Mágochy Gáspár

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 08:14-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Wikipédia – Károlyi-kastély (Nagymágócs)

Zimányi Vera

Főurak–nemesek

A nagybirtokosok azonban még így is igen jól jártak. Füzér vára 1596-ban a zálogösszeg 12%-át jövedelmezte Báthori Miklósnak, Diósgyőr pedig 1563-ban 25%-át Balassa Zsigmondnak. Néhány évtized múlva még ennél is kedvezőbbé váltak az arányok. A sárospataki uradalom, melyet 1573-ban 80 ezer forintért nyertek zálogbirtokul a Dobók, kezdettben 20, majd rövidesen 60 ezer forint évi jövedelmet hozott. A rekordot azonban alighanem Munkács vára és uradalma tartja, amelyet 1573-ban 42 ezer forintért vett zálogba Mágochy Gáspár, s ehhez az összeghez 20–30–40 ezer forintokat fizetett hozzá.

Sinkovics István

Báthori és a királyi Magyarország

Báthori gondolkodását híven jellemzi Mágochy Gáspárhoz, a munkácsi vár urához – lengyel királyként, de még az oroszországi hadjárat megkezdése előtt – írt levele: „Minden munka, fáradtság sőt az halál is édesnek látszanék, hogy én az én hazámnak ilyen utolsó szüksigében segíthetnék.” De a segítségnyújtáshoz csak „jó fundamentummal” (megalapozottan) foghat hozzá, mert különben kárba vész minden erőfeszítése, sőt a magyarokra veszedelmet hozhat. Az egyenetlenség miatt jutott ide az ország. „Magyarország eleitül fogva az két, inkább három felé húzás-vonás miatt veszett.” A széthúzást kell megszüntetni, „ha megmaradást, jó hírnevet akarunk szerezni, avagy Istennek kedves dolgot cselekedni”. Levelében két lehetőséget latolgatott. Az egyik: a szabad királyválasztási jog gyakorlása Rudolf császár halála után, aki állítólag súlyos beteg. „Ekkor megszabadulnátok, és minden zene-bona nélkül szabad választástok lenne, és ez világ sem rágalmazna sem tütöket, sem azt, az ki oltalma alá venne.”[1] A másik: a Habsburg-uralom lerázása idegen segítséggel. A törököt azonban a perzsák elleni háború foglalja le, két helyen nyilván nem harcolna. A lengyelek segítségére sem lehet számítani, amíg az orosz leköti erejüket.

Makkai László

A második hajdúfelkelés

Homonnai és Báthori vonakodása, hogy a hajdúk kezéből fogadják el a magyar fejedelemséget, végül is beláttatta Nagy Andrással; hogy hiába keres új Bocskait az urak közt. Sőt, egyre inkább gyűlt ellene a sereg, amelynek élén Forgách és Mágochy mellett Homonnai és Báthori is ott forgolódtak. Fegyverre azonban egyik fél sem akarta vinni a dolgot. December 29-én Ináncson tárgyalásra került sor a hajdúk 33 pontba foglalt kívánságai alapján, melyek a Bocskai által adott hajdúkiváltság és a nemzeti király követelése mellett lényegében a bécsi béke kikötéseit (országgyűlés összehívása, nádorválasztás, protestáns vallásszabadság stb.) tartalmazták. Az urak a hajdútelepítést megígérték, a bécsi béke végrehajtásáról kijelentették, hogy a hajdúk törődjenek a maguk privilégiumával, a publikumot hagyják a rendekre, a nemzeti királyválasztást pedig kereken megtagadták, hiába fenyegetőzött Nagy András, hogy ha Homonnai nem vállalja, „bocskorost emelnek” a magyar fejedelemségre.[2] Így azután megegyezést nem, csak 50 napi fegyverszünetet kötöttek, s erre az időre a felső-magyarországi vármegyék vállalták a 14 ezer főnyi hajdúsereg téli elszállásolását.

Lábjegyzetek

  1. Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése, 1556–1580. II. Kiadta Veress Endre, Kolozsvár, 1944, 91–92.
  2. Ugyanott, 79.