Lippa

A Múltunk wikiből

románul Lipova, szerbül Липова

város Romániában, Arad megyében
Wikipédia
Lippa címere
1541
augusztus 31. A szultán közli Izabellával, hogy az ország keleti részeinek kormányzását ruházza rá évi 10 ezer forint adó fejében. A királyné és kísérete elindul Lippa felé.
1551
október 8. A török elfoglalja Lippát.
november 3. A királyi csapatok sikeresen ostromolják Lippát. (November 28-án veszik be. A török parancsnok Fráter Györgytől szabad elvonulást kap.)
1552
július 30. A török megszállja Lippát.
1595
augusztus 18. Az erdélyi csapatok visszaveszik a töröktől Lippát.
1614
augusztus 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Ünnepélyesen fogadja a Bethlen fejedelemsége megerősítését hozó portai követséget. A szultán követeli Lippa és Jenő átadását.)
1616
június 1. Bethlen Gábor ostrommal beveszi a saját katonasága által védett Lippa várát. (Június 14-én átadja a töröknek.)
1688. június 20.
Lippa török őrsége feladja a várat Caraffa generálisnak.

Sinkovics István

Török támadás Erdély ellen

  • A beglerbég megindította támadását, és egymás után foglalta el Becsét, Becskereket, szeptember második felében a Maros menti, apróbb várakat, köztük a Fráter György birtokolta Csanádot is. A várak nem tudtak komoly ellenállást kifejteni; Castaldo pedig, miként Bécsbe jelentette, nem vállalkozott arra, hogy 8-9 ezer katonájával útját állja a 140 ezer főt számláló török seregnek. Nyílt ütközet vállalása helyett a védővonal két legfontosabb pontját, Lippát és Temesvárt készült megerősíteni.
  • A délszlávok megnyerése hamarosan haszonnal járt a beglerbég számára. Október elején a török sereg váratlanul elfoglalta Lippát, melyet a város rác lakossága juttatott a kezére. Ugyancsak az ő biztatásukra megpróbálkozott Temesvár ostromával is, de eredmény nélkül. Lippa megszerzésével a török elérte Erdély bejáratát.
  • A tél tehát megmentette az erdélyi haderőt egy kétes kimenetelű ütközettől, és egyben lehetővé tette, hogy ellentámadásba kezdjen. Fráter György következetes maradt politikájában, még ha ez a következő évre biztosra vehető török támadást vont is maga után: a felkelt hadakkal és a zsoldosokkal sorra visszafoglalta a Maros menti kis várakat, melyeket magukra hagyott török őrségük ugyanúgy nem tudott megvédeni, mint korábban Ferdinánd katonasága. Egyedül Lippa állta az ostromot. A város hamarosan elesett, de a várat a perzsa származású Uleman és 1500 katonája tartotta. Fráter György szabad elvonulást akart nekik biztosítani, Castaldo viszont teljes meghódolást kívánt. Töretni kezdte a falakat, mivel azonban az ostrom hetekig húzódott, november végén kénytelen volt hozzájárulni Uleman csapatainak szabad elvonulásához.

Fráter György meggyilkoltatása

  • Lippa alatt Fráter György és Castaldo ismét komoly ellentétbe került. A Barát álláspontja világos volt; egyrészt épen akarta a várat visszakapni, másrészt a szabad elvonulással lekötelezett Ulemant közvetítésre akarta megnyerni: vegye rá a beglerbéget a még török kézen maradt Becse és Becskerek harc nélküli visszaadására, a szultánt pedig a következő évben lejáró fegyvernyugvás meghosszabbítására. Castaldo viszont értetlenül és árulást gyanítva nézte, hogyan tárgyal a Barát a török parancsnokkal, s hogyan biztosít az elvonuló törököknek élelmet és védőkíséretet.
  • A Barát sürgette a hadműveleteket (egyéb érvei mellett ezért is ellenezte Lippa hosszas ostromát), hogy még a török hadviselés számára alkalmatlan téli évszakban vissza tudják venni a nemrégen elveszett várakat. A lippai ostrom után azonban már nem lehetett továbbvonulni, mert az erdélyi felkelők sorra hazaszállingóztak, és a harc folytatásához új hadseregre volt szükség.
  • A helyzet voltaképpen átmeneti nyugvópontra jutott: az erdélyi felkelő sereg szétoszlott, török csapatok nem voltak Erdélyben – így szó sem volt a zsoldosvezérek életveszedelméről. Ők azonban ekkorra, a Lippa körüli huzavona után, már döntöttek Fráter György sorsáról.

Az 1552. évi hadjárat. Eger védelme.

  • Fráter György 1552 elejére törökellenes hadjáratot tervezett; az erőkkel azonban immár csak a Szeged visszafoglalására, szánt, vakmerő vállalkozásra futotta. A tervet Tóth Mihály volt szegedi bíró eszelte ki, s megnyerte hozzá Aldana lippai parancsnokot is. A bíró 5 ezer hajdúból álló csapata úgy tett, mintha Becskerek ellen vonulna, majd titkon átkelt a Tiszán, és a szegediek segítségével megszállta a várost. A jól kiépített várral azonban nem boldogult. Aldana és csapatai időben megérkeztek Lippáról, de meg sem kísérelték a vár ostromát, a hajdúk pedig fosztogatni és dorbézolni kezdtek.
  • Lippát, holott megerősítésére a császári tábornokok Temesvárnál nagyobb gondot fordítottak, Aldana felgyújtatta, és sorsára hagyta. A törökök eloltották a tüzet, s könnyűszerrel birtokukba vették a várat. Lippa példájára a Temes-vidék és a Maros menti többi vár is meghódolt.

Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

A Maros mentén eredményesen haladt előre a lugosi bánnak kinevezett Borbély György támadása. Báthori István egykori hadvezére 13 várat foglalt vissza 1595. augusztustól októberig, köztük olyan fontos helyeket, mint a Maros mentén Lippa, Solymos, Arad, Csanád, Világos, végül elfoglalta Jenőt is, és egyúttal meghiúsította a temesvári pasa várostromokat felmentő próbálkozásait.

Eger eleste és a mezőkeresztesi csata

Helyi jelentőségű próbálkozásnak számít, hogy 1596 áprilisában az újonnan kinevezett temesvári beglerbég körülzárta és ostrom alá fogta Lippát, de az őrség Borbély György paacsnoksága alatt keményen tartotta a várat. A Prágából visszatérő Zsigmond felmentette Lippát, majd Temesvárt támadta meg, szétverte az ellene küldött tatárokat, de újabb török sereg közeledésének hírére hazatért Erdélybe.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

1604. április 1-re már annyira érettnek látszott az ügy, hogy a magyarországi fővezérlettel megbízott nándorfehérvári pasa, Lalla Mehmed ezen a napon levelet írt Bocskainak. Elhitte – írja az erdélyi bujdosóknak –, hogy Bocskai mindig [!] jóakarója volt a török császárnak, ám mutassa meg ezt most is, s közölje szándékait. A török rab konkrét feltételeket hozott, ezeket Bethlenék írásba foglalták, s a pasa a szultánhoz juttatta, aki felhatalmazta az időközben nagyvezírré kinevezett Lalla Mehmedet a szövetség megkötésére. Augusztus első napjaiban az új nagyvezír értesítette Bocskait, hogy mivel az erdélyi bujdosók őt „egy akaratból fejekké és fejedelmükké akarják választani”,[1] kívánságára török csapatokat ad segítségül, akik beviszik Erdélybe.

Ezekben a napokban Bocskai birtokügyeinek intézése címén Erdélybe ment, s ott is tartózkodott szeptember végéig, talán mert odavárta – török segítséggel – a bujdosókat, s elő akarta készíteni a talajt számukra. De ha ezért ment oda, hiába várakozott, mert török csapatok Temesvár körüli gyülekezéséről értesülve, Belgiojoso attól félt, hogy Lippa megvételére készülnek, s odaküldte Dampierre ezredest – császári zsoldba vett magyar hajdúkkal. Ezek a lippai és jenői helyőrséggel egyesülve, szeptember 13-án rajtaütöttek az erdélyi bujdosók táborán, akiket csak a temesvári törökök kirohanása mentett meg a nagyobb bajtól.

Basta visszavonulása

1605. január 6-án Káthay kassai szállásán a lázongó Lippait a fejedelem beleegyezésével Sennyey és Nagy Albert lekaszabolta. Németi, Ibrányi ekkor már nem élt, a Rhédey alá beosztott Dengelegi engedelmeskedett, s később Lippa várának kapitánya lett; Szénásit pedig, miután Gyulaffy parancsnoksága alatt önhatalmúlag próbált fellépni, és levágatta a magát hitre megadó Szatmári német őrséget, a fejedelem vasra verette.

A békeszerződések

A bécsi béke egy évszázadra meghatározta a magyar politikai életet. Ha nem biztosította is egyértelműen a protestáns vallásszabadságot és a rendi önkormányzatot, de módot adott a törvényes fellépésre védelmükben, s mivel a békét Bocskaival mint Erdély elismert fejedelmével kötötték meg, az erdélyi fejedelmeknek ez lehetőséget nyújtott a beavatkozásra a Habsburgok és a magyar rendek viszonyába. Állandósította ugyan a királyság és a fejedelemség különállását, egyben azonban össze is kapcsolta a kettőt, egymás létfeltételévé téve a magyar rendiség és az Erdélyi Fejedelemség fennmaradását, anélkül, hogy a Bocskai által óhajtott formális konföderáció létrejött volna közöttük. Ez utóbbit az a török hatalom is akadályozta volna, mely a Bocskai seregei mögötti fedezetlen várak elfoglalásával, védtelen tartományok rablásával próbálkozott, s kierőszakolta Bocskaitól Lippa és Jenő visszaadásának ígéretét.

Báthori Gábor bukása

Báthori – minthogy Ghyczy árulásáról nem tudott – nem is igazolhatta magát, s így Ghyczy könnyű sikert ért el, melynek azonban nagy ára volt. Kinevezéséért cserében oda kellett ígérnie Lippa és Jenő várait, melyek visszaszolgáltatására még Bocskait kötelezték, de átadásukat a fejedelmek sikerrel halogatták.

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

Védekező külpolitika

  • Bethlennek belső ellenzékkel nem is kellett volna megküzdenie, ha kívülről nem szítják az elégedetlenséget. A királyi Magyarországon felháborodással fogadták trónfoglalásának hírét. Forgách és Dóczy széltében terjesztették, hogy Erdélynek immár török gubernátora van, akit mihamarabb ki kell vetni székéből, nehogy törökké tegye egész országát. Elismertetése iránti kérése Bécsben a legridegebb elutasításra talált, s a szabad fejedelemválasztás meggátlását egyenesen a legalkalmasabb jogcímnek találták arra, hogy Erdély visszafoglalását újra megkíséreljék. Dóczy megrohanta és elfoglalta a fejedelemség legfontosabb végvárait, Husztot, Tasnádot, Ecsedet, Kővárt; Váradot is csak Rhédey ébersége tartotta meg. Mikor Bethlen a várak visszaadását követelte, még Várad átengedésére is felszólították. A Porta is elég tapintatlan volt, hogy éppen nehéz helyzetében akarta Lippa és Jenő átadását kikényszeríteni. A Bocskaitól már megkövetelt, de mindeddig sikeresen megtartott két várról Bethlen már csak azért sem mondhatott le, mert ezzel tápot nyújtott volna annak a híresztelésnek. hogy eladta magát és Erdélyt a töröknek.
  • Mátyás király dunai birodalmának feltámasztása török segítséggel: ez a terv ekkor még talán csak arra volt szánva, hogy a Portán elfelejtsék Lippát és Jenőt. A későbbi fejlemények azonban valóban tervvé érlelték a merész gondolatot.

Homonnai György támadásai

Bécs a meghiúsult nyílt háború helyett trónkövetelő felléptetéséhez folyamodott, s erre a szerepre készségesen ajánlkozott Homonnai György, aki a Bethlen amnesztiája helyett száműzetést választó Kendy Istvánnal szövetkezve, még pénzt és katonát is szerzett vállalkozásához III. Zsigmond lengyel királytól. Khlesl hitlevelet vett Homonnaitól, hogy győzelme esetén Erdélyben visszaállítja a római egyház egyeduralmát, Váradra német őrséget enged be, és a császár nevében fog uralkodni. Az ügy érdekében még abba is beleegyezett, hogy Homonnai önnön elismertetéséért fűt-fát ígérgessen a szultánnak. A Portán az ajánlatokat nem vették komolyan, de kapóra jöttek, hogy Bethlentől kizsarolják Lippát és Jenőt. Most már nem lehetett tovább halogatni a keserves kötelességet, s mivel Lippa kapitánya megtagadta az átadást elrendelő országgyűlési határozat végrehajtását, Bethlennek 1616 júniusában szabályszerű ostrommal kellett saját várát a török számára bevennie. Ezzel azonban a török felé olyan erkölcsi tőkét kovácsolt magának, hogy ettől kezdve egy ideig a Portán a szultán legkészségesebb hívének tudták, akire lehet számítani, s akinek önálló vállalkozásait is érdemes támogatni. Egyelőre azt is elnézték, hogy Jenő átadásával még adós maradt.

A törökök felé maga Bethlen is igyekezett Lippa megadásának jelentőségét úgy hangsúlyozni, hogy az az ő részéről ne vereségnek tűnjön fel. „Lippának ... megadására sem az ország, sem az eddég való fejedelmek nem mehettenek – írja még a vár alól a nagyvezírnek – mert miolta az régi magyaroknak elei Scitiából kijött és fegyverrel ezeknek az földeknek lakosit elfogyatván, az országot magáévá tette, soha semmi időben az magyar nemzetség felől azt nem hallottuk, sem nem olvastuk, nem hogy várakat, városokat és tartományokat de még csak egy talpalja földet is fegyvervonyás, vérontás és halál nélkül ajándékon senkinek adott volna ... Mostan az mi cselekedetünk és hatalmas császárhoz mutatott igaz hívségünk ennél sokkal különben vagyon” s „... ilyen emlékezetre méltó hűségünknek megmutatásáért, kihez hasonlót az magyar nemzetség között, sőt talán más nemzetség közül is soha senki az ottomán nemzettséghez eddig még nem mutatott, minémű kegyelmes ótalmat és minden jókat várhassunk ... ott benn való főkövetünk mindenképen tudósítja”.[2]

A várt hála váratlan megnyilatkozását Bethlen már Lippa alatt hallhatta, mikor a vár átvételére érkező Gürdzsi Mehmed pasa örömében megfogadta, hogy egyszer majd magyar királlyá teszi Bethlent. Bethlennek azonban egyelőre sokkal inkább a hálaként kért oltalomra volt szüksége, mert Homonnai most már ország-világ előtt felhatalmazva érezte magát, hogy a kereszténység árulójának bélyegzett Bethlent megtámadja. Lippa felmentésének ürügyén elindította zsoldoskapitányát, Fekete Pétert, de török segítségre nem volt szükség, mert a támadóknak Rhédey útját állta, és már a határon szétszórta őket.


Bethlen hiába kért elégtételt Bécsben a támadásért, még őt vádolták árulással Lippa miatt. Homonnai pedig tovább szervezkedett, és ha III. Zsigmond több pénzt már nem tudott is neki adni, levelet írt érdekében III. Fülöp spanyol királyhoz. Homonnai maga is oda folyamodott, hajmeresztő bűnlistát nyújtva be az Erdélyt török csapatokkal megszálló, tűzzel-vassal elpusztító, Báthorit meggyilkoltató, a katolikusokkal kegyetlenkedő, Lippa után Váradot is a töröknek átadni készülő Bethlenről.

Bethlen Magyarország fejedelme

Bethlennek így be kellett látnia, hogy a magyar rendektől nem várhat különösebb, a cseh–morva szövetség gyöngeségét valamennyire is pótló erőfeszítést. Maradt volna mindezek után a megígért török segítség, amelyből azonban eddig semmit sem látott, sőt Ferdinánd portai követe 1620 első napjaiban azt az ígéretet kapta, hogy a „békebontó” Bethlent hazarendelik, amennyiben az 1604-ben elfoglalt Vácot visszakapják. A követ tiltakozott a zsarolás ellen, mire a nagyvezír ugyanezt a feltételt az erdélyi követeknek ajánlotta fel Bethlen hadjáratának engedélyezése fejében. Az annyi bajt okozó lippai eset után Bethlen nem vállalhatta Vác ódiumát is.

Bethlen és a román fejedelemségek

Lippa átadása után egyes portai körök vérszemet kaptak, s Bethlent török sereg mellé katonaadásra akarták kényszeríteni. Szkender pasa 1616. évi moldvai hadjáratához hívtak erdélyi csapatokat, s Bethlen fel is vonult, de portai követe által bejelentette, hogy nem fog fegyvert keresztények ellen, legfeljebb békeközvetítésre hajlandó, amit valóban el is fogadtak tőle, s azután nem tőle kérték, hanem neki adtak katonai támogatást.

Ebben az időben a két román fejedelemség trónját már valóságos árveréseken (mezat) juttatták a Portán a legtöbbet ígérőnek, a hazai bojárok meghallgatása nélkül, s a török hadsereg minden európai hadjáratához, így például a Bethlen mellé küldött török csapatokhoz is moldvai és havasalaföldi segítséget rendeltek ki. Trónra jutása körülményeinek és Lippa elvesztésének feledtetése érdekében különösen fontossá vált Bethlen számára, hogy hangoztassa, illetve érvényesítse Erdélynek a Porta által mindig is elismert kiváltságait: a szabad fejedelemválasztást és a török sereg melletti hadbavonulástól való mentességet.

A trón biztosítása

Erdély magára maradt a reménytelennek látszó helyzetben, de Rákóczi nem hátrált meg. Életében először és utoljára vállalt főbenjáró kockázatot, s a szerencse kedvezett neki. A török csapatok megindulásának hírére 1636. elején Váradra vonult seregével, s Kornis Zsigmond főgenerális alatt Huszár Mátyást a székelyekkel, Ibrányi Mihály váradi alkapitányt a bihari hajdúkkal küldte a Gyula felől Bethlennel együtt közeledő temesvári pasa elé. Október 6-án, eldöntetlen csata után mindkét fél visszahúzódott, de a szalontai hajdúk Győri Jakab kapitányuk vezetésével rácsaptak a visszavonuló törökre és megszalasztották őket. A váratlan fordulat felbátorította Rákóczit, és Lippa alá ment a budai pasa főserege elé. Az ősziesre fordult időjárás miatt a pasa nem mert támadni, s megegyezést ajánlott. Rákóczi megtarthatta trónját, de meg kellett fogadnia, hogy a Bethleneket személyükben és vagyonukban többé nem háborítja. Kellemetlen, de viszonylag csekély engedmény volt ez ahhoz a súlyos presztízsveszteséghez képest, amelyet a Porta szenvedett engedetlen vazallusától.

R. Várkonyi Ágnes

A három állam

Apafi Mihály fejedelemnek már nem álltak rendelkezésére a hatalom régi, biztos bázisai, a magyarországi földbirtokok, a gazdag Partium s a Nyugatra irányuló s kereskedelem, viszont a négyéves uralmi válság következményeit és az addig páratlanul magasra szökő államadósságot vállalnia kellett. E kettős nyomás szorítójában igyekezett Apafi, kormányzókörével együtt, a Bethlen Gábor kezdte államszervezés hagyományai szerint, de már az új követelményekhez igazodva kiépíteni a központi hatalmat. Az államvezetésben az arisztokrácia és a nemesség új emberei kaptak helyet, közöttük a Lippa várbeli porkoláb kisnemes fiából gazdag főúrrá és a kormányzásban vezető államférfivá emelkedő Teleki Mihály.

Hadsereg és társadalom

Óvatosan kezelendőek Evlia Cselebi tájékoztatásai is: szerinte a temesvári várnak a ziámet- és a tímár-birtokokkal együtt 7800 főnyi katonasága van, emellett a pasa fegyveresei is szolgálnak itt, a kettő együtt 10 ezres létszámú haderő. Lippa háború idején 2 ezer főnyi katonát tud kiállítani.

A balkáni hadjárat

Tatár segédcsapatok elfoglalták Lugost, Karánsebest, Lippát, és egészen Szolnokig, Debrecenig végigpusztították a Tiszántúl nagy részét.

Mérei Gyula

Háziipar, céhes ipar

Temes megyében Vingán 47, Lippán 36, Torontál megyében Komlóson 31, Lorándon 24, Módoson 30, Törökbecsén 23 szakmát fogott össze egy-egy céhben a kiváltságlevél.

Lábjegyzet

  1. Thury József, Bocskai István felkelése. Századok 1899. 40.
  2. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 468-469.

Irodalom