Kiss Ernő

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Kiss Ernő irodalomtörténész

Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.
honvéd altábornagy,
az aradi vértanúk egyike
Wikipédia
Kiss Ernő
Kiss Ernő

Spira György

A Hatvan és Isaszeg közötti harcok

De mikor a helyszínre érkeztek azok az erősítések, amelyeket Gáspár megsegítésére Józef Wysocki ezredesnek, a novemberben alakult magyarországi lengyel légió parancsnokának a vezetésével Damjanich rendelt ki Jászárokszálláson tanyázó hadtestéből, a honvédek ellentámadásba mentek át, s előbb Hatvan falai közé vetették vissza a császáriakat, majd (a januárban újonnan létesített országos főhadparancsnokság élén álló, de ekkor alkalmilag éppen a táborban tartózkodó) Kiss Ernő altábornagy vezetésével onnan is kiverték őket.

Szabad György

A magyarországi megtorlás

Komárom teljes katonai kiürítésének másnapján, október 6-án, a nagy bécsi forradalmi megmozdulás évfordulóján foganatosították a halálos ítéletek egész sorának – a várvédők megtévesztésére – szeptember derekán felfüggesztett végrehajtását. E napon végezték ki Pesten az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajos grófot, Aradon pedig a magyar honvédsereg 13 parancsnokát: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knezić Károlyt, Lázár Vilmost, Láhner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károly grófot, Nagy-Sándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károly grófot. Október folyamán esett áldozatul a terrornak Csány László közlekedésügyi miniszter, Perényi Zsigmond báró, a felsőház másodelnöke, Szacsvay Imre, a képviselőház jegyzője, Kazinczy Lajos honvédtábornok, nemzeti kultúránk megújítójának fia s a külföldi segélycsapatok olyan vezetői, mint a francia Ch. Abancourt, a német P. Giron és a lengyel M. Woroniecki. Honvédtisztek, kormánybiztosok, az önvédelmi harcot támogató értelmiségiek, papok, diákok követték őket, neves és névtelen népi hősei a forradalomnak. Közel 120, ítélet alapján kivégzettről tudnak a történeti források, de ennél lényegesen nagyobb volt az ellenállóként vagy szökevényként felkoncoltak száma. Mintegy 1200 elítéltet hurcoltak a hazai, de főként a hírhedt lajtántúli várbörtönökbe és fegyházakba, ennél is jóval többen kerültek átmeneti időre fogságba. Óvatos becslés szerint is legalább 40–50 ezer volt honvédet vittek – Vajda János tanúsága szerint – embertelen bánásmódnak alávetett kényszersorozottként olasz vagy cseh földre, illetve délvidéki erődítési munkálatokhoz. Sok ezren menekültek külföldre, rejtőztek el idehaza.

A kíméletlenséget és az általa okozott személyes tragédiák sokaságát növelte a császári tisztek egy részének személyes példaadása a brutalitásban. Közismertté vált a világsajtó útján is Maderspach Károly ruszkabányai kohómérnök feleségének nyilvános megvesszőztetése, ami férjét, a vonórudas függőhíd feltalálóját öngyilkosságba kergette. A kegyetlenségekhez társult a kiszolgáltatottak zsarolása. fosztogatása, ami a lakosság megsarcolásától as Aradon kivégzett Kiss Ernő honvédtábornok ezüstneműje főparancsnoki zsákmánnyá nyilváníttatásának kísérletéig terjedt, és a módszeresség, még „fogóbér” ígérete is, a bujdosó honvédek és politikai üldözöttek hajszolására.

Irodalom