Ludwig Welden

A Múltunk wikiből

Franz Ludwig Freiherr von Welden

Laupheim, Württemberg, 1780. június 16. – Graz, 1853. augusztus 7.
császári és királyi táborszernagy, utásztiszt, szállásmester,
szabadidejében botanikával is foglalkozott
Wikipédia
WeldenLitho
1849. április 12.
Kossuth a táborból visszatér Debrecenbe. A honvédelmi bizottmány elutasítja Kossuthnak a trónfosztásra tett javaslatát.
Ludwig Welden báró átveszi a császári csapatok vezérletét.

Spira György

A Dunántúl elvesztése

Windisch-Grätz, miután másfél hónapig tartó véres leckében részesítette a bécsieket, december 16-án lépte át a magyar határt. Teljesen megnyugtatónak azonban továbbra sem érezte a bécsi helyzetet, miért is a császárvárosbanLudwig Welden báró altábornagy parancsnoksága alatt – még ekkor is 20 ezer főnyi helyőrséget hagyott hátra, s magyarországi hadjáratát mindössze 43–44 ezer főnyi sereg élén indította meg.

Komárom felmentése és Pest visszafoglalása

Welden báró tehát, aki az isaszegi ütközet hírére elcsapott Windisch-Grätztől egy héttel korábban (immár táborszernagyi rangban) átvette a Magyarországon harcoló császári csapatok vezérletét, nyomban átlátta, hogy ha seregének zöme továbbra is Pesten marad, akkor ott könnyen egérfogóba kerülhet, s ezért most késedelem nélkül elrendelte a visszavonulást. És a II. meg a III. hadtest 23-án már útnak is indult nyugat felé, hogy egyesülve a Komárom alatt tanyázó ostromsereggel, Győrön át egészen Pozsony vidékéig hátráljon, majd másnap Jellačić is elvonult a Duna jobb partján Eszék felé, hogy legalább Szlavóniát biztosítsa a honvédcsapatokkal szemben, amelyek idő közben a Bácska legnagyobb részét is újból hatalmukba kerítették. S minthogy így a főváros területén ellenséges katonaság csupán a most Heinrich Hentzi tábornok parancsnoksága alá helyezett budai várban maradt, Pest 24-ére ismét szabaddá lett, az ellenséges főerőknek viszont megint csak sikerült kibújniok az egérfogóból.

Mire ugyanis Görgei seregének zöme 26-án hajnalban átkelt a Duna jobb partjára, Welden nyugat felé visszavonuló csapatai már egyesültek a Komárom alatt állókkal, sőt egy részük immár Győr felé közeledett. S Görgeinek éppenséggel még ekkor is volt lehetősége arra, hogy megsemmisítő csapást mérjen az ellenséges főerőkre, hiszen Welden seregét Jellačić különválása számottevően meggyengítette, a magyar sereget viszont a komáromi várőrséggel történt egyesülés jócskán megerősítette. Görgei azonban nemcsak arra nem gondolt, hogy most a komáromi várőrség egészét is felhasználja, de még arra sem, hogy a Dunán már átkelt I. és III. hadtest után a VII-et is átdobja a jobb partra, sőt arra sem, hogy fogytán levő lőszerkészletét haladéktalanul kiegészítse a komáromi vár bőséges tartalékaiból. Így pedig a jobb partra átkelt csapatok 26-án Komárommal átellenben megütközhettek ugyan az ellenséggel, de az ütközetet nagyjából egyenlő erőkkel voltak kénytelenek megvívni, s a kora délutáni órákban azután lőszerkészletük elapadása miatt döntés nélkül félbe is kellett hogy hagyják. S igaz, az ellenség nem aknázta ki ezt a rá nézve kedvező fordulatot, hanem beérte azzal, hogy napnyugtáig kitartson az ütközet kezdetén elfoglalt állásaiban, az éj leszálltával pedig elvonult nyugat felé. Csakhogy Welden a maga célját, az elvonulás zavartalanságának a biztosítását így is elérte.

A támadó hadmozdulatok felfüggesztése

A kétségbeesett Weldennek tehát – mint maga is nyomatékosan hangsúlyozta – halvány reménye sem lehetett arra, hogy a honvédsereg főerőit, ha tovább törnek előre, Bécs előtt bárhol is sikerüljön feltartóztatnia. És a Bécs elleni támadás nemcsak lehetségesnek, hanem fölöttébb kívánatosnak is mutatkozott. Egyrészt azért, mert a császárváros tömegeiből az októberi felkelést követő véres megtorlás sem ölte ki a forradalmi szellemet és a magyar forradalom iránti rokonszenvet, e így bizonyosra lehetett venni, hogy Welden seregének szétverése Bécsben is újabb forradalmi erjedést indítana meg. Másrészt – és főleg – azért, mert nyilvánvaló volt, hogy ha a honvédsereg most az ellenforradalom legfőbb támaszpontjára is csapást mér, akkor ez az ellenség számára rendkívül megnehezítheti, hogy még egyszer erőre kapjon, ellenkező esetben viszont az ellenforradalom időt nyerhet arra, hogy ismét rendezze sorait, s azután újabb kísérletet tegyen a magyar forradalom eltiprására.

A nagyhatalmak összefogása az elszigetelt Magyarország ellen

És így az idegileg összeomlott Weldent május végén felváltó új főparancsnok, Julius Haynau báró tábornagy vezérletével június derekán a császári hadseregnek (az ekkor már nem túlságosan sok szerb felkelőt is hozzászámítva) összesen immár 166 ezer katonája állott szemben a honvédsereggel, amelynek az összlétszáma ugyanekkor (ha belefoglaljuk a szervezett szabadcsapatok állományát meg azt a 30 ezernyi újoncot is, akit még július folyamán sem sikerült felfegyverezni) 173 ezer főre rúgott.

Szabad György

Magyarország önkényuralmi igazgatása

Míg Welden táborszernagy rövid főparancsnokoskodása idején a magyar konzervatívok még megkísérelték szerepük továbbéltetését, az őt hamarosan követő Haynau oldalán a császári bürokrácia képviselői váltották fel őket.

Irodalom

A Windisch-Grätz Visszarendeléséről és Welden főparancsnokságáról szóló április 12-i császári kéziratot közli a Gyűjteménye a… legfelsőbb manifestumok és szózatoknak.