Kocel szláv főúr

A Múltunk wikiből

Koceľ

833–876
alsó-pannóniai fejedelem
Wikipédia
Kocel.jpg
861
eleje Pribina halála (feltehetőleg az apja, Német Lajos ellen lázadó Karlmann, az Oriens prefektusa szolgáltatta ki szövetségeseinek, a morváknak). Fia, Kocel, Német Lajoshoz menekül Regensburgba.
865
Kocel több egyházat alapít Mosaburg környékén: az Ortahu nevű birtokon levőt Adalwin salzburgi érsek szenteli fel Szent Mihály tiszteletére.
867
Konstantin és Metód Rómába vezető útjuk során megállnak Mosaburgban, ahol Kocel tanítványokat rendel melléjük.
869
Konstantin halála Rómában. Metód Rómából visszatér Kocelhez.
873
VIII. János pápa segítségével Metód kiszabadul a fogságból, de Kocel hatalomvesztése miatt már nem maradhat Mosaburgban.
874
Kocel utóda, Gozwin és Theotmár salzburgi érsek részt vesznek egy bettobiai (Ptuj) templom felszentelésén.
A frank–morva háborúk utáni forchheimi béke Szvatoplukot elismeri Morvaország vazallus fejedelmének.

Bóna István

Etnikai viszonyok

A szlávokkal kapcsolatban nem zárt etnikai közösségekről esik szó, hanem összegyűjtött menekülőkről és elszaporodó utódaikról. Az avar korszakban szlávok tömeges jelenlétére sem régészeti, sem történeti adatok nem utalnak a Dunántúlon, beköltözésük a 820-as években történt déli irányból. A keleti frank kormányzat szinte kezdettől fogva saját feudális államszervezetébe építette be őket, akár mint földesurakat, akár mint földművelőket.

Településterületükre csak bizonytalan adataink vannak; a IX. században csak ott számolhatunk nagyobb számú szláv lakossággal, ahol azt történeti, régészeti és nyelvészeti adatok együttesen alátámasztják. Ezek az adatok a szlávok lakóhelyét a Pribina–Kocel-féle grófság területén jelölik meg, vagyis etnikai tömbjük a Balaton–Rába–Zala–Mura között alakult ki, Mosaburg központtal. Ettől északra és keletre, nagyjából a Dunántúl átlósan számított északkeleti felében, továbbra is avarok éltek. Valószínűleg nyelvüket is megőrizték, mivel nem vettek részt a szláv nyelvű istentiszteletért folytatott, Metód és Kocel vezette küzdelemben. Emiatt „érdektelenek” a Conversio szerzői számára is.

Az egyház

A IX. század közepén a Salzburgi egyház pannoniai központja Mosaburg lett, elsősorban Pribina dux buzgósága révén. 850-ben Mária tiszteletére új templomot szentelt fel Liupram érsek. A kőből épült tiszteletreméltó főtemplomot már Kocel idejében szentelték fel, a Kocel Róma-barát egyházpolitikáját támogató II. Hadrián (Adorján) pápa (867. december 14-től) iránti figyelemből Adorján vértanú tiszteletére, akinek ereklyéit is sikerült megszerezniük. Pribina fia, Kocel buzgóságban nem maradt el apjától, s a környéken fekvő birtokain több egyházat alapított, az egyiket 865-ben Adalwin érsek szentelte fel Szent Mihály tiszteletére a nem túl távoli Ortahu nevű birtokon.

Ha a Rába–Balaton–Dráva által bezárt háromszögben, beleértve a mai Észak-Szlovéniát is, a Salzburgi egyház 70 esztendei tevékenység után még 30, többnyire fából épült templom létesítésével sem volt képes „dicsekedni”, s ez ideig egyetlen olyan világi központra tudott csak támaszkodni, ahol három (!) templom volt (a moráviai Mikulčice erődjében eddig 11 templomot tártak fel az ásatások), akkor elképzelhetjük, milyen gyenge lábakon állott az egyházi szervezet. Elegendő volt, hogy Kocel, a három templom kegyura barátságosan vendégül lássa Metódot és tanítványait ahhoz, hogy a Salzburgi érseki szék uralma kártyavárként omoljon össze, Mosaburg esperese, Rihpald elmeneküljön, s az egyházi szervezet ellenállás nélkül a görög filozófus kezébe kerüljön. A Salzburgi érsekség tehetetlen haragjának örök dokumentuma az önmaga igazolására írott védekezőirat – a pannoniai szláv egyházi viszonyok egyetlen részletes forrása. A Kocel–Metód problémát végül csak a keleti frank hatalom erőszakos beavatkozása tudta megoldani. Kocel frank utóda, Gozwin, a Pannoniába siető új Salzburgi érsekkel, Theotmárral már 874-ben felszenteli Pettobia (Ptuj) második templomát, s a IX. század végéig még további pannoniai templomalapításokról értesülünk. Az alapvető helyzet azonban alig változott. A katasztrófa évében, 900 nyarán Theotmár salzburgi érsek és püspökei VIII. János pápához írott levelükben elpanaszolják, hogy Pannoniában, legnagyobb provinciájukban a morvák és a magyarok támadása után alig maradt egyház, napokig lehet menni anélkül, hogy településre akadnának.

A pannoniai bajor–frank egyházi szervezet kiépülésének korlátait és visszásságait Nagy Károly rendelkezése alapozta meg. A király 796 után megengedte a püspököknek, kolostoroknak, sőt magános egyházaknak, hogy az újonnan meghódított terület elhagyott földjeit formaságok nélkül birtokba vegyék. Az egyházak versengve élnek a lehetőséggel, elsősorban a Salzburgi érsekség, a passaui és regensburgi püspökség, a niederaltaichi apátság, de más apátságok is.


Salzburg utazó érsekei – az Ennstől kiindulva Baranyáig, onnan vissza az Alpeseken át Salzburgig – valószínűleg mindenkor saját földjükön tölthették az éjszakát. 860-ban az Oriens–Pannoniában fekvő negyvennégy(!) salzburgi birtok közt szerepelt Savaria civitas, az egyetlen nyugat-dunántúli római város, amelynek romjai közt 791-ben és 805-ben még emberek éltek, 10 elnyelt egyházi birtok templommal együtt, és két beolvasztott világi nagybirtok. Kocel birtokainak konfiskálásakor rátették kezüket az egykori Pribina-birtokok nagy részére is – ezeket a Conversio úgy tünteti fel, mintha már 847–850 előtt is a birtokában lettek volna.

Pribina, Kocel és Metód

Önálló cikk.

A morvák

869-ben Rasztiszlav az újból az Oriens prefektusi székébe helyezett Karlmann, valamint két pannoniai gróf, Kocel és Gundachar támogatásával ismét szembefordult Német Lajossal, ezúttal azonban végleg belebukott kísérletébe.

Györffy György

Új egyházi alapítások, újjászervezés

A Zala folyó mocsaras torkolatában fekvő szigeteket még a VIII. században a morvák által elűzött Pribina dux, majd fia, Kocel comes kapta meg a frankoktól hűbérbe, s itt építették ki Mosaburg várát, valamint több templomot, közte a Szent Adorjánról nevezettet.

Irodalom

Pribina és Kocel politikai értékelésében alapvető Fehér Géza tanulmánya: A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában. (Archaeologiai Értesítő 83. 1956. 29–32.) Tanulmánya a korábbi és a későbbi idők politikai és etnnikai értékelésére is mértékadó.