Kurszán fejedelem

A Múltunk wikiből

Kuszán vagy Kuszál vagy Kond vagy Künd

fejedelem (?–904)
Árpád mellett a honfoglaló magyarok egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott Pannónia meghódításában is
894
tavasz: Árpád és Kurszán magyar fejedelmek Bölcs Leó bizánci császárral szövetségben Levente herceget, a kabarok urát küldik Etelközből Bulgáriába kalandozni.
A magyar fejedelmek szövetséget kötnek Szvatopluk morva fejedelemmel (fehér ló mondája), és megtámadják Pannoniát.
ősz: Szvatopluk Morvaországban meghal; a magyar-kabar sereg visszavonul a Felső-Tisza vidékére.
895
tavasz: Árpád a magyar sereg élén Vereckén át benyomul az Alföldre, és kiűzi a bolgárokat.
nyár: Árpád seregének távollétében a besenyők és bolgárok egyidejű támadással kiűzik a hét magyar törzset Etelközből. A menekülők Erdélybe nyomulnak, ahol Álmost megölik. Bolgár magyar háború a Maros és az Al-Duna vidékén.
895-900
Magyarország a Keleti-Kárpátoktól a Nagyalföldön át a Dunáig terjed; itt keresi fel Gábriel klerikus, bizánci követ a magyar vezéreket azzal a kívánsággal, hogy űzzék ki a besenyőket Etelközből, és költözzenek oda vissza, amit a magyarok elutasítanak.
896
Arnulfot Rómában keleti frank császárrá koronázzák, Zalavárt és Pannoniát Braszlav bízza.
899
tavasz: Arnulf keleti frank császár a magyar fejedelmeket felkéri egy itáliai hadjáratra I. Berengár király ellen.
szeptember 25. A Brenta melletti csatában a magyarok szétverik I. Berengár seregét.
december 8. Arnulf császár meghal.
899 nyarától 900 nyaráig
Kalandozás Lombardiában.
900
július 29. A magyarok megközelítik Velencét a Lidón át.
nyár Az Itáliából hazatérő és az Alföldről előnyomuló magyarok megszállják Pannoniát, és megütköznek a Pannoniát megszállni akaró morvákkal, majd elfoglalják Morvaország Nyitra vidéki hódítmányait. Magyar követek a keleti frank udvarban Pannonia birtokában békét akarnak kötni, de elutasítják őket.
ősz A Duna déli és északi partján haladva két magyar sereg támadja meg Bajorországot; részben győzve, részben megverve visszavonulnak. A magyarok birtokba veszik az egész Kárpát-medencét. A bajorok felépítik az Enns partján a magyarok ellen Ennsburgot.
901
tavasz Magyar kalandozás és vereség Dél-Karintiában; visszatérés Itálián át.
902
ősz A magyar kettős fejedelemség hadai megdöntik a Nagymorva Fejedelemséget.
903
nyár Magyar kalandozás Bajorországban.
904
Kurszán főfejedelem és a bajor küldöttek találkozója a bajor-magyar határvidéken; Kurszánt a lakomán orvul megölik.

Bartha Antal

Az ősmagyarok Levediában és Etelközben

Nikétasz bizánci hajóparancsnok a 894. évi bizánci–bolgár viszály idején az Al-Dunánál tárgyalt a magyarok fejeivel, Árpáddal és Kurszánnal, és kötött velük bolgárellenes szövetséget. Ugyanennek az eseménynek a kapcsán Bölcs Leó császár Taktika című műve és Bíborbanszületett Konstantin is az Al-Duna vidékén emlegeti a bolgárok ellen hadba vonuló magyarokat, akiket a császári haderő szállított át a Dunán.

Az etelközi magyarok politikai berendezkedése

A két fejedelem nem bizonyíték arra nézve, hogy a magyar politikai szervezet a kazárnak tükörképe volt. A kendéhez fűződő szakrális vonatkozások sem bizonyítják, hogy a kazár kagánhoz hasonlóan szakrális főfejedelem volt. Ebben a korban szinte minden méltósághoz társultak természetfeletti képzetek. Az uralkodó és a hadvezér fejedelmek funkcióinak szétválása igen elterjedt volt, a két fejedelem tehát nem feltétlen bizonyítéka a kazár típusú kettős fejedelemségnek. Az etelközi magyaroknak több fejedelmük is volt, 885-ben Árpád és Kuszán nevű fejedelmüket említik a bizánciak. A fejedelem beiktatásakor alkalmazott pajzsraemelés szertartását Konstantin császár kazár törvénynek és szokásnak mondja, holott inkább bizánci vagy éppen iráni szertartáskénti jellemzése lett volna találóbb. A kazár kezdetleges állam, miként általában a törökös berendezkedés, befolyásolta a magyarok még ugor kori szervezetének fejlődését.

Györffy György

A honfoglalást bevezető harcok: legenda és valóság

A görög–bolgár ellentét egy Bulgáriát sértő kereskedelmi korlátozás miatt robbant ki. Simeon trónra lépését követően két görög kereskedőnek, aki a bizánci udvarban túlzott befolyást élvezett, sikerült elérnie, hogy Leó császár kitiltotta a bolgár kereskedőket Bizáncból, Szalonikire korlátozta működésük színterét, és magas vámmal sújtotta őket. Simeon cár az eredménytelen tiltakozás után hadat indított a császár ellen, és Macedóniában megverte az ellene vonuló bizánci sereget. A császár erre magyar segítséget kért a bolgárok ellen. Elküldte Nikétász Szklérosz patríciust az Al-Dunához, hogy tárgyaljon a magyar fejedelmekkel. Az ajándékokkal megrakott főrangú követ találkozott Árpáddal és Kurszánnal, és rávette őket, hogy küldjenek sereget Simeon ellen. Miután a gyula címet viselő hadúr és a kendének titulált kisebb hatalmú főkirály hozzájárult, a császár hajóhadat küldött Euszthatiosz tengernagy vezetésével, hogy szállítsa át a magyar sereget a Dunán. A sereg vezetését Árpád fiára, Leventére, a kabarok vezérére bízták, ami azt mutatja, hogy ebben a kalandozásszerű akcióban csupán a katonai segédnépek vettek részt. Miközben Niképhorosz Phókász görög hadvezér délről támadta Bolgárországot, Levente serege sikeresen partra szállt északon, több ütközetben megverte a bolgárokat, úgy, hogy maga Simeon cár is alig tudott Drisztra (Szilisztra) várában menedéket találni. A kalandozó sereg Preszláv és Madara körül sok foglyot zsákmányolva indult haza. Az Al-Dunánál várakozó görög hajók útján olyan üzenetet küldtek Leó császárnak, hogy váltsa ki a bolgár foglyokat. A császár erre a fővárosból megbízottakat küldött Etelközbe, és teljesítette kérésüket.

Ezt a hadjáratot, amelyet bizánci források a 891. évi napfogyatkozás és István pátriárka halála (893) után beszélnek el, 894-re kell tennünk, mert utána, de még a 895. évi besenyő támadást megelőzően, Leó császár és Simeon cár olyan intézkedéseket tettek, amelyek hosszabb tengeri utakat igényeltek.

894-ben, amikor a morvaellenes frank–bolgár összefogással szemben egy bolgárellenes bizánci–magyar szövetség jött létre, Szvatopluk csak a természetes szövetségesül kínálkozó magyarokhoz fordulhatott segítségért, hogy kitörjön abból a kereskedelmi zárlatból, amelyet Arnulf Németországtól Bulgáriáig vont vele szemben. A morva fejedelem valószínűleg még 894 tavaszán elküldte követeit Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe, és támadják meg ellenfeleit, első helyen Pannoniát. Bizonyára ennek a szövetségnek az emléke maradt meg a fehér ló mondában. Bővebb krónikáink szerint Marót (=Morva) fejedelem fia, Szvatopluk szerződést kötött Álmos fia Árpáddal és a követként feltüntetett Kündü fia „Kusiddal”. A monda szerint Árpád nevében Kusid fehér lovat, nyerget és féket adott Szvatopluk fejedelemnek, és egy csomó füvet, egy korsó vizet és egy marék földet vett el tőle. Ez az utóbb országvételnek magyarázott eljárás valójában egy nomád szerződéskötési rítus volt.

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

  • Rejtély, hogy mi lett a sorsa Levédnek, de tény az, hogy 894 augusztusa táján, amikor Bölcs Leó császár követeket küldött a magyarokhoz, hogy támadják meg a bolgárokat, a magyarok élén már két fejedelem állt: Árpád, a legfőbb hadúr, és fejedelemtársa, Kurszán, a „Kündü fia”. Az a körülmény, hogy a görög hajók a Duna deltájánál keresték fel a magyar fejedelmeket, valóban amellett szól, hogy a Dnyepertől keletre levő terület már nem volt a kezükön.
  • Az Erdélybe menekültek között kellett legyen a magyarok kendéje, névleges főkirálya, Kurszán. Az ő szerepét az Árpád-házi dinasztikus hagyomány igyekezett elhomályosítani. Ezért degradálódott Kündü (téves olvasással: Kond) a hét vezér egyikévé, sőt az anonymusi "Kündü fia Kurszán" vezér a fehér ló mondájában már romlott "Künd" fia Kusid néven úgy jelenik meg, mint Árpád Szvatoplukhoz küldött követe.

Pannonia és Morvaország elfoglalása

  • Ebben a helyzetben, 899. december 8-án következett be Arnulf császár halála, gátszakadást idézve elő a birodalom határán. A kutyára esküdött szövetség a szerződő fél halálával megszűnt, viszont a magyaroknak az adott időpontban szabad átjárásuk volt Pannonián át. Árpádnak és Kurszánnak elég volt az itáliai sereg hazatérését bevárni, és a hazavonulást a támadó morvákkal szemben további csapatokkal fedezni. 900 nyarán a Braszlav területén hazatérő és Pannoniába átkelő magyarok kisebb harcokkal kezükre kerítették egész Pannoniát.
  • Árpád és Kurszán 900 nyarán követeket küldött az új frank uralkodóhoz, Gyermek Lajos királyhoz békeajánlattal. A magyar vezérek nyilvánvalóan Pannonia és a morva végek elfoglalásának elismerését kívánták. Minthogy a frank udvar nem volt hajlandó Nagy Károly hódítmányáról lemondani az „új avarok” javára, és a követeket kémeknek bélyegezve visszautasította, ősz folyamán a Kisalföldről két magyar sereg nyomult Bajorország ellen; a nagyobbik a Duna bal partján, a kisebbik a jobb parton.

Milyen módon történt a föld elosztása?

A X. század elején élt vezérek szálláshelyét meglehetősen pontosan ismerjük a nevüket őrző helynevekből, s ebből kiderül, hogy a fejedelmek, Árpád és Kurszán, s olyan fővezérek, mint Tétény és Kál harka szállásokkal rendelkeztek a Dunántúlon.

Történetíróink általában elfogadták a magyar krónikák előadását, mely szerint a hét vezér – Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Künd, Lél, Vérbulcsú – az ország különböző vidékein ütötte fel táborát. Erről a vezérnévsorról azonban kiderült, hogy a krónikaíró állította össze a történeti mondák X. századi főszereplőiből. Így került bele például tévesen a 955-ben kivégzett Vérbulcsú és Lél neve a honfoglaló vezérek névsorába. Mivel ennek a vezérnévsornak az összeállítója a kabarok szállásterületével egyáltalán nem számolt, az általa adott összképből nem indulhatunk ki.

A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma). Szálláshelyüket általában ott jelöli meg, ahol a vezérektől eredő úri nemzetségek a 12. században birtokoltak, e nemzetségi szállásterületek pedig sohasem egy országrészre kiterjedő törzsterülettel, hanem többnyire egy-egy vármegye területével esnek egybe. Anonymus „hét vezérének” szálláshelyei már távolról sem mutatnak hét különböző vidéken fekvő törzsi központra. Árpád szálláshelyét a Csepel-szigeten, Előd fia Szabolcsét Fejér megyében, Kündü fia Kurszánét meg Pest-Pilis megyében jelöli meg, tehát egymáshoz igen közel.

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

Önálló cikk.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A Duna partvidéke Budapest körül és a jobb part Buda felett „Kündü fia” Kurszánnak jutott osztályrészül. Hogy Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után ki következett a fejedelmi partvonalon, arra nézve csak feltevéseket kockáztathatunk meg.


Rejtélyes kérdés, hogy a krónikák miért a Nyír-vidékén jelölik ki Künd fiai, Kusid és Koppány (Cupa, Cupian) szállásait. Mint fentebb említettük, Künd fia, Kusid a fehér ló mondából került a vezérnévsorba, ahol mint Árpád követe Kündü fia Kurszánt jeleníti meg degradált szerepben. Anonymus feltehetően azért helyezte szálláshelyüket Szatmárba, mert itt lakott a Cupianhoz hasonló nevű Kaplony nemzetség, de meglehet, hogy volt olyan hagyomány, amely szerint Kündü fia Kurszán első szállásterülete a Szamos melléke volt. Kusid, illetve Kurszán neve e vidéken helynévben nem található, hacsak fel nem tesszük, hogy az eredetibb Kuszán név mellett valamelyik Magyarországon beszélt magyar, kabar (bolgár, alán) vagy szláv dialektusban élt az a Kusál névváltozat, amellyel a német krónikák nevezik. Ez esetben ugyanis a dési sóbánya melletti Kosály és a Krasznába ömlő Kusaly-patak egy hasonló nevű faluval a Szamos-torkolatnál fekvő Udvarhelyhez tartozó nyári szállások lehetnének.


Az áttekintést összegezve meg kell állapítanunk, hogy az Árpád-ház tagjain és szállásterületeiken kívül tudásunk nagyon hézagos. Árpád nemzedékébe tartozó vezér neve alig ismert (Kurszán, Ónd), inkább a következő generáció vezéralakjainak nevét tartotta fenn a hagyomány, mely azonban csak részben egyezik a hét vezér 942-ben feljegyzett, részben megfejtetlen névsorával.

Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Felső-Dunamellék Szamosvidék
I. nemzedék Kurszán Kurszán?

A biztosan ismert három honfoglaló vezér, Árpád, Kurszán és Ónd első ideiglenes szálláshelye a Kárpát-medence északkeleti hegyeinek előterében többé-kevésbé kitapintható. A kabar segédhadakkal elsőként beköltözött Árpádé Biharban, a Fekete-Körös–Gyepes mellett, melynek derekánál Árpád, felső völgyében pedig a szakrális kovácsmesterségre mutató Tárkány–Kovácsi helynévpár található. Ónd első szállásai a Bodrog mentén feküdtek, Kurszánéi pedig esetleg a Maros vízvidékén; feltehető, hogy Kurszán egy erdélyi sóbánya közelében tartotta nyári szállását.


A középső Duna-melléket, ahol Árpád és utódai megtelepedtek, kutatóink a Megyer törzs lakóterületének mondták, azt vélve, hogy Árpád törzse a névadó törzs volt. Ez a feltevés azonban ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a pécsi Árpád körül három, a Sió és a Vajas mellett egy–egy Megyer nevű falut találunk, de Budapest körül is akad négy. Minthogy a Duna két partján, Baranyától Pest környékéig a Tarján törzsnév hiányzik, és ez a török tarkan méltóságnévből ered, amely a Türk és a Kazár Birodalomban – a feltehető eredetibb kovács jelentése mellett – a főparancsnok címe volt, valószínű, hogy az alapnépesség Tarján törzsbeli volt. Ez a megállapítás Pest környékére is érvényes, ahol Kurszán szállott meg. E tájon a Gyarmat törzsnév is hiányzik, a csonka Gyarmat törzshöz azonban kevésbé kapcsolhatjuk Kurszánt.]]

Gazdasági és társadalmi indítékok

A segítségül hívás, magyarán mondva felbérlés, a kor szokott diplomáciai formaságai szerint történt. A császár, király vagy fejedelem elküldte valamely bizalmasát követségbe a magyarok fejedelmeihez, gazdag ajándékokkal és még csábítóbb igéretekkel. Kurszán, Árpád, majd utódai fontolóra vették az ajánlatot, és vagy elvetették, mint Gábriel bizánci küldött esetében tették, aki a besenyők megtámadását kérte, vagy elfogadták, és a szövetséget nomád rítus szerint is megerősítették. Az akció sikeres lebonyolításához a szükséges segítséget is megkövetelték – szabad átvonulást, kalauzolást, a révek használatát, mint például Bajorországban –, valamint túszokat adtak és vettek biztosítékul.

Tizennégy éves német–magyar háborúság

A másik „diplomáciai” esemény a németek által Kuszálnak mondott Kurszán fejedelem meggyilkolása volt.

Pannonia elfoglalása és a magyar követség visszautasítása (900) óta az évenként megismétlődő csaták több vereséget hoztak Bajorországnak, mint amennyi sikert az ellentámadásokkal elkönyvelhettek. E helyzetben fogant meg a gondolat; hátha a magyarok főfejedelmének megölése olyan fejetlenséget és széthullást eredményez, mint Attila vagy éppen a közelmúltban Szvatopluk halála. A bajorok 904-ben barátságot színlelve – a nyilván az Arnulffal kötött szövetség szellemében és a magyar hódításokat elismerő béke igéretével – a Bécsi-medencébe, nyári szálláshelye közelébe hívták találkozóra a fejedelmet. Kurszán gyanútlanul tőrbe ment; a lakomán a bajor vendéglátók megölték a fejedelmet és közvetlen kiséretét.

A merénylet kétségtelenül okozott belső zavarokat és meghasonlást, végső kihatásában azonban visszafelé sült el. Egyrészt Kurszán halálával Árpád hadvezéri hatalma megnövekedett, és az a németek szempontjából döntő nyugati országrészen éreztette hatását, másrészt a kalandozó harcosokat oly mértékben elvadította a németekkel szemben, ami mérhetetlen áldozatokat követelt.


Csak a gondos felkészüléssel magyarázható, hogy amikor a bajorok három évvel Kurszán megölése után egy Nagy Károly-i méretű hadjárattal akarták elsöpörni az új avarokat, olyan katasztrofális vereséget szenvedtek, ami eldöntötte Pannonia sorsát.

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

Árpád, Kurszán és Szabolcs téli szállásait egy-egy romos antik nagyváros mellett tartotta, amelyet a szolgáló népek barbár berendezkedésének mintájára bizonyára kézművesekkel töltött meg.

Az erőviszonyok átrendeződése

Taksony, számolva egy nyugati betörés lehetőségével, mindenekelőtt védekezésre rendezkedett be. Ennek szemléletes megnyilatkozása, hogy a Duna-jobbparti fejedelmi partvonalat, amelyet Árpád és Kurszán még a besenyő veszély miatt választott, feladta, és fejedelmi szállásváltó útját a Duna bal partján választotta meg.

Uralkodó osztály

Az uralkodó osztály végső fokon ugyanolyan heterogén eredetű volt, mint a dinasztia, azzal a különbséggel, hogy idegen elemekkel való feltöltődése nem állandóan és egyforma mértékben ható folyamat volt, hanem a csekély állandó cserélődése mellett egy-egy történelmi sorsforduló hullámszerűen dobott be új elemeket, amelyek néhány generáció alatt részeseivé válván az uralkodó osztály nyelv-, rítus-, illetve hagyományközösségének, ugyanolyan tartóoszlopaivá váltak az Árpád-ház trónjának, mint azok, akiknek elei a vérszerződéskor Árpádot egyeduralkodóvá választották. Ilyen hullámszerű feltöltődéssel vegyültek el hajdanában az iráni, onogur, türk-kazár, majd szláv elemek a félnomád társadalom vezető rétegében, és ilyenformán nyomult Géza és István korában az alakuló új uralkodó osztályba – főként a sváb és bajor lovagsággal, kisebb részben a latin rítusú papsággal – jelentős nyugati elem; Magyarországon földbirtokot nyert leszármazottaik ugyanúgy besorolódtak a de genere kifejezéssel jelölt úri nemzetségek közé, mint Kurszán, Ónd és Zsombor leszármazottai.

Irodalom

A kék-kendekre lásd Pais Dezső (KCsA I. 270–276), összeállítását kiegészítette Györffy György, Budapest Régiségei 16. 1955. 23. kk.; Györffy, Tanulmányok a magyar állam eredetéről 151. kk.; Györffy, Budapest Története 156. kk.; Kurszán várára lásd ugyanott és az eddigi irodalmat: Budapest műemlékei II. 405–408. Az Árpád-fiak és a vezérek szállásrendjére lásd Archeológiai Értesítő 97. 1970. 191–242. A gyula és harka névre lásd Gyóni, A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei 43, 66; Moravcsik, Byzantinoturcica II. 115, 155. A konsztantinoszi karchas és az anonymusi Horca nevek összetartozására lásd például Pais Dezső, KCsA II. 357–365; SRH I. 68. Az ismeretlen eredetű magyar harka méltóságnév szláv tolmács közvetítésével nyerte görög karchas alakját; arab forrásban =942) kicsinyített harkadi alakban jelentkezik: lásd Györffy György, Magyar Nyelv 77. 1981. 512.