Léka

A Múltunk wikiből

németül Lockenhaus, horvátul Likva

Wikipédia
Léka címere

Kristó Gyula

A tatárok Magyarországon

A magyarok Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zalavár és Léka váraiba vették be magukat.

Zimányi Vera

Demográfiai feltételek

Nőtt a népesség, sőt a falvak száma is a lékai uradalomban.

A majorsági gazdálkodás kibontakozása

Az 1530-1540-es években sorra alakultak a majorságok a Dunán­túlon, így a Nádasdyak egyetlen uradalmában, a léka­iban nyolc év alatt (1549 és 1557 között) két új major tűnt fel.

A jobbágyszolgáltatások arányainak módosulása

Voltak olyan vidékek, ahol sohasem szedtek földesúri kilencedet, mely az évről évre változó mennyiségű termés meghatározott hányadát jelentette, hanem a jobbágynak az urbáriumokban is rögzített, állandó mennyiségű, úgynevezett „akógabonát” kellett beszolgáltatnia. Ez hosszú korszakokon keresztül lényegében változatlan maradt, és általában számottevően kisebb volt a termés tizedrészénél. Az akógabona térképre vetített elterjedése maradványterület jellegét mutatja: az Alföldön a jászkun területekre, másutt az ország széleire szorult. Felsőlendva, Kanizsa, Németújvár, Rohonc, Szalónak, Léka, Csejte, Szepesvár és Csábrág legnagyobb részén viszont a gabonakilenced volt általánosabban elterjedve.

R. Várkonyi Ágnes

Művészetek

A tervezők és építők másutt is külföldi mesterek: a lékai templomot és a kőszegi jezsuita rendházat Pietro Orsolini, a zoborhegyi remeteséget (1690) Domenico Martinelli, az 1669-ben elkezdett és 1695-ben befejezett boldogasszonyi ferences templomot Francesco Martinelli építette.

Irodalom

Bogdán István, A lékai (hámori) papírmalom a XVIII. században (Történelmi Szemle 1960. 46–93)