Kiskunhalas

A Múltunk wikiből
város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunságban, a kiskunhalasi járásban
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Kiskunhalas X X

Makkai László

Balkáni menekültek és hódítók

A régi magyar parasztság töredéke a földesuraival beköltözött régi rác parasztsággal s a török hódítók nyomában érkező újabb szerb, de főleg vlach népességgel élt együtt a BajaSzabadkaArad–vonaltól délre, attól északra viszont Kalocsa, Halas, Szeged, Hódmezővásárhely, Simánd lakossága és közvetlen környékük már teljesen magyar volt; ezek közül mindössze Kalocsán és Szegeden telepedett meg török helyőrség.

Wellmann Imre

A táj átalakulása és a mezőgazdaság új megalapozása a töröktől visszahódított országrészen

Kiskunhalastól lefelé a lakatlanná vált vidéket oly hatalmasra burjánzott fű és kóró borította, hogy rajta keresztül a lovasságnak kellett utat törni, hogy a gyalogság is előnyomulhasson.

R. Várkonyi Ágnes

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Kyba rác ezredes azonban a szegedi császári őrség egységeivel Kiskunhalasnál véres csatában szétverte Deák Ferenc ezredét.

Benda Kálmán

A szervezkedés

Nyár derekára a szervezkedés már a vidéki értelmiségi központokban is komoly előrehaladást tett. Főleg Szentmarjay meg Laczkovics unokaöccse, a fiatal jurátus, Szlávy János tevékenykedtek ebben. Kassa, Várad után sor került a kisebb helyekre: adataink szerint az ország tizenhat városában és mezővárosában. Így kerültek az összeesküvésbe Kazinczy és Batsányi, a kassai akadémia több professzora, orvosok, ügyvédek, sőt talán még kereskedők is. Váradon Balugyánszky professzor, Szlávy György főszolgabíró, Kazinczy két öccse, sőt egy lakatosmester is. Ugyanígy Sárospatakon, Szabadkán, Halason, Székesfehérvárott, Szatmárnémetiben, Kőszegen, Körmenden, Rohoncon vagy Ócsán megyei és városi tisztviselők, szabad foglalkozású értelmiségiek, papok, ritkábban polgárok, kereskedők, iparosok. Közülük mintegy hetvenet név szerint is ismerünk.

A népesség száma

1793 közepes termést hozott, 1794-ben azonban minden korábbit felülmúló országos aszály következett. Már májusban „minden környékről jött levelekben azt a panaszt olvasom – írja a Magyar Hírmondó szerkesztője –, hogy februáriustól fogva vagy teljességgel semmi, vagy igen kevés eső volt, hogy a nagy szárazság miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a kalászokat, hogy máris megsárgultak, hogy a szénát termő réteken a füvek töveikről mind kiégtek, … hogy a terméshez legkevesebb reménység sem lehet”.[1] Júliusban „már a szőlő is mind megfonnyad”.[2] A Hajdúságban „mind a kaszálók, mind a vetések elégtek a nagy melegség miatt … Sokan egy szemet se láttak belőle. Még a szalmája is odavan az életnek.”[3] Amire nincs példa, a nagy szárazságban kiszárad az Ecsedi-láp. Békésben, Erdélyben már a marha is döglik, s Debrecenben a borjas tehenet a szokásos 40–50 forint helyett 5–6 forintért adják. Kiskunhalason már augusztusban kenyeret osztanak a népnek, s a búza köblének ára 3 máriásról 20 forintra emelkedik.

Vörös Károly

A magyar színjátszás kiteljesedése

A miskolciak 1831-ben Rozsnyót, Sárospatakot, Miskolcot; 1833-ban viszont Kecskemétet, Kiskunhalast, Aradot, Hódmezővásárhelyt keresik fel.

Szabad György

A Februári Pátens és a feszültség növekedése

Heves önkényuralom-ellenes tüntetésekre és összetűzésekre került sor, amelyeknek résztvevői közt ott voltak a katonaszökevényeket bújtató Kalocsa környéki pusztai szállások pásztorai és a kiskunhalasi vásározók éppen úgy, mint az erőszakoskodó császári katonákkal tettleg szembeszálló pesti zsidó és a pénzügyigazgatóság épületét megrohanó győri plebejus elemek.

A kiegyezés megkötése és elfogadtatása

Deák nyilvánvaló célzása a Dunai Szövetség tervére vonatkozott, de nem jelentett érdemi választ azokra a fenntartásokra, amelyeket a kiegyezés megkötésének a tartalmára is visszaható módja még – elsősorban naplóinak tanúsága szerint – a kompromisszumot olyannyira szorgalmazó Eötvös Józsefben is keltett, s amelyeknek a képviselőházban a legegyértelműbben Szilády Áron akadémikus, kiskunhalasi református lelkész adott hangot kevéssel Deák nagy beszéde előtt.

Katus László

A magyar uralkodó osztályok és kormányok nemzetiségi politikája

„A jogegyenlőség folyománya az, hogy a haza polgárai nyelvök és nemzetiségök megtartásában és fejlesztésében se a magyar állam, se a magyar társadalom által meg ne támadtassanak, s ne akadályoztassanak, hogy azon törvények, amelyek a nemzetiségek egyenjogúságát biztosították, nevezetesen az 1868-iki nemzetiségi törvény, úgy betűjökben és szellemükben megtartassanak.”[4] Mocsáry e nézeteivel nem állt egyedül. „Mondhatom, hogy igen sok komoly ember fejezte ki előttem – négy szem közt –, hogy osztozik felfogásomban és helytelennek, kárhozatosnak tartja az uralkodó áramlatot.”[5] A Függetlenségi Párt vezetői megtagadták elnökük nemzetiségpolitikai nézeteit, de Mocsáry kiskunhalasi választói helyeselték állásfoglalását és nyíltan kiálltak mellette 1887-ben. A halasi választók gyűlése „bebizonyította, hogy a magyar nép és némely megszállott uraság nem egy és ugyanaz” írta a szerb Zastava című lap. „A halasi kerület népe megmutatta, hogy lehetséges a kiegyezés a nemzetiségekkel és szépszerével elérhető az egyetértés.”[6]

Lábjegyzetek

  1. Magyar Hírmondó, 1792. május 23.
  2. Ugyanott 1792. augusztus 19.
  3. Ugyanott 1792. augusztus 12.
  4. Mocsáry Lajos levele „Halas város választó polgáraihoz”. Egyetértés, 1887. február 22. Idézi: Kemény G. Gábor, Iratok. I. 725.
  5. Mocsáry Lajos, Néhány szó a nemzetiségi kérdésről. Budapest, 1886. 12.
  6. Zastava, 1887. március 15. Idézi: Mocsáry Lajos válogatott írásai. 677.

Irodalom

Kiadványok