Linz

A Múltunk wikiből
Ausztria Felső-Ausztria tartományának székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1614
július 27. II. Mátyás e napra közös gyűlésbe Linzbe hívja országai rendjeit és a főhercegeket. Jelen vannak III. Fülöp spanyol király követei is. (A gyűlés Bethlen Gáborral, illetve a Portával való háború ellen dönt.)
1645
december 16. I. Rákóczi György biztosai Linzben kicserélik a III. Ferdinánddal kötött béke okmányait.
1683
július 7. I. Lipót udvarával Bécsből Linzbe menekül.
1684
március 5. Sobieski János aláírja a pápa által kezdeményezett törökellenes Szent Liga okmányát (I. Lipót Linzben március 28-án, Giustiniani doge Velencében április 25-én írja alá.)

Tartalomjegyzék

Makkai László

Védekező külpolitika

Khlesl kancellár a központi hatalom ellen létrejött rendi konföderációt próbálta összbirodalmi szervezetté átkovácsolni, amikor 1614 nyarán, éppen az Erdély felől fenyegető veszély címén, Linzbe összehívta a Habsburg-országok rendjeit első és hosszú időre utolsó közös gyűlésükre. Pénzt akart tőlük szerezni a Bethlen ellen indítandó hadjáratra, azt állítva, hogy különben Bethlen veszi át a kezdeményezést, és török segítséggel támadni fog. Talán eljutott Bécsbe is Bethlen portai ajánlatának híre, hiszen a császári követség jó kémszolgálattal rendelkezett, de anélkül is Khlesl eddigi politikai vonalvezetésébe esett az előterjesztett javaslat. Ezúttal azonban váratlanul a magyarok gördítettek a terv elé akadályokat. Bethlen követjárásai, mint láttuk, nem maradtak hatástalanok, s nem csupán az amúgy is mérsékletre hajló Thurzó nádort, hanem a katolikus főpapi kar olyan tekintélyes tagját, mint Náprágyi Demeter kalocsai érseket is arra indították, hogy békés megegyezést javasoljanak. A gyűlés nagy többsége annál is inkább mellettük nyilatkozott, mivel így az adómegajánlástól is megmenekült. Hivatalosan tehát a tárgyalások útjára kellett lépni, így jött létre 1615 tavaszán a nagyszombati egyezmény, melyben Bethlen Husztot és Kővárt visszakapta, cserében annak elismeréséért, hogy Erdélyt a magyar király engedelméből bírja, Buda visszafoglalása esetén köteles visszaengedni, sőt a török ellen addig is katonai segítséget nyújtani.

A Habsburg-abszolutizmus kormányzati rendszere

De éppen az osztrák–cseh tartományok közép-kelet-európai gazdasági szerkezetéből következett, hogy a 17. század közepén a linzi és más elemek alapításával megnyíló manufaktúra-korszak első nagyipari vállalkozói az arisztokrácia, főleg a hivatali arisztokrácia köreiből kerültek ki, nemegyszer az államkincstárt is bevonva a tőkés termelés finanszírozásába.

A linzi béke és az 1647. évi országgyűlés

Önálló cikk.

A szatmárnémeti zsinat

A linzi béke biztosította Rákóczi számára a hét vármegye birtoklását haláláig, sőt kettőt, Szabolcs és Szatmár vármegyét utódainak is.

Örökös főrendiség

A bécsi békében megerősített, Bethlen békekötéseiben és a linzi békében ismételten leszögezett rendi szabadságjogok nemcsak papíron, hanem a valóságban is olyan aranyszabadságot biztosítottak a magyar feudális uralkodó osztály egésze s ezen belül különösen a mágnások számára, amilyennek – Lengyelország kivételével – az akkori Európában a nemesség sehol sem örvendhetett.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1662. évi országgyűlés

  • A Habsburg-kormányzat a nyílt erőszak szörnyű következményeként már nemcsak hadserege elpusztulásával kénytelen számolni, hanem azzal is, hogy a társadalom különböző rétegeinek heves ellenállása miatt elveszti uralmát a magyarországi helyzet felett. Célszerűnek ítéli tehát, hogy megnyerje az ország vezető politikusait, szorosabban magához fűzze a rendek királyhű szárnyát, és a rendi alkotmány értelmében törvényes formát adjon Montecuccoli katonai hatalmának. A nádor aranygyapjas rendet kap, Nádasdy országbíró és Zrínyi mint horvát bán a titkos tanácsosi cím mellé meghívást Bécsbe a magyar ügyek tárgyalására, az Erdély határán várakozó Kemény-párt titkos biztatást s végül Lippay érsek a katolikus főurakkal együtt jóváhagyást, sőt biztatást és katonai támaszt a linzi békében biztosított vallásszabadságot megsértő templomfoglalásokhoz.
  • A vármegyei és városi követek fellépésében rejlő politikai tartalmat jól érzékelték a Habsburg-udvar politikusai, akik az országgyűléstől nem akartak mást, mint jóváhagyást Montecuccoli katonai teljhatalmára. Már biztosan kezelik a politikai meggyőzés közvetett eszközeit: nagy ünnepségek, időhúzás a vármegyei és városi követek kifárasztására és a belső ellentétek leplezett szítása. Ma már nehéz megállapítani, hogy véletlenül vagy szándékosan, de még az érdemi tárgyalások előtt a vallási sérelmekből hatalmas vita robbant ki. A vármegyék és városok követei az uralkodó belső rendet teremtő parancsát az udvari pártok képviselői és a magyar főméltóságok útján próbálták meg kieszközölni. Azonban Porcia, Auersperg és Rottal egyaránt kitértek az érdemi állásfoglalás elől, mondván, a sérelmekről semmi tudomásuk nincs, a vallási kérdés magánügy. A vármegyei és városi követek viszont a linzi békére és többek között az 1655., 1659. évi országgyűlés végzéseire hivatkoznak, és tények sokaságával bizonyítva fejti ki, hogy a vallási harc ürügy a hatalmasok, a főurak uralmának kiterjesztésére a szegényebbek, a polgárok, a köznemesség alsó rétegei és a jobbágyok felett.

„A század főnixe”

Eközben a Habsburg-kormányzat számot vetve azzal, hogy a Montecuccoli parancsnoksága alatt Magyaróvárnál lassan gyülekező mindössze 6–7 ezer főre tehető hadsereg nem elegendő a város védelmére, az uralkodó kíséretével Linzbe helyezte át székhelyét, és Bécsben kitört a pánik.

Zrínyi, Turenne, Montecuccoli

Lipót császár 1664. május 30-án Linzből tudósítja János Fülöpöt, hogy a nagyvezír megindult Kanizsa felmentésére, tehát a birodalmi hadinép amilyen gyorsan csak lehet, érkezzék meg, de egyben közli, hogy a hadakat nem tudják élelmezni. Hevesen tiltakozik az ellen, hogy a birodalmi csapatok az osztrák örökös tartományokban a jobbágyoknak nem fizetik meg az élelem és takarmány árát, és bántalmazzák a lakosokat, de a császári hadsereget Magyarország népének ingyen kell élelmeznie, és a katonaság, hogy éhen ne haljon, szabad kezet kap.

Benczédi László

Az abszolutista politika két fő iránya Magyarországon

Az ellenreformációnak az 1670. évi fordulat „pillanatában” a hatalmaskodásairól hírhedt váradi püspök, Bársony György Veritas toti munod declarata (Az egész világnak kihírdetettt igazság) című, nagy port felvert és számos későbbi kiadást megért röpirata adott új aktualitást. Ez a munka a rendi felkelés friss benyomásai alapján tulajdonképpen nem tett mást, mint hogy a "jogeljátszás" teóriáját a rendi nemzet egészéről a protestánsok szűkebb kollektívumára vitte át, sőt azt a protestáns vallásgyakorlatot biztosító törvények, a bécsi és linzi békébe foglalt vallásügyi artikulusok kezdettől fogva való érvénytelenségének elméletévé „fejlesztette” tovább.

Az 1681. évi országgyűlés; az abszolutizmus meghátrálása

A nevezetes 1681. évi vallásügyi törvények (1681: XXV. és XXVI. tc.), amelyek Lipót 1681. november 9-i leiratán alapultak, a bécsi béke és az 1608. évi törvények vallásügyi rendelkezéseinek érvényét megerősítve, elvileg a vallásgyakorlat szabadságának az álláspontjára helyezkedtek, de ugyanakkor a bécsi és a linzi békéhez képest a gyakorlatban számos korlátot állítottak e jog érvényesítése elé.

R. Várkonyi Ágnes

Polgárok régi és új küzdőtereken

Kassán mintegy negyedszázad alatt az önkormányzat felőrlődik, a városgazdaság egyensúlya megbomlik, a polgárság kiváltságai elvesznek, és változik a lakosság mentalitása is. Az 1650-es évek elején még döntően magyar és evangélikus város a linzi béke és az 1649. évi országgyűlés szabad vallásgyakorlatot kimondó törvényének érvényesítése ellen küzdve próbálja megakadályozni a reformátusok és a katolikusok térnyerését.

Bécs felmentésétől a párkányi győzelemig

Bécs felmentéséből azonban a Habsburg-kormány szándéka ellenére bontakozott ki támadó hadjárat, nagyszerű nyitánya a török európai hatalmát megroppantó másfél évtizedes háborúnak. Linzbe menekült udvarával visszatérve, I. Lipót császár a schwechati csatatéren hűvös – egyes források szerint megbotránkoztatóan rideg – köszöntéssel adta tudtára Bécs felmentőjének, hogy a háborúnak vége, kardjára nincs többé szükség.

Heckenast Gusztáv

Az újkori iparfejlődés kezdetei a Habsburg-birodalomban

A 17. század utolsó évtizedeiben egy sor textilmanufaktúra létesült állami támogatással az udvarhoz közel álló arisztokraták és az egyház birtokain, elsősorban az osztrák és cseh tartományokban. Úgy látszik, ebbe a korai sorozatba tartozott az első magyarországi textilmanufaktúra is, Szelepcsényi György esztergomi érsek (1666–1685) alapítása a Pozsony megyei Gombán, amelyben az érsek juhainak gyapjából készített posztót az érseki kertben termelt amaránt-virággal festették bíborszínűre. Egyes létesítmények életképesnek is bizonyultak, mint a holland és angol áruk vámjának 20–30%-os felemelését követően 1672-ben polgári tőkével kezdeményezett felső-ausztriai (Linz) vagy az 1697-ben alapított csehországi kolostori posztómanufaktúra (Osek).

R. Várkonyi Ágnes

Magyarország és az európai háborúk

A rácok régi vezére, Brankovics a császár foglya volt Prágában, s a Dráva melléki, szerémségi és bácskai rác határőrök követeket küldtek Károlyihoz Sümegre és Bercsényihez Somorjára: készek rá, hogy letegyék a hűségesküt, és 5 ezer fegyveressel csatlakozzanak. Hellebronth ezereskapitány már a megkötendő szövetséggel számolva indult a Drávántúlra. Eközben a bajor választó elfoglalta Augsburgot, Passaut, Linzet.

Heckenast Gusztáv

Az ipar fejlődése a Habsburg-monarchiában

Az Orientalische Compagnie első ipari létesítményei az 1720-as évek elején a trieszti hajóépítő műhely, valamint a csak néhány évig működő fiumei gyertyaöntő és hajókötélverő manufaktúrák voltak. Valóban jelentős vállalkozásnak a linzi posztómanufaktúra megvásárlása (1722) és a schwechati textilmanufaktúra megalapítása (1724) bizonyult.

Érdemes röviden megismerkednünk a linzi posztómanufaktúra tulajdonviszonyainak alakulásával, mert ennek a kimagasló fontosságú üzemnek a viszontagságai rendkívül szemléletesen mutatják az ausztriai iparfejlődés tőkehiány okozta nehézségeit; sorsának majd minden fordulatához más manufaktúrák története kínál párhuzamokat, úgyhogy fejlődésmenetét joggal tekinthetjük tipikusnak.

A linzi posztómanufaktúra felvirágoztatását a bécsi kormány szinte megalapítása óta szívén viselte; polgári tulajdonosait megnemesítette, és következetesen védte az üzemet a felső-ausztriai rendeknek a linzi céheket támogató politikájával szemben. Fenntartotta az udvar a manufaktúra érdekében kibocsátott behozatali tilalmakat is, nem engedve ebben a kérdésben sem a bécsi kereskedők, sem az általuk közbelépésre biztatott bécsi angol követ nyomásának. Mindez nem biztosította azonban az üzem fenntartásához szükséges tőkét. Ezért az 1710-es években az Udvari Kamara rávette két zsidó hitelezőjét, hogy folyósítsák a kormány szemében legfontosabb két ausztriai manufaktúra, a linzi posztó- és a neuhausi tükörgyártó üzem számára a szükséges tőkét. Így lett Simson Wertheimer Neuhaus, Abraham Spitz pedig Linz Verlegere. A zsidó uzsoratőke befektetése az iparba oly messzire előremutató, haladó lépés volt, amilyenre az ausztriai feudális társadalmi viszonyok még nem voltak megérve. Zsidó tőkések ipari vezető szerepe az érintett kézművesek és kereskedők középkori hagyományokban gyökerező mentalitása számára elképzelhetetlen volt, így a kormányzat hamarosan más megoldásra kényszerült. A neuhausi manufaktúrát 1725-ben az állami bank szerepét betöltő Wiener Stadtbanco vette át, a linzi posztómanufaktúrát pedig 1722-ben az Orientalische Compagnie-val vásároltatták meg. Minthogy zsidó tőkések nem lehettek a társaság tagjai, a polgári kereskedőtőke pedig egyrészt erőtlen volt, másrészt tartózkodó, s 217 ezer forint alaptőkét is csak úgy tudtak összeszedni, hogy a Wiener Stadtbanco kormányutasításra 100 ezer forintot adott, az Orientalische Clompagnie lottóspekulációba kezdett, rövid ideig virágzott, de az 1730-as évek közepére fizetésképtelenné vált. A társaság két textilmanufaktúrája a lottó hitelezőinek tulajdonába ment át, akik a schwechati üzemet 1740-ben eladták egy bécsi kereskedőkből alakult társaságnak; a linzi posztómanufaktúrát 1754-ben az állam vette át. (A schwechati manufaktúra 1819-ig, a linzi 1851-ig állt fenn.)

Magyarország ipara a szatmári béke utáni fél évszázadban

Esterházy Ferenc és József gróf az 1720-as évek végén a hadsereg ellátását célzó manufaktúrák részvénytársasági alapon történő szervezésére hívta fel Károlyit és Pálffyt, a vállalkozáshoz szükséges tőkét Abraham Spitz, a linzi posztómanufaktúra 1710-es évekbeli zsidó Verlegere folyósította volna számukra; a terv Pálffy és Károlyi tartózkodásán meghiúsult, és az Esterházyak 1729-ben Tatán alapítottak posztómanufaktúrát, amely valószínűleg 1750-ig működött.

H. Balázs Éva

A rendszer alaptörekvése: a gazdasági fölzárkózás

A felvilágosult kormányzat tehát pontos számadatok birtokában követhette Alsó-Ausztria viharos növekedését, Stájerország stagnáló állapotát, Felső-Ausztria hanyatlását, ahonnan a protestánsok kivándorolván, csak Linz maradt jelentős központ.

Heckenast Gusztáv

Az iparfejlődés

Felső-Ausztria ipara ehhez képest szegényesnek mutatkozik. 1783-ban 4, 1790-ben 6 manufaktúrát vesznek számba, a fejlődés itt majd csak a századforduló után lendül fel. Egyetlen jelentős manufaktúrája a 18. század második felében is az 1672-ben alapított, 1754 óta állami tulajdonban levő linzi posztómanufaktúra, amelynek virágkora az 1780-as évekre esik. Ekkor évenként több mint egymillió forint értékű árut állított elő. Legfontosabb piaca Bécs és Magyarország volt; a magyarországi posztóbehozatalnak 1748-ban 30%-a, 1782-ben 66%-a származott Felső-Ausztriából, nyilvánvalóan főleg a linzi manufaktúrából.

Tőkés, kézműves és munkás a magyarországi manufaktúra-korszak első szakaszában

A manufaktúrák szakmai vezetői legtöbbször külföldiek, egyesek közülük igen színes életpályát futottak be, mint Geyer Ferenc, aki Berlinben, Linzben tanult, Ausztriában egy ideig damaszt asztalneműt gyártó manufaktúrája volt, és egy velencei és egy bajorországi meghívást visszautasítva jött 1768-ban üzemvezetőnek a gácsi posztómanufaktúrába, vagy az allgaui, dél-németországi születésű Sartory József, aki a szibériai Sztroganov vasmű vezetését cserélte fel a rimabrézóiéval.

Benda Kálmán

A köznemesség nemzeti programja

Mit tartalmazzon a diploma? A nép és az uralkodó közti kapcsolat rögzítését az alkotmány törvényes biztosítékait. Ez utóbbiak közül a lényegesebbek: (1) A törvényhozás joga a népé, illetve az országgyűlésé; az uralkodó a rendek által előterjesztett törvényjavaslat szentesítését csak egyszer tagadhatja meg. (2) A nép részesedik a végrehajtó hatalomban (az országgyűlés választja a nádort és a koronaőröket, a megyék végzik a törvények végrehajtását), az uralkodó felett felügyeleti jogot gyakorol. Ezért az országgyűlés – külön meghívás nélkül is – évenként egybegyűl az adók megszavazására, ha kell, a nemesi linkelés fegyverbe hívására. Az országgyűlést csak a rendek maguk halaszthatják el, de három évnél hosszabb időre ők sem. (3) A hitlevélbeb világosan és szabatosan le kell szögezni, hogy Magyarország önálló állam, ezért a többi tartománytól belső és külső közigazgatásában teljesen elválasztandó. Idegen katonaság az országban nem tartózkodhat. A helytartótanács (mint amely intézmény kiszolgálta az uralkodó akaratát) megszűnik, helyébe az országgyűlés által választott, köznemesekből álló szenátus lép. A magyar kamara csak az országgyűlésnek tartozik számadással. (4) A király az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem üzenhet háborút és nem köthet békét. A katonaság a királynak és az országnak is tegyen esküt. (5) A bécsi és a linzi békekötések alapján a protestánsok nem „megtűrt”, hanem „bevett” felekezetek.

A vallási kérdés

Az országgyűlés többsége abban is egyetértett, hogy a toleráláson túllépve, a bécsi és a linzi békék értelmében „befogadott” vallásokká nyilvánítsa a protestáns (és görögkeleti) felekezeteket.

Mérei Gyula

A Habsburgok Lajtától nyugatra fekvő tartományainak gazdasági fejlődése és Magyarország

A cseh–morva, valamint az alsó- és felső-ausztriai iparban oly lényeges szerepet játszó ipari központok (Reichenberg, Böhmisch Leipa, Friedland, Linz, Wels, Gmunden, Steyr, Danewitz, Kapfenberg stb.) lakosságánál hasonló, ha nem is azonos arányú növekedési irányzat észlelhető a belső piac, az élelmiszer- és ipari nyersanyagelhelyezési lehetőségek gyarapodásának egyik jellemzőjeként. A magyarországi külső áruforgalom szempontjából vásárai révén oly jelentős német-sziléziai város, Boroszló lakossága 1800-ban 64 500 volt, 1850-ben 111 200 és 114 000 között mozgott.

A városok sűrűsége szintén a piaci kereslet mérésének – egyéb mutatókkal egybevetve – egyik lehetőségét kínálja. Alsó-Ausztriában 10, Csehországban 3, Morvaországban 4 négyzetkilométernyi területre jutott egy-egy város.

A belső piac élelmiszer-, nyersanyag- és iparcikk-felvevőképessége szempontjából lényeges a mezőgazdaságból és az iparból élők egymáshoz viszonyított aránya is. Alsó-Ausztriában 1840-ben 15 mezőgazdaságból élő keresőre jutott egy iparból élő kereső.

Az iparűzők összlakossághoz viszonyításából az iparosodottság szintjén kívül bizonyos fokig a szükségleteiket piacról kielégítők arányára is lehet következtetni. 1840-ben Alsó-Ausztriában az egész lakosságból 13 főre, Felső-Ausztriában 15-re egy iparűző jutott. A szükségeseket ugyancsak piacról beszerző egyéb rétegek számát figyelembe véve az arány a valóságban kedvezőbben alakult.

Egységes belső piac az örökös tartományokban 1848 előtt, a jelentős gazdasági fejlődés ellenére sem alakult ki. Erről vall az is, hogy Bécs, Graz, Linz, Prága, Brünn időszakos, országos vásárai, az egyre szélesedő állandó nagykereskedelmi hálózat ellenére is még mindig döntő szerepet játszottak az áruforgalomban.

Benda Kálmán

Az elnyomott függetlenségi és reformtörekvések

Batsányi kezdettől fogva a polgári átalakulás híve volt, kemény szavakkal ostorozta az elmaradt hazai viszonyokat, s A franciaországi változásokra című versében már forradalommal fenyegette meg a magyar nemeseket. E verséért bíróság elé állították, elvesztette állását, s 1794 végén a magyar jakobinusok elleni perben elsők közt fogták el. Rábizonyítani ugyan semmit sem tudtak, így csak egyévi börtönt kapott, de kiszabadulása után idehaza nem talált megélhetést; 1797-től Bécsben élt. Láttuk szerepét Napóleon magyarokhoz intézett kiáltványának megszövegezésében, érthető, hogy a schönbrunni béke után a francia csapatokkal ő is eltávozott, Franciaországba ment, Napóleon bukása után az osztrák rendőrség elfogatta, bíróság elé állította, majd Linzben internálta.

Vörös Károly

A nyelvújítás és a művelődés polgáriasodása

Derékba törte a jakobinus per a kor legtudatosabb politikai írójának, Batsányi Jánosnak a pályáját is. A franciaországi változásokra költőjének életét már 1792-ben, Kassán lehetetlenné tették a sorozatos feljelentések, vizsgálatok; a Kufsteinben letöltött börtönbüntetés után pedig haza sem jött, hanem Bécsben telepedett meg. 1809-ben szerepe volt Napóleon kiáltványa végső szövegének és magyar fordításának kialakításában, ezért a francia csapatokkal ő is Párizsba ment. Itt azonban 1815-ben az osztrák rendőrség letartóztatta, majd Linzben internálták. Itt még harminc évet élt, immár teljes elszigeteltségben; haza nem térhetett, költeményei, német nyelvű munkái, melyekben változatlanul tovább éltek a demokratikus törekvések, szintén nem jutottak el a magyar olvasóhoz.

S. Vincze Edit

Kísérletek munkáspárt alakítására

Ősszel a Monarchia nagyobb ipari gócpontjaiban (Grazban, Linzben, Wiener-Neustadtban, Reichenbergben) sorra megalakultak a helyi szociáldemokrata bizottságok.

Szász Zoltán

A nagybirtok polgárosodása és az agrárius mozgalom

A liberalizmus ideológiai hegemóniájának alkonyát jelezte az osztrák-német nacionalisták 1882. évi linzi programja, amely – a dualizmussal szembenálló külön német nacionalista célok mellett –, a Németországgal kötendő vámszövetséget, a választójog konzervatív érdekű kibővítését és az úgynevezett „szociális olajcsepp” politikáját is követendő célul tűzte ki. Ez utóbbi a nagytőke ellenében a progresszív adózást, a munkások munkaidejének csökkentését, a női és a gyermekmunka felhasználásának korlátozását jelentette, vagyis a tőkés szabadversenybe való beavatkozást, az ipari és a banktőke tevékenységének megrendszabályozását. A parasztság hagyományos életkörülményeinek konzerválására a birtokadó újraszabályozását, az örökösödési földaprózódás meggátlását, az elárverezhetetlen birtokminimum megteremtését követelték.

Hanák Péter

Belpolitikai válság Ausztriában

A Deutschnationaler Vereinben egyesült csoportok első közös platformja, az 1882. évi linzi program már a dualizmus felszámolását, Magyarországgal csupán a perszonálunió fenntartását, Dalmácia Magyarországhoz csatolását, Galícia és Bukovina autonóm különválasztását és a megmaradt szűkebb Ausztriában a német túlsúly teljes politikai érvényesítését tűzte ki célul.

Irodalom

a linzi posztómanufaktúráról V. Hofmann, Beiträge zur neueren österreichischen Wirtschaftsgeschichte. I. (Archiv für österreichischen Geschichte CVIII. 1920. 345–778); A. Hoffmann, Wirtschaftsgeschichte des Landes Oberösterreich. I. (Salzburg, 1952. 322, 414, 447–448),

Kiadványok