László Jenő

A Múltunk wikiből

1891-ig Lővi

Szatmárnémeti, 1878. március 5. – Budapest, 1919. december 29.
ügyvéd, politikus,
a kommün idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa
Wikipédia
László, Jenő.jpg

Erényi Tibor

A szociáldemokrata párt 1907. évi kongresszusa. Az október 10-i általános sztrájk és tüntetés.

László Jenő az agitáció erőtlenségét, Vágó Béla a vezetés ötletszerűségét tette szóvá.

A szociáldemokrata párton belüli baloldali ellenzék

Vágó Béla, László Jenő, Hajdú Gyula és az első világháború előtti években Landler Jenő Alpárihoz hasonlóan kifogásolta a különböző polgári irányzatokhoz igazodó szociáldemokrata uszálypolitikát, és önálló, a korábbi elhibázott kompromisszumoktól és megtorpanásoktól mentes szocialista álláspont kialakítását sürgette.

Szakszervezetek és egyéb szociáldemokrata szervezetek

1901–1902-ben Mérő Gyula, Vágó Béla, László Jenő, Migray József, Lóránt Richárd és mások kezdeményezésére létrejött a szocialista diákok csoportja, amelynek munkájában Szabó Ervin is részt vett. Az 1908 novemberében megalakult Galilei Körben egyre tevékenyebben dolgoztak szociáldemokrata diákok, akik 1911-ben a vezetőségben is képviselethez jutottak. Ugyancsak az 1910-es évektől magában a pártban is megnőtt az értelmiség szerepe. Kunfi Zsigmond tanáron kívül ebben az időszakban jutott vezető szerephez Landler Jenő, Pogány József, Vágó Béla, László Jenő, Czóbel Ernő, Varga Jenő, akik ugyancsak egyetemi diplomával rendelkeztek.

Siklós András

A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

Kun Béla másnap, 18-án, két ízben is találkozott a baloldal vezetőivel, akik közül az első megbeszéléseken Rudas László, Vágó Béla, Szántó Béla, László Jenő, Korvin Ottó, Hirossik János vett részt. 19-én Bécsbe utazott, hogy felvegye a kapcsolatot az osztrák baloldallal, és átadja Lenin üdvözletét a börtönből szabadult Friedrich Adlernek. 20-án újra Budapesten volt, ahol a pártalakító tárgyalásokat gyors siker koronázta. November 24-én Korvin Ottó testvérének, Kelen Józsefnek Városmajor utcai lakásán tartott értekezleten megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja.

Az értekezletről jegyzőkönyv vagy írásos dokumentum nem maradt fenn. Amennyire a résztvevők későbbi visszaemlékezéseiből megállapítható, a párt első központi bizottságának tagjai a következők lettek: az oroszországi kommunista hadifoglyok közül Jancsik Ferenc, Kun Béla, Pór Ernő, Rabinovits József, Seidler Ernő, Vántus Károly; a szociáldemokrata baloldal részéről Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, László Jenő, Rudas László, Somló Dezső, Szántó Béla és Vágó Béla; a forradalmi szocialisták közül Korvin Ottó és Mikulik József.

Hajdu Tibor

Katonai és diplomáciai erőfeszítések az intervenció megállítására

Az április 26-i ülés különösebb vita nélkül jóváhagyta Kun lépéseit; annál nagyobb vita kerekedett, mikor Dovcsák, a kormány elnökhelyettese, a jobboldali szakszervezeti vezetők szócsöveként elítélte a proletárdiktatúrát, azt állította, hogy a munkásszázadok csak parádézni hajlandók, de harcolni nem, és megpendítette a hatalomról való lemondás gondolatát. Nemcsak a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták, hanem a centrista népbiztosok, Böhm, Kunfi, sőt Erdélyi Mór is Dovcsák ellen szólaltak fel. Viszont kitűnt, hogy a centristákban is káros illúziókat keltett Párizs látszólagos tárgyalási készsége. Hogy építsék a kapcsolatot Párizs felé, és visszaszerezzék a diktatúrától elforduló kispolgári tömegek támogatását, felléptek a túszszedés, a letartóztatások, az élelmiszer- és egyéb rekvirálások ellen. Követelésükre leváltották a túszszedést szorgalmazó László Jenőt. Javaslataik célszerűsége vitatható volt: túszszedés nélkül fennmaradhatott a forradalom, rekvirálás nélkül nem.

L. Nagy Zsuzsa

A fehérterror

A Tanácsköztársaság ismertebb vezetői közül kivégezték Cserny Józsefet, László Jenőt, Szamuely Lászlót, Korvin Ottót és másokat.