Lőcse

A Múltunk wikiből

szlovákul Levoča, németül Leutschau, latinul Leutsovia

város Szlovákiában, Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse patak völgyében
Wikipédia
Lőcse címere
1549
Megkezdődik Lőcsén a reneszánsz stílusú városháza építése.
1567
április 1. A Szepesi Kamara felállítása Lőcsén. (Később Kassára költözik, de nevét megtartja.)
1604
október 10. Lőcse evangélikus polgárai megvédik templomukat, fegyverrel űzik el a királyi biztosokat.
1614
október Megkezdi működését idősebb Klösz Jakab nyomdája Lőcsén.
1619
szeptember 29. Bethlen Gábor bevonul Lőcsére.
1625
Bréver Lőrinc megindítja nyomdáját Lőcsén. (A nyomda a család tulajdonában ettől kezdve több mint egy évszázadon át működik.)
1632
Bártfán vagy Lőcsén megjelenik Balassi Bálint Istenes énekek című verseskötete; Debrecenben a puritánus kegyességi irodalom első magyarországi munkája, Medgyesi Pál angolból fordított műve, a Scala Coeli.
1635
Lőcsén megjelenik a Girjik Tranowsky szerkesztette szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyv, a Cithara Sanctorum.
1670
augusztus 18. Királyi kinevezés alapján bizottság kezdi meg Lőcsén a felkelésben gyanúsíthatók pereinek előkészítését.
december 3. I. Lipót bíróságot küld ki a felkelésben gyanúsított köznemesek pereinek lefolytatására. (1671. január 3-án kezd munkához.)
1680
augusztus 22. Thököly néhány nap után felhagy Lőcse ostromával.
1687. január 7.
Csáky István gróf kassai főkapitány – mint királyi biztos – elfoglalja és átadja a katolikusoknak az eperjesi evangélikus templomot, majd hasonlóan jár el Kassán, Lőcsén, Késmárkon és Bártfán is.+
1693
Lőcsén megjelenik Gyöngyösi István Porábul megéledett Phoenix, avagy … Kemény János … emlékezete című eposza.
1696
Lőcsén megjelenik id. Ács Mihály pietista énekgyűjteménye (Zöngedező mennyei kar).
1705. május 30.
Lőcsén megjelenik a Mercurius Hungaricus, a szabadságharcról Európát tájékoztató latin újság, az első magyarországi hírlap.
1707
Megjelenik Lőcsén az ónodi országgyűlésen törvényerőre emelt két hadi törvénykönyv, a Regulamentum universale és az Edictum universale.
1708
Megjelenik Lőcsén Pápai Páriz Ferenc Dictionarium Latino-Hungaricum című szótára, függelékében Csécsi János Observationes orthographico-grammaticae című nyelvtani tanulmányával.
1712. március
Korponay Jánosné Géczy Julianna (a „lőcsei fehér asszony”) többeket Rákóczi-párti felkelés előkészítésével vádol meg; mivel vádját bizonyítani nem tudja, bíróság elé állítják.

Tartalomjegyzék

Zimányi Vera

A külkereskedelmi forgalom föllendülése

  • Az észak felé irányuló külkereskedelem adatait a Szepesi Kamarához tartozó harmincadhivatalok bevételei tükröznék, a 16. században azonban csupán három év – 1572, 1588 és 1592 – adatairól tudunk; kerekítve 25, 28, illetve 41 ezer forint vámbevételt hoztak. Csakhogy ezzel távolról sem teljes a kép, mert négy város: Kassa, Bártfa, Lőcse és talán Eperjes polgárai e városok kiváltsága révén csupán félharmincadot fizettek, és azt is saját városuknak. E polgárok kereskedelmi tevékenysége tehát nem tükröződött a Szepesi Kamara vámjövedelmeiben. A Szepesi Kamaránál a Lőcséről, Kassáról stb. befolyt vámösszegeket más, nem e városokban lakó kereskedők fizették, és Lőcsénél például ez az összeg lényegesen alacsonyabb, mint ami a város polgárai által fizetett teljes harmincad lett volna. Kassáról csak a 16. századból ismerjük a város polgáraitól befolyt egész harmincad adatait: 1555-ben 3555, 1574-ben 2210, 1585-ben 2473, 1597-ben 1281 forint összeget tett ki – tehát fokozatos hanyatlást mutat. Mindezek alapján, noha nem állnak rendelkezésünkre egyidejű adatok, és az egyes városoknál jelentős hullámzás figyelhető meg a saját polgáraikra kirótt harmincadösszegekben, a csúcsponton is legfeljebb 5-6 ezer forintra tehetjük a négy város polgárainak kereskedelmi tevékenységéből származó – nem a Szepesi Kamarának befizetett – teljes harmincada összegét. Az összes harmincadjövedelem tehát a legjobb években 300 ezer forint körül járt, 1590 táján a 360 ezer forintot is elérhette.
  • Az importált szövetféleségekre ugyancsak töredékes adatokból következtethetünk. Bártfa, Eperjes, Kassa és Lőcse részletes árubontású harmincadjegyzékkel rendelkezik, többek között az 1580-as évekből. Ezek feldolgozásából megállapítható, hogy az olcsó szövetféleségek túlnyomó részét északról, Sziléziából, Morvaországból hozták be az országba, míg az elsőrendű kelméket elsősorban nyugatról. Erre utal az is, hogy míg az 1585–1589 közt Ausztriából Eperjesre behozott szövetvégek átlagos vámértéke 13,3 forint, az északi irányból szállítottaké 5,2 forint volt. A négy város átlagos évi szövetimportja az 1580-as években körülbelül évi 4000–4250 vég volt, ebből 3200–3400 vég volt északról érkezett, olcsó áru, és 750–870 vég nyugati irányú szállítás. A részletesen ismert magyarországi szövetimportot (16. századi vámjegyzékek alapján) a 6–7. táblázat mutatja.

6. táblázat

A magyarországi szövetimport összetétele 16. századi vámjegyzékek alapján végben (illetve bálában)
Szövetféleség Végenkénti vámkivetés (dénár) Zsolna, 1530 Nyugat-Magyarország, 1542 Kassa, 1555 Vác Buda, 1571 Bártfa, 1577–1591 között 7 év átlaga Lőcse, 1583–1589 között 7 év átlaga Eperjes, 1583–1589 között 6 év átlaga Kassa, 1585 Kassa, Lőcse, Eperjes együttes behozatala, 1597
1558–1559 1560–1561 1563–1564
Első- és másodrendű luxusszövetek (selymek) 400–150 20 . 5 - - - - 0,5 6 4 27 70
Harmadrendű selymek (taffota) 100 - - - - - - - - 8 5 15 55
Nyugat-európai posztók
stamer és purpian 100 52 . 9 - - 18 46 2 3 1 41 45
londis 100–40 66 . 26 - - - - 12 3 6 27 56
Karasia 50–30 - . 1054 90 750 520 1128 50 51 65 485 1048
Közepes olasz (Bergaman) 50 - . - 18 - 22 1 - - - - -
Másodrendű alsó-rajnai (aacheni) 50 3 bála + 15 vég 1 bála - - - - - - - - - -
Délnémet(nürnbergi) 50–25 100 2763 726 - 570 246 217 5 - - - -
Hesseni-szász 25 2 6496 36 - - - - - - - - -
Sziléziai 25–3 982
6957 3600 3000 1015 1309 805 315 265 1521 1554
Cseh-morva 20–10 925
118 1800 2700 1974 1519 - 42 13 186 929
Lengyel 10 - . 208 - - - - - - - - -
„Nouvelle draperie”
vegyes alapanyagú szövetek 100–20 - . 2 - - 2 - - 118 43 27 149
Összesen - 2237 9284 9141 5508 7020 3797 4220 874,5 546 402 2329 3906

7. táblázat

A magyarországi szövetimport összetétele 16. századi vámjegyzékek alapján százalékban
Szövetféleség Zsolna, 1530 Nyugat-Magyarország, 1542 Kassa, 1555 Vác Buda, 1571 Bártfa, 1577–1591 között 7 év átlaga Lőcse, 1583–1589 között 7 év átlaga Eperjes, 1583–1589 között 6 év átlaga Kassa, 1585 Kassa, Lőcse, Eperjes együttes behozatala, 1597
1558–1559 1560–1561 1563–1564
Első- és másodrendű luxusszövetek (selymek) 0,89 . 0,05 - - - - 0,05 1,10 1,00 1,16 1,79
Harmadrendű selymek (taffota) . - - - - - - - 1,46 1,24 0,64 1,41
Nyugat-európai posztók
stamet és purpian 2,33 . 0,10 - - 0,47 1,09 0,23 0,55 0,25 1,76 1,15
londis 2,95 . 0,28 - - - - 1,37 0,55 1,49 1,16 1,43
Karasia - . 11,53 1,63 10,68 13,70 26,73 5,72 9,34 16,16 20,82 26,83
Közepes olasz (Bergaman) - . - 0,33 - 0,58 0.02 - - - - -
Másodrendű alsó-rajnai (aacheni) 4,02 0,27 - - - - - - - - - -
Délnémet (nürnbergi) 4,47 29,76 7,95 - 8,12 6,48 5,14 0,57 - - - -
Hesseni-szász 0,09 69,97 0,39 - - - - - - - - -
Sziléziai 43,90
76,11 65,36 42,74 26,73 31,02 92,10 57,70 65,92 65,31 37,79
Cseh-morva 41,35
1,29 32,68 38,46 51,99 36,00 - 7,69 3,23 7,99 23,78
Lengyel - . 2,28 - - - - - - - - -
„Nouvelledraperie”
vegyes alapanyagú szövetek - . 0,02 - - 0,05 - - 21,61 10,70 1,16 3,82
Összesen 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00

A jobbágytelkek rendszerétől független szőlőművelés

A kiváló minőségű hegyaljai borok messze földről vonzották a parasztokat, nemeseket, városi polgárokat egyaránt, akik arra törekedtek, hogy vétel vagy zálog formájában, külső (extraneus) birtokosként szőlőt szerezzenek maguknak a híres borvidéken. Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kassa városok mint testületek is tíz nagy borgazdasággal rendelkeztek itt, de a városok polgárai együttesen még sokkal nagyobb szőlőket szereztek maguknak.

A városhálózat és a városok fejlettségi színvonala

Lőcsén a város 1580. évi, 9732 forintnyi bevételéből 56,3% származott borbevételből, viszont a kiadások felét is szőlőművelésre, borvásárlásra és borkezelésre fordították.

A városi ipar és iparosság

Az elzárkózás azonban így sem maradhatott teljes. Lőcse városa például 1582-ben fogadta be falai közé a vármegyegyűléseket, a nemesség pompaszeretete attól kezdve fokozatosan erősödő hatást gyakorolt a puritán német polgárokra, s a következő évszázadban a városban is feltartóztathatatlan versenyfutás alakult ki egyes társadalmi rétegek egymást túllicitáló, erejükön felüli fényűzésében.

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

A legnagyobb arányú ügyleteket azonban alighanem az Itália felé szállító Lucas Bazin, de még őt is túlszárnyalva, a lőcsei származású és bécsi polgárrá váló Henckel Lázár bonyolította le, aki a tizenöt éves háború egyik fő szállítója és finanszírozója volt.

Sinkovics István

A felső bíráskodás

17 távolabbi vármegye kérésére 1546-ban területileg megosztották az országot, a nyugatabbra eső vármegyék részére márciusban kezdődött a tavaszi bíráskodási időszak Pozsonyban, a többiek számára több mint háromhetes szünet után Lőcsén folytatódott. Az őszi törvénykezési szakasz október végétől karácsonyig húzódott, színhelye Pozsony volt. 1548-ban az ügyek nagy száma miatt négyre emelték a törvénykezési szakaszok számát, kettő jutott a Pozsonyhoz közelebb eső 17 vármegye, kettő pedig a keleti 18 vármegye számára. A bíráskodás a négy időszakon együttesen 200 napig tartott. Két év múlva azonban a nagy terhelés miatt újból visszatértek a kétszeri bíráskodáshoz, amelyet a távolabbi területek részére az év elején, a közelebbiek részére pedig ősszel tartottak, időtartamukat viszont 60-60 napra emelték. A hatvanas években a keleti vármegyék részére ezt a lehetőséget sem tudták biztosítani. A bírák, ítélőmesterek túlságosan nagy tehernek tartották, hogy odautazzanak, ezért megmaradt a területi megosztás, de mind a két rész számára Pozsonyban tartották a törvényszéket, csak más-más időpontban.

Makkai László

Szövetség a hajdúkkal

Mialatt Belgiojoso, lassanként ráébredve arra, hogy Bocskai propagandájának fő ereje Erdély állami önállóságának a vallásüggyel való összekapcsolásában áll, mindent megtett a kettő szétválasztásáért, s szerte hirdettette, hogy „nem a religióért, hanem a rebellióért”[1] indult Bocskai ellen; ugyanakkor Pethe Márton érsek, helytartó elérkezettnek látta az időt, hogy a szepesi prépostság területén, mint láttuk, még tavasszal elhatározott, de elhalasztott ellenreformációs lépéseket megtegye. Október 8-án a protestáns Thurzó Kristóf szepesi főispán kíséretében megjelent Lőcsén, s követelte, hogy a polgárok adják át a templomokat, űzzék ki a prédikátorokat, és térjenek a római egyházba. A tiltakozó városi küldöttséget letartóztatták ugyan, de az érseknek tapasztalnia kellett az idők változását: a polgárság fegyverrel szabadította ki képviselőit, s a továbbiakban is állhatatosan ragaszkodott lutheránus vallásához, sőt október 16-án az öt város gyűlése kimondotta az ellenállást a további ellenreformációs támadások ellen. Ezt aligha tették volna, ha nem érezték volna hátuk mögött az akkor már Bocskaiban reménykedő és elszánt nemesség támogatását.

A lőcsei incidens halomra döntötte Belgiojoso érvelését.

Az 1644. évi hadjárat

Június 3-án Götz éhes, tépett sereget vezetett Kassa alá, ott meg a védők támadtak ki rájuk. Valósággal két tűz közé szorulva, elsáncolták magukat; rendszeres ostromra nem is vállalkoztak. Esterházy kétségbeesetten látta, hogy a parasztok fogják felmorzsolni a sereget, s megpróbálta a vármegyei nemességet rábírni, hogy lépjen fel saját jobbágyai ellen. A paraszt „nemcsak hogy magát oltalmazza – vádol – de az úton járókra rá ütnek, s ölik, fosztják, kergetik”.[2] Nincs is császári katona Szepesben, Sárosban, Tornában, Gömörben, s lám, ott is fegyverkeznek a parasztok. Ha ennek nem lesz vége, fenyegetőzik, „muskétásokat is reájuk küldünk, falujokat porrá tétetjük, magukat felvadásztatjuk az erdőkben és hegyekben, vagy nyársra vonatjuk, vagy más érdemlett halállal öletjük meg, ha meg nem szűnnek gonosz elkezdett cselekedetektül. Példát statuálunk belőlük, másoknak is ki hogy legyen.”[3] Meg is kezdte az elrettentést, a felmentő sereggel közeledő Kemény emlékirataiban emlegeti a felégetett falvakat, a császáriak által elkövetett „sok éktelen fertelmeskedéseket”,[4] amelyeket még a Habsburg-párti magyar urak is helytelenítettek. De ez sem segített. Június 14-én már a kassai védősereg vette ostrom alá az ostromlók sáncát, s mikor Kemény János előörsei megjelentek, június 16-nak éjszakáján az egész császári tábor elmenekült. Mint annak idején Belgiojoso, úgy vonultak végig Felső-Magyarországon, hogy sem Eperjes, sem Lőcse nem engedte be őket, s az üldöző erdélyiektől és az állandóan rájuk csapó parasztoktól fogyasztva, fele számra csökkenve érkeztek július 29-én Bajmócra, ahol tábort ütöttek.

Zimányi Vera

A külkereskedelem megrázkódtatásai

Az észak felé irányuló forgalom mennyiségében — a harmincadbevételek tanúsága szerint — nem következett be visszaesés, sőt a lőcsei polgárok által kivitt és behozott áruk mennyisége egy ideig erős emelkedést mutatott; igaz, hogy ezután lehanyatlott.

A külföldi iparcikkek beáramlása

Az olcsóbb sziléziai és morva posztók iránt megnőtt a kereslet. Ezt mutatja az a tény is, hogy amíg a jelentős arányban nyugat-európai, részben angol posztó behozatalát lebonyolító nyugati, északnyugati vámhelyek harmincadbevétele a 16. század végétől nagymértékben esett, addig az észak felől jövő forgalom legfeljebb csak átmeneti zavarokat mutatott, de tartós csökkenést nem. Így a lőcsei polgárok, akik Kassa hanyatlásával párhuzamosan egyre nagyobb szerepet töltöttek be az északi irányú külkereskedelem lebonyolításában, túlnyomóan görlitzi, jihlavai, sziléziai posztót hoztak be. Fájlondis és karasia, tehát angol gyártmányú, illetve eredetű (tudniillik e szövetfajtákat másutt is utánozták) teljesen elenyésző arányban fordult elő szállítmányaikban.

Benczédi László

A rendi mozgalom bukása és megtorlása

Igaz, az 1670 nyarán felállított úgynevezett lőcsei commissiónak Rottal János elnöklete alatt az udvar eredetileg még inkább a viszonyok békés rendezését tűzte ki feladatául, de a Habsburg-hatalom két tényleges végrehajtó szerve, a Kamara és a katonaság már eleve az elfogandók és elmarasztalandók hosszú listájával kezdett hozzá a rendteremtéshez, amelynek előrehaladtával fokról fokra a „vétkesség” árnyalatai között nem különböztető, kollektív megtorlás szélsőséges irányzata kerekedett felül.

R. Várkonyi Ágnes

Városok, nyitott kapukkal

Lőcse, Kassa, Kolozsvár lakói között egyre több a szegény, a tehetősebb polgárság vagyonban ugyan gyarapodik, de száma kevesbül.


A magukat jól bíró, közepes anyagi helyzetűek száma Lőcsén, Nagyszombatban egyaránt megcsappan, esetleg csak néhány kézműves képviseli ezt a régebben a városi polgárság derékhadát alkotó réteget.


Eperjesen, Késmárkon, Bártfán, Lőcsén elfoglalják a protestáns polgárok templomait és iskoláit. Bár az evangélikus polgári és nemesi alapítványok sokáig biztosítják az olyan egyházi-művelődési központok virágzását, mint Eperjes és Bártfa, a városi lakosság addig zárt rendjét szétzilálják a különböző felekezetű papok, tanárok, az egyházi és állami intézmények hivatalnokai és szolgaszemélyzete, nem utolsósorban pedig a városba özönlő tanulók.

A század végére a városi vezetőségben az evangélikus és a református polgárság kisebbségbe szorul a katolikusokkal szemben. A vallási köntös azonban alig takarja már a társadalmi és államhatalmi érdeket. Császárhű főurak, nemesek, magyarok és németek, de sok esetben idegenek, katonák, testesítik meg a katolikus vallást és a politikai hatalmat a református vagy evangélikus magyar, német és szlovák nyelvű kézműves- és kereskedőpolgársággal, vállalkozó köznemesekkel, sőt katolikus főurakkal szemben.

Kézművesek és kereskedőpolgárok

  • Sopronban, Lőcsén, Nagyszombatban, Kassán magas a sütők, pékek, serfőzők, korcsmárosok, mészárosok, halárusok száma.
  • Hasonló folyamat játszódik le Lőcsén. A kézműiparosok táborán belül szembetűnő vagyoni differenciálódásra jellemző: 1650-ben az összes adó 15,4%-át a szegény, 55,8%-át a közbülső, 283%- át a gazdag rétegek fizetik, 1680-ban ez az arány módosul: 14,3%, 47,6%, 38,1%.

A tőkés ipar csírái

Lőcsén 1670-ben a polgárság leggazdagabb rétegéből néhány hámortulajdonost tartanak számon.

Polgárok régi és új küzdőtereken

Kassa hosszú ellenállásának ideiglenes sikerét többek között annak is köszönhette, hogy több felső-magyarországi várossal közös szövetségben harcolt a császári őrség behozatala ellen. 1670. évi megszállása egyben a vele szövetséges városok – Eperjes, Lőcse, Bártfa, Késmárk, Kisszeben – jövőjét is megpecsételte.

Makkai László

Nyomdák és könyvtárak

  • 1641-ben létesült és a Breuer család kezén felekezetközi üzleti vállalkozássá fejlődött a lőcsei nyomda.
  • A kolozsvári nyomda betűanyagának egy részével rövid ideig működő keresdi nyomda mellett a reformátusoknak 1671 után csak Debrecenben és Kolozsvárt maradt saját nyomtatóműhelye, ezért számos kiadványuk az üzleti szempontokat a felekezetiek elé helyező bártfai, lőcsei és (elkoboztatásáig) kassai nyomdában jelent meg.

R. Várkonyi Ágnes

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Fegyelmezetlenség miatt eközben véletlen összetűzések robbantak ki a kurucok és a téli szálláshelyet kereső lengyelek között, s Sobieski, miután megvette Szécsényt, Kisszebent, Késmárkot, ostrom alá fogta Eperjest. A Haditanács ugyanakkor Dünewald altábornagyot küldte Felső-Magyarországra, aki a fegyver erejével volt hivatva megvalósítani az udvar álláspontját: Felső-Magyarország Lipót császár és magyar király csapatait illeti. Bécs felmentőjét sértette az eljárás, szövetségesével meghasonlott, csapatait hazavezette Lengyelországba. Dünewald gróf csapatai pedig elfoglalták Lőcsét.

Wellmann Imre

A pestis pusztítása

Lőcsén 2060 halottról adtak hírt, Rozsnyón 2025-öt számláltak, Tiszolcon alig maradt valaki életben, Eperjesen naponta 35–40-et temettek el, Miskolcon, hol vagy 6 ezer elhunytról véltek tudni, jó két hónap alatt 300-nak ”készült koporsó, s nem akadt, aki mind elföldelje.

R. Várkonyi Ágnes

Változások a városfalak mögött

Nagyszombat, Lőcse, Kassa lakói között a szegények száma nőtt, a tehetősebb polgárok vagyona ugyan gyarapodott, számuk azonban csökkent. A magukat jól bíró közepes anyagi helyzetűek száma ugyancsak csökkent vagy legalábbis nem növekedett arányosan; általában kisszámú kézműves képviselte ezt a régebben a városi polgárság derékhadát alkotó réteget. Lőcse és Nagyszombat adójegyzékeiből megállapítható, hogy a kézművesek, akik anyagi erő dolgában a század első felében a városi lakosság középső rétegét alkották, a század végére elszegényedtek. Nagyszombatban emelkedett a nagyobb műhelytulajdonosok, a több legénnyel dolgozó mesterek vagyona, a legény nélkül dolgoz kézművesmesterek pedig nincstelenségbe süllyedtek. Lőcsén 1680-ban a kézműiparosok összes adójának 14,3%-át a szegény, 47,6%-át a közepes, 38,1%-át a gazdag rétegek fizették; 1700-ra az arányok így változtak: 12,5%, 52,6%, 34,9%.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

1703 őszén a keleti részeken megnyitotta kapuit Bártfa, Késmárk, kapitulált Lőcse az odaszorult szepesi kamarai tisztekkel és vármegyei nemesekkel együtt. 1704. január 9-én megadta magát Tokaj vára, majd Murány és Ungvár, s Rákóczi katonái veszik át Munkács őrhelyeit.

A hágai és a gertruydenbergi békekonferenciák és az időt húzó háború

Lőcse máig kellően nem tisztázott körülmények között – Andrássy István tábornokkal megállapodva – 1710 februárjában került a császáriak kezébe.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

Az ország kereskedőinek 1705 júniusában Egerbe összehívott tanácskozásán Rákóczi Bechernek az állami irányítással működő kereskedőtársaságokról kifejtett nézetével egybehangzóan kívánta szabályozni a külkereskedelmet. Az ekkor kibocsátott fejedelmi rendelet szerint a külföldi áruk behozatalát meghatározott helyen, Besztercebánya és Lőcse városában, az ország részéről kijelölt, tehát állami ellenőrzés alatt álló kereskedőknek vagy állami támogatással működő kereskedőtársaságoknak kellett volna lebonyolítaniok; az importüzletekből mind a többi belföldi, mind a külföldi kereskedők ki lettek volna zárva. Az exportot bátorította ugyan a fejedelem, de megkívánta, hogy a külföldön eladott áruért kapott ezüstpénzt behozzák az országba. Mindez azonban naiv elképzelésnek bizonyult.

R. Várkonyi Ágnes

Polgárság és értelmiség

Az új magyar állam kötelékébe került városok és mezővárosok nagyon eltérő jellegű együtteseket alkottak. A felső-magyarországi kereskedővárosok: Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk, Bártfa testesítette meg az egyik fontos városcsoportot, az alsó-magyarországi bányavárosok: Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya a másikat. A monokultúrák területén a városok és mezővárosok jelentősége megnövekedett, mint a hegyaljai mezővárosok és Debrecen, a három alföldi mezőváros: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, s olyan kisebb városok, mint Szolnok, Gyöngyös, Rimaszombat, Losonc, valamint a gömöri mezővárosok példája mutatja. A kereskedő patríciusok, az egy-két segéddel dolgozó kézművesek, a külvárosok lakói és a mezővárosi cívisek élesen elkülönültek egymástól. Múltjában, nyelvében, foglalkozásában, anyagi erejében és műveltségében nagyon különböző városi lakosság tagolódott tehát az új államalakulatba. Többségük a török háborúk és a berendezkedés évei alatt általában leromlott, tőkéje kimerült, sokan súlyos adósságokkal küzdöttek. A visszafoglalt területeken a gazdasági fellendülés lehetőségeit, az újjáépítés dinamizmusát főleg az alföldi mezővárosokban tudták kihasználni. A városlakók rengeteget fizettek az országegység megvalósításáért, az egykori királyság területén elvesztették helyzet adta előnyeiket.

Az erdélyi városok kézművesei és szegényei – aranymosók, kötélverők, fuvarosok, kőművesek, ácsok, hajósok – néhány kereskedővel együtt már a helyi felkelések szervezői között is megtalálhatók voltak, s a császári őrség alatt tartott Kolozsvárról nemcsak a szőlőkapások szöktek ki Rákóczi hívei közé, hanem tekintélyes mesterek is kapcsolatot tartottak a felkelőkkel. Eperjes és Kassa csak hosszú ostromzár után nyitotta meg kapuit, és a lakosság között ottmaradtak a Habsburg-kormányzat hívei. Selmecbánya polgárai és bányatisztjei komoran tűrték az első kuruc csapatok kemény sarcolásait, az első találkozás rossz emlékeit nem felejették el, de a gazdag bányatulajdonosok és a városi elöljárók is vállalták az önálló magyar államért indított háborút. Debrecen már a tiszaháti szervezkedésben fontos központként szolgált – mesterlegények, sószállítók, diákok, szolgák segítették az első kurucokat. A szabadságharc idején a cívisgazdák óvatosak voltak, okos megegyezéssel kivédték a katonatartás terheit. De a háború a városlakókat különösen meggyötörte. 1706–1707 telén már Debrecent sem tudták megvédeni a hadviselés pusztító-égető következményeitől, a császári hadsereg beszállásolását nem kerülhették el. Az alföldi mezővárosok is kénytelenek voltak ellátni az átvonuló császári katonaságot, s megszenvedték a büntetésükre küldött rác csapatok fegyvereit.

A naplót író polgárok az értékféltők józan bizalmatlanságával rögzítették a lakosság mindennapjait. Szakál Ferenc kolozsvári ács és kőművesmester, a város óvári negyedének kapitánya, majd az unitárius gyülekezet „szász részről való curatora”,[5] tehetősebb városi polgár – 1702-ben a Bécsből Szentpétervárra utazó dán követ nála szállt meg – magyar nyelvű naplójában elítéli a döntésre képtelen hosszú harcokat, sajnálja a város veszteségeit, és mint valami aggályos számadó, aprólékosan feljegyzi a lakosság mérhetetlen megpróbáltatásait, de elfogadja az új magyar államot. A zömmel evangélikus és református, német, magyar és szlovák nyelvű polgárság elsősorban azért érezte magáénak Rákóczi államát, mert visszakapta templomait, iskoláit, némileg a városi kormányzást is, és ismét számarányának megfelelően kerülhetett be a magisztrátusba. Scheissler Gáspár kassai polgár mégis a megfogyatkozott javakat félti, amikor mindezt feljegyzi: „Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem sok más urasággal egyetemben itt vett téli szállást. Emiatt a város lakóira nem csekély többletterhek estek. Isten segítsen minket, hogy elviseljük e nehéz terhet, és legyen velünk, nehogy ebbe még tán belepusztuljunk!„[6]

Rákóczi államának polgárait az 1707. évi dikális összeírás általában szegénynek mutatja. A királyi városok lakóinak adóköteles vagyonát és jövedelmét 109 832 dika értékben számolták, vagyis az országos adó, a közönséges teher 10,8%-át fizették. Csak négy Város lakosságának vagyona tett ki 10 ezer dika körüli összeget, amit minden vármegye messze felülmúlt. Lőcsén 13 ezer, Selmecbányán 12 ezer, Eperjesen 10 ezer, Besztercebányán 9500 dikát jegyeztek. Körmöcbányán 9 ezer dikát számláltak össze, Kassán és Késmárkon 8–8 ezret, Bártfán 7 ezret.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Az 1680-as években különösen Bártfán, Selmecen, Losoncon, Lőcsén, Nagybányán, Brassóban, Szebenben, Kolozsvárott működtek kiváló tanárok vezetésével híres gimnáziumok. Figyelemre méltóak a mezővárosok iskolái. A protestáns gimnáziumok és főiskolák oktatási rendje és tananyaga megfelelő alapvetésül szolgált az egyetemi tanulmányokhoz. A protestánsoknak azonban nem volt egyetemük. Néhány kivételtől eltekintve a protestáns köznemesi, polgári és jobbágyszármazású fiatalok külföldön fejezték be tanulmányaikat. A század közepétől kezdve a német egyetemek közül Wittenberg, Halle, Lipcse látott egyre több magyar diákot, de emelkedett a száma az angliai, svájci egyetemeket és főleg az Egyesült Németalföld Köztársaság híres akadémiáit látogató magyar diákoknak is.

Magyarország egyetlen egyeteme, a nagyszombati, a jezsuiták kezében még nem épült ki teljesen, a filozófiai és teológiai fakultás mellett később, 1667-ben nyitott jogi fakultás még alig működött, első nyilvános vitáját csak 1691-ben tartja majd meg. A katolikusok és főleg a jezsuiták az 1670–1680-as években nem az egyetem kiépítését, hanem a középfokú oktatás kifejlesztését szorgalmazták elsősorban A jezsuiták széles körű kollégiumi hálózatukat a nemesi ifjak nevelésére igyekeztek kiépíteni.

A katolikusok ugyancsak a haza határain kívül részesülhettek egyetemi színvonalú természettudományos vagy orvosi képzésben. A katolikus ifjúság, ha a nagyszombati egyetemmel nem érte be, Bécsben, Grácban vagy Rómában folytathatta tanulmányait. Rákóczit a prágai egyetemre irányította a gyámi teendőket ellátó Kollonich, Zrínyi János, Péter fia ugyancsak a prágai egyetemen tanult. Esterházy Pál Pozsonyban, Nagyszombatban kezdett tanulmányait Grácban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be. Erdélyben Apor István még régi módon, a fejedelmi udvarban nevelkedett. Magyarországon már valamennyi katolikus főúr új nevelésben részesült, Bercsényi Miklós, bár katonai pályára készült, elvégezte a nagyszombati egyetemet. A magyar mágnásfiak tanulmányaikat nagyobb európai utazással zárták. Nagy gondot fordított a katolikus egyház a lánynevelést ellátó női szerzetek betelepítésére. A Kisdy Benedek alapította kassai kollégiumot és papneveldét 1687-ben emelték főiskolai szintre.

Az egyházi rendbe lépők a bécsi Pazmaneumban, majd a római Collegium Germanicum et Hungaricumban szerezték meg a legmagasabb egyházi méltóságra előkészítő képzettséget.

A királyságban és Erdélyben az egyetemi végzettségű réteg száma más országokéhoz viszonyítva kicsiny, a hazai lélekszámbecsléseket és a páratlanul zaklatott időket tekintve viszont figyelemre méltó. Az isko larendszer egyetemet nélkülöző hiányosságából előny is származott: OxfordUtrechtBaselRóma vonalával körülkerítve, Európa csaknem minden szellemi központjából hoztak haza tudást. A társadalom egyes rétegeiben a tanultságnak nagy volt a becsülete. Nemesek, főurak, polgárok rendkívül sok alapítványt tettek szegény és tehetséges ifjak hazai vagy külországbeli iskoláztatására. Nem Vay Ádám az egyetlen, aki élete nagy veszteségének érezte, hogy a háborús idők miatt nem tanulhatott.

A királyságbeli és erdélyi könyvnyomtató műhelyekből – a külföldi nyomdákban megjelent magyar nyelvű könyvekkel együtt – az 1650–1680-as évek között évtizedenként átlagban körülbelül 500 könyv került ki. A változásra jellemző, hogy 1690–1700 között összesen 738, 1700–1711 között összesen 833 könyv jelent meg. 1681 és 1690 között összesen 11 nyomdában adtak ki könyvet. Bártfán és Lőcsén polgári vállalkozócsaládok keze alatt működött nyomda: Brewer János és Klösz Jakab lőcsei nyomdász Hollandiában szerzett szakmai gyakorlattal vezette műhelyét.

Életmód, testkultúra, egészségügy

Huszti István Debrecen orvosa, az ugyancsak holland egyetemeken végzett Schwab Krisztián Joachim Szepes vármegye és Lőcse város „fizikusa” volt.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Pilarik István, Major Pál, Lazarus Ágoston, Günther Sámuel, Burius és mások munkássága nyomán a század utolsó másfél évtizedében Pozsonytól Lőcséig, Selmecbányától Rozsnyóig kialakulnak a pietizmus társadalmi bázisai.

Vallások és világnézetek

Most jelenik meg id. Ács Mihály később ismételten kiadott énekeskönyve (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696), és most válik új kiadásával a 18. századra is nélkülözhetetlenné Szenci Molnár Albert zsoltároskönyve.

Dráma, próza, vers

Felvinczi György műve, az Igen szép história (Lőcse, 1689) hagyományos bibliai történetet mond el antitrinitárius szemléletben, szép erdélyi tájleírásokkal és párbeszédekkel.

Művészetek

A lőcsei virginálkönyv 1660–1670 között, a Stark-féle soproni virginálkönyv 1689-ben keletkezett. A felső-magyarországi városi nemesség zenekultúráját őrzi a Vietórisz-kódexen kívül a 18. század elejéről való Szirmay&mdah;Kcozer-, a Lányi-, az Apponyi és a Barkóczy család kotta-kézirata. A korabeli városi zenekultúra két művészt indított útjára. Pozsonyban nőtt fel Kusser (Cousser), aki párizsi tanulmányai után a hamburgi opera felvirágoztatásával alapozta meg nemzetközi hírnevét, és az ír alkirály udvari muzsikusa lett. Daniel Speer, a magyar Simplicissimus, az európai barokk zene egyik legjelentősebb mestere, zenei képzését Északkelet-Magyarországon nyerte. Musikalisch Türkischer Eulen-Spiegel (1688) című zeneművét már Németalföldön írta meg. A brassói lutheránus prédikátor, Croner Dániel komponista tevékenységéről keveset tudunk.

Rákóczi, mint a korabeli uralkodók általában, a zene–és énekkultúra gondozását államhatalmi feladatnak tekintette. A Regulamentum Universale szabályozta a katonai zenészek feladatait és járandóságát. Legfontosabb zeneszerszámuk, a töröksíp a Balkántól Indiáig terjedő vidéken máig fennmaradt, éles hangú, kettős nyelvű, az oboa-családba tartozó népszerű tábori hangszer. Az ügyesebb parasztdobosokat Rákóczi Munkácson taníttatta. A fejedelmi udvarban tábori zenészek szolgáltatták az ünnepi zenét. Lendvay Boldizsár discantista taníttatására nagy összeget, 110 rajnai forintot költött a fejedelem. Bercsényi még 1708 nyarán is hozatott Boroszlóból és Krakkóból hangszereket: trombitákat, hegedűket, továbbá cimbalomra és hegedűre való húrt. Zenekarának valószínűleg olasz vagy francia származású, kellően máig nem ismert alakja a forrásokban Czedron Imrének nevezett muzsikus.

A fejedelmi udvarban is dívó táncokról keveset tudunk. Feltehető, hogy a „Rajta kuruc tánc” katonatánc, a „paspóct” (passepied) a francia tánckultuszt idézi, a „zsidó tánc”, „a lejtő”, a „tót tánc” értelmezéséről ma is vitatkoznak a kutatók, miként arról is, hogy a „tehén-hús nóta” csupán külföldi, francia és olasz forrásokra tekint-e vissza, vagy van magyar válfaja is. A Rákóczi-nóta sokféle változatot, egész dallamcsaládot ölel fel. Népi dallamként, a népdal törvényei szerint alakult ki és terjedt el Magyarországon és a szomszéd népek között. Dallama egyházi szöveggel ma is él a nép között.

A barokk stílus még szorosabbá tette az építészet, szobrászat és festészet korábbi szerves kapcsolatát.

Az új építkezés a katolikus egyház keretei között indult meg, nagy lendülettel. A jezsuiták budai kollégiumát 1688–1702, rendházát 1702–1722 közt építették fel, a várbeli ferences kolostort 1699-ben, a vízivárosit 1703-ban, a karmeliták várbeli kolostorát 1693-ban kezdték építeni. 1697-ben már a tabáni rácok is szerény templomot emeltek, a vízivárosi kapucinusok a török dzsámiból 1697-ben kezdték meg átalakítani templomukat. Az Orsolyák kassai leánynevelő intézete, rendháza 1706-ban épült, a telket Rákóczi adományozta.

A jezsuiták Rómából hozott rendi direktívák szerint építkezéseikben a nagyszombati templomok barokk stílusát folytatják. A kassai templomot (1671–1681) még a reneszánszból kinövő korai barokk vonásai jellemzik. Hatását a minoriták Tornyossy Tamás tervei szerint épült eperjesi temploma (1709) is magán hordja. A barokk új formáit viseli az újjáépített Szent György-dómtemplom Sopronban, barokk szószékén még reneszánsz motívumokkal, és a 120 ezer forintos költségvetéssel 1711-ben elkezdett trencséni templom. A magyarországi művészet fejlődése szempontjából a legjelentősebb templom építésze a jezsuita Christoph Tausch, a nagy hírű jezsuita építész és festő, Andrea Pozzo tanítványa. A tervezők és építők másutt is külföldi mesterek: a lékai templomot és a kőszegi jezsuita rendházat Pietro Orsolini, a zoborhegyi remeteséget (1690) Domenico Martinelli, az 1669-ben elkezdett és 1695-ben befejezett boldogasszonyi ferences templomot Francesco Martinelli építette.

A templomok középpontjában a faragott, festett főoltár állt, gazdag szoborkompozíciókkal. Az oltárképek a templomok védőszentjeit ábrázolták, vagy a magyar szentek kultuszát és a Regnum Marianum gondolatát sugározták. Sajátos átmenet jellemzi a boldogasszonyi ferences templom 1702-ig elhúzódó belső díszítését: Luca Antonio Colombo ívelt vonalú keretbe foglalt freskói a stukkódíszekbe illeszkednek. A trencséni templom mennyezetfestménye a nagy jövő előtt álló illuzionisztikus festészet első jelentős példája. Lőcse és Sárospatak jezsuita templomainak faragott oltárait 1695–1700 között a Lőcsén letelepedett, svéd származású Laurentius Olaf Engelholm készítette.

A csíksomlyói ferencesek Nagyszombatból hozattak oltárt. A templomban a Vest János bártfai mester keze alól kikerült faragott oltárt Stranoves Jeremiás nagyszeben festő festette.

A katolikus templomfalakat elborító képek többnyire az Újszövetség jeleneteit ábrázolják, szaporodnak a fogadalmi képek, majd az aktuális politikai eseményeket megörökítő festmények. Hazai mester munkája az alsókubin plébánia képe Tranoscius katolikus pap mártíromságáról, akit Thököly katonái végeztek ki (1686).

Erdély református templomaiban a régi építészeti stílusok keretei között főleg a belső teret rendezik át. Kiemelkedő szépségű a unitárius templom reneszánsz szószéke, mennyezetén az egyház nemzetközi szimbólumával, a fiait vérével tápláló pelikánnal. A kazettásan osztott, sík famennyezetet, a karzatot és a padokat helyi mesterek festették. A nyárádszentimrei mennyezeten mitológiai és történelmi rajzok vannak, a hollón lovagló Nagy Sándor, a magyar díszöltönyben zenélő Szent Dávid, szirének, najádok és a halál rémképe. A csíkszentmártoni templom mennyezetét székely asztalosok festették ki. A ketesdi és magyarbikali mennyezet, valamint a vistai karzatfestmények s a szántai mennyezet színpompás virágmintáit a gyalui Asztalos János készítette. Sajátos minta és színvilág jellemzi a kalotaszegi mennyezet-, karzat–és padfestményeket. A csíksomlyói kápolna kazettás mennyezetét ismeretlen, valószínűleg olasz származású szerzetes-festője barokk díszítéssel festette ki.

A Tiszántúlon és a visszafoglalt területeken a különböző felekezetű falusi templomokat többnyire ugyancsak sík famennyezettel építették újjá. A protestáns templomok – Csaroda, Ófehértó, Csempeszkopács – neszelt falait gazdag reneszánsz ornamentikával díszítették. A magyarszecsődi templomban a virágdíszes, festett táblára a tízparancsolat nagyar szövege került, s a szentélybe is feliratot festettek (1699). A templomépítés módja katolikus és protestáns területeken most már elvált; a fa harangtornyok főleg a protestáns vidékre jellemzőek.

A templomok falában elhelyezett halotti emlékek, az epitáfiumok stílusa és művészi színvonala nagyon változó. Jelentős értékű a szepesszombati Gross család epitáfiuma (1688).

A köztéri szobrok a városok középpontjába nemegyszer polgári áldozatkészségből kerülnek. Győrött 1688-ban Mária-szobor hirdeti Buda visszafoglalásának emlékét. Sopronban 1695-ben és 1701-ben emelnek Szentháromság-szobrot. Pesten a városi tanács az 1691-i pestisjárvány emlékére Szentháromság-szobrot, Budán 1703-ban Jónás Mátyás üvegesmester a mai Jakobinusok terén Mária-szobrot állíttat. Jelentősebb az 1690-ben létesített alapokra 1706-ban emelt Szentháromság-szoboremlék: az oszlop tetejét díszítő szobrot Kollonich ajándékozta a városnak, a többi már Budán letelepedett mesterek – Venerio Ceresola, Bernardo Feretti, Francesco Giuseppe Barbieri – munkája. Majd a budai városi tanács 1709-ben a pestisjárványtól való megszabadulásra újabb Szentháromságszoboremlékről határozott, és ezt, a város első jelentős szobrászati értékű alkotását, 1710–1711-ben Hölbling János építőmester, Vogl Konrád kőfaragó, Barbieri, majd Unglich Fülöp kismartoni mester közösen készítette.

A világi építészet súlypontja a nagybirtokra és a városokra helyeződött. Esterházy Pál Fraknón építkezett, 1687-ben a nádor lovas szobra került a kastélyra, s még 1696-ban is számos kőfaragó, szobrász, soproni mester és egy Pallas nevű stukkátor dolgozott az épületen. brunóci (Nyitra vármegye) várkastélyát 1687–1695 között építtette át egyemeletes, lakályos rezidenciává. Az aulikus nagybirtokos új életformáját szolgálta Savoyai Eugén 1702-ben Ráckevén Johann Lucas von Hildebrandtnak, az ausztriai német barokk egyik legjelentősebb mesterének tervei szerint épített kastélya. Korszakunkra épült újjá a csáktornyai kastély, a Zrínyiek törökellenes harcainak emlékét idéző, 1680 körül készült festményekkel. Az elhanyagolt és leromlott birtokait elfoglaló II. Rákóczi Ferenc a sárospataki és a nagysárosi kastélyt tette lakhatóvá, s nagy gonddal hozatta rendbe a háromemeletes ecsedit. Rákóczi Erzsébet kistapolcsányi kastélyát 1694-ben állították helyre.

A köznernesek ugyancsak igyekeztek korszerűsíteni kúriáikat és kastélyaikat. A dunántúli boltíves, tornácos köznemesi kúriák első emléke a sümegi Cseh László-féle tornácos ház. Klobusiczky Ferenc 1686-ban emeletet húzatott zétényi (Zemplén vármegye) kastélyára. Orosz Pál 1690-ben Ispán Ferenc egykori igen szép mikóházi kastélyát restauráltatta. Szirmay István pazdicsi (Zemplén vármegye) kastélyának főtermét Metzner Ézsaiás eperjesi festő keze alól kikerült történeti festmények ékesítették. A szabad királyválasztás történeti jeleneteit ábrázolták a Perényi család nagyszöllősi kastélyának festményei.

Az Esterházy Pál fraknói kastélyában elhelyezett nagyméretű kompozíciók a család tagjainak török harcait ábrázolják. A kismartoni kastély freskói a mitológia és a magyar múlt jeleneteivel, ókori hősök és magyar királyok képeivel és a Szent Korona középkori országainak allegorikus ábrázolásával a régi nagyság, a magyar állam eszmevilágát sugározzák.

A városok arculatát a polgárság és az intézmények építkezései formálták. Sopron most kapta meg barokk jellegét. A lőcsei Spillenberg-ház az átmeneti stílus emléke (1683). A pesti és a budai városházát 1702–1710 között helyi mesterek építették. Pest-Pilis-Solt vármegye már 1695-ben megépíttette vármegyeházát Pesten. Nagyobb szabású kincstári építkezés volt az 1686–1696 között épített budai fegyvertár (Zeughaus). Széchényi György érsek 1692-ben létesített alapítványt rokkant katonák otthonára, a pesti invalidusház, a kétezer személyt befogadó épület alapjait azonban csak 1717-ben rakták le Anton Erhard Martinelli vezetésével, valószínűleg Josef Emanuel Fischer von Erlach tervei szerint.

Rákóczi állami építészeti terveit nem tudta megvalósítani, energiáit a katonai célok, várerődítési munkálatok kötötték le 1704–1710 között.

A városok helységük eseményeinek megfestésére adtak megbízást, miként Eperjes és Somorja. Új, a kolozsvári unitárius diákok magyar társasága köréből ismert szokás, hogy újév, születés, névnap, esküvő alkalmából képíróval festetett emléklappal (charta pictore picta) tisztelik meg az ünnepeltet. A korszak legkiválóbb magyar művésze, az eperjesi születésű Bogdány Jakab Londonban élt, Anna királynő udvari festője volt.

Az új magyar állam fejedelmi udvarában két jeles művész tehetsége ért be. Mányoki Ádám először 1708-ban Sárospatakon, majd 1712-ben Danckában festette meg Rákóczi arcképét. Ez a piros tetejű kucsmás képmás nemcsak a magyarországi, hanem a 18. század eleji európai portrépikturának is kiemelkedő, kivételes teljesítményű alkotása. Mányoki ecsetje alól került ki később Ráday Pál portréja és felesége, lánya egész alakos képe. Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Sréter János, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor és feltehetően Bottyán János egykorú olajfestményeinek mestere ismeretlen. Ugyancsak ismeretlen művészek alkotásai a szabadságharc csatajeleneteit és Rákóczi követeinek portai fogadását megörökítő olajfestmények.

Magyarország visszafoglalása az európai éremművészetet néhány évre ellátta témával, de magyarországi alkotást csak egyet ismerünk. Warou Dániel Rákóczi megbízásából három emlékérmet készített. Az első, az 1705 tavaszán a szabadságban megindulásának emlékére vert érem, Rákóczi jobbra néző mellképének hátlapján Libertast ábrázolja. a másdik az 1705 novemberére tervezett erdélyi fejedelmi beiktatásra készült, a harmadik pedig a szécsényi országgyűlés vallástörvényének emlékére.

A rézmetszet kikerült a könyvek lapjairól, és kép, röplap, képújság formájában önállósult. Illusztrált és politizált, tájékoztatott, nevelt és befolyásolt. A Nosce te ipsum felirattal és magyar verssel ellátott nyomtatvány valószínűleg felvidéki nyomdából került ki (1689), képe, az emberfejű madár és állattestű szfinksz az egyetemes emblémakincsnek egyetlen ismert, ponyvára került kultúrterméke. A ponyván árusított metszetnyomatok másik nagy csoportját a kegyképek alkották. Sokat a nagyszombati nyomdában nyomtak, ahol a század végén egyre több rézmetsző tűnt fel, Bécsben is készültek dúcok, Esterházy Pál udvari rézmetszőt tartott, Greischer Mátyást. A magyarországi események külföldi rézmetszők sokaságát foglalkoztatták.

A rézmetszetek sorozatából tömeghatásukkal emelkedtek ki a kalendáriumi címlapok. A magyar barokk művészet leggyakrabban használt, a Patrona Hungariae-gondolatot kifejező képe először Hevenesi Gábor Ungaricae Sanctitatis Indicia] című életrajzgyűjteményében 1692-ben látott napvilágot, J. Schott, Nagyszombatban is dolgozó bécsi rézmetsző alkotása: István király felajánlja a koronát Szűz Máriának. A Habsburg-kormányzatot bíráló képi ábrázolások új hullámát Thököly harcai hívták életre, a metszetek külföldi művészek alkotásai voltak. 1690-ben jelent meg a Nádasdy, Zrínyi, Tattenbach és Frangepán arcképét reneszánsz virágmintákkal keretbe foglaló lap. A törököt kiűző háború magyar társadalmát örökítették meg Ernst Burchard von Birckenstein hadmérnök metszetei. Valószínűleg a magyar társadalom életéről forrásértékű zsánerképei miatt lett a századvég legnépszerűbb könyve: 1686–1699 között összesen öt kiadása jelent meg.

Rákóczi szolgálatában nem állott rézmetsző, felismervén azonban a műfaj nagy jelentőségét, Mányoki Ádámmal külföldön akarta elsajátíttatni a rézmetszés tudományát. A nagyszombati, a koroncói ütközetet, az ónodi országgyűlés véres jelenetét és Nagymajtényt külföldi mesterek metszették rézbe. A bécsi Historischer Bildersaal közli Sopron ostromát, Kökényesdi László követ fogadását, a turóci követek ónodi tragikus végét, Bezerédj és Ocskay kivégzését. A Rákóczi-szabadságharc ihlette meg Rugendas augsburgi rézmetszőt. S. Thomassin párizsi sculptor regius az európai uralkodók képeit ábrázoló rézmetszet-sorozatába illesztette Rákóczi balra néző mellképét.

Az iparművészetre jellemző volt, hogy az egyes művészeti ágak között a tömegcikkekre kezdett áttolódni a hangsúly. Az ötvösművészet irányát a megrendelők szabták meg: a főurak, az egyházak és főleg a főpapság Stílusát pedig már a századfordulón az európai ötvösművészet központjának számító Bécs növekvő vonzereje alakította. Pozsony, Nagyszombat, Vác, Győr, Magyaróvár, Székesfehérvár ötvösművészetének a háború és az újonnan berendezkedő egyház igényei adtak újabb lendületet. Kissolymosi Gyergyai Mihály ötvöskönyveinek egyik mintagyűjteménye szerint a kolozsvári, debreceni, kassai ötvösök között szoros kapcsolat volt. A kor legkiválóbb erdélyi ötvösművésze, a Felső-Magyarországról származott szebeni Hann Sebestyén kiváló technikai tudás és fantáziagazdagság jellemezte művei ékesen bizonyítják a magyarországi barokk ötvösművészet magas színvonalát. A Rákóczi-hadsereg tisztjei főleg Selmec-, Beszterce- és Körmöcbánya ötvöseinek adtak munkát. Rozsnyói mester munkája a Lányi Pál nevével, virág- és gyümölcs-vésettel díszített, aranyozott ezüst gyümölcsöscsésze (1703).

A század végén kedveltek lesznek az ón-, az üveg, a réz- és a cserépedények. A marosi református egyházmegye adomány-jegyzőkönyvéből világosan kitűnik az új tendencia: az arany- és ezüstedények megritkulnak, inkább óntányért, ónkannákat adományoznak. Köznemesek és polgárok holmijai között sokféle rézholmi, például írókészlet, üst, gyertyatartó stb. ugyancsak gyakran előfordul.

A habán kerámiák között az aratócéh emblémájával díszített korsó, a szabócéh-jelvényekkel kifestett palack (1698), a fazekascéh jelvényeit viselő céhkancsó polgári megrendelőkre vall. A figuratív ábrázolás korai emléke az 1698-as évszámot viselő, kuruc vitéz és szőlőfürt motívumával ékesített ónmázas palack.

Agyagiparunk a habán kerámiával egybetartóan, annak hatásaival átjárva fejlődött. A 17. század végére kialakultak regionális körzetei: az alföldi, a dunántúli, a felvidéki és az erdélyi fazekasság. A szentesi és a mohácsi máz nélküli feketeedények sajátos technikai eljárása török hatásra tekint vissza. A kalotaszegi fazekasság névjeles, évszámos, sajátos díszítéssel gazdag kályhacsempéi a forrásanyagban 1698-tól kimutathatóak.

Üvegművességünk olasz, cseh, sziléziai hatásokat magába építve, a habánok és a korabeli népies fazekasság hatását hordozva érkezett el a manufaktúraipar küszöbére. Úri és parasztüvegeink egy részét valószínűleg habán iparosok látták el díszítő festéssel, s a porumbáki üveg változatos formájú termékeiben ugyancsak az újkeresztény iparosok hatása ismerhető fel. Az úri és a parasztüveg a 17. század utolsó negyedében különült el egymástól.

A színes zománcfestéssel díszített üveg legszebb emléke a Felső-Magyarországon készült, ónkupakos, pincetokba való palack, virágbokrétával, a leveles ágak között az Andrássyak címerével és 1696-os évszámmal. Erdélyi hutából került ki a 17. század végén a fehér-fekete zománcfestésú, virággal és a kétfejű sas császári címerével ékesített gyömbértartó és a 18. század elején készült, csavaros, ónkupakos, rózsa, szegfű, tulipán díszítésű palack. Az európai üvegművesség új korszakát jelző gravírozás, csiszolás, aranyozás 17. századi megjelenésével csaknem egyidejűleg tűnt fel a hasonló díszítő eljárás a magyarországi és erdélyi üveghuták készítményein is. Mikes Mihály 1693-ból való palackja kristálytiszta anyagával, gravírozott, aranyozott díszítésével az erdélyi üvegművesség magas színvonalát és a kristálystílus hatását mutató átmeneti forma. A metszés új üvegfajtát igényelt, az ólomüveget. II. Rákóczi Ferenc fedeles kancsója, mely tizenkét oldalára hasábosan csiszolt testű, gravírozott és tűzaranyozott ezüstkeretbe van foglalva, a kutatók feltételezése szerint valamelyik Rákóczi-hutában készült. Nevezetes az erdélyi, 1685-ös évszámjelzéssel, Bethlen-címerrel és G. B. monogrammal ellátott, ún. jégüvegből való palack. A dunántúli és a felső- magyarországi üveggyártás alkotásai a velencei hatást tükröző, főleg templomok számára készült, színes üvegcsillárok. A legszebb a Zboró melletti Sztebnikhután készült, kehelyszerű gyertyatartóval ellátott csillár.

A művészi vasöntésnek Európában a 17. században már kibontakozó gyakorlatára Magyarországon és Erdélyben halvány nyomok utalnak: Apor István, a csíki vashámor bérlője Bécsből hozatott vasöntő mintákat. A hagyományosan művészi színvonalú harangöntés díszítő motívumai országrészenként változóak.

A fémöntő művészet sajátos, kor követelte iparága a fegyvergyártásban, az ágyúdíszítésben érvényesülhetett leginkább. II. Rákóczi Ferenc ágyúit a Pro Libertate jelszóval övezett Magyarország címere, valamint Rákóczi és Erdély egyesített címere díszítette. A vaskovácsművesség jeles darabjai kerültek ki a lakatgyártók keze alól. Hartel János erdélyi puskaműves keréklakatos puskáinak lakatlemezét Szent György vésett képe díszíti. A századfordulóra a tömeg- és mindennapi használatú szablyák egyszerűbbek lesznek, a díszszablyák viszont gazdag nemesfém díszítést kapnak, miként azt a korszak nagyszerű fegyver- és ötvösmestere, a kolozsvári Kapustrán Tamás kezéből kikerült kardok bizonyítják. A torockói vasmunkák között igazi remekművek találhatók; főleg díszes ajtózárak és -húzók, egyszerűbb vagy barokkos, kosár formájú ablakrostélyok. A korszak legnépszerűbb fémipara a rézművesség. Az iparág történetileg is nevezetes, szép formájú monogrammokkal díszített darabja II. Rákóczi Ferenc rézbölcsője.

A jellegzetesen városi, polgári művészetnek tekintett ónművesség alapformáit a reneszánsz teremtette meg és a barokk fejlesztette tovább. A kor mesterei Sopronban Schrick András, Győrött Nicolas Hoff Röder voltak. Az 1695-ös évszámot viselő sajóbábonyi ónkanna a sütőcéh jelvényeit ábrázolja szép formamegoldással. Lucifer nyújtja az almát Évának a kállósemjéni ónkanna díszítésén (1696). A fémművesség legmodernebb, de hazai hagyományokat nélkülöző ágát, a betűmetszést egyetlen személyiség művelte európai mértékkel is kiemelkedő művészi tökéletességgel, Tótfalusi Kis Miklós.

A fejlett faiparnak korszakunkban legszebb emléke Kornis Zsigmond szentbenedeki kastélyának faragványkincse: a tölgyfából faragott, reneszánsz mintájú és barokkos süveggel ellátott oszlopok mestere Molnár Albert volt. A magyarországi és erdélyi asztalosok kezéből kikerült bútorokat a 17. század második felében könnyedebb, játékosabb formák jellemezték. A századfordulóra általánosan elterjedt a németalföldi eredetű, fülkagylósnak nevezett stílus; legszebb, sajátosan magyarított darabja Bethlen Katának, II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének menyasszonyi ládája, fülkagylós ornamentikával körülvett, élénk színű, festett tulipánvirágos bokrétákkal (1695). A Rákóczi-kastélyból származó, erdélyi bükkfából faragott, hajlított lábú ülőgarnitúra a 17–18. század fordulóján Angliában dívott, ún. Queen Anne-bútorokkal rokonítható. A festett íróasztalok, a sok és rejtett fiókokkal ellátott írószekrények, levelesládák, ékszeres- és patikaládák ugyancsak ismert bútordarabok.

Az asztalosokkal közös céh keretei között dolgozó orgonaépítő mesterek keze munkáját a régi 17. századi orgonák őrzik.

Bőrdíszművességünk legfontosabb ága, a könyvkötészet nagy múltra, erős olasz és nyugat-európai kapcsolatokra tekint vissza. A korszak neves könyvkötője, a HamburgBrémaDancka utat bejárt Steinhübel György Lőcsén nyitott önálló műhelyt. Erdélyben és Felső-Magyarországon a könyvkötések díszei reneszánsz-magyaros jellegűek.

Kosáry Domokos

A protestáns iskolák

Az öt nagy líceum (Pozsony, Sopron, Késmárk, Lőcse, Eperjes) közül a pozsonyit a hanyatlásból a tudós Bél Mátyás emelte ki, aki a század elején Halléban Francke tanítványa, nevelőintézetében munkatársa, sőt fiainak tanítója volt.

Ének, zene

Sopron példája pedig, amelyet alátámaszt más szabad királyi városoké is Kőszegtől Lőcsén át Kassáig és Eperjesig, ezen is túlmenve azt mutatja, hogy az ilyen típusú városok, tehát a polgári magistratusok, olyan saját szerződéses ”toronyzenészeket” tartottak, akik hivatásos zenészként működtek, és az egyházi vagy éppen iskolai zenét is kiegészítve, felváltva egymás után szerepeltek katolikus vagy evangélikus templomokban meg színielőadásokon.

Heckenast Gusztáv

Textilipar

Nagyon jellemző a technológia korszerűségének problémájára, hogy a birodalmi kormány 1787-ben szakembereket küldött ki Lőcsére és Eperjesre, hogy ott tanfolyamon oktassák a legfejlettebbnek vélt észak-csehországi vászonfehérítési eljárást, éppen akkor, amikor az kezdett már elavulni.

Textilmanufaktúráink gyártmányai nem az ország lakosságának túlnyomó többségét durva minőségű áruval ellátó céhek, kontárok és a paraszti háziipar termékeivel veszik fel a versenyt, hanem a külföldi, ekkor már szinte kizárólag osztrák és cseh-morva eredetű importtal. A 18. század második felében a piac nem volt telítve, egy bizonyos – igen alacsony – minőségi szint fölött minden textília eladható. Nemcsak a céhek férnek meg tehát békésen a hazai manufaktúrákkal – csupán a céhmesterek köréből kiemelkedő vállalkozókkal szemben lépnek fel –, hanem a hazai és a külföldi manufaktúrák között sem tudunk éles konkurenciaharcról. A magyarországi textilmanufaktúrák piackörzete általában telephelyük szűkebb vagy tágabb környékére korlátozódik; egyik legjelentősebb posztómanufaktúránk, a gácsi üzem állandó vásárlóinak túlnyomó többsége is egy viszonylag kicsiny, 75 km sugarú körön belül lakik. Vállalkozóink általában nem a saját gyártmányaiknál nem jobb és nem is olcsóbb osztrák áru jelenlétét nehezményezték a hazai piacon, hanem azt, hogy a vámpolitika rendelkezései őket az osztrák piacról gyakorlatilag kizárták. A bonyolultságukban már a kortársak számára is áttekinthetetlen vámrendelkezéseken ugyanakkor kisebb rések is akadtak, így a nyolcvanas években a sassini és a dévényi manufaktúra császári privilégium alapján Ausztriába irányuló exportjára vámkedvezményt kapott. Az exportra alkalmas minőség előtt, mint ezt a pesti Valero századvégi bécsi szállításai mutatták, a hátrányos vámrendelkezések ellenére is nyitva állta a külföldi piac.

Posztó-, lenvászon- és kartonmanufaktúráink legnagyobb része, az életképesnek bizonyult vállalkozások mind az ország északnyugati vidékeim, a LőcseHatvanPestSopron-vonallal elhatárolt területen helyezkedtek el.

Papírgyártás

Papírmalmok létezése Magyarországon a 16. század harmadik évtizede, a lőcsei papírmalom 1530. évi leégése óta igazolható, a 16. században alapított 5 malom közül 1, a 17. században alapított 31 malom közül 25 működött még a 18. században is, valamennyi a Felvidéken, illetve Erdélyben.

Kosáry Domokos

Képzőművészet

A bécsiek után azonban már az oltárkép- és freskófestészet hazai mesterei is megjelentek, olyan városokban, mint Pozsony, Sopron, ahol Schaller István működött, azután Buda, a helyi Falkoner művészcsalád és Vogl Gergely tevékenységének színhelye, azután Kassa, Lőcse és Eperjes.

Benda Kálmán

A demokrata értelmiség

A „francia mérget” terjesztő „titkos klubokról” hallunk Kézsmárkon és Lőcsén is.

Az elégedetlenek egymásra találása

Hallunk az Eperjesen, Lőcsén és Kézsmárkon tartott „jakobinus összejövetelekről”, a Zemplénben észlelhető nyugtalanságról, valamint egy sor ismert, magas rangú tisztviselő gyanús és gyakori utazgatásáról a ”nyugtalan” megyékben: Zemplénben, Biharban, Szabolcsban meg Abaújban.

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A Kassát, Eperjest, Lőcsét, Kézsmárkot, Murányt és Szepes megyét összekötő utak javítása az ország középső, keleti és északi, főleg szlováklakta területeinek belső forgalmát könnyítette.

Benda Kálmán

Népsűrűség, települések, városok

Selmecbányát kivéve ötezer lakos alatt van a bányavárosok mindegyike, s a legtöbb nagy múltú felső-magyarországi város (Lőcse, Bártfa stb.). Az ötezren felüli, tehát viszonylag már jelentősebb népességű városok viszont részben a központi fekvésű, régi történeti és közigazgatási szerepet betöltő városokból kerülnek ki (Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Kolozsvár, Brassó, Buda stb.), részben az Alföldön, illetve az Alföld és a hegyvidékek érintkezésénél most vannak felfejlődőben, mint a már említett Szeged, Szabadka, Zombor, Temesvár, Komárom és Szatmárnémeti, sőt maga Debrecen is.

Persze, ha a társadalmi összetételt nézzük, azt találjuk, hogy az iparral, kereskedelemmel vagy bányászattal foglalkozók száma korántsem a legnépesebb városokban a legnagyobb. Ugyanez vonatkozik a városok külső képére, városiasságára is. A kis felső-magyarországi civitasok ilyen szempontból messze megelőzik az alföldi városokat, amelyekben túlsúlyban vannak a mezőgazdasággal foglalkozók, s társadalmi összetételüket nézve nem sokban különböznek a mezővárosoktól.

A szabad királyi városok csoportján belül tehát lényegesen eltérő típusokat találhatunk. És ha jogosult, hogy a falusi szinten tengődő, igen kis lélekszámú településeket kiváltságuk, jogi helyzetük alapján a városok közé számítsuk, legalább olyan jogos a városi. népesség körének kiszélesítése azokra a mezővárosokra, névlegesen földesúri fennhatóság alatt élő oppidumokra, amelyeknek belső viszonyai alig, vagy semmit sem különböznek a szabad városuk agrár jellegű csoportjától. Olyan oppidumok, mint a 22 ezer lakost számláló Kecskemét, a 16 ezres Hajdúszoboszló, a 15 ezres Hajdúböszörmény vagy a 14 500 lakosú Miskolc és Baja, hogy csak néhányat említsünk közülük, lakosságuk társadalmi összetételét, életmódját, a település centrumának külső képét illetően legalább annyira városok, mint Szabadka vagy Zombor.

1787-ben a szabad királyi városok lakossága 442 ezer fő, az ország lakosságának 5,6 %-a. Ha azonban városnak vesszük a 2000 főnél többet számláló mezővárosokat is, tehát azokat az oppidumokat, amelyek lakosságuk számával és így bizonyos kereskedelmi, ipari tömörüléssel kiemelkednek a környező falvak közül (ezek lakossága kerek számban 1 millió 600 ezer), együttesen 2 millió embert vehetünk városi lakosnak, ami kereken egynegyede az ország egész lakosságának. Hogy eljárásunk jogosult, hogy tehát nem vehetjük a városi élet egyetlen kritériumának a privilégiumot, mutatja a további fejlődés: a 19. században az itt említett mezővárosok sorozatosan az élre törnek, s a 20. századra egyikük-másikuk az ország legiparosodottabb központjává válik.

Az 1804-es összeírás szerint a szabad királyi városok lakossága mindössze 6%-kal gyarapodott, tehát az országos szaporulat felével. A globális számon belül azonban jelentős különbségeket találunk: a felső-magyarországi bányavárosok (Besztercebánya kivételével), nagy múltú civitasaink (Lőcse, Bártfa, Eperjes) lakossága 15–20%-kal csökkent.

Arató Endre

Az irodalmi-művelődési visszhang, a fordítások

A felső-magyarországi evangélikus líceumokban: Pozsonyban, Lőcsén, Selmecen éles ellentét választotta el egymástól a magyar és a szlovák diákokat.

A magyar–szlovák nyelvharc további állomásai

Zay és a magyar középnemesség más képviselői a pozsonyi tanszéken kívül felléptek a szlovák nemzeti mozgalom másik fontos intézménye, a lőcsei evangélikus líceum szlovák diáktársasága ellen.

A szlovák nemzeti mozgalom differenciálódása a forradalom előtti években

A szlovák ifjúság egy része Lőcsén Ján Franciscival az élen, nem utolsósorban a lengyel emigráció balszárnyának a hatására, nem volt megelégedve a Štúr által képviselt liberális programmal, a Szlovák Nemzeti Újság irányával, s még határozottabb, demokratikusabb program megvalósítását akarta. Ennek az elégedetlenségnek adott hangot Francisci, Samo Bohdan Hroboň evangélikus paphoz és magához Štúrhoz 1847-ben írt leveleiben. Francisci elégedetlensége Štúrral szemben sok vonatkozásban személyes okokból fakadt. Kifogásolta, hogy Štúr a szerkesztőségben nem osztja szét a munkát, minden apró ügybe beleavatkozik: lényegében Štúr diktatórikus hajlamait tette kritika tárgyává. Sokkal jelentősebb azonban az, amit Francisci magáról a szlovák lapról s a nemzeti mozgalomról mondott: a lap radikálisabb orientációját kívánta.

Ezt a felfogást, a lőcsei szlovák diákok a nemzeti gondolattal szorosan összefonódó plebejus eszmevilágát szemlélteti Francisci Tükör a szlovák nép számára (Zrkadlo pre ľud slovenský, 1847) című, a lengyel demokraták ösztönzésére készített kézirata, amelyet a rendőrség már megjelenése előtt elkobzott.

Vörös Károly

A magyar színjátszás kiteljesedése

1831-ben Nagyszombat, a harmincas évek elején Pécs, 1834-ben Temesvár, 1842-ben Sopron, a negyvenes évek közepén Lőcse színháza készül el; 1844-ben Budán már nyári színkör épül, és 1848-ra fejeződik be Szatmárnémeti és Szabadka színházának építése.

A klasszicista építészet

A korszak az építészet számára ilyen kedvezőre fordult viszonyai között így, e klasszicista stílus jegyében fognak országszerte felépülni az új középületek, élükön a nemzet múzeumával; megyeházák és városházák egész sora Soprontól Makóig és Lőcsétől Kaposvárig éppúgy, mint nem egy tollasodó mezőváros középületei, templomai; az új nagy főúri kastélyok és középnemesi kúriák a nádor alcsúti otthonától kezdve Fehérvárcsurgó, Csákvár, Dég, Fót, Bajna, Lovasberény, Tajna, Hegyfalu (hogy csak a legjelesebbeket említsük) kastélyaiig és a mezőgazdasági árutermelésbe a pesti piacon át kivált előnyösen bekapcsolódni képes Pest megyei köznemesek kúriáiig, de még a távoli és szegényebb Erdélyben is.

Arató Endre

A szlovák irodalmi és társadalmi élet kibontakozása

Az Észak-Magyarország különböző líceumai, illetve akadémiái mellett működő, említett egyesületek közül a legjelentősebb a lőcsei volt, amely 1832-ben jött létre.

Hanák Péter

Népességnövekedés, vándorlás, városiasodás

Azok a nyugat-dunántúli, erdélyi és felvidéki városok – elsősorban a nagy múltú bányavárosok: Selmecbánya, Abrudbánya, Körmöcbánya –, amelyek bányászata kimerült, továbbá azok az egykori bortermelő és kereskedő központok, amelyek kiestek a forgalom új főútvonalaiból, jobbadán stagnáltak – Lőcse, Bártfa, Ruszt, Szekszárd –, a hagyományos borászatot elpusztító filoxéravész idején pedig hanyatlásnak indultak.

Lábjegyzetek

  1. Ugyanott, 384.
  2. Cseh-Szombathy László, I. Rákóczi György 1644-es hadjárata. HK 1956. 73.
  3. Ugyanott, 73.
  4. Kemény János önéletírása. Kiadta Szalay László, Pest, 1856. 346.
  5. Rákóczi Tükör I. 128.
  6. Ugyanott I. 518.

Irodalom

Kiadványok