési viszonyok

A Voronyezs, Poltava, Kijev körzetében élt szkítáktól, továbbá az Észak-Kaukázusból, Horezmből és a közép-ázsiai kusánoktól vezető utak Baskíria területén egyesültek.

A Kazár Kaganátus és a keleti szlávok szomszédságában

A X. század második felében a még pogány Kijevben keresztény kazárok éltek, beköltözésük jóval korábban megtörténhetett.

Az etelközi magyarok politikai berendezkedése

A magyar–keleti szláv kapcsolat árnyaltabb volt, mint ahogyan azt az arab-perzsa kútfők előadják. A Kijevtől délre fekvő keleti szláv települések töretlen életét bizonyítják a régészeti feltárások. A IX. század első negyedének végéig a kis falusi települések is éltek az arab távolsági kereskedelem előnyeivel, amelyet a dirhemleletek bizonyítnak. Az arab pénzek idekerülése 830–840 táján akadt el. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Volga–Donyec–Don kereskedelmi útvonal ekkor fontosabb volt, de az is felmerül, hogy a magyarok ekkor már a maguk javára sajátították ki a távolsági kereskedelem hasznát. A keleti szlávok déli települései és a szaltovo-majaki települések egy időben, a IX–X. század fordulóján, a besenyők megjelenésével néptelenedtek el. A besenyő támadás a magyarokat is távozásra kényszerítette.

Nyelvészetileg tisztázatlan, de történeti megfontolások alapján valószínű, hogy a keleti szlávval azonos értelemben használt cseléd szó a régi orosz cseljad szóból származik. Ugyanez tartozik udvar és borona szavainkra. A lengyel, valamint az alánokat jelentő jász szavaink bizonyosan régi orosz közvetítéssel kerültek nyelvünkbe. Udvar szavunk különösen fontos. A régi orosz dvor, udvar, politikai, fejedelmi központ értelemben is használatos volt. A fejedelmi udvar fogalmát a magyarok a keleti szlávoktól vették át. A keleti szlávból jött vajda szavunk is.

Az első [[Kijev|kijevi[[ kőtemplom – Gyeszjatyinaja Cerkov (Tized Egyháza) – helyén a IX. században előkelő szláv katonai réteg temetkezett. A sírokból előkerült viseleti tárgyak, ékszerek közt szaltovo-majaki és kifejezetten magyar jellegűek vannak. Kijevben Magyar hely, Kijev alatt pedig Magyar gázló helyneveket említ az orosz őskrónika. Kijev belterületén feküdt az Olmin dvor nevet viselő birtok, amelynek első szavát az Álmos névvel hozzák kapcsolatba. A hangsúlyos magyar a- hang az oroszban o- hangnak felel meg. Tisztázatlan, hogy az Álmos szókezdő á- hangja eredetileg hangsúlyos a- hang volt-e. De még ha fel is tételezzük az a- kezdőhangot, akkor is maradnak nyitott kérdések. Az Olmin utolsó, -in tagja a régi oroszban birtokos jelző képzője. Marad tehát az Olm- tő. Az *Olm alakot feltételezhetjük ugyan, létezését azonban eddig nem bizonyította senki. Az -os, -is végződésű idegen szavak átvételétől a régi orosz nyelv nem idegenkedett, szabályai szerinti képzésüknek akadályai nem voltak. Az Álmos név birtokos jelzős képzése esetében valami 'Olmosin', esetleg 'Álmosin' alakot várhatnánk. Következésképpen, az Olmin dvor birtokos jelzős szókapcsolatnak a magyar Álmos névből való eredete nem bizonyított.

Anonymus előadásában a honfoglaló magyarok bevették Kijevet, és az eseményekben a kunokat is szerepelteti, aki anakronizmus, mert az utóbbiak a XI. század dereka táján nyomultak elő a kelet-európai sztyeppre. A gesta szövege Kálmán 1095. évi és Géza király 1115. évi hadjáratának emlékét anakronisztikus módon kapcsolta össze a honfoglalás előtti eseményekkel. A középkori tudósok eljárásában a kései események múltba vetítése nem volt szokatlan.

A kijevi szerzetes író a város alatt elvonuló magyarokat fekete ugoroknak nevezi. Feljegyzése, ránk maradt alakjában, a XI. század közepénél korábban nem keletkezhetett, mert a Dnyeper partján megállapodott magyarokat a kunokhoz hasonlítja. A magyarok említése azonban korábbi, esetleg egyházi feljegyzésből származik. Az orosz őskrónika szövege azt mondja, hogy a magyarok úgy jártak, mint a kunok. A kijevi orosz történeti irodalomban a járni ige – mint általában a mozgás jelentésű igéknek és származékaiknak, kiváltképp folyamatos alakjaiknak a használata az oroszban – sokféle gondolati árnyalatot fejez ki. Az adott összefüggésben jelenthet néprajzi leírást: külső megjelenést, viselkedést, de a hadviselés, hadjárat módjára is utalhat. Ez esetben azt jelenti, hogy a magyarok a kunok módján viseltek hadat. Az orosz őskrónika magyarokra vonatkozó helye homályban hagyja a magyar – kijevi orosz viszonyt. A sztyeppi népek és a kijevi orosz állam közötti kapcsolatok alakulását gondosan számon tartó orosz szerzők súlyos konfliktus megemlítését nem mulasztották volna el. Az ősmagyarok nyomában előretörő besenyők esetében az orosz őskrónika azonnal megemlékezik ellenséges megmozdulásaikról. A magyarok Kijev melletti elvonulása jelentős eseménynek számított, mélyen belevésődött az emlékezetbe. A XI. századi orosz krónikás említésre méltónak tartotta azt is, hogy nem sietve vonultak el, hanem a Dnyeper partján megálltak, felütötték szállásaikat. E tartózkodásuk után indultak tovább és keltek át a Kárpátokon, amelyeket Ugor, Magyar Hegyeknek nevez.

A magyar névből származó kijevi és Kijev környéki helynevek keletkezéséről az orosz tudósítás nem világosít fel. Elképzelhető, hogy a középkori Kijevet látogató magyar kereskedők emlékét őrzik. Van azonban más magyarázatra is lehetőség. A népnévből származó földrajzi nevek megrögződéséhez az szükséges, hogy a nevet adó nép csoportjai huzamosan használják az illető körzeteket. Valószínűtlen, hogy a magyar helynevek a magyar Kijev melletti elvonulásának epizódjában lelik magyarázatukat.

Bölcs Leó bizánci császár Taktika című hadtudományi feljegyzésében írja, hogy a türk harcosok, a kor általános szokásához híven, jó fizetségért elszegődtek idegen szolgálatba. Kazár, normann, besenyő és orosz vitézek is szívesen elszegődtek. Bölcs Leó műve a magyarokra vonatkozik, mert szemében ők voltak a türkök. Nem lehetetlen, hogy magyar harcosok álltak kijevi szolgálatba, és az ő hagyatékuk az ősi kijevi temető néhány emléke, és velük állhatnak kapcsolatban a kijevi és Kijev környéki magyar helynevek is. Ezeken a helyeken különösen gyakran megfordultak a magyarok, és ezért a kijevi oroszok róluk nevezték el a kérdéses körzeteket.

Az etelközi magyarok politikai berendezkedését a következőkben összegezhetjük. A megnövekedett lélekszám kikényszerítette a törzsek szövetkezését, amely összeolvadásukat indította meg, kialakult az össznépi terület. A kifelé és befelé érvényesülő összefogásban a nép hadvezére nélkülözhetetlen, állandó hivatalviselővé vált. A mellette tevékenykedő tanács és népgyűlés még a rokonsági társadalom szervei voltak a katonai demokráciában. Katonai, mert a háborúra való szerveződés a népélet szabályszerű funkciója lett. A megesett sérelem megtorlásának ősi eszköze, a háború, zsákmányolás, sarcolás céljából folyt, kereseti ágazattá vált. A zsákmányoló háborúk megnövelték a hadvezérek és az alvezérek hatalmát, szokássá, majd öröklődő joggá vált az ugyanabból a családból történt megválasztásuk. Megjelentek az örökletes királyság és nemesség intézményének csírái. A nemzetség, a törzs, az ősi rokonsági szervek, a népakarat eszközeiből a saját népükkel szemben gyakorolt uralomnak, elnyomásnak, valamint a szomszédok kifosztásának és elnyomásának szerveivé változtak. A nemzetségek szegényekre és gazdagokra szakadtak. A rabszolgaság megléte a létfenntartásnak munkával való biztosítását a rablásnál szégyenletesebb tevékenységgé változtatta. Az urak eszközévé vált nemzetségi szokásjog a szegények kordában tartását szolgálta. A tulajdonkülönbség egyazon nemzetségen belül az érdekek egységét a nemzetségtársak antagonizmusává változtatta.[1] Engels és Marx megállapításainak lényege az etelközi magyar társadalomban és politikai szervezetben adatolható. Az ősmagyar társadalom az osztálytársadalom és az állam kialakulásának küszöbéhez érkezett el.

Etelköz elhagyása

Nehezen képzelhető el, hogy a besenyőktől elszenvedett vereséget követően a jelentős lélekszámú magyarok rövid idő leforgása alatt átköltöztek a Kárpátokon, az orosz őskrónika szavai szerint az Ugor (Magyar) hegyeken túlra. A magyarok keleti irányból érkeztek, a Dnyeper partján, valahol Kijev táján szállást ütöttek, útjuk nem volt sietős. Valószínűleg egy részük vonult el Kijev alatt. Etelköz és a Kárpát-medence között élénk volt a közlekedés, az utakat és a terület viszonyait a magyar főemberek és harcosok jól ismerték. Az egész nép áttelepedése fokozatosan mehetett végbe.

Az V-IX. századi műveltség a sztyeppen és az ősmagyarok

A kijevi VIII–IX. századi, előkelő harcosok temetőjéből származó néhány ékszer és fegyver a kijevi szolgálatba lépett magyar harcosok hagyatékának is felfogható.

Györffy György

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

A menekülő törzsek a legrövidebb úton igyekeztek a Kárpátok fedezékébe jutni, s erre a Kijev felől jövő "fekete magyaroknak" (kabaroknak, székelyeknek) és a velük tartó keleti szlávoknak a Vereckei-hágó, a hét törzs népének pedig a Radnai-, Borgói- és Tatár-hágó, valamint a Békás-, Ojtozi- és Bodza-szoros kínálkozott.

A külpolitika átfordulása

  • Mohamedán kereskedők csak a besenyő törzsfők jóvoltából juthattak el Magyarországra, de Kijevbe és az al-dunai Perejaszlavecbe is „Besenyőország” érintésével vezetett a legrövidebb út.
  • Szvjatoszlav rövidesen megjelent Bulgáriában, megszállta az ország dunai központjait, de nem azért, hogy Bizáncnak szolgálatot tegyen, hanem hogy megvesse a lábát a Balkánon. Bár egy Kijev ellen intézett meglepetésszerű besenyő támadás 968-ban visszatérésre kényszerítette, a következő évben újra Bulgáriába vonult, az új cárt, II. Boriszt elfogta, és megtette magát Bulgária urának. Ehhez az évhez jegyezte be az orosz évkönyvíró Szvjatoszlav sokat idézett szavait anyjához és a bojárokhoz: „Nem tetszik nekem Kijev!”

Udvar és udvari szervezet

Ha ehhez hozzátesszük, hogy az udvar szóval a magyarok már a keleti szlávok révén, Kijevben megismerkedhettek, ahol a honfoglalás korában az Ugor-hegyen Olmin dvor állt, és a különféle tisztségnevek különféle nyelvjárási sajátosságot tüntetnek fel, akkor a szláv kölcsönzés más útját-módját kell fontolóra vennünk.

„Aktív” külpolitika

A maradék úzok egy részét a bizánciak Macedóniában telepítették le, más részük, amely visszatért a Dunától északra, az orosz fejedelmek szolgálatába szegődve, Perejaszlavec és Kijev környékére telepedett mint határőr.

László egyeduralmának biztosítása

1079-ben például a Tamantarkában, a Kercsi-szoros keleti oldalán székelő Román herceg Kijev ellen vezette a kunokat, de a sikertelen akció után a kunok tették el láb alól. Utódát, Oleget még ez évben a maradék kazárok kergették a tengeren túlra, Bizáncba, 1080-ban pedig a Perejaszlavec körül letelepített úzok támadtak az oroszokra.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Vaszilkóról a kijevi évkönyvíró elmondja, hogy 1092-ben a kunokat a lengyelek ellen vezette, a lengyel források viszont erről hallgatnak, viszont a Magyar Krónika szerint erre az évre esik az oroszok által felbiztatott Ákos kun vezér betörése Magyarországra.

Kristó Gyula

Idegen etnikumok

Abu Hamid elmondja: II. Géza megbízta egy mohamedán alattvalóját, hogy számára nyilat jól kezelő muzulmánokat és törököket gyűjtsön össze. Abu Hamid szerint Kijev vidékén nagyszámú magribita él (ezeket külsejükben a törökökhöz hasonlítja), a nyilat a törökök módjára kezelik, és törökül beszélnek. A magyar király mohamedán követe Kijevben, a szlávok országában egy csapat nyilas muzulmánt gyűjtött össze II. Géza számára.

II. István

  • 1126 táján a lengyel végekre történt magyar betörés mérgezte a magyar–lengyel viszonyt. Kijev trónján Vlagyimir Monomah fia, Msztyiszlav ült, testvére a Kálmán által elűzött Eufémiának és nagybátyja Kálmán állítólagos fiának, Borisznak, aki ezekben az években bizonyára Kijevben tartózkodott.
  • II. István az 1120-as évek közepén belpolitikai vonatkozásban is levonta a számára kedvezőtlenné váló, bázisa szűkülésében és az Álmos-párt mozgolódásában tükröződő helyzet tanulságait. Belső támaszának erősítése érdekében befogadta Magyarországra az 1122. évi berrhoéi csatában a bizánci birodalommal szemben vesztes sereg vezetőit és maradványait, amelynek meghatározó etnikuma a besenyő volt. Ugyanakkor intézkedett a trónutódlás kérdésében, s egyenes ági utód híján unokaöccsét, Zsófia nővérének Saul nevű fiát jelölte örököséül. Lépésével mind az Álmos-ágat, magát Álmost, illetve fiát, Bélát, mind pedig állítólagos féltestvérét, a Kijevben tartózkodó Boriszt kizárta a magyar trón legális várományasai sorából.
  • Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a Magyar Krónika Bors comese mögött a Kijevben nevelkedett Borisz húzódik meg, kinek kapóra jöhetett II. István betegsége, a mind súlyosbodó magyar belpolitikai helyzet, s orosz segítséggel Magyarországra jött.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

A két orosz koalíció megoszlott a Bizánchoz való viszony kérdésében is. Halics és Szuzdal Bizáncot tekintette legfőbb külpolitikai szövetségesének, míg Izjaszlav szembekerült Bizánccal, mivel 1147-ben Kijevben a görög metropolita helyére orosz püspököt állított.


1149 nyarán Jurij Dolgorukij támadt Izjaszlavra, kiűzte Géza sógorát Kijevből, aki Volhíniába húzódott vissza, s onnan küldött segélykérő követséget Lengyelországba Boleszlóhoz, Csehországba Vladiszlavhoz és Magyarországra Gézához.


Befutottak a magyarok mellett Izjaszlav támogatására a lengyelek is III. Boleszló fiainak, IV. Boleszlónak és Henriknek a vezetésével. A Jurij Dolgorukij vezette orosz fejedelmi csoportosulás komoly erőket vonultatott fel Izjaszlav ellenében: kunokat és több orosz fejedelemség, így Halics csapatait. A megrettent magyarok és lengyelek tárgyalásokat kezdeményeztek Izjaszlav és Jurij között, hadd döntsék el az orosz fejedelmek egymás között, kit illet meg Kijev. A lengyelek (akiknek országát közben a poroszok támadták) és a magyarok 1150 januárjában hazatértek Oroszországból. A fejedelmek megegyezése nem kedvezett a külső támaszt nélkülöző Izjaszlavnak, Kijevről le kellett mondania Jurij javára. Ám 1150 első felében Jurij mégis elvesztette Kijevet, ahová Izjaszlav ült be. Jurij megsegítésére Vologyimerko halicsi fejedelem indított hadat Izjaszlav ellen. Izjaszlav megnyerte magának az úzok (vagy torkok, az orosz források fekete süvegesei) szövetségét, s a kijeviek támogatását élvezve Vologyimerko ellen vonult. Az úzok megrémültek a halicsiak népes seregétől, visszavonulásra bíztatták Izjaszlavot. Mivel azonban a kijeviek cserben hagyták Géza sógorát, s ennek hatására az úzok is visszavonultak, a sereg nélkül maradt Izjaszlavnak sem maradt más választása. Visszatért fejedelemségébe, a volhíniai Vlagyimirba, Kijevet ellenfeleinek engedte át, ahová újra Jurij ült be.


A magyarokkal megerősödött Izjaszlav a kijeviek hívására Kijevbe akart vonulni Jurij Dolgorukij ellen, el is jutott Pereszopnyica alá, amikor arról értesült, hogy a halicsi Vologyimerko haddal vonul ellene. Ez azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy ellenei, Vologyimerko nyugatról, Jurij pedig keletről, harapófogóba zárják, de nem hagyta magát eltéríteni eredeti célkitűzésétől. A volhíniai Vlagyimirt fivére védelmére bízta, maga pedig orosz és magyar csapataival folytatta az útját Kijev felé. Vologyimerko már-már utolérte Izjaszlavot, utóvédei meg is ütköztek a halicsiakkal, de a fősereg az éj leple alatt egérutat nyert. A magyarok biztosították támogatásukról Izjaszlavot, aki bízván seregeiben, öccsét, Vologyimert Bjelgorod ellen küldte, amit Borisz Jurjevics tartott, a kijevi nagyfejedelmi trónon ülő Jurij Dolgorukij fia. Vologyimer birtokba vette Bjelgorodot, ami Kijevhez is kulcsot jelentett. Jurij elmenekült Kijevből, ahová Izjaszlav vonult be. Elfoglalva elődei trónját, Jurij sok párthívét elfogatta, majd a Jaroszlavl dvorban együtt ebédelt a kijeviekkel és a magyarokkal. A magyarok lovas versenyeket, futtatást, ugratást rendeztek itt, ámulatra késztetve a kijevieket. Izjaszlav hálás köszönetet mondott Gézának a testvéri segítségért, s hazabocsátotta a magyar sereget.

Alig érhettek haza a magyar egységek, s talán az utolsó bizánci katona is alig hagyta el az ország területét, amikor újra megjelent Magyarországon Izjaszlav segélykérő követe, ezúttal a kijevi nagyfejedelem fia, Msztyiszlav Izjaszlavics. 1151 tavasza volt, amikor Msztyiszlav tolmácsolta apja kivánságát: Izjaszlav tudja, hogy Gézának háborúja van a bizánci császárral, éppen ezért személyesen nem is magyar királyt hívja, hanem a legutóbbihoz hasonló vagy annál nagyobb segélycsapatot kér, s megígérte, hogy ha rendeződnek az orosz belviszályok, maga fog segítséget nyújtani Gézának, ám ha Géza szabadulna fel a császár elleni háború terhétől, ő személyesen segítse meg Izjaszlavot. A háború okául Izjaszlav azt hozta fel, hogy Jurij erős, újra mozgolódni fog, s őt támogatják az arannyal pártjára csábított kunok is. 1151 húsvétjakor már javában tartott a Jurij vezette csoportosulás haderőinek felvonulása Kijev ellen. Jurij hírét vette, hogy támogatására a halicsi Vologyimerko is megmozdult, így elhatározta, hogy megvárja a halicsiak csatlakozását, nem kezd addig Kijev ostromához. Visszavonult hát Kijev alól.

Magyarország a tatár támadás útjában

  • 1237 nyarán Danyilo és Vaszilko újra Magyarországra jött, amiből gyanítható, hogy a Mihailt és fiát támo­gató magyar hadak nem IV. Béla által küldött csapatok voltak. A két orosz fejedelem Magyarországon be akart avatkozni II. Frigyes és Babenberg Frigyes ekkor folyó háborújába, de IV. Béla ezt megtiltotta nekik. Közben Mihail elfoglalta Kijevet, s fiát, Rosz­tisz­lavot Halics­ban hagyta. Rosztiszlav hamarosan Lit­vá­nia ellen vezetett hadat, s távollétét használta fel a Magyar­or­szág­ról újból segítség nél­kül megtért Danyilo Halics megszerzésére, ami sikerült is neki. Rosztiszlav, értesülve Halics elpár­tolásáról, az erdélyi Rad­nán keresztül Magyarországra jött. A harmincas évek végén Mihail a közelgő tatár veszély miatt feladta Kijevet, és fia után maga is Magyarországra menekült. Itt Rosztiszlav feleségül akarta venni IV. Béla egyik leá­nyát, hogy a családi kapcsolat köte­léke révén szerezze meg Béla támogatását, de kosarat kapott, sőt a magyar király mind őt, mind atyját, Mihailt kiűzte Magyar­országról, s ezt követően Lengyelországba mentek. IV. Béla lépését az moti­vál­hatta, hogy időközben Oroszországban megnőtt Danyilo hatalma, aki Kijevet befo­lyása alá vonta, és hadvezérére, Dmitrre bízta. Ekkor Danyilo IV. Bélához ment, távollétében azon­ban a tatá­rok megtámadták Kijevet, s 1240. december 6-án Batunak sikerült elfoglalnia az orosz városok anyját. Danyilo kijevi helytartója biztatta a tatárokat Magyarország elleni támadásra.
  • 1240–1241 fordulóján, amikor megérkezett Kijev elestének híre, a korábban a tatárok ellen eléggé haté­kony intéz­ke­dé­se­ket tenni szintén elmulasztó IV. Béla és néhány híve már kétségtelenül látta, hogy Magyar­ország súlyos támadás elé néz.

A tatárok útja Vereckéig

  • 1221-ben Dzsebe és Szübeetej grúz és örmény hadakkal csapott össze. 1223-ban ugyanez a két hadvezér a Tyerek folyóhoz közel az alánokat, majd a Kubán vidékén a kunokat verte meg. Ezt követően a Donon átkelve behatoltak a Krím félszigetre. Az orosz fejedelmek hadra keltek a tatárokkal, az oroszokat támo­gat­ták Kötöny kunjai. Az Azovi-tengerhez közeli Kalka menti csatá­ban, 1223 tava­szá­nak végén a mongolok nagy győzelmet arattak, Kijev felé indultak, de Perejaszlavl előtt, mintegy 150 km-re Kijevtől visszafordultak, s a Volgai Bulgária fővárosa, Bul­gari felé vették útjukat.
  • Jurij Vszevolodovics vlagyimir-szuzdali nagyfejedelem 1238. már­cius elején a Szity folyó­nál csatát vesztett a mongolok ellenében, seregét a mongolok felmorzsolták, s elö­zönlötték a fejedelemséget. A tatár csapatok délen Perejaszlavlot vették be, és meg­közelítették Kijevet. Mihail Vszevolodics fia, Rosztiszlav után Magyarországra mene­kült.
  • A Krím félsziget elfoglalása után Batu hoz­zá­látott az orosz fejedelmi központok megvívásához. Előbb Csernyigov esett el, majd 1240. december 6-án, kemény ostrom után Kijev is. Ezzel megnyílt a tatárok útja a Kár­pátok hegyei felé. Kijev után Volhínia székvárosát, Vlagyimirt vették be.

R. Várkonyi Ágnes

A breznai szövetség és a tiszaháti felkelés

Ilyvóban, Józef Potocki kijevi vajdánál helyezte el a franciabarát lengyel ellenzék a magyarországi toborzásra szánt pénzt.

Kosáry Domokos

Görögkeletiek és unitusok

Az új viszonyok azonban rövidesen éreztetni kezdték hatásukat. Ez először abban nyilvánult meg, hogy az egyházi vezetők kezdték szükségét érezni az iskolázásnak és a könyvnek. Segítségért Bécshez fordultak mely azonban ekkoriban még ily kérdésekkel nem foglalkozott, majd pedig Oroszországhoz. Vicentije Jovanović érsek megkeresésére 1733-ban a kijevi akadémiáról hat tanár érkezett Karlócára, és ott iskolát rendezett be az egyházi pályára készülőknek.

Diószegi István

A Monarchia és Oroszország balkáni együttműködése

A pétervári nagykövet, Aehrenthal báró azonban, akinek jó ideje kedvét szegte hivatalfőnöke bátortalansága, most újra határozott javaslattal rukkolt elő. Az a benyomásom, írta, elérkezett az ideje annak, hogy Oroszországhoz fűződő kapcsolatainkat szilárdabb bázisra helyezzük. Ha Oroszországnak szüksége van arra, hogy hátát nyugaton fedezze, Ausztria-Magyarországnak nemkülönben. Csak számunkra a biztosítás szükségessége keleten, mégpedig az orosz határokon jelentkezik. Szembeszökő jelenség, hogy Olaszország újult erővel folytatja irredenta tevékenységét határmenti tartományainkban, és hogy kompenzációra számítva balkáni térnyerésre törekszik. Mindebből nagyon magától értetődő konklúzió adódik. Ha Miklós cár nem habozott kijelenteni, hogy a varsói és kievi csapattesteket a birodalom más veszélyeztetett pontjaira helyezi, vajon nem volna-e időszerű részünkről hasonló közlemény megtétele?

Galántai József

A breszti béke. A Monarchia egyéb tárgyalásai a háború befejezése érdekében.

Bár időközben Kievben is megdőlt a Rada hatalma, és ott is szovjet hatalom alakult, február 9-én aláírták a Radával a békeszerződést, amely Ukrajnát kiszolgáltatta Németországnak és a Monarchiának.

Hajdu Tibor

A Tanácsköztársaság kapcsolata Szovjet-Oroszországgal

Kun Béla azonnal felmérte a nyugat-ukrajnai helyzet megváltozásának jelentőségét a Tanácsköztársaság számára, hiszen a békés fordulat megnyitotta volna az utat Budapest és Kijev között.

Az ellentámadás előkészítése

Nem véletlen, hogy a miskolci támadás megindulásával egyidejűleg küldték Szamuely Tibort Moszkvába és Kijevbe, a katonai együttműködés lehetőségeinek tisztázására.

Stromfeld haditerve. Az északi hadjárat első sikerei.

Szamuely Tibor, miután kalandos úton, repülőn és vonaton 10 nap alatt megjárta Moszkvát és Kijevet, május 31-én tájékoztatta a kormányt Leninnel és munkatársaival folytatott tárgyalásairól. Az orosz Vörös Hadsereg helyzete e napokban átmenetileg romlott: elveszett Szovjet-Lettország, a fehérek Pétervárt fenyegették. A legkritikusabb helyzetben azonban az ukrán front volt: Gyenyikin előretörését nem tudták megállítani, az ukrán Vörös Hadsereget a Donyec-medence védelmére koncentrálták. A Dnyeszter vonalán folytatódtak a harcok, időnként szép szovjet sikerekkel, a cél azonban már csak a román hadsereg lekötése volt. Szamuely segítette a magyar internacionalisták Fegyverrel a kézben haza! jelszóval Kijev körül megkezdett összevonását, ami egészen augusztusig folyt, abban a reményben, hogy ha a hadiszerencse úgy fordul, a Kárpátokon való áttörés élcsapatát alkothatják.

A katonai helyzet reménytelenné válása

Kunnak téves elképzelései voltak az ukrán front helyzetéről, ahol Poltava elestével Kijev védelme került napirendre, de megalapozott volt félelme a határon felvonult 6 csehszlovák hadosztálytól, amelyek támadását a magyar határőrség ellen augusztus 3-ra tűzték ki.

Ormos Mária

A szovjetellenes intervenció

Az így elért viszonylagos nyugalom nem tartott sokáig, mert francia biztatásra 1920 áprilisában a lengyel haderő támadta meg Szovjet-Oroszországot, és özönlött be Ukrajnába. Május 7-én elfoglalták Kijevet. A Vörös Hadsereg azonban hamarosan nemcsak kivetette onnan a lengyel haderőt, hanem maga előtt kergetve azt, 1920. augusztus 14-én elérte Varsót.

Lábjegyzetek

  1. Engels, A család, a magántulajdon és az állam eredete 220–222.

Kiadványok