Kosáry Domokos

A Múltunk wikiből
Selmecbánya, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.
történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Wikipédia
Kosáry Domokos 2005 decemberében

Ember Győző

Előszó

Az első rész túlnyomóan R. Várkonyi Ágnes, a második Ember Győző, a harmadik H. Balázs Éva munkája, de az agrártörténeti fejezeteket Wellmann Imre, a bányászat- és ipartörténeti fejezeteket Heckenast Gusztáv írta mindhárom részben, a második és harmadik rész művelődéstörténetét Kosáry Domokos, a második rész társadalomtörténetét Vörös Károly, s ugyanő írta meg a harmadik részben az úrbérrendezést.

H. Balázs Éva

1765 a mérlegen

A laza, lényeges megállapításokat óvatosan kerülő megfogalmazások után ezért támadt legutóbb erős visszhangja Kosáry Domokos markáns, még sokszor idézendő állásfoglalásának. Ő Bécs és főként II. József politika-, eszme- és művelődéstörténeti szerepét igen kedvezően értékelte, de meggyőződésünk, hogy a kutatásnak ez után fokozott figyelmet kell majd fordítania a magyar progresszió táborára.

II. József

Nemzetközi szinten és nemzetközi visszhangot kiváltva formulázta Benda Kálmán fontos megállapításait a jozefinizmus és a jakobinizmus, Kosáry Domokos a felvilágosult abszolutizmus és a felvilágosult rendiség összefüggéseiről. Kettejük kérdésfeltevésében már benne rejlik a két koncepció különbsége. Benda a pozitív folyamat továbbélését, Kosáry az egymással feleselő, egymás nélkül meg nem lévő történeti képletek dualizmusát vizsgálja.

A jozefinizmus a mérlegen

Benda Kálmán és Kosáry Domokos a kor politikai-eszmei problémáit vizsgálva, kitűzött szempontjaik szerint nagyon pontosan differenciáltak, nem úgy néhány újabb monográfia szerzője.

Művei

A művelődés késő barokk változatai

A felvilágosodás változatai

Egyéb művei

A korszakra vonatkozó levéltári anyagról azonban a fentieken túl egy más szempontú összeállítással is rendelkezünk: Kosáry Domokos, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című nagyszabású bibliográfiája 2. kiadásának I. (Budapest, 1970) kötetével. A kötet 151–215., 239–776. lapjain lényegében a fondjegyzékekben kialakított struktúrát véve alapul, halad végig valamennyi magyarországi levéltár feudális kori anyagán, helyenként elmélyítve a képet a Levéltári leltárak sorozatból vagy személyes kutatási tapasztalatból nyert információkkal, s következetesen kiegészítve azokat az illető levéltár 1848 előtti anyagából történt levéltár-ismertetések és forráspublikációk bibliográfiai adataival is. Ezen túlmenően azonban Kosáry lényegében hasonló szerkezetben áttekintést ad a történeti Magyarország a mai államterületén kívülre került levéltárainak anyagáról és az azokból megjelent levéltári ismertetésekről és forráspublikációkról is. A számba jöhető levéltári intézmények e széles spektrumából a kötet csupán az egyházi levéltárak és a történeti magyar államterületen kívül eső levéltárak magyar vonatkozású feudális kori anyagát nem tárgyalja; ez a tervek szerint a készülő II. kötet feladata lesz. Némi (itt azonban már csak bibliográfiai szintű) tájékoztatást az ezekről szóló régebbi szakirodalomról a munka első kiadásának: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I–III. (Budapest, 1951—1958) I. kötetében (Budapest, 1951) olvashatunk (16–20).

A hazai – és magyar vonatkozásaikat illetően a főbb külföldi – könyvtárak, kézirattárak vonatkozásában Kosáry munkája 2. kiadásának hivatkozott I. kötete már csak katalógusaik bibliográfiáját adja meg (51–71.), ezzel is szilárd kiindulópontot teremtve azonban e gyűjtemények anyagainak használatához is.

Végül Kosáry e munkája 216–238. lapjain bibliográfiailag is értékelve áttekinti a feudális kor, illetve a rá vonatkozó 1848 utáni történetkutatás nagy, általános – döntően ugyancsak levéltári vagy kézirattári anyagot publikáló – forráskiadványait; ezekből korszakunk szempontjából a Magyar Történelmi Társulat 1925-ben megindult és azóta is bővülő kiadványsorozata, a Fontes Historiae Hungaricae aevi recentioris (Magyarország újabbkori történetének forrásai) bír különös jelentőséggel.

Amíg tehát a korszak levéltári és kézirattári anyagában a kutató részint a Levéltári Kiadványokban felsorolt levéltári segédletek, részint Kosáry bibliográfiája 1970. évi kiadása megfelelő fejezetei segítségével közvetlenül is tájékozódhat, addig az utóbbi munka a kézirattárak vonatkozásában már csak közvetve: a vonatkozó katalógusok, bibliográfiák immár cím szerinti bibliográfiai ismertetésével ad eligazítást. A források ismertetése a korról készült forráskiadványok ugyancsak bibliográfiai bemutatásával válik teljessé. E két rendszeres összeállítás egyúttal feleslegessé is teszi az általuk közvetve vagy közvetlenül összefoglalt levéltári forrásanyag (ideérve a könyvtári kézirattárak anyagát is) bővebb ismertetését.


Így kell megemlítenünk elsőnek ismét Kosáry Domokos már idézett Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című munkáját, amely egyrészt a 2. kiadásának I. kötetében (Budapest, 1970), annak 33–50, 72–130. lapjain hazai viszonylatban a teljesség igényével, külföldi viszonylatban a legfontosabb munkák kiemelésével az 1848-cal záruló korszak történeti és tágan értelmezett történeti vonatkozású bibliográfiáinak adja meg bibliográfiáját, valamint ugyane munka első kiadásának (Budapest, 1954) II. kötetét, mely a 309–629. lapokon az 1790 és 1825 közötti korszak történeti feldolgozásainak forrásairól és irodalmáról tájékoztat, esetenként itt is a szükséghez képest rövid tartalmi annotációval, illetve értékeléssel is.

Társadalomtudományi vonatkozásban ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémia története vonatkozó (Kosáry Domokos által írott) fejezetei