Lánczy Leó

A Múltunk wikiből
Pest, 1852. május 10. – Budapest, 1921. január 26.
bankelnök
Wikipédia
Lánczy Leó 1901-es éven
Lánczy Leó 1901-es éven

Katus László

A tőkés hitelszervezet kialakulása

Az 1880-as években zárkózott fel mellé a Kereskedelmi Bank, amely Lánczy Leó vezetésével hagyományos stílusú helyi intézetből korszerű nagy forgalmi bankká fejlődött, s különösen a balkáni államokban fejtett ki egyre szélesebb körű üzleti tevékenységet.

Szász Zoltán

A polgárság fejlődésének problémái

A főváros kereskedelme a 70-es években még jórészt a régi patrícius eredetű családok kezén van, de soraikból egyre többen fektetik pénzüket a biztos egzisztenciát nyújtó bérházakba, s ezzel sokan végleg ki is kerülnek a gazdasági élet főáramából. A gabona-, fa és gyapjúkereskedelemben felhalmozott pénzek viszont az új hitelintézetek részvényeibe fektetve kamatoznak, néha ipari tőke lesz belőlük. A pénzvilág kulcspozícióiban ott látjuk már a magyar gazdaság további történetében nagy szerepet betöltő Kornfeld Zsigmondot, Lánczy Leót, Beck Nándort, Beck Miksát, akik mellett az elnöki tisztséget még a kor ízlésének megfelelően fényes történelmi neveket viselő arisztokraták és egykori miniszterek töltik be.

Katus László

A monopolkapitalizmus kialakulása

A tőkés gazdaság kulcspozíciói egy szűk körű fináncoligarchia kezébe kerültek: a legnagyobb bankok, ipari és közlekedési részvénytársaságok igazgatóságaiban ugyanazzal a néhány tucat névvel találkozunk (Lánczy Leó, Weiss Fülöp, a Kornfeld, a Madarassy-Beck, a Herczog, a Kohner, az Ullmann, a Hatvany-Deutsch, a Chorin, a Fellner, a csepeli Weiss, a Dréher, a Haggenmacher családok). A fináncoligarchia hatalmat így jellemezte a szocialista Varga Jenő: „Bátran merjük állítani, hogy a magyar nagyipar és a nagybankok élén álló, körülbelül 50 ember az összes tőke 20%-át bírja, de az összes tiszta jövedelem felét magának foglalja le.”[1] A hazai finánctőke a legszorosabb kapcsolatokat tartotta fenn az osztrák és az európai finánctőkés csoportokkal, s részt vett azok különböző nemzetközi konzorciális üzleteiben.

Hanák Péter

Nagypolgárság – fináncburzsoázia

A nagyburzsoázia roppant befolyásos csoportját alkották a nem kereskedelmi és nagyipari bázisról induló, hanem szorosan szakmai karriert befutó bankárok. Éppen a legjelentősebbek, Madarassy-Beck Miksa és Marcell, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank; Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank; Kornfeld Zsigmond, a Magyar Általános Hitelbank elnöke vagy Lukács József, ez utóbbi egyik igazgatója, pályájukat egyszerű tisztviselőként kezdték. Nyugati szemmel talán a menedzser típus első képviselőinek látszanak, egy Kornfeld, egy Lánczy, egy Madarassy-Beck azonban olyan személyes és szuverén hatalommal irányította bankját, hogy reálisabb az alapító tőkések közé sorolni, olyan vállalkozónak tekinteni őket, akik mögött nem a felhalmozott családi vagyon, hanem a nagy hitelintézmény névtelen mobil tőkéje állott.

Szabó Miklós

A „keresztény középosztály” újkonzervativizmusa

1916 júliusában Milotay már bírálja a függetlenségi párt agrárprogramját, mert nagyobb mértékben nagybirtok-, mint tőkeellenes: felfogása szerint Lánczy Leó van olyan ”kerékkötője az ország demokratikus átalakulásának mint Zselénszky Róbert”, sőt a nagybirtok javára a legkárhoztatóbb ítélet mellett is marad egy bizonyos plusz a serpenyőben, s ez az, hogy ”a legrosszabb akarattal sem tud egészen nemzetközivé lenni, a kapitalizmusnak azonban ez szinte alapvető tulajdonsága”[2].

Hajdu Tibor

A tanácsválasztások

A forradalmi szervek figyelmeztetésül letartóztatták a régi rendszer néhány leggyűlöltebb alakját, köztük Hazai Samut és Lánczy Leót.

Lábjegyzetek

  1. Varga Jenő, A magyar kartellek. Budapest, 1912. 10.
  2. Milotay István, A függetlenségi párt programjához. Ugyanott, 1916. július 23.

Irodalom

Huszonöt év a magyar közgazdaság terén. Lánczy Leó munkássága, beszédei és dolgozatai. Szerkesztette Makai Ernő. Budapest, 1907.