Levedi fejedelem

A Múltunk wikiből

Levéd

IX. század
magyar törzsfő, az első név szerint is ismert magyar történelmi személyiség
Wikipedia
Hungarian migration

Bartha Antal

Az ősmagyarok Levediában és Etelközben

A 948–952-es években a konstantinápolyi császári udvarban megfordult magyar követek és vezérek tájékoztatásából is merítő Bíborbanszületett Konstantin a magyarokat leggyakrabban türköknek nevezi, mivel környezetük hatására küllemük török volt. Egyébiránt a népnevek használatában a bizánci irodalmi hagyományokhoz tartotta magát. A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek hívták. Ezen a helyen, az imént említett Levediában folyik a Chidmasz folyó, melyet Chingilüsznak is neveznek. De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalúnek nevezték.[1] Majd így folytatja: Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalúnek hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik.[2]


A X. századi hagyomány szerint Levedi felesége előkelő kazár nő volt. Levedi a magyar nemzetségfők közt az első, akit szoros szálak kötöttek a kagánhoz. A magyaroknak Etelközbe távozása után a kagán magához rendelte Levedit. "Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak."[3] A kazár kagán javaslatából következik, hogy a magyarok alárendelt helyzete Etelközbe való költözésükkel nem szűnt meg. Levedi az ajánlatot elutasította, maga helyett Álmost, illetve Árpádot tartotta a fejedelemségre méltónak. Levedi a X. század után eltűnt az emlékezetből, helyébe Ügek és Előd került. Viselkedése nem fér össze a sztyeppi népek uralkodóeszményeivel.

A hagyomány Levedit, Álmost és Árpádot kortársaknak tünteti fel, ami a magyar–kängär háború és a Levediából való távozás lehetséges időpontjával ütközik. A IX. századi magyar történelem időrendi problémáit úgy kísérelték meg áthidalni, hogy az eseményeket a IX. század utolsó negyedébe helyezték, és a Levediában, majd Etelközben való tartózkodás között csupán néhány évet tételeztek fel. Helytállónak tűnik azonban, hogy az egymástól távoli eseményeket a magyar hagyomány mosta egybe; vagy Konstantin császár átvette a magyarok dolgait felületesen ismerő hagyományt is.

Személynévből képzett országnév a magyarban szokatlan. E terület Chidmasz, illetve Chigilusz néven említett egyetlen folyóját nem sikerült megbízhatóan azonosítani. Levedia meghatározásában több elképzelés alakult ki: a Don és a Kubán, a Volga és a Don, a Don és a Donyec, a Don és a Dnyeper közére vonatkoztattuk az elnevezést. Az a gondolat is felmerült, hogy Levedián Etelköznek egy kis részét, Levedi nemzetség szállásföldjét kell érteni.

Az emlékezet azonban az egész ősmagyar nép, és nemcsak Levedi nemzetsége lakóhelyének tudta Levediát. A bizonytalan jelzésekből arra lehet következtetni, hogy Etelköztől keletre volt Levedia. A név az Alsó-Don, Alsó-Volga, Kubán és az Elő-Kaukázus határolta tág térségen belül, valamelyik szűkebb körzetre vonatkozott. Nagyon fontos, hogy a Levedi személynév finnugor eredetű; így a belőle képzett földrajzi név is finnugor. Valós értékű fogalom, és a sztyepp délkeleti körzetére irányítja a figyelmet. Oda utal eredetmondánk Maeotisa is. Levedia színhelyének kérdése azonban a magyar őstörténetnek továbbra is nyitott problémája.

Az etelközi magyarok politikai berendezkedése

A Levediában élő magyarok fölött nem volt fejedelem – mondja Konstantin császár –, vajdáik voltak, akik közt az első Levedi volt, nyilván kazár rokonsága révén is. A vajda szláv szó, jelentése hadvezér. A magyarban a törzs élén álló vezér felel meg; vagyis a magyaroknak az egyes törzsek vezérei, fejedelmei fölött álló fejedelmük nem volt.

Györffy György

IX. század végi népvándorlás

Szkítia peremnépeinek nyugatra sodródása olyan régi folyamat, mint maga a népvándorlás, és ezért eleve nem zárható ki az a feltevés, hogy magyar nyelvű népcsoportok már a honfoglalás előtt, valamely nyugat felé törő nomád szervezet részeként elsodródtak a Kárpát-medencébe. Mivel a finnugor nyelvű magyarok és a bolgár-török nyelvű onogurok között már évszázadokkal a honfoglalás előtt kialakult egyfajta szimbiózis, méltán vetődött fel a gondolat, hogy bolgár-török törzseknek, mint a kutriguroknak vagy onoguroknak a Kárpát-medencében való megjelenése nem jelenti-e egyben magyar nyelvű néprészek beköltözését is. Jelenleg azonban nem rendelkezünk olyan nyelvi adatokkal, amelyek finnugor tömegeknek a honfoglalás előtti Kárpát-medencében való tartózkodását igazolnák. Nincs adat arra sem, hogy 894 előtt magyar (megyer) nevű nép lakott volna itt, ami annál lényegesebb, mert e népnév jellemző, közös sajátja az obi-ugor nemzetségeknek. Ugyanakkor az etelközi magyarok 870 körüli állapotát leíró Dzsajháni modzsgeri, azaz "magyar" néven nevezte őket, ami bizonyítéka finnugor nyelvüknek, de finnugor neve volt a magyarok ekkortájt élt főfejedelmének, Levédnek is, ugyanúgy, mint a honfoglalás előestéjén vezérlő fejedelmének, Árpádnak (a -d képző mutatja magyar voltát!), valamint Árpád fiának, Leventének. A nyelvileg értelmezhető adatok egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a finnugor nyelvű magyar nép a 895 körüli honfoglalással költözött be Magyarországra.

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

A besenyők Donon való első átkelése azonban Konstantin császár említett évadata alapján nem helyezhető 893 elé; szerinte az első besenyő támadást kevés idő múlva követte Levéd főfejedelem (kende) útja a kazár kagánhoz, valamint Álmos második fejedelem (gyula) felváltása a tetterős Árpáddal, de ezt is csak egy-két év választotta el a második besenyő támadástól. Ebben az esetben pedig az események úgy rekonstruálhatók, hogy a besenyők első három kangar törzse rögtön a Volgán való átkelés (893) után megtámadta a Don és a Donyec vidékén lakó magyarokat, s bizonyára még a Don-könyök felett lakó és a kazároktól a magyarokhoz pártolt eszkil-bolgárokat is, s nyugatabbra űzve őket éket vert a magyarok és a kazárok közé. Ebben a helyzetben történetileg indokolt volt a kazár kagán Levédnek tett javaslata, hogy vegye át a főhatalmat, nyilván azért, hogy kazár–magyar összefogással űzzék vissza a besenyőket. De az is indokolt, hogy a legfőbb hadúri tisztséget betöltő fejedelemtársat, a vereségért felelőssé tett Álmos gyulát lemondatják, s helyébe a hadvezéri képességekkel rendelkező Árpádot választják. Rejtély, hogy mi lett a sorsa Levédnek, de tény az, hogy 894 augusztusa táján, amikor Bölcs Leó császár követeket küldött a magyarokhoz, hogy támadják meg a bolgárokat, a magyarok élén már két fejedelem állt: Árpád, a legfőbb hadúr, és fejedelemtársa, Kurszán, a „Kündü fia”.

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

44 évvel Kurszán halála után Árpád dédunokája, Tormás herceg és Bulcsú harka Bizáncban informálta Konstantin császárt arról, hogy az Árpádok hogyan jutottak a törzsszövetség élére. Egy szót sem ejtettek Kurszánról, valamint arról, hogy a honfoglalás korában a magyarok kettős fejedelemség alatt éltek. Elismerték ugyan, hogy a honfoglalás előtt a magyarok rangban első vezére a fényes nemzetségből eredő Levéd volt, és mellette Álmos volt a következő vezér, de a fejedelemválasztást egy célzatos történettel adták elő. Eszerint a kazár kagán nemes kazár feleséget adott Levédnek, de nem született gyermekük. A kagán Levédet a magyarok fejedelmévé akarta tenni, aki egyben neki engedelmeskedjék, de Levéd így szólt: „Nagyra veszem az irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom néked, de minthogy nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem.”[4] Megtetszett a beszéd a kagánnak, követeket küldött a magyarokhoz, akik a rátermettsége miatt alkalmasabb Árpádot választották fejedelemmé, és a kazárok szokása szerint pajzsra emelték.

Már önmagában az az előadás, hogy egy fényes dinasztia sarja saját alkalmatlanságát beismerve, nemzetsége mellőzésével, önként átengedi az egyeduralmat a soron következő törzsfő családjának, a legnagyobb mértékben gyanút kelt.

Uralomváltás és a székelyek

Még Taksony herceg 947. évi itáliai megjelenése sem számít komoly hadjáratnak, hanem csak a régi szerződés megújításáról lehet szó, ugyanúgy mint Bulcsú harka és Tormás herceg 948-as bizánci útja is a szerződéses kapcsolatok megújítása, melynek során a magyar vezetők a császár előtt nem győzték hangsúlyozni, hogy Levéd leváltása óta egyedül Árpád fiai töltik be a magyar fejedelmi széket.

Lábjegyzetek

  1. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio Fordította Moravcsik 171.
  2. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio Fordította Moravcsik 171, 173.
  3. Bíborbanszületett Konstantin: De administrando imperio Fordította Moravcsik 173.
  4. MEH. 119.

Irodalom