Laszkarisz Mária

A Múltunk wikiből
Nikaia, 1206 körül – valószínűleg Buda, 1270. június 24./július 16.
királyné
Wikipédia
1220
Béla és Laszkarisz Mária házassága. Béla megkapja a szlavón hercegséget.
1222
tavasz: Béla királyfi II. Endre kivánságára elbocsátja feleségét, Laszkarisz Máriát.

Kristó Gyula

Kézművesség

A királyi (királynéi) udvar ötvöseinek társadalmi helyzetére mutat, hogy IV. Béla király 1243-ban a Veszprém megyei, Bedege falubeli Szemejn (Scemeyn) mestert, Mária királyné aranyművesét a tatárjáráskort tett szolgálataiért rokonságával együtt a királyné iránt köteles szolgálatból kiemelte, a nemesek közé iktatta, s megengedte nekik, hogy udvari nemesek módjára a királyi udvarban megfordulhassanak.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

II. Endre 1218 januárjában hazaindult a Szentföldről, anélkül, hogy a mohamedánokkal szemben bármiféle eredményt fel tudott volna mutatni.

Visszaútjában már ötletszerű és alkalom szülte dinasztikus terveit szövögette. A Kisázsia déli részén levő örmény királyságban harmadszülött fiát, Endrét jegyezte el II. Leó örmény király leányával abban a reményben, hogy jegyese révén Endre Örményország trónjára léphet. A bizánci birodalom tradícióit ápoló kisázsiai nikaiai császárságban I. (Laszkarisz) Theodórosz császár leányát, Máriát nyerte meg elsőszülött fia, Béla jegyeséül. Theodórosz más szálon is rokonságban állott Endrével: mivel felesége Courtenay Péter egyik leánya volt, a nikaiai császárt és a magyar királyt sógorság kötötte össze. Endre Laszkarisz Máriát Magyarországra hozta.

Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése

1220-ban megtörtént a tizennégy éves Béla és alig fiatalabb menyasszonya, a nikaiai császárleány, Mária házassága, s ugyanekkor II. Endre Máriát Magyarország királynéjává koronáztatta. A fiatalok mintegy két évig szeretetben és békében éltek egymás mellett, amikor is 1222-ben II. Endre jobbnak látta új feleséget keresni fia számára, akitől Magyarországra nézve nagyobb haszon származhat. Endrének sikerült rávennie Bélát, hogy maga kezdeményezze a pápánál a házasság felbontását, amitől III. Honorius 1222 májusában, a magyarországi püspökök által folytatandó vizsgálat eredményétől függően, nem zárkózott el. Talán még ugyancsak 1222-ben történt, hogy Béla törvényes feleségét bizonnyal apja buzdítására, és — mint a magyarországi püspökök írták 1223-ban a pápának — „némely gonoszok rosszindulatú sugalmazására elbocsátotta az egész ország botrányára és a keresztény vallás gyalázatára”.[1]

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

  • Endre és Béla rövid ideig tartó békéje arra az időszakra esett, amikor Béla, feltehetően atyai tanácsra hallgatva, elbocsátotta hitvesét, Laszkarisz Máriát. A magyarországi püspökök, akiket III. Honorius pápa 1222 májusában kért fel a házasság felbontását célzó vizsgálat lefolytatására, a pápához intézett 1223. évi levelükben részletesen tájákoztatták a házasság megkötésének történetéről, botrányt és gyalázatot emlegettek a frigy felbontásával kapcsolatban, és új utasítást kértek Honoriustól. A pápa a házasság visszaállítására adott parancsot, ami mind a magyarországi főpapok, mint Béla tetszésével találkozott. Béla visszavette hát nejét. Ez azonban Endre haragját váltotta ki, s Béla 1223 végén Ausztriába kényszerült menni, ahol még mindig az a VI. Lipót uralkodott, aki Imrével szemben Endrét és Endrével szemben a gyermek Lászlót szívesen fogadta.
  • A pápai diplomácia irataiból világosan kiderül, hogy Laszkarisz Mária visszafogadása csak ürügy volt arra, hogy a különböző táborok, pártok által szított királyok szembeforduljanak egymással.

Magyarország a tatár támadás útjában

1239-ben IV. Béla Kinga leá­nyát feleségül adta Leszek herceg Boleszló nevű fiához. 1239-ben másik családi esemény töltötte el öröm­mel IV. Bélát: már hat leánya volt ekkor, s közel két évtizede élt házasságban Laszkarisz Máriával, ami­kor neje végre fiút szült, akit az utolsó napjait élő Róbert esztergomi érsek István névre keresztelt.

A tatárok Magyarországon

Ugyanezen a napon, március 17-én a tatárok előőrsei elfoglalták Vác váro­sát, és kirabolták a kincsekben bővelkedő püspöki szék­helyet. A város püspöke, Báncsa nembeli István, a tatár­járást követően hosszú évekig esztergomi érsek, a király paran­csá­nak megfelelően ekkor már úton volt Laszkarisz Máriával az osztrák határ­szélre.

Lábjegyzetek

  1. Theiner I. 42