Lónyay Ferenc

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Lónyay Ferenc borász

Bánkuti Imre, Lónyay Ferenc: Lónyay Ferenc fegyveresítési és ruházati főhadbiztos válogatott iratai

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

Magyarország ipari termelőerőinek állapotára az 1700-as századfordulón keresve sem lehet jellemzőbb példát találni, mint a puskagyártás helyzetét. Az 1686 és 1711 közötti huszonöt évből csak négy volt békeév, ennek az iparágnak tehát kétségkívül konjunktúrája volt. A puskacsöveket a vashámorokban készítették, vas is, hámor is volt kellő mennyiségben, a csőkészítés sem kívánt különleges szakismeretet. Specializálódott puskaművesek azonban nem voltak; az elsütő szerkezet kidolgozását és a kész puska összeszerelését ügyesebb lakatosok végezték. A számba jöhető mesterembereket Lónyay Ferenc kuruc főhadbiztos 1705 elején összeíratta. Maga az összeírás sajnos nem maradt ránk, csak az a sokatmondó megjegyzés, amit Lónyay hozzáfűzött: „mellyből meg ítélheti Kegyelmes Uram Nagyságod, mennyire érkezhetnek a fegyver készítésbe.”[1] A rendelkezésünkre álló adatok szerint a kuruc sereg számára nyolc hónap alatt kb. 4 ezer puska készült, s egy mester egy hónap alatt 6 puskával tudott elkészülni; a kurucok számára dolgozó puskaműves lakatosok száma ezek szerint 80–85 fő lehetett, az egész ország puskakészítéshez értő lakatosainak száma sem haladhatta meg sokkal a százat.

R. Várkonyi Ágnes

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az államhatalom fontos pozícióját kézben tartó Ráday Pállal szoros kapcsolatban levő udvari tanácsosok köréhez tartozott az alsó-magyarországi főkamaragrófság adminisztrátora, Hellenbach báró és a vállalkozó szellemű, jó gazdasági érzékkel rendelkező köznemesek több jellegzetes alakja, mint Platthy Sándor, Kajali Pál, Kálmáncsay István, Lányi Pál, Lónyay Ferenc és mások.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

Az önálló államiság rövid ideje a nemesség egy vékony vállalkozó rétegének kedvezett. Kiemelkedő alakjai voltak e rétegnek a kora kapitalista vállalkozó típusának megtestesítői: Lónyay Ferenc, Hellenbach János Gottfried, Lányi Pál, Szontagh Gáspár. Hellenbach ugyancsak gyarapodó vagyonából állami és magánkölcsönökre, kereskedelmi vállalkozások befektetéseire is futotta; Lónyay és Lányi is befektette saját tőkéjét.

Polgárság és értelmiség

Az ipar és a kereskedelem kulcspozícióit pedig a vállalkozó nemesség ragadta kézbe. Elsősorban Hellenbach és olyan nemesek, mint Lónyay Ferenc, Keczer Sándor, Szirmay András, Lányi Pál másokkal együtt nemcsak komoly tőkeerővel szálltak be különböző vállalkozásokba és ügyletekbe, hanem szép nyereségre tettek szert. Hellenbach mint a monopolisztikus jogokkal rendelkező kereskedőtársaság vezetője marhát és faggyút szállított ki, ausztriai és morvaországi kereskedőkkel állott kapcsolatban, többek között Ferner bécsi kereskedőtől vett át különféle árukat. Vállalkozói mentalitására jellemző hogy 1706 elején „a selmeci húsárusokkal alkura lépett, hogy neki 11 000 darab szarvasmarhát állítsanak ki … a hollandiak számára„.[2] A bányavállalatokba és kereskedelembe fektetett tőkéjéből Rákóczi államának összeomlása után, amikor amnesztiát kapott, a Kamara a lefoglalt és visszaszolgáltatott vagyonon kívül mint követelést – felfelé kerekítve – 86 ezer forint összeget ismert el. Honnan származott ez a nyereség? Csak az állam nyújtotta előnyöket használták ki, vagy tetemes befektetéseik hoztak hasznot?

Lónyay Ferenc, a Szabolcs vármegyei vállalkozó nemes, még 1709-ben és 1710-ben is képes volt komoly bérleti díjakat fizetni, például, 28 ezer forintot a Karácsony Sándor macedón kereskedővel közösen bérelt harmincadért.

Lábjegyzet

  1. Országos Levéltár G G19 Rákóczi-szabadságharc levéltára II. 2. e/A. 1705. márüius 20.
  2. Zweig János naplója. Ugyanott I. 241.

Irodalom