Konrád német király

A Múltunk wikiből

Frank Konrád vagy I. Konrád

881. – 918. december 23.
frank herceg (906-tól) és keleti frank király (911–918)
Wikipédia
Konrad1 iniciala.jpg
912
Kalandozó sereg az új német király, I. Konrád hazáját, Frankföldet és Türingiát pusztítja.
913
Kalandozó sereg Dél-Németországon át Észak-Burgundiát pusztítja; a zsákmánnyal hazatérőket az Inn folyónál a bajor és sváb seregek szétverik.
914
A sváb és bajor hercegek I. Konrád ellen fordulnak; Arnulf bajor herceg a német király serege elől családjával Magyarországra menekül.
915
Kalandozó sereg Svábföldről kiindulva Türingiát, valamint Szászországot dúlja, és Brémáig hatol el.
916
Arnulf bajor herceg Magyarországról sereggel Regensburgba nyomul, de Konrád király seregétől űzve visszahátrál Magyarországra.
917
Arnulf bajor herceg visszafoglalja regensburgi székhelyét, és ettől kezdve a magyarokkal szövetségben uralkodik.
917-918
Magyar kalandozás Svábföldön és a Rajnán túl.
918
január 21. A kalandozók elpusztítják Bázelt.

Györffy György

Tizennégy éves német–magyar háborúság

910 tavaszán Gyermek Lajos király több hercegség erejét próbálta egyesíteni, de a magyarok Bajorországon átvonulva először június 12-én Augsburg mellett a király seregét verték szét, majd tíz nap múlva Neuchingnál a frank-bajor sereggel ütköztek meg, ahol Gebhard herceg is életét vesztette, s bár ekkor a bajorok részleges győzelmet arattak, a magyarok minden zsákmányt hazavittek. 911-ben Bajorországon zavartalanul átvonulva, újból Sváb- és Frankföldre nyomultak, majd – első ízben – átlépték a Rajnát Alsó-Lotaringiánál, és Kelet-Franciaország után a svájci Aargaut pusztítva tértek haza.

Ez évben a tehetetlen Gyermek Lajos meghalt, és a Forcheimben összeült birodalmi gyűlés Konrád frank herceget választotta királlyá. Konrád azonban minden igyekezete ellenére sem tudott a helyzeten urrá lenni. 912-ben a magyarok rögtön az új király hazáját, Frankföldet és Türingiát pusztították. Mivel pedig Lotaringia urai ragaszkodtak a Karoling uralkodóhoz, elszakadtak a keleti frank német királyságtól, és a nyugati frank Franciaországhoz csatlakoztak; 913-ban Konrád Lotaringia ellen vonult. Az ez évi magyar támadás Bajoroszágot, Svábországot és a Rajnán túl Észak-Burgundiát sújtotta. A zsákmánnyal visszatérő magyar sereg komoly vereséget szenvedett; az Inn révjénél Arnulf bajor herceg, valamint Erchanger és Bertold sváb főúr útjukat állta, és szétverte seregüket.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

Egy új szerződés a magyarokkal pedig nem csupán békét ígért, hanem katonai segítséget is, amire Arnulfnak mind nagyobb szüksége lett. Arnulfnak és anyai nagybátyjának, a sváb hercegségre pályázó Erchangernek és Bertoldnak ugyanis 913-tól ellenségesre fordult a viszonya Konrád német királlyal. Erchanger 914-ben börtönbe vetette az ellene forduló konstanzi püspököt, mire a király haddal támadt rá és száműzte. Erre Arnulf a német választóhercegekkel összeesküvést tervezett Konrád ellen, amit Konrád megtudva sereggel vonult Arnulf ellen. A bajor herceg ebben a helyzetben feleségével, családjával és kiséretével új szövetségeséhez, a magyar fejedelemhez menekült; útját bizonyára a Regensburgban túszként időző magyar főemberek készítették elő.

Részben a 913. évi vereséggel, részben Arnulf Magyarországra érkezésével függhet össze, hogy 914 volt az első év, amikor a magyarok sehol sem támadták Németországot. A következő évtől kezdve a támadások Bajorországot megkímélték, és az Arnulffal szemben álló hercegségeket sújtották. 915-ben Svábföld dúlása után a frankföldi Fulda monostorát ostromolták meg, majd Türingiát és Szászországot dúlták; sőt egyik kalandozó csapatuk „Fália” területén Eresburgig, s egy másik Brémáig kalandozott. Ezzel egyidejűleg a szövetséges csehek és elbai szlávok Szászország végeit, a dánok pedig Holsteint pusztították. A következő évben maga Arnulf jelent meg csapatokkal Bajorországban; Salzburgból nyomult elő Regensburgba, de Konrád király serege elől visszahátrált Magyarországra. Konrád király saját öccsét, Eberhardot tette meg bajor hercegnek, és a szeptemberi hohenaltheimi zsinaton proskribálás terhe mellett megidéztette a regensburgi zsinatra Arnulfot és nagybátyjait, Erchangert és Bertoldot. A két sváb főurat, aki megjelent, a király elfogatta és 917 elején kivégeztette. Húsvétkor Arnulf már előnyomult Magyarországról, és elkergette Regensburgból riválisát, Eberhardot. Bizonyára egy Arnulfot támogató magyar lovashad nyomult tovább nyugatra. A Rajnán átkelve, Elzászba és Lotaringiába törtek be, ahol több kolostort – Moyenmoutier, St. Dié, Remiremont – feldúltak, és 918. január 21-én Baselt kiostromolva porig égették. Ezzel egyidejűleg egy másik magyar sereg Szászországban, Corvey és Bréma körül dúlt. Miután Arnulf 918-ban megverte az ellene felvonuló Konrádot, és a király a csatában szerzett sebébe belehalt, Arnulf újra Bajorország ura lett.