Levin Rauch

A Múltunk wikiből
6 October 1819 – 25 August 1890
Austrian-Hungarian politician and appointed Ban of Croatia-Slavonia between 1867 and 1871
angol Wikipédia
Levin Rauch photo.JPG
1867. június 27.
Šokčević horvát bán felmentése, Levin Rauch báró báni helytartói kinevezése.
1868. december 8.—1871. január 6.
Levin Rauch báró horvát bán.

Kolossa Tibor

A horvát kiegyezés

Az Andrássy-kormány javaslatára 1867 júniusában az uralkodó báró Levin Rauch unionista nagybirtokost báni helytartóvá nevezte ki azzal a megbízással, hogy letörje a nemzeti ellenállást és keresztülvigye a kiegyezés megkötését. Rauch a nemzeti pártot támogató tisztviselők helyére saját embereit ültette, a nemzeti párti sajtót betiltotta. Erőszakkal, csellel és megvesztegetéssel sikerült az 1867. decemberi választásokon az unionista nagybirtokosok pártját győzelemre segítenie.

Katus László

A horvát nemzeti ellenzék küzdelme a kiegyezés ellen és a Nemzeti Liberális Párt 1873-as kompromisszuma

A száborból kiszorult nemzeti ellenzék széles körű agitációt kezdett a horvát nemzeti önállóság programját feladó egyezmény, s a Rauch vezette unionista nagybirtokosok uralma ellen. A küzdelem különösen élessé vált, amikor a monarchiai erőviszonyok mérlege 1871-ben átmenetileg a dualizmussal szemben álló erők javára látszott billenni. A horvát nemzeti párt az 1860-as évek óta szoros kapcsolatban állt az ausztriai szláv föderalistákkal, s 1871-ben is aktívan támogatta a csehek küzdelmét.

1871 elején sikerült megbuktatni Rauch bánt. Helyét egy másik magyarón nagybirtokos, Koloman Bedeković foglalta el, aki szakított elődje erőszakos módszereivel. A választásokon a nemzeti párt elsöprő győzelmet aratott, s a kormány még összeülése előtt elnapolta az ellenzéki többségű országgyűlést. A nemzeti párt 1871. szeptemberi kiáltványában törvénytelennek nyilvánította a kiegyezést, s teljesen független, a szábor javaslata alapján kinevezett, felelős parlamenti kormányt követelt. Azt kívánta, hogy az önálló horvát államot csak az uralkodó személye kösse egybe Magyarországgal és a Monarchia többi részeivel, s az összbirodalom közös ügyeinek intézésében a szábor által választott horvát delegáció az osztrák és magyar delegációval egyenrangú félként vehessen részt. A Jogpárt vezetői pedig egyenesen a nyílt akció terére léptek. E. Kvaternik és V. Bach 1871. október 8-án fegyveres felkelést robbantottak ki az ogulini ezrednek a polgárosítással kapcsolatos sérelmes intézkedések miatt a forrongásig elégedetlen határőrei körében. A kellően elő nem készített rakovicai felkelést azonban két nap múlva vérbe fojtották. Néhány nap múlva megbukott Hohenwart, s ezzel nyilvánvalóvá lett a föderalista irányzat veresége. A Monarchia szláv politikai vezetőinek 1871. november 20-i bécsi értekezlete egyelőre kilátástalannak ítélte a közös föderalista akciót, s az egyes nemzeti pártoknak szabad kezet adott a külön-külön folytatandó egyezkedési tárgyalásokra az osztrák, illetve a magyar kormánnyal. A horvát nemzeti párt vezetőinek többsége is a kompromisszum lehetőségeit kereste.

A kompromisszumra reményt nyújtott az a körülmény, hogy az új miniszterelnök, Lónyay Menyhért a nemzetiségi és különösen a horvát képviselők megnyerésével akarta megerősíteni a kormánypárt csekély és ingatag parlamenti többségét. Ezért tárgyalásokat kezdeményezett a „horvátországi közhangulatot igen nagy részben képviselő” nemzeti párttal, s hajlandónak mutatkozott „az elégedetlenséget előidéző okokat még bizonyos koncessziók árán is eltávolítani”.[1] Az 1871–72 telén lefolyt tárgyalásokon Lónyay kilátásba helyezte a horvát kiegyezés módosítását, Horvátország pénzügyi-gazdasági autonómiájának kiszélesítését, s a szábor működésének engedélyezését, ha a nemzeti párt hajlandó ott az unionistákkal együttműködni, s kormánytámogató képviselőket küldeni a budapesti országgyűlésre. A tárgyalások nem jártak eredménnyel, mert a nemzeti párt többsége nem fogadta el azokat az engedményeket, amelyekre a Lónyayval tárgyaló jobbszárny hajlandó lett volna.

Így a szábort ismét feloszlatták, s a lemondott Bedeković helyét elfoglaló Antun Vakanović báni helytartó visszatért a rauchi módszerekhez.

Lábjegyzet

  1. Az 1872. február 3-i minisztertanács jegyzőkönyve. Országos Levéltár Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1872–X /1.