Méhészet

A Múltunk wikiből

A méhészetet is fűzték szálak az erdőhöz: aki ott élőfá odvából kirepült s oda visszaszálló méhekre bukkant, előbb á fát bevésett jellel magának foglalta, s aztán hozzálátott a méz zsákmányolásához, esetleg rajt is befogott ott. Hasonló módon hasznosították a mezőn, bokros helyeken földbe vájt üregeikben tanyázó méhek szorgoskodásának gyümölcsét. Számos helyen azonban céltudatos gazdálkodást folytattak a méhészek, hogy a cukrot pótló mézet termeljenek, melyet a nép orvosságul is használt; főképp a Szepességben méhsör is készült belőle, Lengyelországba való kivitel céljára is. A méhekkel való foglalkozás folyamatos, hozzáértő gondoskodást kívánt, kasok vagy köpűk készítésétől és fölállításától kezdve időnkénti bepillantáson és kitisztításon át a rajok nagy figyelmet kívánó befogásáig s a méheknek télire szükséges táplálék meghagyásával egybekötött méznyerésig. Szárnyát szegte azonban a méhészet szélesebb kibontakozásának, hogy a kasoknak e „fölverése” során a méhek nagy része áldozatul esett a kifüstölésnek; így legföljebb két évig tartották meg ugyanazokat a méheket, további méztermelésben új kasokban otthonra lelő rajokra hagyatkozva. Nem vált javára a parasztok méhészkedésének az sem, hogy a rajokból földesúrnak és katolikus egyháznak kilenceddel, illetőleg tizeddel vagy ezek megváltásával tartoztak, amint általában az sem, hogy a részben lépesméz formájában Miskolcon, Rozsnyón, Budán és másutt eladni kívánt méz és viasz csak korlátozottan talált vevőre.

Irodalom

A méhészetről: Hofer Tamás, XVIII. századi méhész-hiedelmek (Etnographia, 1951); Balassa M. Iván, Élőfás méhtartás a Kárpátmedencében (Etnographia, 1970); B. Gunda, Bee-hunting in the Carpathian Area (Acta ethnographica Hungarica 1968); Schram Ferenc, Méhészeti kéziratok a XVIII. századból. Az Országos Széchenyi Könyvtár méhészeti vonatkozású kéziratai (Agrártörténeti szemle 1961); Balassa M. Iván, Kéziratos méhészkönyveink egyik típusa: a nagyváradi méhészkönyv (Agrártörténeti szemle 1970); Méhészeti tanácsok 1718-ból (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900); Sőtér Kálmán, A méh és világa (Budapest, 1908); Rodiczky Jenő, A magyar méhészet múltjából (Budapest, 1892); Ványolós Miklós, Erdély méhészetének története (Kolozsvár, 1912); R. Mičieta, Z dejin včelarstva na Slovensku (Bratislava, 1969); Takáts Sándor, Méz- és viaszkivitelünk a XVI–XVIII. században (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900).


MezőgazdaságWellmann Imre
Selyemlepke-tenyésztés Tartalomjegyzék Baromfitartás