Koháry István

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Koháry István országbíró

1616 – Léva, 1664. július 19.
Hont vármegye főispánja, katona
Wikipédia

R. Várkonyi Ágnes

Orvosság a török áfium ellen

Tizenhat főrangú, közöttük Koháry István, Illésházy István, Petrőczy István és mások bizalmas parancsot kapnak: gyalogosokat és lovasokat fogadjanak, ”azokat sub rosa mentést conscribállya … Mivel mostanában nagy dolgot akarnak véghben vinni”[1]

A téli hadjárat

Hohenlohe jelentéseiből tudjuk, hogy a hadjárat részleteit 1663 végén Zrínyivel közösen dolgozták ki. Közvetlen céljuk, hogy Kanizsát és az egész nyugati török végvárrendszert elvágják az utánpótlástól, de a hadműveletek szervesen illeszkedtek a támadó háború stratégiájába. Magyarországon széles körű hadszervezés bontakozott ki. Újabb nádori kiáltvány tudatja: itt az ideje az oszmán hatalom elleni harcnak. Zrínyi elgondolása szerint fizetett hadakat akarnak felállítani. A főurak és egyes egyházi méltóságok egyenként 500–1200 zsoldos kiállítását vállalták magukra. Nádasdy 15 kompániát fegyverzett fel saját költségén. A parasztság minden porta után 3–3 puskás, fegyveres gyalogost köteles adni. A nemesség személy szerint egy, birtoka után pedig meghatározott létszámú lovast kell hogy kiállítson. Hogy a katonaságot rendszeresen fizethessék, megkezdik az adóbehajtást. Számítanak Joanelli nagyobb kölcsönére, és János Fülöptől is pénzbeli támogatást kérnek. Egyes vármegyék és városok adtak össze annyi pénzt, hogy Barkóczy István és Koháry István vezetésével megkezdhették a fizetett lovasság toborzását. Megszervezik a katonaság ellátását. A vármegyékben comissariátusokat állítanak, és szigorú rendeleteket hoznak a kóborlók ellen. Mivel végváriak, zászlót bontott kisnemesek, fegyveres jobbágyok csoportba verődve élősködnek a falvakon, Zrínyi kijelenti: aki vitézkedni akar, álljon be a megszabatott hadi rendbe. A „szabad legénység” helyett rendben tartott hadsereggel akart harcolni.

1664 eleje Zrínyi életének legbizakodóbb ideje. „Az imperiumbeli fejedelmek oly szűvesen fogták az mi dolgainkat – írja Csáky Istvánnak –, hogy csak az mi magyarink egy szűvel-lélekkel fogjanak a magok dolgához és restituálják az militarís disciplinát, nem veszünk el, hanem megfordul jobbra még egyszer állapotunk.”[2] A támadó hadjárat 1664 elején már kész haditerve szerint majd három területen egyszerre indítják meg a hadműveleteket. Északkeleten Rákóczi László és Barkóczy István Várad ellen, a bányavárosok környékén Koháry István Souches császári generálissal együttműködve támad.

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

A mintegy 12 ezer főnyi császári és magyar sereg július 19-én Szentbenedeknél leverte a kétszeres túlerőben levő török hadat. A kora reggeltől késő délutánig tartó kemény küzdelemben a magyar és császári csapatok nagyszerűen együttműködtek. A magyar lovasság remek felderítő harc után kitartóan küzdött, s amikor a jobbszárny vezetője, Koháry István elesett, heves ellentámadással a sáncig üldözte a janicsárokat.

Az alföldi cívisvárosok

A kecskeméti kovácsokat a budai kincstartó, Musztafa efendi s Koháry István füleki várkapitány egyaránt oltalomlevéllel védte.

Buda visszavívása

Az összesen 15 ezer főnyi magyar csapatok – Batthyány Ádám, Pálffy Károly, Esterházy János, Zrínyi Ádám, ifjabb Bercsényi Miklós, Koháry István lovasezrede, közöttük az egyszerű végvári katonából akkor már századosi rangra emelkedett Bottyán János – a később Buda alá érkező Petneházy Dávid 800 lovasával együtt, valamint a horvát és rác csapatok nagyobbrészt hátvédi szolgálatokat láttak el, de az ostromok élvonalában is szép számmal vetettek be magyar hajdúkat.

Eszmék harca

Buda civil lakosságának nagyobbik része, törökök, magyarok, zsidók, rácok, keresztények és mohamedánok, Vetsey református lelkész és Schulhoff Izsák rabbi, nagyon sok férfi, nő és gyermek rekedt az ostromlott várban. Rengeteget szenvedtek, sokan estek a fegyverek áldozatául. Az ostrom egyre inkább elvadult kegyetlenkedéssé fajult. Szeptember 2-án, noha Lotharingiai Károly herceg a roham előtt kiadta a védelmi parancsot a fogságba esett zsidók összegyűjtésére és szabadon bocsátására, a zsinagógában védelmet keresők közül a harcoló katonák összesen 72 férfit, nőt és gyereket kardélre hánytak. A fővezérek szabad rablást engedtek a katonaságnak Budán. Tisztek és közvitézek egymással versengve prédálták végig a lakóházakat, kutattak kincsek után a romok között, és gyűjtötték nagy váltságdíj reményében – válogatás nélkül – a foglyokat. Közben tűz ütött ki, s a rommá lőtt Buda több napig égett. „Az fölső város, azon szerint Mátyás király vára is éppen mind elromlott és összeégett”[3] – írja az ostrom után Pest parancsnokává kinevezett Koháry István.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Koháry István gróf – az udvari főnemesség tipikus képviselője – mint füleki kapitány, majd Pest katonai parancsnoka köznemesek egész sorát segíti a közéleti és vagyoni érvényesülésben. Sőtér Ferenc apja még patrícius polgár, 1659-ben szerzett nemeslevelet; ő maga a sószállítás egyik központjából, Gyöngyösről indul el, füleki várszolgálat után kerül megyei tisztségekbe, Pesten vesz telket és házat, és a visszafoglalt Pest vármegye első alispánja lesz.

A hegyaljai felkeléstől a karlócai békéig

Koháry István bányavidéki főkapitány, Pálffy János generális, pozsonyi főispán, Zichy István győri generális, Bercsényi Miklós főhadbiztos és Károlyi Sándor szatmári főispán csapatokat toborzott a felkelők ellen, a császári hadsereg altábornagya, Vaudemont Károly herceg vezetésével pedig három lovas-, egy gyalogezred és dán segédcsapatok vonultak a Hegyaljára, s július 17-én körülvették Tokajt.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A már nyáron elrendelt hadtoborzási rendszer szerint Koháry István alsó-magyarországi főkapitány, Batthyány Ádám dunántúli főkapitány, országbíró és horvát bán, Forgách Simon tábornok és Bottyán János ezredes vezetésével, körzetekre osztva a Sajó–Tisza vonalától nyugatra fekvő vármegyéket, általános nemesi felkelést rendeltek el, és magas zsoldpénzzel parasztezredek toborzására adtak parancsot.

Lábjegyzetek

  1. Wesselényi a főuraknak, 1664. február 18. Országos Levéltár Kamarai levéltár E 199 Wesselényi levéltár fasc. 9.
  2. Zrínyi Csáky Istvánnak, 1664. január 6. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor Budapest, 1958. 342–343.
  3. Koháry István levele öccséhez, Farkashoz, év nélkül, Ugyanott, 380.