Klobusiczky Ferenc

A Múltunk wikiből
1650 körül – 1714. március 1. és július 10. között
királyi személynök, Arad vármegye főispánja, kuruc szenátor
Wikipédia

R. Várkonyi Ágnes

A hegyaljai borvidék

Zemplén vármegyében Barkóczy Ferenc főispán és Klobusiczky Ferenc alispán a megye adóterheinek zömét a Hegyaljára osztották ki, a saját birtokaikra kivetett porciót is a mezővárosokon vették meg, a szegénységet fuvarkötelezettséggel terhelték, és kétszer annyi katonaságot szállásoltak rájuk, mint amennyi jogos lett volna. A hegyaljaiak több tízben mentek volna Bécsbe panaszaikkal, de „terrorral” megakadályozták őket, s egyedül Liszka jutott el az uralkodóig. Míg „a hatalmasok jószága épül”[1] – mondják –, a szegénység pusztul, és emiatt már többen kénytelenek voltak szőlőjüket elkótyavetyélni, más helységbe költözni. Néhány tanú vallomása, szerint Barkóczy és hívei éppen ezt akarták, hogy a felszabaduló szőlőkre rátehessék a kezüket.

Főurak és köznemesek

Korszakunkban is voltak, akik a katonai pálya, a kimagasló képzettség, beházasodás vagy politikai szolgálat révén jutottak a főúri rendbe, miként Mednyánszky Pál, Klobusiczky Ferenc vagy Szirmay István.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Egyfelől osztrák, olasz, cseh arisztokraták, hadi tisztek, hadseregszállítók, vállalkozók kaptak indigenátust, másfelől a köznemességből törtek előre többen a mágnási réteg peremére, mint Szenthe Bálint alnádor, a Festetics család vagy Szirmay István, az 1690-es években báróságot szerző Klobusiczky Ferenc személynök és az erdélyi Jósika Imre élelmezési biztos.

A hegyaljai felkeléstől a karlócai békéig

A terület három hatalmas uradalma, a sárospataki, a tokaji és a regéci, a Rákóczi család többi birtokával együtt, 1688–1694 között kincstári kezelésben, Klobusiczky Ferenc királyi személynök, zempléni alispán igazgatása alatt állt. Közben a társadalom mélyeiben súlyos ellentmondásokkal terhelt változások zajlottak le. Jobbágyok, bérlők, mezővárosok, kisnemesek, parasztpolgárok sorra elvesztették szőlővagyonukat. Ugyanakkor Klobusiczky, a kincstár, Barkóczy Ferenc, Zemplén vármegye főispánja, Nigrelli Octavian generális, felső-magyarországi főkapitány, Gundelfinger János császári élelmezési tiszt, Holló Zsigmond szepesi kamarai tanácsos és mások szereztek nagy értékű szőlőket. Az új tulajdonosok a Hegyaljára kivetett, összességében nem csekély adó és téli kvártély saját jobbágyaikra eső hányadát is a szőlőtulajdonos parasztokra, kisnemesekre, mezővárosokra rótták, azzal a bevallott céllal, hogy elűzzék őket, és szőlőikre maguk tehessék rá a kezüket.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az állandó hadsereg megszervezésének, a katonaság szociális szabadságának heves viták között zajló tárgyalását Klobusiczky Ferenc javaslata szakította félbe: újítsák meg a kormányzati testületet, a fejedelem mellett ne az Udvari Tanács, hanem senatus tevékenykedjék. A senatus tagjait a rendek jelöltjei közül Rákóczi nevezte ki, 24 tagjából 12 a főrendek közül került ki, a másik 12 pedig a köznemesek, vármegyék és városok képviselői közül. Így került be a legfőbb államhatalmi testületbe 3 püspök és a főúri tábornoki kar, a grófok: Bercsényi, Forgách, Esterházy Dániel, Barkóczy, Csáky István, továbbá a bárók: Károlyi, Petrőczy, Sennyey és Vay. A köznemeseket és a városokat megillető helyekre nagyrészt az Udvari Tanács volt tagjai kerültek.

Wellmann Imre

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

Klobusiczky Ferenc, a Gazdasági Tanács elnöke a szabadságharc előtt a kiskorú Rákóczi-árvák birtokainak kezelője volt, közgazdasági műveltsége nem haladta meg egy átlagos magyar nagybirtokosét.

R. Várkonyi Ágnes

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

A régi beidegzések makacsul éltek tovább: Klobusiczky Ferenc, a Gazdasági Tanács elnöke, ugyanazzal a módszerrel próbált élni, mint az 1690-es évek elején: a maga és a fejedelem birtokait enyhébben adóztatta volna.

Művészetek

Klobusiczky Ferenc 1686-ban emeletet húzatott zétényi (Zemplén vármegye) kastélyára.

Lábjegyzet

  1. Vizsgálat Barkóczy Ferenc Zemplén megyei főispán visszaélései ügyében, 1692. december 31. OL P 640 Szirmay család lt.