Lugos

A Múltunk wikiből

románul Lugoj, népiesen Logoj, németül Lugosch

municípium Romániában, Temes megyében
Wikipédia
Lugos címere
1552
augusztus 6. A török elfoglalja Lugost, majd augusztus 11-én Karánsebest.
1554
április Lugost és Karánsebest a Porta átadja Izabellának.
1658
szeptember vége Barcsai Ákos fejedelem átadja a töröknek Lugos és Karánsebes várát.
1691. július 27.
Thököly Imre megveszi Lugost.
1695. szeptember 21.
Az ötszörös túlerőben levő szultáni seregtől Lugosnál vereséget szenved és elesik Friedrich Veterani gróf, császári tábornagy. Lugos és Karánsebes török kézre kerül.
1833.
Elkészül Lugoson az első vonórudas vasívhíd.
1848. június 27.
A lugosi román népgyűlés.
1906. június 25.
Karánsebes, Lugos, Debrecen általános sztrájkja.

Makkai László

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély és a német-római császárválasztás

Lipót német-római császárrá választását a Habsburg-országokban tűzijátékokkal ünnepelték meg. Ugyanakkor 1658. augusztus második felében mintegy 120–140 ezer főnyi tatár, török, kozák és vajdaságbeli had tört be Erdélybe. Elfoglalják Jenő várát, Lugost, Karánsebest és a várakhoz tartozó hatalmas területeket.

A vasvári béke

Apafi Mihály erdélyi fejedelem akkor értesült a vasvári békéről, amikor Teleki Mihályt éppen Bécsbe indította volna követségbe, a sebtében átalakított utasítás gyakorlatilag már hiábavalónak bizonyult. Az önálló államiság gazdag hagyományaival rendelkező fejedelemségről uralkodójának tudta és beleegyezése nélkül döntött a Habsburg császár és a török szultán: szűkebb határok közé szorította a kis országot, melynek fejlett területeit, jelentősebb várait (Lugos, Karánsebes, Várad, Székelyhíd) és legjövedelmezőbb vámját kellett elvesztenie.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

Várad, Jenő, Lugos, Karánsebes várainak és vidéküknek török kézre jutása jelentős magyar néptömeget kényszerített menekülésre, főleg a királyi Magyarország felé.

R. Várkonyi Ágnes

A balkáni hadjárat

Tatár segédcsapatok elfoglalták Lugost, Karánsebest, Lippát, és egészen Szolnokig, Debrecenig végigpusztították a Tiszántúl nagy részét.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék.

Arató Endre

A magyarországi románok és a magyar nemzeti mozgalom

Amikor az összeesküvést leleplezték, Murgut mint „osztrák” állampolgárt kiutasították Havaselvéről. Lugoson telepedett le, ügyvédi irodát nyitott, s ismételten összeütközésbe került a szerb hierarchiával és a magyar nemességgel. Murgu a Bánátot külön országrésznek tartotta, ahová – szerinte – néhány tucat „idegen” nemes hatolt be és kiépítette saját adminisztrációját, minden községbe nyelvét ismerő jegyzőket ültetett, akik a községi ügyeket „lapp” nyelven vezették (ez alatt a magyar nyelvet értette), és kizsákmányolták a román népet. Így Murgu a román parasztság oldalára került. Az állam egysége elleni izgatásért és a parasztok fellázításáért azután végül letartóztatták. Mint államfogoly került Budára, ahonnan ő is csak 1848 tavaszán szabadult.

Spira György

A nemzetiségi igények első megfogalmazásai

A magyarországi románok élén ugyanis olyan férfiak állottak, akik – mint például a konzervatívként indult, de a Habsburgokból idővel alaposan kiábrándult Ioan Dragos Bihar megyei szolgabíró vagy a hatalom birtokosai által 1845-ben parasztlázítás vádjával Táncsicshoz hasonlóan bebörtönzött s azután 1848 áprilisában ugyancsak a pesti fiatalok által kiszabadított lugosi ügyvéd, Eftimie Murgu – megértették, hogy népük felemelkedésének legfőbb gátja ugyanaz a Habsburg-abszolutizmus, amely a magyar nép felemelkedésének is legfőbb gátja, legfőbb fegyvertársaik pedig a Habsburg-abszolutizmus elleni harcban éppen a polgári átalakulás magyar hívei lehetnek.

A kenyértörés

Amikor pedig Murgu június 27-én – épp a kormány megbízásából – nagy népgyűlést tartott Lugoson, hogy a Temesköz román lakóit a szerb szeparatisták ellenében fegyverfogásra hívja fel, s a gyűlésen tömegével megjelent románok lelkesen fel is ajánlották életüket és vérüket, azzal a kikötéssel azonban, hogy kapitányuk tulajdon soraikból származó ember – személy szerint éppen Murgu – legyen, a Temesközből pedig szervezzenek román hivatalos nyelvű autonóm tartományt: a kormány ezeket a kívánságokat habozás nélkül holmi magyarellenes szeparatizmus megnyilvánulásainak bélyegezte, s engedni nékik még részben sem óhajtván, inkább azonnal lemondott a temesközi románok mozgósításáról.

Győzelmek a mellékhadszíntereken

Bem pedig, aki a VI. (erdélyi) hadtest 9 ezer embere élén április 16-án kezdte meg temesközi hadjáratát, eközben elébb a temesvári császári várőrség Lugosra kikülönített csoportját szorította vissza a vár falai közé, majd azok ellen a császári csapatok ellen fordult, amelyek márciusban Erdélyből Havaselvére menekültek előle, de április 22-én Ignaz Malkovsky altábornagy vezetésével Orsovánál újból magyar földre léptek, s néhány gyors mozdulattal elérte, hogy ez a jóval erősebb – ekkor 14 ezres létszámú – hadtest május 16-án másodízben is kitakarodjék az országból.

Szabad György

A nemzetiségek csalódása

1850-ben a magyar forradalom támogatása címén elítélt Lemény görög katolikus püspök helyébe Sterca-Șuluțiu került. A már korábban Fogarasról Balázsfalvára helyezett püspökséget 1853-ban érsekség rangjára emelték, és a magyar államtest széttagolására irányuló koncepciónak megfelelően felszámolták függését az esztergomi érsektől. Hozzácsatolták viszont a „magyar koronaországhoz” tartozó nagyváradi görög katolikus egyházmegyét is, és lehetővé tették számára, hogy a görög katolikus pozíciókat két új püspökség, a szamosújvári és a lugosi szervezésével erősítse meg.

Dolmányos István és Erényi Tibor

A munkásság és a kormányzat harca 1906 második felében

únius 21-én Szatmárnémetiben éppen azért tört ki az általános sztrájk, mert a gőzfűrészgyár sztrájkoló munkásainak ügyében eljáró helybeli párttitkárt a város főkapitánya letartóztatta. A munkásság együttes fellépésének hatására azonban a szociáldemokrata vezetőt szabadon bocsátották, és azok a munkások, akik az általános sztrájk megszűnte után – most már a bér- és munkaviszonyok megjavításáért – sztrájkban maradtak, jelentős eredményeket értek el. Lényegében hasonló okokból került sor június 25-én általános sztrájkra Karánsebesen, Lugoson, valamint Debrecenben. Debrecenben a pártvezetőség erélytelenségét rendszeresen bíráló Vágó Béla párttitkár letartóztatása váltotta ki a munkásság tiltakozó akcióját.

A szociáldemokrata párt az agitatív erejű, a politikai életben feltűnést keltő és a termelésben is bizonyos zavarokat okozó politikai sztrájkokkal nyomást akart gyakorolni a kormányra. A Népszava a lugosi, a karánsebesi és a debreceni általános sztrájkról írva megállapította, hogy a hatóságok önkénye, a letartóztatások, a gyűlésbetiltások ellen nincs más védekezési eszköz, csak az általános sztrájk. „Biztosítsák a munkások osztályjogát törvénnyel és nem kell érte harcolniuk többé… Juttassák szóhoz a proletariátust a parlamentben, és nem kell többé a parlamenten kívül megértetni magát úgy, ahogy lehet, bármi áron is.”[1]

Katus László

A románok

Lugoson tartották 1905 végén az első román szociáldemokrata kongresszust, s itt volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1906-ban szervezett román szekciójának, agitációs bizottságának székhelye. Az Alföld keleti és délkeleti peremének román agrárproletariátusa aktívan részt vett a századforduló agrárszocialista mozgalmaiban. Az iparosodó bánsági és Hunyad megyei területen jelentős városi központok alakultak ki, tőkeerős bankokkal és gazdagodó, mozgékony román burzsoáziával: Arad, Temesvár, Lugos, Szászváros.

Siklós András

„Rendcsinálás” és megtorlás

A Krassó-Szörény megyében levő Facsádon egy Lugosról felszálló repülőgép több bombát dobott a községbe benyomult román parasztokra. A bombák 104 embert öltek meg.

Lábjegyzet

  1. Általános sztrájkok. Népszava, 1906. június 26.

Irodalom

A török országrész mohamedán és nem mohamedán lakosságának mindennapi életére rendkívül értékes források a kádihivatalok jegyzőkönyvei; az 1650-es évekből fennmaradt a temesvári (fényképmásolata az Eötvös Loránd Tudományegyetem Török Filológiai Tanszékének fényképtárában), illetve az 1670-es évekből a karánsebesilugosi török bíróság jegyzőkönyve (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Osztály. Török kéziratok Qu. 62), mely az állami adók helyi kivetéséről és begyűjtéséről is értékes listákat tartalmaz.

Az évenként kivetett „rendkívüli” állami adók és felvásárlások helyi beszedési módjára értékes anyagot tartalmaz a karánsebes-lugosi kádijegyzőkönyv.

Az idézett hagyatéki leltárak a karánsebeslugosi kádijegyzőkönyvből valók.

A temesvári vilájet török katonai szolgálatba állt, illetve a városokban és falvakban polgári életet élő délszláv lakosságáról, kapcsolatáról a török hatóságokkal bőséges információkat tartalmaznak a temesvári és karánsebes-lugosi kádihivatalok jegyzőkönyvei.

A lugosi gyűlésről tájékoztató iratokat közli Thim II. és Varsányi Péter István, Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz. Csernovics Péter—Vukovics Sebő—Kiss Ernő ismeretlen levelei (Századok, 1977).

Kiadványok