Kossuth Lajos (cikk)

A Múltunk wikiből
1832. december 17.
Kossuth Lajos megindítja az Országgyűlési Tudósításokat.

Vagyontalan felvidéki protestáns nemesi család sarjaként született Kossuth 1802-ben Monokon, ahol ügyvéd apja az idő tájt az Andrássy grófok uradalmi tisztségviselője volt. A Turóc megyei család a többi elszegényedett felvidéki nemesi famíliához hasonlóan az Alföld felé húzódott, s ott keresett megélhetést. Kossuth szűkebb pátriája Zemplén volt. Itt és Eperjesen végezte iskoláit, majd jogot tanult, hogy sorstársaihoz hasonlóan ő is ügyvédi vagy hivatali pályán helyezkedhessen el. A családi tradíciók nemcsak a nemesi hagyományt és öntudatot közvetítették feléje, hanem polgári származású anyai rokonaitól függetlenül, a felvidéki és hegyaljai, a magyar polgárosodás csíráit hordozó életforma eszményét is. A szűkös anyagi viszonyok közt élő Kossuth család – az idős szülők és a négy leánytestvér – egyetlen reménysége volt a tehetséges ifjú, aki majd holtáig büszke lehetett arra, hogy tisztes munkával tartotta el magát és családját. A fiatal ügyvéd Zemplénben hirdettette ki diplomáját. Röviddel utóbb helyi birtokos nemesek és Sátoraljaújhely városának jogügyeit intézte. Egyházi, városi és megyei tiszteletbeli megbízások emelték a kevéssé ismert és vagyontalan család rokonszenves fiának tekintélyét. A tehetséges, jó megjelenésű ügyvéd kapcsolatba került a megye nemesi társadalmával, érdeklődése magányos irodalmi próbálkozásoktól az élénkülő közélet felé fordult. Az éhség mentő intézetekről 1828-ban írott, a felszíni jelenségeket még túlértékelő értekezésében Széchenyit és Balásházyt is sokban megelőzve ismerte fel a gazdasági kérdések politikai. jelentőségét, rámutatva, hogy a földművelés fejlesztése „egyes személyek gazdagodásával nemzeti phisicus erőnket, ez pedig a politicai mérő serpenyőben hazánknak nyomósságát nevelhetné”.[1] A rendi sérelmek hangoztatásában kimerülő ellenzéki politikával már ekkor elégedetlenül „önhatalmunkban álló javításoknak béhozásán, gazdaságbeli sérelmeinknek önmagunktól függő orvoslásán” is munkálkodva akart érdemi változást elérni.[2] Franciaország fejlődését, Közép- és Dél-Itália hátramaradottságát említette a jobbágyrendszer felszámolásának, illetve érintetlenül maradásának modelljeként.

A felvilágosodás racionalista szellemiségét eperjesi tanára, Greguss Mihály ismertette meg vele. Olvasta Rousseau-t és Voltaire-t, aki „úgy előzte meg a revolutiot, mint villám a dörgést”[3] Még egészen fiatalon jórészt konzervatív szellemű munkákból kivonatot készített a nagy francia forradalom történetéből, de forgatta Volney, Gibbon, Hume történeti munkáit. További eszmei fejlődését az a Lónyay Gábor körül Zemplénben kialakuló baráti kör tette lehetővé, amelynek tagjai a liberalizmus irodalmát tanulmányozták, rendszeres önképzést folytattak.

Az 1830-as évek első felében az Országgyűlést Tudósításokat szerkesztő Kossuth, sokat tanulva az ellenzék vezető politikusaitól, nemcsak a liberális reformok megvalósításának konkrét részkérdéseit illetően mélyítette el ismereteit, hanem jutott ideje a radikális Lamennais ekkor megjelent híres könyvének – kormánykörökben sok izgalmat kiváltó – fordítására is. Börtönévei alatt (1837–1840) ismerkedett meg behatóan az európai romantikával, olvasmányai jegyzékén Schiller, Goethe, Byron, Victor Hugo, Dumas művei szerepelnek. Figyelme homlokterébe került, „feltűnt a politica oeconomia új, gyönyörű tudománya”,[4] tanulmányozta Bentham, Smith, List, Balásházy könyveit. Keze ügyében állandóan ott volt – az engedélyezett hírlapok mellett – Rotteck és Welcker sokkötetes Staatelexikonja, a korszak liberálisainak oly sokat emlegetett és forgatott kézikönyve.

Amikor a Zemplén megyei ellenzéki csoport 1831 januárjában felelősségre vonta a kormány mellé álló Vay Miklós báró követet, felszólalt Kossuth is, s első megyegyűlési felszólalása már országos visszhangot váltott ki. A gyűlésről beszámoló jelentésben Bécs ekkor találkozott későbbi nagy ellenfelének nevével. Erről a „rettenetes gyűlésről” és Kossuth fellépéséről megemlékezett a jelenlevő öreg Kazinczy is, aki szerint Kossuth csípőre tett kézzel, olyan tűzzel és „képzelhetetlen vakmerőséggel” beszélt, „mintha kezében volna a zendítés szövétneke”[5] Kossuth beszédében elvi liberális érveléssel, a fejlődés általános irányát „a társaságos élet alapjain gyökeresedett jussoknak és a liberális institucióknak” az összhangba hozásában látta.[6] Példaként idézte Angliát, ahol a többségi elv alapján választott képviselőkből formált parlament rendelkezik az ország anyagi erőforrásaival. Rámutatott a magyar ellenzéki mozgalom európai jelentőségére is : „Ezen Nemzet nélkül alig állana Austria a praedominans fő hatalmak dicsőséges polczán.”[7] Valóságismeretét az országos összeírás megyei felülvizsgálatát végző bizottság tagjaként mélyíthette el. Ő foglalta össze az adott helyzet tarthatatlanságára utalva a zempléni felülvizsgálat érdemi eredményeit. Az 1831. évi kolerajárvány és a parasztfelkelés nézeteinek tragikus igazolódása mellett a helytállás, szervezőképesség bizonyításának alkalmát adta: Sátoraljaújhelyen kolerabiztosként irányította a járvány elleni védekezést. Egyik alapítója és jegyzője volt a sátoraljaújhelyi kaszinónak, amely a többihez hasonlóan az új eszmék vitatásának színteréül szolgált.

A rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásakor, 1832 derekán, a Zemplén megyei ellenzék szervezetten lépett fel. Kossuth megegyezésük szerint a sajtószabadság ügyéhez szólt hozzá. Félreérthetetlenül hitet tett az igazságtalan társadalmi rend törvényhozási úton történő megváltoztatása mellett, nem egy osztálynak, hanem az egész nemzetnek követelt szabadságot. Érdekegyesítési programja ekkor már egyértelműen a polgári jogegyenlőség megvalósítását célozta. Kossuthék fellépése sikerrel járt: Zemplén követei a leghaladóbb utasításokkal érkezhettek Pozsonyba.

A helyi hatalmasságok, főként Mailáth Antal gróf, főispán (a későbbi kancellár), mindent elkövettek az ellenzéki csoport szétbomlasztására. Kossuth ellen rágalomhadjárat, majd rábízott vagyon gondatlan kezelése vádjával hivatalos eljárás indult. Elmarasztalni nem tudták, de késleltették, hogy Kossuth tisztázhassa magát a vádak alól. Noha ez megtörtént, megbízásokat többé nem kapott, nem exponálhatta magát a megyegyűléseken sem, hivatalos tisztségekre sem számíthatott. Nem volt más választása: el kellett hagynia Zemplén megyét. De a zempléni liberálisok támogatása lehetővé tette, hogy az országgyűlésen feladathoz juthasson. Három távollevő főrend képviseltette magát általa az országgyűlésen. „Egy különös ösztön hajt Pozsony felé, kört óhajt merész keblem magának teremteni, hogy szélesb hatással hinthesse meggyőződése magvait, s hacsak közvetve, legalább egy-két embert szerencsés lehetek nemesebb lángra gyújtani, hacsak egy-két gondolatot is vethetek a jövendő szántott barázdáiba, talán nem egészlen haszontalan megyek fel – tellyesítem polgári kötelességemet, teszek, amit tennem engedtetik – nékem úgyis magános czélom, sőt csak óhajtásom sincs magamra nézve ez életben.”[8] Minthogy néhány jobb módú barátja pedig tudósításokat küldetett magának a pozsonyi tárgyalásokról, családja támogatását is biztosította. „Név, ismeret s pártfogás nélkül jöttem Pozsonyba…” – írta Országgyűlési Tudósítások országosan ismert szerkesztőjeként vaskos kötetekké dagadt lapjainak utolsó számában.[9] Feladatának akkor, leveleiben, majd perében kifejtett álláspontja szerint a nyilvánosság biztosítását, a már megfogalmazott reformkövetelések népszerűsítését tartotta. ”A közvéleménynek felemelése, erősítése, tisztítása, s a közvéleménynek szilárd, de nyugodt hirdetése, ez az, amivel czélt érhetni. És itt az elvek s nézetek egyesítve és minden törvényszeres iparnak közös irányzata a legelső feltétel.”[10] Író lett, publicista, tollából élő értelmiségi, aki keményen dolgozott a liberális eszmék elterjesztéséért és valóra váltásáért. Wesselényi tanítványaként lépett az országos politikába, s mesteréhez később is hű maradt. Értett ahhoz, hogyan kell kihasználni a meglevő és továbbfejleszteni kívánt intézményrendszert, elsősorban a vármegyét, amelynek az országgyűlés feloszlatása után politikai mozgásterét, erőszakos lefogása után pedig szolidaritási akciók folytán is növekvő népszerűségét és kiszabadulását köszönhette. Az érdekegyesítés programjának megfelelően népképviseleti irányban továbbfejlesztendőnek, s ezért a pozícióőrzés mellett a továbblépés alkotmányos zálogaként becsülte helyhatósági rendszerünket. Az 1832–1836. évi országgyűlés idején írott, A magyar főrendek 1833-ban című, kéziratban maradt munkájából tudjuk, hogy politikai követeléseiben, eszméiben már ekkor messze túlhaladt a liberális mozgalom derékhadán. E művében a teljes jogegyenlőség, a nemzetiségekre is kiterjesztett érdekegyesítési koncepció, sőt – sok évvel nyilvános felvetése előtt és eddigi tudomás szerint elsőként – a kötelező örökváltság gondolatát fogalmazta meg. A liberális mozgalom ennél messzebb menő követelésekkel – elvi korlátai miatt – nem léphetett fel, megvalósításukra pedig 1848-ig nem kerülhetett sor. Kossuth az évek során, liberális kortársai zöméhez hasonlóan, a kudarcok ellenére megújuló optimizmussal hitt a „korszellem” (a fejlődés kényszerítő hatásának) diadalában.

Lábjegyzetek

  1. Ugyanott 176-
  2. Ugyanott 178.
  3. Ugyanott 184.
  4. Régi Okiratok és Levelek Tára 1906. 7–8. 107.
  5. Kazinczy Ferenc levelei. Közzéteszi: Váczy János. XXI. Budapest, 1911. 457.
  6. Kossuth Lajos összes munkái. VI. Budapest, 1966, 216.
  7. Ugyanott 217.
  8. Ugyanott 344.
  9. Kossuth, Országgyűlési Tudósítások. V. Budapest, 1961. 686.
  10. Kossuth összes munkái. VI. Budapest, 1966. 542.

Irodalom

Kossuth peréről és Kossuthról: Pompéry Aurél, Kossuth Lajos 1837–39-iki hűtlenségi perének története, kapcsolatban Wesselényi Miklós báró hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével (Budapest, 1913); Kosáry Domokos, Kossuth Lajos a reformkorban (Budapest, 1946); Barta 1966; Szabad György, Kossuth az Egyesült Államok politikai berendezkedéséről (Századok, 1975, 3–4); Szabad György, Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében (Budapest, 1977).


Az abszolutizmus ellentámadása
A Törvényhatósági Tudósítások Tartalomjegyzék Kossuth pere