Mária Krisztina

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Mária Krisztina, Mária Terézia leánya

Mária Krisztierna, németül Maria Christina von Österreich-Steiermark

Graz, 1574. november 10. – Hall, Tirol, 1621. április 6.
1595-től Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem felesége
Wikipédia
Mária Krisztierna osztrák főhercegnő
1595
augusztus 6. Báthori Zsigmond és Habsburg Mária Krisztina főhercegnő házassága.
1598
március 23. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Tudomásul veszi a fejedelem lemondását és Erdély királyi kézre adását.)
április 8. Az erdélyi országgyűlés I. Rudolf biztosai előtt felesküszik a király hűségére.
április 14. Báthori Zsigmond távozik Erdélyből.
április 18. Mária Krisztina fejedelemasszony I. Rudolf nevében átveszi Erdély kormányzását.
június 9. Mihály havasalföldi vajda hűséget esküszik I. Rudolfnak.
augusztus 21. Báthori Zsigmond váratlanul visszatér Kolozsvárra.
Az országgyűlés másnap visszafogadja fejedelemnek.
augusztus 24. I. Rudolf biztosai elhagyják Erdélyt.
1599
március 21. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Báthori Zsigmond harmadszor mond le a fejedelemségről.)
március 29. Báthori András bíborost választják erdélyi fejedelemmé. (Uralkodik november 3-ig.)
április 6. Báthori Zsigmond követei Prágában megállapodnak Erdély átadásáról.
április Mária Krisztina távozik Erdélyből.

Sinkovics István

A prágai szövetség: Erdély összefogása a királyi Magyarországgal és a román fejedelemségekkel

Miután 1595 elején Bocskai István váradi kapitány vezetésével az erdélyi fejedelem ünnepélyes követsége megérkezett Prágába, január 28-án megkötötték a szövetséget Rudolf császár és Báthori Zsigmond fejedelem között. Rudolf megígérte, hogy a megkezdett török háborút folytatni fogja, és nem köt egyezményt vagy békét az ellenséggel a másik fél előzetes tudomása nélkül, miként Báthori Zsigmond sem Erdély részéről. A megállapodás kiterjedt Erdélyre és a Partiumra, továbbá Moldvára és Havasalföldre. A császár megígérte, hogy ágyúkkal, lőszerrel és egyéb hadieszközökkel segélycsapatokat küld Erdélybe. Ugyanezt a kötelezettséget Báthori Zsigmond is vállalta, aszerint, hogy hol lesz inkább szükség a segítségre. Egyúttal újból rendezték az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közjogi viszonyát. Báthori teljes jogú fejedelemként uralkodik, de Magyarország királyát törvényes urának elismeri, és alávetettség kötelezettsége nélkül hűségesküt tesz. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a fejedelemséget visszacsatolják a királysághoz. Erre a fejedelem és a rendek esküvel kötelezik magukat; a király pedig az Erdélyben levő önkormányzatokat, kiváltságokat, szokásokat és az összes adományokat érvényben fogja hagyni, s az erdélyi rendek tagjai közül kormányzót vagy vajdát fog kinevezni. Ami a jelent illeti, mielőbb gondoskodik arról, hogy Zsigmondnak a Habsburg-házból, Károly főherceg leányai közül adjanak feleséget, s a spanyol királytól megszerzi számára az aranygyapjas rendet. A Német Birodalom védelmét igyekszik biztosítani Báthori és országai számára, egyúttal birodalmi hercegi címmel ruházza fel. Ha Erdélyt az ellenséges túlerővel szemben nem lehet védelmezni, és Báthori kénytelen elhagyni, Rudolf máshol biztosít számára lakóhelyet és méltóságához illő jövedelmet.

A szerződés megkötésével egy időben a császár Zsigmondot a német birodalmi hercegek sorába emelte. A számára kijelölt menyasszony, Mária Krisztina, Károly főherceg leánya pedig hamarosan Erdélybe utazott, és 1595. augusztus elején megtartották a menyegzőt.

Uralmi válság Erdélyben

Báthori Zsigmond azonban nem tudta elviselni a döntés felelősségének súlyát, és pánikszerűen cselekedett: 1597 januárjában újból Prágába ment, hogy segítséget kérjen a háború folytatásához, és egyúttal a fejedelemségről lemondása feltételeiről tárgyaljon. Miután nem sikerült megegyezni, bosszúsan ismét visszatért Erdélybe. Temesvár újabb ostromával is próbálkozott, de megint eredmény nélkül. Ősztől ismét Carillo atyát bízta meg a tárgyalások folytatásával, és hosszas huzavona után 1597. november 23-án létrejött a megállapodás.

Báthori Zsigmond az 1595. évi szerződésnek megfelelően önként lemond a fejedelemségről a magyar király javára, mivel a fejedelemséget nem tudja megvédeni, utódra semmi reménye, és halála bármely pillanatban bekövetkezhet. A rendekkel megegyezik, hogy a király által kijelölt utód vagy kormányzó Erdélyt zavartalanul birtokába veheti. Kárpótlásként életének hátralévő idejére megkapja Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket, évi 50 ezer tallér jövedelemkiegészítéssel. Mivel az egyházi rendet kívánja felvenni, az uralkodó megszerzi számára felesége családjának hozzájárulását és a pápa engedélyét házassága felbontásához, egyúttal közbenjár bíborosi méltóság elnyerése érdekében. Mária Krisztina megtartja a neki adományozott birtokokat, és maradhat Erdélyben, vagy mehet máshová, tetszése szerint.


Az újabb megállapodást 1599. április 6-án rögzítették, de ebből semmi nem lett, mert még mielőtt Prágában megkezdődtek volna a tárgyalások, Zsigmond ismét lemondott. Ezúttal azonban, Zamoyski kívánságának engedve, hazahívta Lengyelországból unokatestvérét, Báthori András bíborost – akinek testvérét, Boldizsárt, öt évvel ezelőtt megölette –, március 21-re országgyűlést hívott össze Medgyesre, a várost megszállta fegyveresekkel, és a rendekkel Andrást fejedelemnek fogadtatta el. Mária Krisztinát – kívánsága szerint – útnak indították Grazba, ahol zárdában fejezte be életét, Zsigmond pedig Lengyelországba távozott.