Luitpold bajor herceg

A Múltunk wikiből

Liutpold vagy Leopold vagy Lipót

? – Pozsony, 907. július 4. vagy 5.
885-907 között bajor herceg
Wikipédia
907
július 4-5. Keleti frank birodalmi sereg Magyarország megdöntésére vonul, Pozsony mellett megsemmisítő vereséget szenvednek Árpád hadaitól; Luitpold herceg, a had vezére és Theotmár érsek, főkancellár elesik.

Györffy György

Pannonia és Morvaország elfoglalása

Árpád és Kurszán 900 nyarán követeket küldött az új frank uralkodóhoz, Gyermek Lajos királyhoz békeajánlattal. A magyar vezérek nyilvánvalóan Pannonia és a morva végek elfoglalásának elismerését kívánták. Minthogy a frank udvar nem volt hajlandó Nagy Károly hódítmányáról lemondani az „új avarok” javára, és a követeket kémeknek bélyegezve visszautasította, ősz folyamán a Kisalföldről két magyar sereg nyomult Bajorország ellen; a nagyobbik a Duna bal partján, a kisebbik a jobb parton. A déli sereg feldúlta az Ennsen túl fekvő „Óperenciát”, és nagy zsákmánnyal tért haza, az északi csapat viszont 900. november 20-án Luitpold őrgróf és Richar passaui püspök seregétől vereséget szenvedett.

Tizennégy éves német–magyar háborúság

907 júniusában Regensburgból, a Duna mentén indult el a hatalmas sereg, melyet az uralkodó, Gyermek Lajos Ennsburgig kísért. A hadsereg vezére Luitpold herceg, Bajorország és Karantánia kormányzója volt, mellette vonult Theotmár salzburgi érsek, a birodalom prímása, számos püspök és apát kiséretében. Amennyiben Árpád ekkor még életben volt, csallóközi nyári szállásán idejében értesülhetett a támadásról, és mozgósíthatta a nyugati országrész haderejét, így az Árpád-fiak közül Leventéét Morvaországból, Jutasét a Dunántúlról, Üllőét a Nyitra vidéki kabarokkal és több más törzsfőét. A nagyfejedelem az ellentámadás helyét a fejedelmi sziget előtt, Pozsonynál választotta meg, ahová a különböző irányokból összejöhettek a hadak, és közrefoghatták a bajorokat.

A 907. július 4–5-én lezajlott csatában a bajor hadsereg megsemmisült. Elesett Luitpold hadvezér, számos gróf, Theotmár érsek, két püspök és három apát. A sváb évkönyvíró Luitpold babonás elbizakodottságnak tulajdonította a vereséget; valójában Luitpold és a bajor előkelők teljesen félreismerték a helyzetet, s nem tudták, hogy a magyarok kiszorítása az új hazából ugyanolyan reménytelen vállalkozás lett volna, mint a magyarok számára a besenyők kiűzése Etelközből.


Az eichstätti püspök már 908-ban várépítkezésbe kezdett, az új bajor herceg, Luitpold fia, Arnulf pedig megpróbált új hűbéres sereget felállítani.