Komnénosz Elek

A Múltunk wikiből

I. Elek, eredetileg Alexiosz Komnénosz, görögül Ἀλέξιος** Α' Κομνηνός

1048 – Konstantinápoly, 1118. augusztus 15.
a Bizánci Birodalom császára (uralkodott 1081. április 4-től haláláig)
Wikipédia
Alexius I
1091
nyár: I. (Komnénosz) Elek bizánci császár Dalmácia elfoglalásának megakadályozása végett a kunokat Magyarország megtámadására indítja. Kapolcs vezér Észak-Erdély, Bihar és a Duna-Tisza köze feldúlása után az Al-Dunánál készül foglyokkal és zsákmánnyal elvonulni; László a Pogáncs vize mellett szétveri a kun sereget.

Györffy György

A király kincstára

Ha László az uralkodása végén kibocsátott két veretével letért az „aranyalapról", ennek oka elsősorban az lehetett, hogy Komnénosz Elek (1081–1118) alatt Bizáncban a pénzrontás állandó jellegűvé vált, és a régi, teljes értékű aranynomizmák helyett hat különféle ötvözetű és értékű nomizma terjedt el.

Bár László korában a nemzetközi helyzet nem kedvezett a távolsági kereskedelemnek – a szomszédos országokban meg-megújúló harcok mellett a Magyarországon átvezető zarándokút is lehanyatlott, mióta 1076-ban a mohamedán szeldzsukok elfoglalták Palesztinát –, az utolsó törvény arról tanúskodik, hogy Komnénosz Elek császár uralmának megerősödésével és a bizantius bevezetésével egy időben olyan távolsági kereskedelem bonyolódott, amely törvényes intézkedést kívánt.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

1089-ben II. Orbán tűzte az uniót az amalfi zsinat napirendjére, de ez akkor Komnénosz Elekben nem talált megfelelő visszhangra.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

A következő évben Cselgü besenyői átkeltek az Al-Dunán, és egyesülve a Bulgáriában lakó besenyőkkel a philippopoliszi (plovdivi) manicheus (bogumil) főúr, Traulosz hívására megütköztek a bizánci sereggel, de egy kisebb összecsapás után visszavonultak. Végül, 1087 elején maga Cselgü kelt át az Al-Dunán hatalmas besenyő–úz sereggel, és vele ment Salamon egy kisebb magyar csapat élén. Konstantinápoly ellen vonultak, és már túljutottak Drinápolyon (Edirnén), amikor Komnénosz Elek vezérei megtámadták őket. Cselgü elesett, a besenyő sereg menekült az Al-Duna felé, Salamon és magyarjai azonban – nem bírván a nomád lovak iramát – lemaradtak, és egy elhagyott várromban húzták meg magukat. A bizánciak a nyomukba értek, és körülfogták őket. Salamon nem adta meg magát, hanem mint aki mindent elvesztett, és az élettől nincs többé mit remélnie, fegyverrel a kezében esett el.

Utóbb azt beszélték, hogy meg sem halt. A nép hol itt, hol ott vélte felismerni vezeklő csuhás barát képében, az isztriai Pólában egy méhészkedő és gyógyfüveket gyűjtő remetéről azt beszélték, hogy az maga Salamon volt, s ott eltemetett hamvait szentként tisztelték. A görög császárlány, Anna Komnéne azonban történetében Salamon haláláról tudat; és értesült erről felesége, Judit is, mert a következő évben mint negyvennégy éves özvegyasszony férjhez ment Ulászló Hermann lengyel fejedelemhez.


Adott pillanatban III. Viktor pápa Montecassinóba húzódva tehetetlen volt, ugyanakkor Falieri Vitális doge, aki 1085-ben mentette meg hajóhadával a bizánci uralmat az Adria alsó részén a normannokkal szemben, Komnénosz Elek császártól megkapta a „Dalmácia és Horvátország fejedelme” címet. Küszöbön állt Velence hódító hadjáratának megindítása.


1090-ben Komnénosz Elek hosszan tartó háborúba keveredett az Észak-Bulgária területén lakó besenyőkkel, akik a görög manicheusok támogatását élvezték. Az eredetileg a besenyők hívására érkezett kunok átálltak a császár oldalára, és több sikeres együttműködés után 1091. április 29-én a levunioni csatában közös erővel megsemmisítették a besenyőket. Ekkortájt érkezett a hír a császárhoz László horvátországi akciójáról. Komnénosz Elek átengedte az egész besenyő zsákmányt a kunoknak, azzal, hogy vonuljanak el és támadják meg Magyarországot.


László a további hadműveleteket leállította, és tétlenül nézte, hogy a velencei gályák árnyékában Dalmáciában helyreállt a görög közigazgatás, és a városok újból a nagy Elek császár uralkodása szerint datálnak. Így alakult ki az a sajátos helyzet, amit a „szlavóniai” tengerparton végigmenő francia keresztesek hat év múlva találtak, hogy a tengerpart mint egy gazdátlan, semleges zóna húzódott a görög császárt uraló Dalmácia és az Álmos királyt uraló horvát hegyvidék között.

Kálmán király és Álmos herceg

A meggondolatlan háborút Kálmán még kevésbé kívánta, mint a császár, hiszen ez a háború veszélyeztette volna a Magyarországról Rómába vezető utat, a reformpápaság jóindulatát, és azt eredményezhette volna, hogy Komnénosz Elek újból ráuszítja a kunokat Magyarországra. Igaz ugyan, hogy a kunok 1095-ben egy bizánci trónkövetelő hívására betörtek a birodalomba, és miután vlach kalauzok vezetésével átkeltek a Balkán hegység hágóin, vereséget szenvedtek Elek császár hadaitól, de a császárnak mindig megvolt a lehetősége, hogy egy kun törzsfőnököt ajándékokkal támadásra késztessen.

A keresztes hadjárat

Komnénosz Elek császár 1089-ben II. Orbán pápához küldte segélykérő követeit, akik a piacenzai zsinaton adták elő a latin kereszténységhez intézett kérelmüket, elsősorban zsoldossereg küldését, és kilátásba helyezték a Szent Sír visszafoglalását a meghasonlott pogányoktól.

Kálmán külpolitikája

  • Ebben a helyzetben kapóra jött, hogy Komnénosz Elek császár 1103 táján követeket küldött Kálmánhoz, és megkérte fia, János számára Szent László leánya, Piroska kezét. A kivételes szépségű leányt, akinek mozaikképe a Hagia Sophia-templom (az Aja Szófia-mecset) falát máig díszíti, 1104-ben vitte az Eumathiosz Philokalész tábornagy vezette küldöttség Bizáncba. A házassági szövetséggel Bizánc szabad kezet adott Kálmánnak a Dalmáciában való előnyomulásra. Ez egyben figyelmeztetés volt Velence számára. A doge flottája ugyanis 1100-ban bekapcsolódott a keresztes hadjáratokba, és mind jobban keresztezte a császár érdekeit, kikötőket foglalt magának keleten, sőt Myra görög város ereklyekincseit ki is rabolta.
  • Kálmánnak a normannok elleni hadba lépése akkor következett be, amikor Guiscard Róbert fia, Boemund, Otranto hercege hazajött a Szentföldről, ahol egy önálló antiochiai fejedelemség érdekben sikertelenül harcolt Bizánc és a törökök ellen, s 1107-ben megtámadta a bizánci birodalmat a mai Albánia területén. 1108-ban Kálmán csapatait velencei gályák szállították Apuliába, ahol elfoglalták és három hónapig megszállva tartották Brindisit és Monopolit. A hátbatámadás Boemundot békére kényszerítette; az Elek császár és Boemund közötti békeokmányon Kálmán megbízottai, Pér ispán és Simon pécsi püspök is szerepelnek.

Kristó Gyula

II. István

A velencei flotta már 1115 augusztusában visszafoglalta Magyarországtól Dalmácia egy részét, s a következő évben a doge a területi restauráció teljessé tétele érdekében újabb hadjáratra készült Dalmáciában. Ennek előkészítését szolgálta, hogy mind V. Henrik német-római császár támogatását, mind I. (Komnénosz) Elek bizánci császár jóváhagyását elnyerte.